Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-13 / 2. szám
Thursday, Jan. 13, 1972 MAGYAR HÍRADÓ 9. öl dal I0M0KI ERZSEHET LELKI KLINIKAJA DIÉTA JELIGE — Kedves Miss Homoki, kövér vagyok, a férjem azonban azt mondja, hogy ne törődjek vele, úgy tetszek neki, amilyen vagyok. A barátnőim férjes asszonyok és mégis diétáznak, hogy karcsuk legyenek és tetszenek minden férfinek, amiért irigylem őket. Mi a véleménye arról, ha én is fogyókúrát tartanék? VÁLASZ — Eszébe se jusson és ne irigyelje karcsú barátnőit. Legyenek csak karcsuk minden férfinek, maga pedig maradjon kövér a férjének. • BARÁTNŐK — Kedves Erzsébet, egy barátnőnk esetével kapcsolatban többen szeretnénk megtudni a véleményét arról, hogy okos az, ha egy nő hozzámegy egy többszörösen elvált férfihez, aki esküszik, hogy halálosan szereti azt a nőt. Lehet bízni egy ilyen férfiben, akinek már több felesége volt? VÁLASZ — Szerencse dolga. Lehet, hogy a férfi nem hibás a sürü válásokban. De mindenesetre gyanús. Még akkor is, ha igazat mond, amikor szerelemről beszél. A tapasztalat mutatja, hogy vannak férfiak, akik ha beleszeretnek egy nőbe, nyomban hajlandók elvenni, de csak rövid lejáratra. Ezeknél a szerelem nem más, mint egy fellobbanó szenvedély, amely abban a pillanatban, amikor fantáziát-szentesitő erejét elveszti, többé nem jelent neki értéket. Márpedig a házasság egy életre való szövetség, nem pedig egy szenvedély tartamára. Bármilyen szép és csábitó a gondolat az ilyen tűzhányó kitörésének minden félelmetes és nagyszerű játékát megizlelni, higgadt, komoly nő ilyesmire nem vállalkozik. Mégis gyakran akad nő, akinek tetszik, hogy ilyen veszedelmes aszonyfaló hódol előtte és természetesen szentül meg van győződve arról, hogy ő lesz az a bizonyos kivétel, aki kezesbáránnyá szeliditi majd a tigrist. Nem árt azonban arra a bölcs mondásra gondolni, amely azt tartja, hogy vasvillával sem űzheted ki valakiből az ördögöt, az igazi természetét. A hirtelen szerelmü férfiak közül rövidlejáratu házasságra általában a nagyon szegények és a nagyon gazdagok szoktak “berendezkedni”. A szegények azért, mert előre tudják, hogy az asszony, ha látja, hogy vége a regényes lobogásnak és a szerelem lelki tartalom nélkül maradt, könnyű szívvel, nagyobb ellenállás nélkül fog megválni a sivár szegénységtől, magyarán mondva, könnyebben válik és a férfi mehet szerelmet vallani másik nőnek. Viszont a gazdag férfi előre számol azzal, hogy legfeljebb a tartásdijat, végkielégítést fizet és ezt egyszerűen belekalkulálja a dologba. BÁNATOS — Kedves Erzsébet, szomorúságom miatt Írok. öt éve özvegy vagyok, egyetlen lányom van. Anyagi bajom nincs, a férjem után maradt valami, azonkívül dolgozok és keresek özvegyi magányosságomban az egyetlen vigaszt a lányomban találtam meg. Minden nap alig vártam, hogy hazaérjek és együtt lehessek vele, nem voltam kiváncsi senkire, nem érdekelt semmi és senki csak a lányom és ő is örült, hogy velem van. Most már 17 éves és körülbelül két év óta nagyon megváltozott. Ami legjobban fáj, szombaton és vasárnap, amikor itthon vagyok és örülhetnék neki, ő a barátnőivel megy azokkal szórakozik és nem törődik azzal, hogy én magányosan ülök otthon. Érte éltem és ez lett a sorsom. Kérem, ne haragudjon, hogy az én bánatommal terhelem, azonban olyan nagyon-nagyon egyedül maradtam és mivel a lányomért mindenkilől visszahúzódtam, nincs akinek panaszkodni tudnék. VÁLASZ — Mindenkinek jól esik, ha kipanaszkodhatja magát. A panasz mellett azonban a fiatalság problémáját is próbálja megérteni. Gondolkozzon csak elfogulatlanul és akkor rájön, hogy ebben a korban maga sem ült mindig az édesanyja mellett. A lánya biztosan változatlanul szereti magát, de vágyik a fiatalok közé és igy van ez rendjén. Már nem gyerek, kezd kinőni a mama szárnyai alól. Kezdjen számolni a gondolattal, hogy már nem sok idő és kirepül a fészekből. Készítse elő magát arra az időre. Levelében azt írja, hogy senki és semmi nem érdekelte, csak ő. Szép