Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-29 / 26. szám

Ellenőr a hálószobában Irta: SÁGI PÁL Thursday, June 29, 1972_________________________ MAGYAR HÍRADÓ A newyorki Central Park sétányain kevesebb gyerekkocsit tolnak a mamák. A First Avenuen, a szomszédban, ahol lakom, bezárt egy maternity shop, amely eddig éveken át nagy forgalmat bonyolított le, rengeteg jövendőbeli mama vá­sárolt ruhát. Magyarázat: az egész Egyesült Államokban csökkent a születések száma. — 1960-ban a ISO milliós ország­ban több mint 4 millió csecsemő született. Tavaly a 200 milliós országban csak 3 millió 600 ezer bébit hozott a gólya. Lapunkban olvastam szakemberek véleményét arról, hogy mi játszott közre ebben: a gazdasági bizonyta­lanság, az abortusz részleges megkönnyítése, a fogamzásgátló módszerek és orvosságok tökéle­tesedése, az antibébi-pill elterjedése, ráadásul a sterilizálás is kezd divatba jönni olyannyira, hogy a családtervezési program vezetője szerint pár éven belül 100 amerikai házaspár közül 20 ste­rilizált lesz. Lehet, hogy a családtervezés hívei és Mai thus tanának felújítói meg vannak elégedve ezzel a “haladással”. Amerika azonban szakadék felé ha­lad vele. Thomas Robert Malthus angol pap és tanár kerek 150 esztendővel ezelőtt alkotta meg népesedési tanát: a népesség gyorsabban szapo­rodik, mint az élelmiszer, ezért az emberiség egy része fölösleges. Most, másfél évszázaddal később a tudományos világ, nem utolsó sorban az ame­rikai, félreveri a harangot, hogy korlátozni kell a születések számát, mert már csak egy kevéske idő és éhenpusztul az emberiség. A megritkult gólyajárás egyik legfőbb oka: ez a hivatalosan is támogatott tudományos pro­paganda lélektanilag is pánikot keltett a töme­gekben, elvette a kedvüket attól, hogy bővítsék a családot. Innen, Amerikából ered egy olyan tudományos munka, amely leginkább alátámasztotta ezt a pánikhangulatot. A hires massachusettsi techno­lógiai intézetben, komputer-számítások alapján, 200 ezer dolláros költséggel tanulmány készült. Ez lényegében a következőt állapítja meg: ha a répszaporodást és a gazdasági fejlődést nem ál­lítják meg, akkor legkésőbb a jövő század végére, de valószínűleg már jóval előbb, az emberiség je­lentős része elpusztul. A tanulmány ezzel a fej­lődés leállítását, az úgynevezett zéró-növekedés elvét fektette le. Még jó, hogy nem ajánlott mo­dem heródesi politikát, az újszülöttek lemészár­lását. Sok neves amerikai tudós visszautasította a tanulmány végkövetkeztetését. Simon Kuznets, a Harvard Egyetem Nobel-dijas professzorának ez a véleménye: — Az ilyen egyszerűsítő tanulmányok és ja­vaslatok sohasem lehetnek igazak. És különben is micsoda megoldás az, ha valaki a változásokkal szemben a stagnálásban keresi a problémák or­voslását. Wallich professzor, a Yale Egyetem tekinté­lyes közgazdásza szerint a zéró-növekedés hívei főleg a gazdagok közül kerülnek ki: — Ők már jólétben élnek és nem kívánnak to­vábbi változásokat. Számukra a világ úgy jó, ahogy van, minek kockáztatnák hát a helyzetü­ket, miért vállalnák a változásokkal járó rizikót? Néhány tudós tehát alaposan leszedte a ke­resztvizet a massachusettsi tanulmányról. A má­sik amerikai tanulmányt elnöki bizottság készítet­te. Nixon elnök két évvel ezelőtt nevezte ki a bi­zottságot, hogy vizsgálja meg az amerikai népsza­porulatból és gazdasági fejlődésből eredő általá­nos problémákat. A bizottság jelentésének első része már elkészült. Jóval mérsékeltebb, mint a massachusettsi. Óvatosabban fejezi ki magát. Azt mondja, a népesedési é§ gazdaságnövekedé­si tényezők mellett szólnak, hogy a növekedés