Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-15 / 24. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL Thursday, June 15, 1972 NEM FOGJÁK HINNI... Irta: HAJNAL ERZSÉBET Magam sem hittem el. A véletlen folytán belekeveredtem egy verekedésbe. Gyanútlanul mentem az utcán, s mikor befordultam a sarkon, a hemperegve két egymás haját cibáló nőbe ütközött a lábam. Kétségbeesetten próbáltam szétválasztani őket, akkorára már mások is csatlakoztak hozzám, mig sikerült. Lihegve, sirva, összetépett ruhával néztek egymással farkasszemet és nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabáltak egymás felé. Nem Hajnal Erzsébet mer^jc elengedni őket, mert ismét egymásnak estek volna. Vártuk a rendőrséget, akiket már értesített valaki. Amig megérkeztek, addig erősen a karjaimba szorítottam az egyik dühöngő hajadont. Amikor már a rendőrkocsiban ültünk, engem mint tanút és tolmácsot megkértek, hogy menjek velük, a két hajadon magyarul káromkodott, amit a rendőrök nem értettek. A többi résztvevő észrevétlenül eltűnt .Én nem tudtam, hogy mivel jár, ha ottmaradok. Miután nem mertem elengedni még a rendőrök jelenlétében sem, azt akit a karjaimmal fogtam. Hogy miként folyt le a rendőrségi kihallgatás, az talán nem is fontos. De az elmondott dolgok érdekessége adott témát ennek a cikknek a megírására. Nem tréfa ez. A kenyérharc abban a világban, ahol ezek a hölgyek az egzisztenciájukat mega1 apitották, bizonyos íratlan törvényekhez alkalmazkodik. Ennek az üzletágnak is megvan a maga erkölcsi törvénye, akármilyen furcsán hangzik is. Volt egy lélektani háttere. Nem szabad hinni, hogy abban a világban könnyű boldogulni ennek az alapos ismerete nélkül. A hivatali féltékenységről már hallottak, ugye? Itt is vannak hivatali érdekek, akinek jobban megy a többinél, arra irigykednek, kigyót-békát kiabálnak rá és ott ütnek rajta, ahol tudnak. Mindezt azért, mert jobban érti az üzleti technikát, mint a többibek. Ahogy a kihallgatás folyamán kiderült, az egyik hölgy, elcsábította a másik állandó, jól fizető vendégét. Mosolygott rá és utána ment, mikor a vetélytársnője nem látta. De miután mindenütt vannak jó lelkek, akik szeretnek bajt csinálni, valamelyik konkurrens bemondta, igy keletkezett a baj. Nevezzük Ilonkának novellám alanyát. Néhány évvel ezelőtt, mielőtt belépett volna ebbe az üzletágba, férjével volt, akit hamar megunt, mert nem tudott neki annyi pénzt adni, amennyit Ilonka divatos rongyokra beválthatott volna. Azonkívül nem is vonzotta különösképpen, mert nehéz testi munkát végzett és az ágyban nem volt óképpen elég illatos. Ilonka mikor elkezdte az üzletet, arról álmodozott, hogy egyszer majd lesz annyi összespórolt- pénze, hogy elmegy egy olyan városba, ahol senki sem ismeri őt és ott tisztességesen és jói fog férjhezmenni. Az impulzust hozzá egy regényből szerezte, amit valakitől kölcsönkapott. Benne szerepelt egy hasonló zsánerű hölgy, aki üzlete befejezése után annyi vagyonnal rendelkezett, hogy mint jobb sorsra érdemes özvegyet, elvette egy öregedő, de még jókarban lévő nyugdíjas ur, akinek senkije sem volt, de volt egy nagy vagyona, amelyet rögtön a feleségére Íratott. Ilonka tehát spórolta a pénzt. Minden eszköz jó volt számára, hogy akár a saját, akár más kliensét magához csalja. Csak a dologban az volt az érdekes, ami feltűnt a többi ugyanabban az üzletágban dolgozó hölgynek, hogy Ilonka kliensei, még a legcsapodárabbak is megmaradtak Ilonkánál, aki már könyvelést kellett hogy végezzen, hogy számontartsa őket, a bevétellel együtt. Nem tudták a titkát felfedezni. Mig egy napon, egy őszinte pillanatában elmondta valakinek, hogy minden férfit, éppen úgy, mint minden aszszonyt, a hiúságánál fogva kell megtartani. GÖRBE TÜKÖR: EGY IFJÚ NAPLÓJÁBÓL .. Nem voltam buta gyerek, s hamar rájöttem, hogy a kiabálásnak fontos szerepe van az életben. “Ha kiabálsz, mindent megkapsz” — mondtam magamnak. Ezért állandóan tökéletesítettem magam a siráskészségben. Rettenetes hatása alatt a papám és a mamám állandóan versenyben, voltak egymással, hogy mindent megkapjak, amit csak kívánhatok. Újra és újra megtelt játékokkal minden asztal, szék, minden sarok, polc, szekrény, a balkon és a pince is. Nincs olyan állat, kacsa, majom, macska, nyúl, béka, gólya, rongykutya, zsiráf, krokodil, elefánt és más, ami hiányzott volna. Kezdtem felcseperedni, s kitaláltam azt is, hogy nem csupán a kiabálással megy a dolog. A mama például kétségbe szokott esni: — Édes életem, csak még ezt az egy falatot! Vitamin van benne, ettől leszel erős. És ha mindent megeszel, a mama vesz neked egy játékhajót. Én hadihajót akartam. — Édes kisfiam — sir anyám —, hol kapok egy hadihajót? Nem lehetne egyszerű gőzhajó? — Nem