Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-13 / 15. szám

14. oldal

MAtíYAR HÍRADÓ

Thursd.

HIRES BONÜGYEK

így szadista ápoló, aki kínozta az

I IDŐS NŐKET. MAID MEGGYILKOLTA ŐKET

(Folytatás)

A gyilkosság-sorozat 1969 busvét hétfőjén kezdődött, imilkor a 79 éves Eleanore Heinemannt, meggyilkova találták otthonának lépcsőjén. Gyilkosa 15 késszurással ölte rneg. A következő áldozat a 66 éves Maria Lechner volt, akit 1970-ben, lakásának lanyhájában holtan találtait. Gyilkosa megfojtotta. E’zt követte a 78 esztendős Angela Simon, akivel olyan módon végzett, ugyancsak lakásában a gyilkos, hogy saját selyemsáljával fojtotta meg.

A rendőrség ekkor gondolt először arra, hogy a három idős asszony meggyilkqtó.sa között talán bizonyos összefüggés van és nem lehetetlen, hogy mindhármuk ugyanannak a mániákus őrültnek az áldozata.

S nemsokkal a harmadik gyilkosság után, 1970 februárjában, holtan találták irodájában Franziska Herr- Herrmann, 62 éves kereskedőnőt. Őt is megfojtotta a gyilkos.- A kasszában levő, •4000 dollárnak megfelelő schillingmennyiség érintetlen volt. Kétségtelen tehát, hogy nem rablógyilkosságról volt sző.

S 1970 decemberében az ö6 éves Maria Haslinger, majd ezt követően a 31 esztendős Ingrid Frauendorfer volt a titokzatos gyilkos áldozata. Frau Haslingert megfojtotta a gyilkos, Frau Frauendorfert pedig olymódon gyilkosta meg, hogy' elvágta a torkát.

Ekkor már a bécsi polgárok meggyőződése az volt, hogy mindegyik gyilkosságot ugyanaz a személy követte el. Otto Rösch, belügyminiszter, szükségesnek tartotta, hogy megnyugtassa a bécsi. polgárokat és kijelentette:

— Bizonyosak vagyunk af:felől, hogy a tettest megtaláljuk.

A bécsi rendőrfőnök ezzel kapcsolatos televíziós nyilatkozata igy hangzott:

— A bécsi nőknek nem kell félniük. Bécs utcáin nem jár bosszúálló angyal, a jelek arra, mutatnak, hogy a gyilkosságokat nem ugyanaz a személy követte el.

Miközben a rendőrség azt igyekezett bizonyítani, hogy a 6 gyilkosságot nem, ugyanaz a személy követte el, 1971 január 26-án, megtörtént a hetedik gyilkosság: a 65 éves Klara Reichet holtan találták lakásában, gyilkosa agyonszurta.

Frau Reich lakásának ajtaja belülről be volt zárva, a gázóra leolvasó azonban, aki a gázóra leolvasására érkezett, egyszerűen benyúlt az egyik külső ablakon és kinyitotta a belülről elreteszelt ajtót, nyilvánvalóan olyan módon, mint ahogyan ezt korábban a gyilkos cselekedte.

Dr. Leopold Breitenecker, bécsi rendőrorvos öngyilkosságnak m i n ő s i t e tte Frau Reich halálát. Amikor azonban a boncolás eredménye nyilvánosságra került, a bécsi polgárok valósággal felhördültek a méltatlankodástól.

A boncolás kiderített, hogy Frau Reich három mély késszurást kapott a hason és kettőt a szivébe. Elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen módon kövessen el öngyilkosságot, vagyis elképzelhetetlen, hogy valaki képes legyen három mély szúrást ejteni a hasában kettőt pedig a szivében. *

A bécsi “Express” felháborodottan irta:

— Micsoda átlátszó hazugság az “öngyilkosság” elmélete Frau Reichhel kapcsolatban! Természetes, a rendőrség nem akarja bevallani, hogy egy hetedik megoldatlan gyilkossággal kell szembenéznie.

A hangulat olyan izzó volt, hogy a rendőrségnek fel kellett adnia korábbi álláspontját és be kellett ismernie: a valószínűség arra mutat, hogy a 7 gyilkosságot ugyanaz a személy követte el.

A nyomozók véleménye igy hangzott:

— A gyilkos egészen bizonyosan elmebeteg, azonban kétségtelenül rendkívül intelligens. Elsősorban: mindig megtalálja a módját annak, hogy magányos nőket miképpen közelítsen meg, ezenkívül pedig semmiféle nyomot nem hagy hátra. Az is bizonyosnak tűnik, hogy a gyilkosnak nincs szüksége pénzre, mert hiszen egyetlen alkalommal sem rabolta, ki áldozatát.

A rendőrség azt is kénytelen. volt beismerni, hogy semmiféle nyomon nem tud elindulni és a rendőrség szóvivője — meggondolatlanul — kijelentette:

— Egyetlen reményünk az, hogy megvárjuk, amig a titokzatos gyilkos újra gyilkol és akkor talán valamiféle nyomot hagy maga után.

A nyilatkozat óriási felháborodást keltett Bécsben és egész Ausztriában.

A bécsi lapok gúnyosan jegyezték meg a nyilatkozatot követi vezércikkeikben:

— A bécsi bűnügyi rendőrség tehát, nagylelkűen, újabb gyilkosságra vár.

Ezután 6 hónapig újabb gyilkosság nem történt, úgy tűnt, mintha Hasfelmetsző Johann egy kicsit megrettent volna.

