Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, April 6, 1972 EGY SZADISTA ÁPOLÓ. AKI KÍNOZTA AZ IDŐS NŐKET. MAID MEGGYILKOLTA ŐKET A bécsi rendőrség azt állítja, hogy sikerült lelepleznie egy olyan gyilkost, akinek kegyetlensége vetekedik a hírhedt angol Hasfelmetsző Jackfcel, akinek kilétét sohasem sikerült megállapítani. A férfi, akit ezzel a kevéssé megtisztelő definícióval ajándékozott meg a bécsi rendőrség’. 25 éves, neve Harald Sassak és mielőtt a gyilkosság! “pályára” lépett, férfiápoló volt. Harald Sassak, akit az •osztrák: sajtó Fojtogatnálak nevez, eddig 7 gyilkosságot vallott be, a jelek azonban arra mutatnak, hogy egy másik gyilkos, akit a bécsi újságok Hasfelmetsző Johannák neveznek jobb hijján és akt I960 husvétjától 7 személyt gyilkolt meg, nem azonos Sassakkal. Hasfelmetsző Johann minden látható ok és cél nélkül 7 magányos nőt gyilkolt meg 1969* és 1971 között, gyilkossőgait körültekintően végezte >és egyetlen nyomot sem hagyott hátra. (Természetesen, még mindig kérdés, hogy ezt a 7 gyilkosságot ugyanaz a személy követte-e el?) Sassak nem egyedül, hanem egy cinkostársával dolgozott, akinek a neve Johann •Scharaditsch. Az általuk elkövetett gyilkosságok brutálisaik, primitívek, számos áruló nyomot hagytak hátra és letartóztatásuknak előbb-utóbb el kellett következnie. Sokan úgy vélekednek, hogy ezek a primitiv gyilkosok nem lehetnek azonosak azzal, aki az első 7 gyilkosságot elkövette. Sassak kirabolta áldozatait és költekező életmódot folytatott: imádta a szerencsejátékot és a bécsi kávéházakban állandóan kártyázott, — nagy tételekben. Ez önmagában véve is reá terelte volna a figyelmet. Harald Sassak elmondotta a rendőrségen: áldozatait mindenekelőtt megkinozta, azután kirabolta és meggyilkolta őket. — Imádtam az öregeket kínozni — jelentette ki vallomása alkalmával Sassak. — Semmi értelme annak, hogy valaki sokáig éljen. Mire jók az öregek? Ezenkívül azt is tudtam, hogy az öregekkel könnyebben boldogulok, mint a fiatalokkal. Az öregek általában nem tanúsítanak ellenállást. Sassaknál senki sem tudhatta jobban, hogy az öregek mennyire nem tanúsítanak ellenállást és mennyire magatehetetlenek. — Harald Sassak két éven keresztül Bécs Hietzing nevű kerületében férfiápoló volt egy időskorúak számára fenntartott otthonban. Ha szükséges volt, a jólmegtermett, izmos ápoló, pehelyként kapta karjaiba a gyengülő, sovány, csont és bőr öregeket és úgy vitte őket orvosi vizsgálatra. Sassakban egy bizonyos idő után az a vélemény alakult ki, hogy az öregeknek jobb, ha meghalnak. Sassak két esztendő után, állítólagos májgyulladására hivatkozva, otthagyta ezt az állást és azután nem nézett más foglalkozás után, véglegesen a gyilkosságoknak “szentelte” életét. Az elmúlt évben, Sassak és cinkostársa, Scharaditsch, kidolgozták programjukat. A két férfi a városi gázmüvek ellenőrként kopogott be a magánosán élő, idősebb nők lakásába. Amint benn voltak, módszerük az volt, hogy vagy kijelentették: a meglevő gáztűzhely veszélyes és használhatatlan és a tulajdonostól azonnali előleget kértek egy uj gáztűzhelyre, vagy pedig egyszerűen erőszakkal elvitték a lakásban talált pénzt, ékszereket