le­lassítása már a közeljövőben kívánatosnak mu­tatkozik. Hozzáteszi még, hogy tudatosítani kell az amerikai népben a fejlődésből eredő károkat és veszélyeket. Nos, ami a “tudatosítást” illeti, az mráis jó­részt sikerült. Tudósok, és mondjuk meg nyíltan: féltudósok és áltudósok sora rémitgeti sokszor jó adag szexivel kevert adataival az amerikaiakat, hogy mindjárt itt a világ vége, nemsokára csak állóhely marad a Földön, akárcsak a zsúfolt newyorki subwayn és nem lesz szükség fogyókú­rára, anélkül is éhenveszünk. Évi 30—40 ezer dollárral fizetett egyetemi ta­nárok és tudományos kutatók azzal töltik ide­jűiket, hogy előadásokat tartanak, cikkeket, köny­veket Írnak, nyilatkoznak a robbanásszerű nép­szaporodás halálos veszélyeiről és elméletket dol­goznak ki az elhárítás módszereire. A legszimp­lább megoldásnak azt találják, hogy a többgyer­mekes családot büntessék meg, fizessen több adót. A több tucatnyi között valamivel bonyolultabb, de komoly formában elhangzott javaslat: minden házaspár kapjon 130 állami bélyeget, ennek alap­ján két gyermeke lehet, a bélyeggel el kell szá­molni és ha hiányzik, szigorú büntetés jár érte. Ezekután most már csak az a javaslat követ­kezhet, hogy az állam állítson ellenőrt minden há­lószobába és a házaspárnak csak az állam által előirt napokon, az állam által meghatározott mód­szerekkel élhetneík szerelmi életet. Igaz, hogy a Föld lakosságának száma egyre emelkedik. Ebben a növekedésben azonban több a szerepe az orvostudománynak, mint a születé­sek százalékszerü emelkedésének. A régihez ké­pest javult az egészségügyi helyzet. Egész sereg tömeggyilkos járványt megfékeztek vagy szűk térre szorítottak, például a maláriát, a pestist, a kolerát. Az orvostudomány fejlődése odavezet, hogy a csecsemőhalálozás általában csökken, az életkor pedig emelkedik. Vagyis a népesség jelen­legi és várható növekedése főként az életkorból, a modern orvostudomány vívmányaiból fakad. Ha Amerika a modern Malthusokra hallgat, tiltsa be a penicillint és a többi életmentő gyógyszert, szüntesse meg az öregedés folyamatát gátló sze­rek gyártását, kobozza el a diplomát azoktól az orvosoktól, akik szív és vese átültetéssel, mű szív­vel, művesével próbálkoznak megtartani az em­bereket az életnek. A modern Malthusok hisztérikusan jajveszékel­­nek, hogy kevés az élelmiszer. Ezzel is úgy csinál­nak, mint ahogyan a Nobel-dijas Kuznets pro­­feszor mondja róluk: egyszerűsítenek. Egysze­rűen csak megállapítják, hogy szerte a. földkerek­ségen minden este száz meg száz millió ember jó­formán éhesen fekszik le, amiben van is valami igazság. Az élelmiszer azonban egyrészt azért kevés, mert a Földön jelenleg nincs elég megmű­velhető terület, amelyen emberi és állati élelem­nek alkalmas növényeket lehetne termeszteni. — Meglepően hangzik talán, de a Föld 70 százalékát viz borítja, tenger, tó, folyó, 18 százaléka hegy­ség, sziklás vidék, sivatag, mocsár. 9 százaléka túl forró, túl száraz vagy túl hideg éghajlat alatt fekszik. A termőföld mindössze 3 százalék. De nemcsak a termőföld hiánya okozza az élelmiszer­­hiányt, sok egyéb tényező is hozzájárul. