Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-13 / 15. szám
12. oldal MAGTAT? HIFaTTÖ HUVSÉTI RIPORT AZ ÓHAZÁBÓL Budakalászon h a j n a lban minden csendes. Csak az ablakokban virítanak a szakajtók: telve pirosra, kékre, sárgára festett tojásokkal. A piactéren fehér Fiat 850-es áll. A kis gépkocsi mélyéből összecsukható asztal, ponyva és töméntelen csecsebecse kerül elő. Rendezik az árut az ünnepi vásárra. Mellettük főpróbáit tartanak a bábosok. Mivel közönség még sehol — benézünk az egyik kocsmába, s bár itt másféle “népszokást” találunk, a hagyományosról is megtudunk egy, s mást. — A kalászi lányok régen uégyszer-ötször is újra öltöztek — mesélik a vendégek — vödörből zuditották rájuk a vizet. Ma már . . . Idős férfi ballag Pomáz egyik zegzugos utcáján, tőle érdeklődünk a helyi szokásokról. — Az attól függ, hogy a magyarra, vagy a szerbre kiváncsiak? Mert mi — mármint a görögkeleti vallásuak — különös dolgokat műveltünk ; na nem a vallás, inkább a tréfa kedvéért. Virág^vasárnap fűzfavesszőt nyestünk és azzal suhintgattuk végig a lányokat. Cserébe marcipán csibét, nyulat kaptunk. Komor fenyőfák és apró kastélyszerü házak között visz az ut Csabánkára. Spirkó Bogdánnak még az ükapja építhette azt a zutött-kopott házat, ahol most a szép nevű üdülőhely kisiskolásai gyűltek össze, hog ymeghallgasság Bogdán apó meséjét. — Hajnali háromkor végiglopóztunk a falun, és egy vödör hideg vizet loccsantottunk azoknak a lányoknak a nyakába, akiket még ágyban lettünk. Nem haragudott meg érte senki: piros tojást adtak, hófehér házikenyeret, sonkát. A jóféle bor is előkerült. Nagypénteken csalánt raktunk a mosodóvizbe, ez az első növény, ami tavasszal kizöldül, egész évben friss maradsz. Felesége körbenhordja a tálat. Kedves szóval kínálja a húsvéti különlegességet, a buzogányt. Ez egy kis fonott kalács, közepében fehér tojással. — És azt tudjátok-e, hogy miért hívják a falut Csobánkának? 1600 körül jöttek a Szerbiából az őseink; hajtották fel a juhaikat a Csobáncokat . . . Dobogókőn “telt ház” van; az Eötvös József menedékházban nem csak az emeleti szobákat, hanem a kerti vikendházakat is kiadták — annyi vendég. Sokan töltötték itt az ünnepet. Azok a fiuk, akik hétfőn nagyon jeleskedtek a locsolkodásban, ma, kedd hajnalban igen csak szaporázhatták a lépteket a lányos házak előtt Pilisszentkereszten és Piliszszántón. Ezekben a községekben ugyanis évről évre megtartják a fordított napot; a legváratlanabb pillanatokban éri a hideg zuhany a gyanútlan férfinemet. Visegrádon a több száz turista a lovasiskola húsvéti bemutatójában és az íjász versenyben gyönyörködhetett. Sokan keresték fel a Fellegvárat és a nagyvillámi turistaházat is. Püspökhatvanban még divat a népviselet Kóspallagon, ebben a Börzsöny lanki közé rejtőzött hegyi községben is vidáman zajlott a húsvéti locsolkodás. Igaz, arról már nem kellett a lányoknak gondoskodniuk, hogy a kút, vagy a patak vizétől csepegő ruhájuk helyett száraz váltás is akadjon a kezük ügyébe, mint az édesanyáknak, ifjúkorukban . . . De még mindig tartaniuk kellett a legények kabátja alól orvul előrántott vizesbögréktől, amelyeknek hideg tartalma igy is játékos riadalmat keltett a meglepett lányok között ... De nem maradnak sokáig adósok a falubeli hajadonok. Kedd délelőtt ők is megrendezik a hagyományos fordított locsolkodást. A hajdanvolt húsvéti szokások