Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-27 / 17. szám
MAGYAR 5. old«] Thursday, April 27, 1972 UTAT AVA S Z Irta: HAJNAL ERZSÉBET Hivatalosan már itt kellene lennie. Sajnos, a külső kép nem ezt mutatja. Hóviharokat jelez az időbemondó, az utcákon, ahol a járókelőiknek semmi biztonsága nincs, fagyott hó és jégtömegek borítják a járdát. Annyi láb, kar és egyéb törések viszik az embereket a kórházba, hogy megdöbben az ember. Az idősebb emberek ki se mernek menni az utcára. Be vannak zárva az egész hosszú télen át. Pedig ez a bezártság nagyon rossz hatással van mindenkire. Itt Torontóban olyan hosszú a tél, hogy még a tavasz is kelletlenül akar jönni. Pedig, hogy szeretnénk már egy kis friss levegőt. A hófödte jeges utcák látása beteggé tesz. Az édes napsugár csak lopva nézegeti magát a jégtükörben, birkózik vele, fel akarja olvasztani. Néha sikerül is délben egy kicsit, hogy aztán estefelé a jeges szél újból keményre fagyassza. Zöldelő fák, virágok lesik a kikeletet. A hóvirág még alszik ugyan a hó alatt, de már csak úgy szendergősen várva, hogy mikor dughatja ki fejecskéjét. Az illatos ibolya is késlekedik, még bimbóba se szökken. Még nem kapta meg a titkos üzenetet a felébredésre. Hogy milyen bölcs a természet. Melyik emberi elme fog megbirkózni vele tudásban. Már megyünk a Holdba, tudósaink a világűr titkait bogozzák, olyan eredményeket érnek el a kutatások terén, amikről még álmodni sem mertünk. Nemsokára lombikban fog születni a megrendelésre készült utód. Lángelmék folytatását fogják biztosítani a befagyasztások utján és bárki megrendelheti őket. A nagy üzletek raktáron fogják tartani a jövendő gyermekeket, melynek külső dobozára rá lesz Írva, hogy milyen szinti haja, szeme van. Milyen kvalitásokkal rendelkezik, hogy aki megveszi, ne vegyen zsákbamacskát. Ahogy ma egy pár cipő vásárlására indulunk, ugy fog a jövő generációja elmenni, hogy megvegye a gyermeket. Embereket fagyasztanak be, hogy a jövő tudománya felébressze őket. Mit fognak csinálni, ha ez sikerülni fog? Bele tud-e majd illeszkedni az az ember, akit századokkal előbb befagyasztottak, a későbbi társadalomba ? A tudomány, a kutatás végtelen tág tere olyan lehetőségeket csillogtat meg a jövőben, amit ma elképzelni is nehéz. A lazer sugarak feltalálása. Valamelyik folyóiratban olvastam, hogy a jövőbeli szerepe olyan hatalmas lesz, hogy a mai ember nem tudja elképzelni. A rákkutatásnál már olyan eredményesen használják, hogy ha bebizonyosodnak a kutatók feltevései, akkor az ember egyik legpusztítóbb ellenségét, a rákot ki fogják törölni a betegségek sorából. A pusztító hatása félelmetes. A rémregényekből ismert sugár-teória, amikor az ellenséget egy sugárzással a földdel egyenlővé tették, akkor még csak az iró fantáziájában létezett. Emlékszem, évekkel ezelőtt, még egy nagysikerű filmet is készítettek róla. Egy idegen bolygóról érkezett repülő csészealj elpusztít mindenkit és mindent, ami a sugárzása közelébe kerül. Akkor még csak a rémfilmeket és rémregényeket kedvelők nézték meg, nem is gondolva arra. hogy valamikor meg is valósulhat. íme, megtörtént. Ma már ott tartunk, hogy a lazersugarak létezése megvalósult és ugy használják gyógyítás céljára, mint pusztításra. Hogy még mi mindenre, azt csak a jövő fogja megmutatni. Végtelen