Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-13 / 2. szám

Thursday, Jan. 13, 1972 MAGYAK fllKAlX* 11. oldal Johann Kepler: őrült vagy lángész? Az anekdota szerint egy Nobel-dijjal kitüntetett tu­dósnak már csak az özvegye jelenhetett meg a dij ünne­pélyes átadásán. A fogadá­son a svéd király ezzel for­dult az özvegyhez: “Felejt­hetetlen élmény lehetett ilyen nagy tudós mellett élni.’-’ Mi­re a bánatos özvegy megje­gyezte: “Felség! Egyetlen boldog percem sem volt kü­lönc férjem mellett.” Köny­­nyen eszünkbe juthat ez az anekdota, ha végignézzük Jo­hann Kepler életútját, anél­kül, hogy a csillagászat e ki­magasló óriásának akár tu­dományos, akár emberi érté­kéi valamit is kisebbednének. Egyszerűen: zseni volt, ne­héz ember — s talán saját maga számára a legnehezebb. Ezelőtt 400 esztendővel született, “1571. december 27-én, délután 2 óra 30 perc­kor, 224 nap, 9 óra és 53 perc terhesség után,” mint ő maga a tudós pontosságával feljegyezte. Szülőföldje Weil der Stadt, kicsiny svábföldi -városka, amelynek utcái, há­zacskái még ma is a 400 év előtti világot idézik. Ha a me­séskönyvek képeire emlékez­tető oromfalu házakba belé­pünk, könnyen megtörténik, hogy borjúba vagy kecskébe botlunk. Ősi szokás szerint a földszintet még több helyen ma is az istálló foglalja el, a család az emeleten lakik. A család . . . Johann Kep­ler 26 éves korában részletes feljegyzést készített családi körülményeiről — amely^N a bíróság előtt nyugodtan el­mondhatott volna, mint fel­mentő okot, ha netán bűnöző válik belőle. Ugyanis könnyen megtörténhetett volna. Szin­te hihetetlen, milyen körül­mények között indult a tudo­mány magasai felé. íme í nagyapa: felfuvalkodott, hi­valkodóan öltöző, önfejű, in­gerlékeny öreg, arcán kicsa­pongó ifjúság emlékeivel. Az­tán az apa, akire a ház szál­lott, mert a 12 gyerek közül ő volt az életben maradt leg­idősebb : rosszindulatú, ma­kacs, kötekedő ember, rá volt Írva, hogy nem lesz jó vége. Kóborló hajlama ismételten messze vetette a családjától, volt, hogy a felesége is utána ment. Egyszer — nem tudni mi okból — majdnem akasz­tófára került. 1588-ban aztán végleg eltűnt a család életé­ből, csak azt a kósza hirt kap­ják, hogy állítólag beállt a nápolyi flottába. A feleség magára marad négy gyerek­kel. Róla sem tudott Kepler sok jót feljegyezni: kis ter­metű, 'sovány, barnás arcú teremtés, a pletyka és a ci­­vakodás kedvelője, akit nagy­nénje nevelt fel. (Ezt a nagy-ARC A MÚLTBÓL . . . nénit később boszorkányság­gal vádolták, és elégették.) Persze, maradt még a házban éppen elég civakodó nagynéni és nagybácsi, egymás hegyén­­hátán, no meg a kis Johann és három testvére. Az egyik epilepsziás, afféle “falu bo­londja,” akiből semmi sem lett, bár volt markotányos a török ellen harcoló magyar seregnél, aztán utcai énekes, háziszolga, koldus, katonado­bos, testőr. Ilyen körülmények között a későbbi nagy tudós iskolá­zása is nehezen, kihagyások­kal indul. Tehetsége azonban megmutatkozik, s elvégzi az egyetemet. Neurotikus voná­sai miatt társai nem nagyon kedvelték — legalábbis ő igy emlékezik vissza egyetemi éveire. Mindenesetre, mintha felfedezte volna a modern munkaterápiát: az idegeit fe­szitő családi örökséget a tu­dományos munka szelepein igyekezett levezetni. Ez az ember — Írja magáról har­madik