inkább már csak az idősebbek emlékeiben élnek. Ám a vendégszeretet szép hagyományai nincsenek veszélyben: minden ház asztalán sonka, tojás, bejgli, sütemény, édes és erős italok, borok várják a betoppanót. Csővár mintha kihalt volna: csak egy asszony, Rácoska Pálné ballag az utón. A husvét itt kiváló alkalom az őszi esküvőket megelőző eljegyzések megrendezésére. Ezért néptelen a főutca; sógorok, komák, ismerősök, mind vendégeskednek. Csővári specialitás — legalábbis keveset hallani felőle máshol — a húsvéti disznóvágás. A himestojásokat igy hurka, fasirt, pörkölt mellett tálalták fel ezen a szép tavaszi napon . . . Püspökhatvanban — bár általában átveszik a környező városok, falvak szokásait — ruházkodásban ragaszkodnak a hagyományokhoz. A színes, virágmintás ráncos szoknyákat, a hímzett pruszlikokat, kötényeket, a flitterdiszes főkötőket, a színes gyöngyöket itt nemcsak az idősek, hanem a nőknek mintegy nyolcvan százaléka hordja. Bátyi Ferencné hatéves Kati lánya ibolyázni is a sokszoknyás palóc viseletben ment. Legközelebb az óvodai évzáróra ölti magára . . . A vasárnap esti bálokat követő hétfő reggeli locsolkodás kedves hagyományai tehát még élnek, ha sok változáson, “szelidülésen” is mentek át. Ma már nem bújnak a lányok a dunyha közé, szekrénybe, padlásra a vödör vízzel locsolni jött legények elől. De az újraéledő természetet üdvözlő kedves szokás, a locsolkodás, a tavasz vig köszöntése, a móka, a tánc, a nevetés — bármilyen uj formában is — szerencsére fennmaradt. Bálint Tamás Magyar kulturkapcsolatok Magyar népi táncosok Kolozsvárott A világhírű Magyar Állami Népi Együttes a közelmúltban Bukarestben Kolozsvárott vendégszerepeit. A román fővárosban háromszor, Erdély “fővárosában” pedig két alkalommal lépett fel a társulat. Az -‘Ecseri lakodalmas” különösen nagy közönségsikert aratott. A legtekintélyesebb román lap, a Scinteia, “Virtuozitás, szinesség, kifinomultság” címmel közölt meleghangú méltatást az előadásokról. Szabadkai képzőművészek kiállítása Pécsett Szabadka képzőművész-társadalmának legjelesebb képviselői mutatkoztak be müveikkel Pécsett. Tizennégy festő, grafikus, szobrász és keramikusművész alkotásait állították ki. A tárlatot a magyar-jugoszláv kulturális kapcsolatok jegyében rendezték meg. A Mecsek-aljai és a vajdasági város között már évek óta élénk a kulturális kapcsolat. Tavaly például pécsi szőnyegszövő művészek munkáiból rendeztek bemutatót Szabadkán. A pécsiek jövőre képzőművészeti kiállítással viszonozzák a szabadkaiak mostani bemutatóját. A folklórkutatás Erdélyben Az erdélyi magyarnyelvű lapok az elmúlt időszakban több érdekes cikkben számoltak be a folklórkutatásról. Nagyváradon a Népi Alkotások Házának keretében román és magyar folklórkor is működik. Faragó József a magyar tagozat vezetője legutóbb az Előre cimü országos politikai napilapok nyilatkozott a folklórkutatásról. Elmondotta, hogy nemrégiben országos jelentőségű tanácskozáson tisztázták a szakmai kérdéseket. Megbeszélték a munkaprogramot és a gyűjtés célját. Munkájuk eredményeit közkinccsé teszik, s a tér vek szerint egy bihari magyar folklór kiadvány már az idén megjelenik. A népköltészeti körök, irodalmi színpadok munkájával egyébként sokat foglalkozik az erdélyi magyarnyelvű sajtó. A Hargita cimü lap például beszámolt arról, hogy Csikszékvizen népdalversenyt rendezett is iskola. Véckén