bánom — egyeztem bele —, de azt kikötöm, hogy légpárnás legyen! Kaptam légpárnásat. Később, mi tor tapasztalatcserét tartottam más. tapasztalt gyerekekkel, a szomszédból megtudtam. hogy úgy is lehet ajándékot kapni, ha bizonyos szokásokat veszek fel. Például, ha ásítok. De hosszan, láthatóan, ijesztően. Hálából, hogy abbahagyjam az ásítást, görkorcsolyát kaptam. Felhajtottam a szőnyeget és egész nap görkorcsolyáztam. Alattunk a lakó magából kikelve csengetett be hozzánk, s közölte, hogy ha nem hagyom abba a dübörgést, kitépi a fülemet. Szerencsére ezzel semmi hatást nem ért el nálam. A mi házunkban már sokkal komolyabb fenyegetések is elhangzottak, amikből semmi sem lett. Beírattak az iskolába, s az én áram is emelkedett. E’gy-két osztályzatom ijedelmet okozott szüleim túlságosan érzékeny lelkületében. Ezért megállapodtunk: minden jó osztályaztért öt dollárt kaptam. Oké. Egy barátom újabb kincsesbányát nyitott meg számomra. “Még ma — mondta — dohányozni kezdel és hipikkel is jársz. Ne ijedj meg! Nem is kell igazában megtenned. Elegendő, ha egy kicsit megijeszted a szüléidét. És aztán: kasszirozni! Meglátod, bármire hajlandók lesznek, csakhogy hagyd ott azt a társaságot. Lesz lemezjátszód, fényképező géped, rádiód.” Én csak egy tranzisztoros zsebrádiót szerettem volna. — Miféle árleszállítás?! — háborodott fel a barátom. — Kérj Polaroidot és tranzisztoros rádiót. Egyébként mi az akadálya annak, hogy motorkerékpárod legyen? Igaza volt. Megkaptam azt is. De egyet elhatároztam. Abba nem tűrök beleszólást, hogy magam válasszam ki a menyaszszonyomat. Mindenesetre, hogy szüleim is megtalálják szórakozásukat, megengedem, hogy eltartsanak minket. James Whitney ; EMLÉKEZÉS WINDSOR HERCEGÉRE (Folytatás a 10-ik oldalról) folyás, amely szintén nagymértékben éreztette hatását, a konzervatív angol kormány és ann'ak feje, Stanley Baldwin miniszterelnök volt. Három hatóerővel szemben állott az Uralkodó szivügyével. És megtörtént a döntés, amelyet a szív hozott... Angol uralkodó aligha ismerte jobban a világ országait, mint az ifjú Walesi Herceg. Ebben a rövid emlékezésben, e sorok Írója, aki több ízben találkozott az angol trón várományosával, szívesen emlékszik vissza azokra az évekre, amikor a Walesi Herceg az angol Travel Association diszelnöke volt, vagy a Lord Derby által rendezett Hajtóvacsorákon a Herceget látta díszvendégül. Vagy igen gyakran láthattuk őt a londeni Hungarian Restaurant íelső éttermében, ahol barátaival jelent meg jó hangulatban és táncolta nagyszerű lendülettel a bécsi keringőket... Hiányos lenne az emlékezés, ha nem imánk meg, hogy a Walesi Herceg kétizben is volt Budapesten, a nyári évad alatt és szívesen vacsorázott társaságával kis budai — még talán ma is létező — vendéglőkben. És szívesen ment a Gellért-fürdő uszodájába is, amely hires volt “mühullámairól” ... Igen, az elhunyt Edward király szerette embertársait és bizonyos demokratikus reíormérzékkel is megáldotta a sors (ami aligha tetszett bizonyos konzervatív angol köröknek ...). Az évezredes egyiptomi filozófia szerint minden ember életében, már születése pillanatától kezdve a fátum játszsza a döntő szerepet. Senki, a sors részéről neki szánt végzetet nem bírja elkerülni. Ahogy az öreg Schopenhauer filozófus irta egyik (ha jól emlékszem, a “Halálról” szóló müvében): “Minden ami történik, annak meg kellett történnie.” Ez történt az önszámüzött volt uralkodóval, kinek szive dacolni fog az elmúlással ... HUMOR EGY FÉRFI, AKI IDEALISTA Az autóbuszon megismerkedik és beszélgetésbe merül két férfi. Egy idősebb ember és egy fiatalabb. Nemsokára kiderül, hogy a fiatalabb még nőtlen. Az öreg ettől lelkessé válik és igy szól: — Uram, én tehetős ember vagyok és három férjhezmenés előtt lévő lányom van.Választhat közülük. A legfiatalabb 20 éves, neki negyedmillió dollár hozományt adok. A középső 35 éves. ő félmilliót kap. A harmadik lányom 40 éves, a hozománya viszont egymillió dollár. Melyik érdekli ? A fiatalabb férfi kicsit gondolkozik, majd megszólal: — Nincs önnek véletlenül egy 50 év körüli lánya? TÖRTÉNET AZ ÉJSZAKÁBÓL Hajnali háromkor megy haza a férj a* mulatságból és folyton arra gondol, hogy intézi el a kimaradást a feleségével. A ház környékén találkozik egy csavargóval, aki alamizsnát kér. így szól hozzá: — Akar inni egy pohár pálinkát? — Köszönöm, nem iszom. — Akar egy szivart? — Köszönöm, nem dohányzóm. — Akar venni \alami szép ajándékot a barátnőjének? — Köszönöm, nincs barátnőm. — Akar 10 dollárt? — Akarok. — Akkor jöjjön fel velem a lakásomra. — Mit kell ott csinálnom? — Semmit. Csak meg akarom mutatni a feleségemnek magát, hogy ide jut az olyan ember, aki túlzásba viszi a’ szolidságot . . .