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió esetét lehet egyik példának venni. Amerika több gabo­nát termel, mint amennyit meg tud enni. Nin­csen ebben semmi csoda. Egyszerűen csak fejlett, jó a mezőgazdasága. Ugyanakkor más helyeken nincs elegendő gabona. Nincs, mert rosszul gaz­7. OLDAL dálkodnak. A Szovjetunióban addig kísérleteztek, addig kapkodták a szovhozokkal, kolhozokkal, Mi csurin mester és Liszenkó mutatványaival, a “bu­­zagy árakkal”, meg a többivel, amig eljutottak oda, hogy nem tudnak elegendő kenyeret adni az embereknek, elég takarmányt az állatoknak. — Kruscsev többmillió holt szüzföldet töretett fei Kazaksztánban, a végén azonban mégis Kanadá­tól és az Egyesült Államoktól kellett gabonát vásárolni. így lett Kruscsevből mezőgazdasági csoda: Kazaksztánban vetett és Amerikában ara tott. Most legutóbb, amikor Nixon elnök Moszkvá ban járt, a sok egyezmény közül az oroszok biz tosan annak örültek a legjobban, hogy Amerika megint gabonát szállít nekik és lesz kenyerük. A gazdaságpolitikai rendszerek hibáitól füg getlenül más bajok is vannak. Az ázsiaiak száz millióinak nem kell a gabona. Rizst vagy szóját akarnak enni. Földjeik jórészén viszont nem le hét rizst vagy szóját termeszteni. Latin-Ameri­­kában nagyjában fejletlen a mezőgazdaság gépe sitése és nem használnak elegendő műtrágyát belterjes gazdálkodásnak jóformán nyoma sincs Máshol Délen naponta mérhetetlen mennyiségű zöldség és gyümölcs kerül a szemétbe, mert a forróságban megromlik, ahelyett, hogy konzer válnák. Ok: nincs elegendő konzervgyár. A szű­kösséghez még vallásfilozófiai okok is hozzájá rulnak. Indiának körülbelül 500 millió lakosa van. A szarvasmarhák száma ennek éppen majdnem a fele, 225 millió. Ennyit eltartani képtelenség A hinduk vallási okból nem vágnak szarvasmar hát. A “szent tehenek’’ koldusra falják Indiát. Tetejébe az utakon, mezőkön, milliószámra hull et éhen vagy végelgyengülésben a jószág. Mai Malthusaink az éhség ellen egyetlen cso­daszert ajánlanak: gyártsunk több koporsót és kevesebb bölcsőt ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan lehet több élelmiszert termelni. Annyit, hogy ma is, holnap is, holnapután is jus­son belőle mindenkinek. A lehetőség szinte kor látlan. Mocsarak lecsapolásával, szüzföldek fel törésével, rossz talajok megjavításával, nagy­méretű öntözési rendszerekkel és hasonlókkal or szágnyi területeket lehet termővé tenni. Gépesi téssel, jó műtrágyával, helyes talajvédő és nö vény védő szerek használatával fokozni lehet a terméshozamot. Több takarmánnyal több hizót több marhát, több baromfit lehet nevelni. Nagy arányú konzerválással óriási tömegű romlandó élelmiszert tudnának megmenteni. A tenger tudó mányának művelői sok élelmezési tudóssal együtt szilárdan állítják, hogy a tengerekben nemcsak hal van, hanem rengeteg más olyan anyag is, ami bői emberi élelmet lehetne produkálni. Mások még tovább mennek. Azt mondják: ha a tudósok a savak ömlesztéséből, nyújtásából, hu zásából ruhának való nylont tudnak előállítani akkor miért nem csinálnak szintetikus élelmiszeri; is? Ami engem illet, én ugyan utolsó leheletemig a borjupörkölt és a szték mellett szavazok, de hát azért nem árt gondolkodni egy kicsit. így elsőre utópisztikusnak hangzik ez a pill-kosztolás, de legyünk őszinték, a száz év előtti kortársak mo­solyogtak volna, ha repülőgépről, telefonról, rá­dióról, hangosfilmről, televízióról hallanak. Madách Imre “Az ember tragédiája” cimü mü­vének végefelé Lucifer a megtört, aggastyán Ádá­­mot a távoli jövőbe kalauzolja. Kietlen, jeges vi­dékre, ahol a korcs, tengődő eszkimó vadász Is­tent lát Ádámban és igy fohászkodik hozzá: “Könvörgök. hogy kevesebb ember legyem S több fóka. A sztregovai iró-bölcs nem ugv oldotta fel az az emberiség tragédiájának feszültségét, hogy eszkimó-irtást rendezett, hanem azzal, hogy Éva azt mondja: “Anyának érzem, oh Ádám, maga­mat”. Ma, száz esztendő múltán a modern tudo­mánynak, elsősorban az amerikainak se az le­gyen a gondja, hogy kevesebb legyen az ember: oldja meg, hogy több emberre több fóka jusson.

Next

/
Thumbnails
Contents