személyben — arra született, hogy sok időt for­dítson olyan feladatokra, amelyektől mások elrettentek volna, és a matematikát min­den más tárgynál jobban sze­rette. így hívják meg 23 éves ko­rában Grácba a matematika tanárának. Ehhez a tudo­mányhoz tartozott akkoriban a csillagászat, sőt a csillag­­jóslás is, és hivatali munka­körében kalendáriumot is kel­lett szerkesztenie. így éri el az első “tudományos” siker: valóban szokatlanul erős tél köszöntött be, ahogyan a ka­lendáriumban előre jelezte. Szeme nemcsak gyenge, de még kettős látás is kínozza, mégis eljegyzi magát a csil­lagászattal, s a kóborlásra hajlamosító családi örökség a tudományos forradalom nagy kalandorává teszi. Csak­hamar elkészül első csillagá­szati müve, a Világtitok. A kiadás ügyében Wíirttem­­bergbe utazik, közben gráci barátai elhatározzák, hogy megnősitik. Az ember tragédiájának Kepler-szinéből jól ismert Borbála. (Pontosabban Bar­bara Müller, mert “Barbara az minden nyelven Barbara” — csak éppen magyarul Bor­bála.) Aki királynőként ra­gyog a prágai udvarban, és sírva vádolja férjét: Szememre hányod, hogy mit áldozasz. Irta: Kelecsényi Gábor S nem áldozék-e én is eleget, Miattad? én nemes háznak leánya, Midőn kétséges rangodhoz csatoltam Jövőmeí, és nem általam ju­tái-e Jobb társaságba? . . . Majd veszekedésüket igy fejezi be: Jó éjt — reggelre ne feledd a pénzt. Madách jól ismerte Kepler életét, de természetesen szu­verén módon bánt az adatok­kal, főleg a prágai színben, ahol Az ember tragédiájában saját emberi tragédiáját irta ki. Kepler Írásaiban, levelezé­sében ilyen adatokat találunk nejéről: jelentéktelen, alakja kövér . . . bárgyú, kelletlen, magányos, kedélytelen arc, fukarságból elhanyagolja a külsejét . . . állandóan zsém­beskedik . . . Amikor Kepler megkérte a 23 éves, kétszer megözve­gyült asszony kezét, a gaz­dag molnár apa hosszú ideig vonakodott: lányát és hozo­mányát nem adja ilyen kis­pénzű, kistekintélyü ember­hez. Az esküvő 1597-ben Kepler szavai szerint baljós csillagzat alatt zajlott le, a valami miatt mindig panasz­kodó asszonyról lassan kide­rül, hogy bolond, s 14 évi há­zasság után, elborult elmé­vel hal meg. Férje alacsony állását mindig kifogásolta. Pedig pár évvel a házasság­­kötés után Rudolf császár prágai udvarába kerülnek. Tycho Brahe mellett dolgo­zott, majd 1601-ben Kepler lesz a császári csillagász és matematikus. Szép cim, csak éppen csekélyke fizetésének íolyósitásáért kell állandóan harcolnia. Elképzelhetjük, hogy milyen körülmények kö­zött dolgozik élete főmüvén, az Uj asztronómián, amely­nek tételei — mint például a bolygók elliptikus pályája — a mai napig érvényesek. Lel­kiállapotára jellemző, hogyan emlékezik meg fia születésé­ről egy 1604-ben kelt levele: “Éppen amikor a pályaszá­mításokkal küzködtem, alkal­matlan Vendég érkezett titkos ajtón a házba, hogy engem zavarjon . . .” 