Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-15 / 24. szám
Thursday, Juste 15, 1972 MAGYAR MURÁIM) 7. oldal * Utazás Eszak-Amerikában írla: Dr. PUSKÁS JULIA EMLÉKEZÉS BÖ.LÖNI FARKAS SÁNDORRA: Mostanában három dátum is figyelmeztet arra, hogy felidézzük Bölöni Farkas Sándor személyiségének, munkásságának történeti jelentőségét. 1831-ben, száznegyven évvel ezelőtt indult hires amerikai útjára, februárban volt halálának 130. évfordulója é3 a közelmúltban hunyt el Kolozsvárt Jancsó Elemér, a neves irodalomtörténész, Bölöni Farkas Sándor életének és munkásságának kiváló méltatója. Unitárius vallásu, székely határvidéki katonai szolgálatra kötelezett nemesi családból származott. Tanulmányait Kolozsvárt az evangélikus kollégiumban kezdte. írói ambíciók fűtötték. Kazinczy Ferenc a “jövő magyar Schiller”-t látta benne, biztatta, irányította. Bessenyei példája nyomán szeretett volna bejutni a testőrséghez, teológiát, bölcseletet, jogot tanult, idegen nyelveket sajátított él, műfordításokkal próbálkozott. Mindeme erőfeszítéseknek azonban csak egy ötödosztályu dijnciki állás volt a gyümölcse, 1825-től Kolozsvárt. De ő a szerény fizetéséből is szép könyvtárat gyűjtött össze, amelyet aztán a kolozsvári kollégiumra hagyományozott. Naplója és barátainak irt levelei elárulják, hogy ez a többre hivatott büszke lélek mit szenvedett abban a társadalomban, amelyben a tudás és a tehetség háttérbe szorult és csak az érvényesülhetett, akit születése vagy összeköttetései vittek előre. A feudális rendi társadalommal nemcsak egyéni tapasztalatai, hanem társadalmi és politikai ismeretei, műveltsége is mind határozottabban szembeállították. A reformok útkereső lázában jutott el Széchenyihez. Az erdélyi reformnemzedék vezetője, Wesselényi Miklós és Bölöni Farkas Sándor között pedig sírig tartó meleg barátság épült. A remélt és nehezen várt társadalmi reformok azonban nagyon lassan mutatkoztak. A huszas évek végefelé Bölöni Farkas Sándor egyre elégedetlenebből szemlélte az erdélyi reformmozgalom alakulását. Elvágyakozott más országokba, azokba, amelyek már megteremtették a “szabad és egyenlő jogokon alapuló“ társadalmat Utazásának érdekében sokfelé levelezett, végre 1830-ban Béidy Ferenc erdélyi mágnás mellett titkári minőségben vált valóra az áhítozott hoszszabb külföldi ut lehetősége. Útirányuk először Franciaország volt, majd Anglia és végül Észak- Amerika. 1831. junius 27-én indult hajójuk Angliából, és utazásuk 29-ilk napján pillantották meg az amerikai szárazföldet. Észak-Amerika fiatal köztársasága a múlt század első felében példakép volt Európában mindazok számára, akik a feudalizmus béklyóit, a rendi társadalom kötöttségeit feszegették és a polgári szabadságért lelkesültek. Azokban az európai országokban pedig, amelyekben — mint Magyarországon is — a feudális társadalmi rendszer elleni küzdelem a nemzeti függetlenség elnyerésének a célkitűzésével is párosult, Észak- Amerika az óhajtott polgári demokrácia megvalósult mintája mellett a függetlenségi harcát már sikerrel megvívott ország lelkesítő példáját is jelentette. Nem az utazással kezdődött Bölöni Farkas Sándor rajongása, sem a fiatal amerikai köztársaságért. Olvasmányaiból szerzett ismereteit akarta szembesíteni a valósággal. Ezért vépett olyan izgatottan Amerika földjére. Útikönyve azt tanusitja, hogy várakozásában nem csalódott. Ez teljesen érthető is. Óriási volt a különség az akkori erdélyi, magyarországi, kezdetleges árutermelő, jobbbágygazdálkodáson alapuló, erősen hierarchikus rendi feudális társadalom és a