községi folklór együttes alakult, amely a közelmúltban tartotta bemutatkozó előadását. A Megyei Tükör cimü újság a kovásznál líceum szavalóversenyéről adott beszámolót, amelynek ürügyén javasolta, hogy versenyre kellene hívni a megye líceumait minden esztendőben megrendezve a magyar költészet egy-egy rétegének feszti szágos hetilap á Sándor önk. ról közölt átfőgt a líceum első évfolyam», jai Vadrózsák cimen u összeállitásból adtak mii a második évfolyam Csökön müveiből mutatott be jeleneteket, a harmadik évfolyam diákjai Mikszáth müveinek társadalombirálatát szemlél - tették, a negyedik évfolyam két csoportja pedig a két világháború közötti erdélyi lira képviselőit mutatta be, illetve Tamási Áron müveiből nyújtott Ízelítőt. Ukrán folyóirat a csehszlovákiai magyar irodalomról A csehszlovákiai magyar ukrán irók kéthavonként megjelenő folyóirata a Dokija. A folyóirat legújabb számának jelentős részét a csehszlovákiai magyar irodalom bemutatására fordítja. Áttekintést ad a fejlődésről, majd kitűnő színvonalú fordításba:!, közli Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Bábi Tibor, Dénes György, Zs. Nagy Lajos, Veres János, Mikola Anikó, Ozsvald Árpád, Bárczi István, Ordódy Katalin, Egri Viktor néhány versét, elbeszélését, illetve színdarab részletét. A Duklja a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szö vetségének kiadásában Eper jesen jelenik meg. "Tanúvallomás" Petőfi sorsáról Az 1849-es segesvári csátá-1 ról. Petőfi halálának körülményeiről és eltemettetésé-« nek helyéről tett közvetett “tanúvallomást” a Pécs egyik szociális otthonában élő Berde Baumann Vilmos, nyugalmazott tanító. A 92 esztendős vasdiplomás pedagógus Segesvárról származik. Őseit a Bethlen-család hívta be Svájcból és telepítette le a Segesvár melletti Keresdi birtokán. Berde Baumann Vilmos nagyapja középkorú emberként, édesapja pedig gyermekként élte át a szabadságharc eseményeit, s mint segesvári lakosok közvetlen élményekhez, értesülésekhez juthattak az 1849. julius 31-i drámai eseményekre, igy Petőfi halálának körülményeire és sírjának helyére vonatkozóan. A költőszületés 150. évfordulója közeledtén az agg segesvári tanító tanuk jelenlétében — jegyzőkönyvbe mondta azokat az emlékeit, amelyeket nagyapjától és édesapjától hallott, s amelyeket mindmáig frissen, elevenen megőrzött. Tanúvallomása több olyan mozzanatot tartalmaz a segesvári csatáról, amelyet egyéb források nem említenek, igy például elmondja, hogy az ütközet első halottja Szkarjatin cári tábornok volt, aki a honvédtüzérség lőtt le jóval a harci cselekmények megkezdése előtt. Bem látcsövén észrevette a küküllői völgy feletti dombon álló tiszticsoportot és r~ kitünő tüzér tiszt lévén — maga állította be ágyu-irányzékát, s annak lövése célba is talált és kioltotta a vezénylő tábornok életét. Berde Baumann Vilmos a családi hagyomány alapján, azt vallotta, hogy Petőfi Sándor valóban közös sirba kerül mintegy kétszáz elesett honvédtársáva fegyelemben. Nagyapjának és édesapjának a temetéséről szerzett közvetlen élményei, helyi ismeretei és hitelesnek tartott információi szerint a tömegsír helyét nagyjából ott jelöli meg, ahol az emlékoszlop áll Fehéregyháza mellett. A pécsi aggastyán visszaemlékezései természetesen vitatható értékűek, mindenesetre érdekes adalékul szolgálhatnak a további Petőfi-kutatás számára. Budakeszitől Visegrádit