Hat hónap elmúltával azután újabb hét gyilkosság történt — a gyilkosságok közül hatot két hónapon belül követtek el. A gyilkos voltaképpen nyolc gyilkosságot akart elkövetni, az egyik kiszemelt áldozat, a 65 esztendős Elizabeth Pabenschitz, azonban túlélte a támadást.

Frau Pabenschitz meglehetősen pontos személyleirást adott támadójáról és a rendőrség rajzolója, a leírás alapján, elkészítette a támadót ábrázoló portrét, melyet szétosztottak a rendőrök között, a sajtót azonban nem tájékoztatták róla és nem hozták nyilvánosságra. A bécsi rendőrség nem volt bizonyos abban, hogy a rajz élethü-e és ezért nem hozta nyilvánosságra a rajzot.

1972 február 11-én Sassak és Scharaditsch, behatolt egy időskorúak számára fenntartott otthonba, ahol Sassak meggyilkolta Beatrix Schwarzot, akinek ujjárói ezután lehúzta gyűrűjét.

Ugyanaznap este, Sassak összeveszett Gertrud Schlesinger nevű vadházastársával és elköltözött lakásából és egy kis motelben bérelt szobát.

Sassak ismerte a motel portását, Rudolf Beckert, aki annakidején ugyanabban az otthonban volt férfiápoló, ahol ö dolgozott.

Sassak közölte Beckerrel, hogy nincs pénze és a gyűrűt ajánlotta fel biztosítékul. Becker nem fogadta el, elfogadta azonban biztosítékul Sassak útlevelét. -'«iiMnm»iiiimM»iiinniinniiinwMi>nnimi»ni

:

I Kürthy Miklós:

Clevelandban (Ohio) élt egy nyomdász, körülbelül 15 évvel ezelőtt. A nyomdász mindennap elvitte magával lunch dobozát, ebédidő alatt azonban nem nyitotta ki, hanem a legkö-zelebbi vendéglőben ebédelt.

Egyik kollé- Küxifay Miklós g á j a egyszer megkérdezte: mi van a lunch-dobozban? A nyomdász szemrebbenés nélkül válaszolt:

— A feleségem. Olykor magányosnak érzem magam és ilyenkor kicsit beszélgetek vele.

A többi nyomdász ezután ügyelt arra, hogy a lunch-doboz jelenlétében ne káromkodjék.

Meggyőződésem, hogy az emberi hűség egyik legmegrázóbb példája ez. Egy férj, aki állandóan magával hordozza felesége hamvait, hogy időnkint “beszélgethessenek”. A nyomdász valószínűleg évek és évtizedek hosszú során át megszokta, hogy beszélgessen a feleségével, sőt a beszélgetés talán főképpen egyoldalú volt, talán csak a nyomdász beszélt halkan, lassú szavakkal arról, hogy mi történt aznap a nyomdában . . . beszélt a bolond szerkesztőkről és a műhelyről ... és az asszony hallgatta.

S amikor az asszony meghalt, mi sem volt természetesebb, mint hogy a hamvak hallgatták tovább a nyomdászt. S miért is volna fontos, hogy a hamvak nem éltek? Talán azért nem éltek, mert már megszűnt a test mozgása, megszűnt az életet j e 11 e m z ő tülekedés, megszűntek a hangok?

Hiszem, hogy az Élet ennél több, az Élet az anyag megmaradása ... túl mozgáson, túl hangokon, túl tülekedésen. Az Örök Élet bennünk van, abban a tényben, hogy

halálunk

az anyag, l>: zék is.

S ilyenformán ’ szünk továbbra . világnak, részesei mindannak, amit ham lásunk előtt Életnek . tünk. Ha szerencsések gyünk, virág nő hamvainkba: s a virágot leszakítja egy fiatal fiú és szerelme zálogául átnyújtja egy lánynak.

Ha szerencsések vagyunk, hamvaink szétszóródnak a földeken és igy válnak az Örökkévaló Élet részévé. Ha szerencsések vagyunk, valaki magával hordozza majd hamvainkat egy lunch-dobozban és időnkint “elbeszélget” velünk.

Gyakran gondolok arra: vájjon halálom után, lesz-e valaki, aki egy lunch-dobozban magával hordozza hamvaimat és időnkint szól hozzám? Szeretném, ha igy lenne, mert akkor nem érezném magam egyedül.

Ennek hijján előttem áll a Végtelen Élet, az Örök Élet, az anyag örökkévalósága . . . örökké élni azonban egyedül unalmas. S ha már nem tart senki lunch-dobozban, szeretném, ha hamvaimat szétszórnák a mezőkön, a virágok és fü között és égszinkék ég alatt . . . hogy az Örökkévaló Élet részese maradjak.

Nguyen Van Thieu Dél Vietnam elnöke szerint a jelelnegi északi offenziva visszaverésére a dél viettnami katonai erők teljes bevetése szükséges.

A bécsi bűnügyi rendőrség végigrazziázta a moteleket és a hoteleket Frai Schwarz meggyilkolása után. A kérdéses motelben, ahol a Sassakról készül rajzot felmutatták, Becker azonnal felismerte a rajzban Sassakot és megmutatta a rendőröknek Sassak útlevelét.

A rendőrök a motelben letartóztatottak Sassakot, később pedig Scharaditschot és Gertrude Schlesingert is.

Sassak bevallotta a második gyilkosság-sorozatot, tehát összesen hét gyilkosságot vallott be eddig. Kérdés ezekután: hol van az első hetes gyilkosság-sorozat elkövetője, hol van Hasfelmetsző Johann.

Annak ellenére, hogy Harald Sassak börtönben van, a bécsi nők még mindig nem. alszanak nyugodtan.

<Vége)y