nagy erölehetőségek fekszenek a tudomány méhében, amelyet nem remélt gyorsasággal bontogat az emberi elme. De mindezek az eredmények meg tudják-e majd változtatni a természet pontos rendjét? Mert, hogy minden kérdésre, minden problémára megvan a természetben a felelet, azt ki tudná tagadni? Ki tudja megindokolni, hogy mi serkenti az alvó fák felébredését? Ki tudja megmagyarázni, hogy mi játszódik le a természet titkaiban, amikor a hosszú tél után, a megfagyott föld felenged? Hogy a folyók, melyben a halak átvészelik a befagyott hideg vizet. Az állatok téli alvását, melyek átalusszák a hosszú,, hideg évszakot anélkül, hogy élelmet vennének magukhoz. Megmagyarázhatjuk-e, hogy a íü újból kizöldül, a virágok gyönyörű színekben pompáznak anélkül, hogy festéket kevernénk a számukra? Hogy a fa kivirágzik, gyümölcsöt hoz, hogy a föld termeli az élelmet a világon élők számára. Be fog-e hatolni a tudomány olyan helyre, hogy megmondhassa, hogy miként teremtődött ez a világ és a pontos órarendje? S lesz-e valaki, aki ki fogja találni, hogy a tavasz, ez az édes, füszex-es tavasz, miért ad uj életet mindennek, embexmek, állatnak, növénynek egyai’ánt? Addig is, jöjj el tavasz, napsugai'addal, ózondus levegőddel, édesítsd meg ezt a hidegtől olyan sokat szenvedő világot. RANGON ALULI HÁZASSÁG: EGY RÉGI ANGOL TÖRVÉNY REGÉNYE Ezen a héten Marcus Lipton képviselő törvényjavaslatot tex’jeszt az angol parlament elé azzal a céllal, hogy hatálytalanítsa a királyi család egyenes leszármazottainak házasodását szigorú feltételekhez kötő kétszáz esztendős törvényt, az úgynevezett “Royal Marriage Act”-ot. Annak ellenére, hogy a törvény ma már anakronisztiikusnak tűnik — a hatálytalanitására töi'ténő parlamenti kísérlet minden valószínűség szerint a hagyományokhoz ragaszkodó képviselők egy csoportjának heves ellenzésére talál. A törvény kimondja, hogy a királyi család egyenes házassági leszái'mazottai nem léphetnek házasságra az uralkodó engedélye nélkül s ha valamelyikük mégis megtenné, akkor nemcsak ő vonja magáiba a koronás fő hax'agját, de mindazokat, akik elősegítették a morganatikus házasságot, megfosztják földi javaiktól s börtönbe vetik. Mint tudjuk, erre már huzamosabb idő óta nem került sor, a törvény ennek ellenéi-e érvényben vaix, s minthogy a királyi családnak még soha nem volt annyi egyenesági leszármazottja, mint most — kei'eken hax’minc —, s köztük jónéhánynak már nincs is semmiféle cime-x-angja, királyi engedélytől függő házasodásuk idejét múlta megkötöttségnek tekinthető. A törvény-hatálytalanitó eljárásban az a legérdekesebb, hogy most ismét felszínre kerül: miért is kellett az angol parlamentnek 1772 márciusában, tehát keinek két évszázaddal ezelőtt meg. hoznia ezt a törvényt? Az eredeti ok felelevenítése azt bizonyítja, hogy minden elmúlik egyszer, csak a szei’elmi történetek halhatatlanok — nagy csaták emlékét belepi a por, de a szenvedély nagy epizódjai töltetlen fényben ragyognak. III. György, Anglia akkori ui'alkodója magánkivül volt dühében, amikor egy x-eggelen, röviddel ébx-edése után átnyújtottak neki egy levelet, amelyet fivére, Henrik, Cumberland hei'cege irt hozzá és amelyben bejelentette, hogy mire e sóinkat a király elolvassa, ő, Henrik, már nőül vette a szépséges Anne Hortont és boldogan hajózik