1611-ben Rudolfot lemon­datják, Kepler állása is meg­szűnik, és Linzbe megy át. Rövidesen kezdetét veszi magánéletének újabb nagy keresztje: anyját perbe fog­ják, mint boszorkányt. A bo­szorkányüldözés talán a leg­­szégyenteljesebb folt az új­korba lépő Európa arcán. Már a 16. században egyre jobban lábrakap, hogy aztán a 17. században tömegőrület váljon belőle. Kepler szülővárosában 1615 és 1629 között például 38 “boszorkányt” égettek meg. Anyját is bevádolja legjobb barátnője, hogy bo­szorkányfőzetet itatott vele, amitől gyógyíthatatlan beteg lett. Mindjárt eszébe jut egy csomó beteg asszonynak, hogy ők is ittak a főzeteiből — és már is kész a vád. Kep­lernek kell közbelépnie, mint császári matematikusnak. A rangjára való hivatkozás megteszi hatását: újabb vá­dakat keresnek a hatóságok! Koponyát ásott ki, szemmel vert, tehenet hajszolt holt­ra .. . Öt évig tartó huza­vona után, 1620-ban letartóz­tatják. Kepler odasiet, anyját bilincsekbe verve találja, s közlik vele, hogy a kirendelt két őr fizetéséről és azok tü­zelőjéről a védelem tartozik gondoskodni. Az eljáx-ás egy évig tart, a 49 vádpont között az is szerepel,hogy nem köny­­nyezett, amikor a Bibliából olvastak fel neki. Erre a sze­gény asszony azt válaszolta, hogy nem maradt már köny­­nye, annyit sirt életében . . . Végül is felmentik, de nem mer hazamenni, mert város­kájának lakói agyonveréssel fenyegetik. Hat hónap múlva meghalt . . . Közben Kepler másodszor is megnősült, 1613-ban. Ti­zenegy jelölt közül választott s ehhez a hosszas matemati­kai számítások során elsajá­tított “kizárólagos módszert” alkalmazta. Fontos szempont­ként tűzte ki a társadalmi rangot és az anyagi körülmé­nyeket — már egész Linz raj­ta nevetett — és a végén el­vette az egyetlen olyan je­löltet, akinek nem volt sem rangja, sem pénze. A házas­ság jól sikerült. Susanna társnak bizonyult, aki nem állt férje tudományos ambí­cióinak útjába. Regensburg­­ban telepedtek le, hét gyer­mekük született. Kepler fá­radhatatlanul dolgozott to­vább, sokat utazott, mig 1630-ban Regensburgban utói nem érte a halál. Sírját pár év múlva a har­mincéves háború zsoldosai feldúlták. így nem ismerjük annak a tudósnak nyughe­lyét, akinek neve fogalom­ként vonult be a tudomány történetébe, ahol a csillagá­szat “Kepler előtti” és “Kep­ler utáni” korszakáról szo­kás beszélni. HUMOR ORVOSNÁL — Uram, önnek öröklött betegsége van. — Értem. Akor talán len­ne szives a számlát a papám­nak küldeni? NEHÉZ GAZDASÁGI HELYZET — Öregem, már hetek óta tartozom neked egy tízessel és egy köszönettel. Figye­lemmel a nehéz gazdasági helyzetre — fogadd egyelőre a köszönetemet . . . ÜGYVÉDI TANÁCS Tárgyalás előtt az ügyvéd oktatja a vádlottat. Például ezt mondja neki: — Figyelmeztetem, hogy az ügyész kérdéseire igennel, vagy nemmel válaszoljon. Vagy, ha lehet, még ennél is tömörebben . . . HA A LÁNY A ROMANTIKUSABB A fiú szerelmi vallomását pirulva fogadja a lány és igy felel: — Igazán sajnálom, de a szivem már foglalt. — Annyi baj legyen — fe­leli a fiú. — Én beérem a többivel . . . Diákok és az olimpiai falu MÜNCHEN — München határában, Oberwiesenfeld­­ben állítják fel a női verseny­zők olimpiai faluját. Nyolc­száz egyszemélyes minibunga­lót létesítenek. A lakószobá­ból, zuhanyozóból, főzőfülké­ből és dolgozószobából álló kis egyemeletes épületek egymás mellett sorakoznak. A házikók kipróbálására február végéig egyetemi diákokat költöztet­tek be. A testezők véleménye megoszlik. Általában elége­dettek körülményeikkel, de ki­fogásolják az egymás mellé zsúfolt kőépületek egyhangú­ságát, a zajt és — a magányt. A tervek szerint az olimpia befejezése után a lakótelepet egyetemi negyeddé alakítják át. Hirdessen lapunkban!

Next

/
Thumbnails
Contents