fiatal, puritanizmusából még sokat megőrző, a polgári demokráciának kétségtelenül felfelé ívelő korszakát élő amerikai társadalom között. E különbségek joggal lelkesítették az amerikai társadalmat illetően romantikus szemléletét is. “Hiába keresi az idegen a nagyrangu embereket, a hatalmas elöljárókat, a fénylő tisztviselőket, azok mind közönséges polgárok!” “S mely megfoghatatlan az idegennek, mind. ehhez még az, hogy 48 vallás között egyik sem uralkodó, hanem egyforma jussal biró .vallási” Utazása során a látottakat mindig tudatosan párhuzamba állítja a magyarországi viszonyokkal. Útleírása miközben rendszeres és alapos tájékoztatás az 1830-as évek Amerikájáról, mai napig élvezhető szépprózai alkotás. Színesen tárja elérik az amerikai társadalmi szokásokat, intézményeit, az Egyesült Államok történetét, függetlenségi küzdelmeit, belső harcait. Az amerikai elnöknél tett látogatásuk leírásánál a köztársaság vezetőjének egyszerűségét és puritanizmusát, a közvetlen demokrácia működését állítja szembe a fényes császári udvar zárt ságával, megközelíthetetlenségével és arisztokratizmusával. Bölöni Farkas Sándor kendőzetlenül tárja fel az árnyoldalakat is. Utazásának egyik utolsó állomásán Washington sírjánál a nagy szabadságharcos emlékének áhitatos szavakkal áldozott. Ekkor már Bölöni Farkas Sándor ideáljait három személy testesítette meg: Washington, Lafayette és Bolivár. Könyvének, amely “Utazás Észak-Ameriuában” címmel 1834-ban jelent meg Kolozsvárt, nagy sikere volt. A tartós érdeklődésre való tekintettel egy év múlva a második kiadásra is sor került. Egyedülálló volt ez abban a korban, melyben híres tudományos és irodalmi munkák is csak nehezen — és legfeljebb néhány száz példányban — találtak olvasóra. Az első kiadás egyike a legszebbeknek, a száz év előtti magyar nyomtatás termékeiből. A könyv sikerének titka, hogy egyrészt a polgári eszmék, másrészt a társadalmi bírálatok szintézise volt és az erdélyi és magyarországi reformtörekvéseik leghatékonyabb propaganda iratává vált. Jelentőségét Széchenyi a következőképpen méltatta Bölönihez Írott levelében: “Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosainkra nézve felszámithatatlan. A nékem ajándékozott példányt legkedvesebb kincseim közé számlálván, nem szünendek meg a közhaszon munka megjelenéséért a legforróbb hálával viseltetni, mert eddigelé hasznosabb és szebb ajándékkal tudtomra és belső meggyőződésemmel fogva, senki sem tisztelte meg a magyar hont és királyságot. Életerő és siker lebegjen Ön felett” Wesselényi Miklós pedig az irót köszönt*' középszolnoki kaszinó ünnepségén megható szeretettel üdvözölte. Megjósolva, hogy az átala is vetett magvak kicsiráznaik és fákká terebélyesednek. De a jóslat valőraválását Bölöni Farkas Sándor már nem érhette meg, meghalt hat évvel a szabadságharc kitörése előtt, 1842-ben. MEZEI ANDRÁS: REGGEL Veréb csipog a csatornán, bajnok reggeli tornán. A galamb burukkolva csak a magáét mondja, Ember kilép a házból, megáll, az utca jámbor, mintha az is maradna — Jó igy egy pillanatra. Már akármilyen reggel elindít reményekkel. Madarak, kövek, szárnyak szállnak, mert célt találnak. Ahogy egy köznap indul, minden fordulat úgy uj. Állok a sietésben nem céltalanul én sem. A tovább-álmodókat, viszem a megállókat, ahogy beállnak sorba — örökebb forgalomba. Ma még megeshet minden, együtt vagyunk a sprintben, a fölbolyduló bolyban, a bajban és a gondban; helytállni örök délben — tetők fölött fenség-jel; madarak, kövek, szárnyak, ámyéktalanul szállnak. Könyvének fedőlapja Bölöni Farkas Sándor