vele át a csatornán, Calais felé, Thomas Johnson fedőnév alatt. “Felháborító, gyűlöletes, súlyos csapás, megszégyenítése az egész családnak.” — tajtékzott a király. Hax-agvó szavait pontosan följegyezték az udvaroncok. Henx-ik azonban ebből mitsem hallott: boldogan tartotta kai’jaiban ifjú hitvesét, akiről korabeli leii'ások szószerint ezt közük: “Rendkívül szép volt, pompás alakú, a világ legszerelmetesebb szempái-jával és igézőén hosszú szempillákkal.” Apja az ir lord Irnham volt, hix-es duhaj, költekező, garázda ember, ami azonbaxx nem lett volna nagy baj. A nagy baj az volt,, hogy ereiben nem csörgedezett királyi vér. Henrik, a cumberlandi herceg akkor már nem kevés szégyent hozott a királyi család fejére. Ő volt a legelső királyi herceg, akit — éppen a házasságkötés előtti esztendőben — perbefogtak házasságtöréséi-t. A felperes Loi’d Gi’osvenor volt, aki százezer fontsterlinget követelt a becsületén esett folt elviselésének megkönnyitéséi'e. A per során a lapok hasábos cikkeket közöltek arról, hogy miként találkozott Henrik és Lady Gi’osvenor a Pali Mail egyik divatos kalapszalonjának kis félemeleti szobácskájábán, máskor a Covent Gax’den egyik öltözőjében, vagy pedig a London és Chester közötti útvonal különböző fogadóiban. Henrik ilyen alkalmakkor hol Squire Morgan, hol Squire Jones néven bérelt szobát, s hogy eltei-elje magáiöl a gyanút, félkegyelműnek tettette magát. Pex-sze minden csapos és szolgálólány azonnal felismerte a herceget és alig tudta visszafojtani előtörő kacagását, amikor a király öccse légyottra érkezett. Szerelmes leveleit elcsípték, kinyomtatták az újságokban és x-ajta nevetett az egész ox-szág, annál is inkább, minthogy CumbexTand hercegének sem helyesirásxöl, sem írásjelek alkalmazásáról nem volt fogalma. A királynak gondja és bánata amúgy is bőséggel adódott: másik fivére súlyos beteg volt, anyja i'ákban haldoklott, s x-áadásul nem tudott kinyitni egy újságot, hogy ne Henrik gáláns kalandjairól olvasson bennük. Igaz, Lord Grasvenor, a százezerfontos kártérítés helyett kiegyezett tízezer fontban, de ez csak anyagi x’észe volt az ügynek. Az Anne Hortonnal kötött házasság volt az, amitől kicsox-dult a pohár: III. Gyöi‘gy minisztei-elnöke, Lord Noxth, áthajszolta a parlamenten a házassági törvényt. Most, kétszáz esztendővel később sokan esnek tiltó hatása alá: nemcsak a gloucesteri herceg és a kenti hex'ceg s természetesen a walesi hei’ceg, Anne hercegnő, Andrew, Edwai'd, Max-garet és Lox’d Snowdon gyermekei, de számos unoka, unokaöccs és unokahug is. A törvény-hatálytalanitó törvéxxyjavaslatban azonban az a legkedvesebb, hogy ismét felszínre hozott valamit a régmúltból, abból az időből, amikor azt figyelte egész Anglia, miként oson fel egy Pali Mall-beli kalapszalon lépcsőin a király öccse, titkos találkozóiba Lady Grosvenorral, akinek vérig sértett férje sebzett fájdalmában már azt is kalkulálgatta odahaza, hogy mennyit fog ő keresni a dolgon. Régi szép idők nemes gondjai, nemes fájdalmai... Stanley House SIMONYi IMRE: 15-Sirás is, meg neyetésWi Minden nap és minden év: kicsi meg nagy hóesés — I m egy nap kis hó. egy év nagy hó * — sirás is meg nevetés. r, n Egy ásós, meg egy kapás valakinek vermet ás — s ha a fii kihajt belőle V ' lekaszálja egy kaszás ... Hajnal Erzsébel