az anyai szeretet, de nem tette egészen jól. Egyéni életével is törődnie kellett volna egy kicsit. De még nem késő. Szeresse a lányát, de járjon emberek közé. Ki kell jutnia a magányosságból. Előbb-utóbb rátalál a férfire, akivel öszekötheti az életét és nem lesz magányos. • ÜZENETEK — 1. Tanyabokor. Levelében azt kérdezi, mi az, hogy tanyabokor. Tanya, nyilván tudja: őstermelői, magányos település. A tanyabokor több tanya csoportosulása, amely már falura emlékeztet. Magyarországon különösen a nyírségben voltak ilyen tanyabokrok. — 2. Mr. T. H. A két név azonos, a személyek azonban nem azonosak. Iványi-Grünwald Béla festőművész volt, ifj. Iványi-Grünwald Béla pedig történész volt így is történt. Mme Rivet, a tulaj nő, szépen elvezette a diszkrét helyre. Amikor visszajöttek, megkérdeztem: — Iszol egy narancslevet? Nem felelt, csak felkapaszkodott egy székre. Magamnak konyakot rendeltem. Aztán odaszóltam a bárpulthoz, hogy hozzanak neki valami süteményt. Amikor visszamentem, akkor tette le a konyakos poharat és ismét megszólalt. Duplájára tágult szemmel mondta: — Még. Fendrik Ferenc KERESZTURY DEZSŐ: | Keserű változatok l. Napjaim egybemosódnak össze csak egy tartja őket, a múlás. i Valami átragyog rajtuk, alig értem, mi is. Teszem a dolgom, felkelek, eszem, tárgyalok; írok, néha örömmel, többször megszokásból, leginkább mert kell. Azt kérdezed, j mi marad ebből utánam? EMBEREK ÉS ESETEK KALAND Vagy öt kilométer hosszú ez a normandiai plage — vagyis a tengerpart homokos része —, mégis, különösen vasárnap, mozogni is alig lehet, annyi az ember. Persze, aztán mást se lehet hallani a mikrofonból, mint azt, hogy elveszett gyerekeket keresnek. Láttam egy ötletes mamát, aki pórázt kötött a gyerekeire. Három gyereke volt, két-három-négyévesek, mindegyiken egy kis öv, ráerősitve körülbelül húsz méter hosszú zsinór. A mama kötött, és nézte a tengert, s amikor már túl messzire másztak a gyerekek, a zsinórnál fogva szépen visszahúzta őket a nyugszékéhez. Azt a kislányt azonban, akiről szó lesz, nem kereste senki, legalábbis a történet szerény csattanójáig nem. Elmúlt hét óra, lassan kiürült a plage. A franciák hét órakor — bárhol is vannak — elindulnak vacsorázni. Még a barrikádokról is. A kabinom ajtajában ültem, és tűnődtem a semmin. Egyszer csak azt veszem észre, hogy előttem egy kislány áll. Szőke hajjal, diónyi kék szemekkel. — Mademoiselle? — bólintottam feléje. Nem felelt, csak nézett. — Hogy hívnak? — Hogy hívnak? Erre sem válaszolt. — Hány éves vagy? Csend. — Három? Megmozdult a kis keze és beletörölte piros kis minijébe, ami valahol a dereka körül végződött. Uj témával próbálkoztam. — Hol vannak a szüleid? Hallgatás. — Nem tudsz beszélni ? Hát akkor csak állj itt. Állt is. Csak a szeme tágult ki: a gumimatracom pumpája keltette fel az érdeklődését. Majd váratlanul megszólalt (franciául): — Pisilni kell. Hát most mit csináljak? Gondoltam, beviszem a bárba, ott majd akad valaki, aki segit a gondján. Semmi, barátom, vagy alig valami, s az is majd semmibe foszlik. De fontos ez? 2. Egyszerre az éj közepén vadul ordítani kezdtem :talán nem is én, hanem valami másholi megszégyenült férfi, aki lenyelte, mit minden remény tüntén sem érzett más oly égetőn mint ő, de nem tudta kimondani. 3. Ha elkábitod magadat, mert szived sajog, fáj a lét, s hiába keresi agyad az értelem láng-istenét: iszol, szeded a drogokat, jó volna tán marihuána vagy hasis vagy a kábulat más édes csalatása; — mi marad mégis, hogy ne dugd megkinzofit fejed a hurokba? — talán az a végső kiút, mely a túlélést megokolja: ha feladod, a halál nyomorubb, mint ha bírod, bár keserű leveidben forogva. 4. Az éj s hajnal határán bolyongok álomtalan kihűlt fajaim közt. Gond vére serked alvad bennem s körülöttem. — Ugyan alszik-e másutt minden békén, csendesen? Ablakom merev rácsain át — sajog a szürke derengés: lehetetlen álmaimból kifestő napjaim fölötti értelem. *í i 1t 1 i i l i 1 I i 1 \ 1 I 1 \I • \ II i 1 A