és egyéb értéktárgyakat, Sassak magatartása fenyegető volt és a károsultak közül nagyon kevesen álltak ellent, még kevesebben mertek panaszt tenni a rendőrségen. Ha mégis előfordult, ihpgy valaki ellenállt, Sassak, aki gyakorlott karate birkózó, egyszerűen leütötte az illetőt és azután olykor azzal fejezte be munkáját, hogy megfojtotta. A bécsi rendőrség becslése szerint Sassak több, mint 50 ilyen támadást követett el, egy idős nőt például háromszor vert meg. Sassak — saját bevallása szerint — egyetlen férfit gyilkolt meg. ő és Scharaditsch egy kávéházban ismerkedett meg a 79 éves Richard Langerrel. Sassak hónapokkal később behatolt Langer lakásába és saját mankóival addig verte, amig az öregur elmondotta, hogy hova rejtette a pénzét a lakásban. Langer egész életének megtakarított pénze 150 dollárnak megfelelő őszszeg volt. vSassak magához vette a pénzt és távozott. Richard Langer nem sokkal később, egy kórházban, belehalt sérüléseibe. A bécsi rendőrség minden igyekezetével azon van, hogy Sassak nyakába varr ja az előző három év megoldatlan gyilkosságait is. A bécsi rendőrség szóvivője kijelentette az újságírók előtt: — Egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy Harald Sassak gyilkolta meg Maria Lechnert, Angela Simont és Franziska Hermannt. (Három korábbi, megoldatlan gyilkosságra utóit itt a rendőrség szóvivője.) A bécsi polgárok azonban már három év óta nem adtak hitelt a rendőrségi nyilatkozatoknak, amelyek gyilkossági esetekre vonatkoztak, mivel a rendőrség szinte fantasztikusan tehetetlennek bizonyult. Amikor hét nőt meggyilkoltak, 1971 első felében, a bécsi polgárok valósággal fellázadtak a bűnügyi rendőrség ellen, amelyet Ausztriában kriponak neveznek (kriminal police rövidítése). Voltak Bécsnek olyan kerületei, ahol sötétedés beállta után a nők csoportosan mertek csak az utcán menni és kezükben horgolótűket, vagy gázpisztolyokat vittek. Volt olyan nö is, aki csak idomított kutyával együtt merte lakását elhagyni az alkonyati órák beállta után. A magányos nők nem nyitották ki ajtójukat idegeneknek. Az első hét gyilkosság után semmi nyom nem maradt: sem ujjlenyomatot nem találtak, a gyilkos nem rabolta ki áldozatait, nem követtek el rajtuk erőszakot — a 7 gyilkosság motívuma érthetetlen volt. A sajtó akkor nevezte el a titokzatos gyilkost, keserű humorral, Hasfelmetsző Johann-nak. A bécsi rendőrség azzal védekezett a felháborodott Ivürthy Miklós: KRÓNIKA Kora hajnalban szoktam látni az autóbuszon. Alacsonytermetü, töpörödött, derekáig érő dús, ősz s z a k á 11a van, vállig érő, fehér haja és é r d e k es mód o n, minden piszkos rajta, kivéve hófehér haját és szakállát. Körülbelül 90 éves lehet és minden hajnalban a belvárosba utazik, kezében egy szakadozott papír shopping baget tartva. Öltözéke rongyos, cipője elnyűtt, ennek ellenére, azok, akik már évek óta ismerik, tudni vélik, hogy nagyon gazdag. Ez azonban nem jelent semmit. Minden toprongyos emberről elterjesztik a legendát, hogy gazdag és ez olykor igaznak bizonyul. Amikor ahhoz a megállóhoz érünk, ahol le akar szállni, hangosan felmordul: — Coming out! Az utasok közül néhányan felnevetnek ilyenkor. — Az öregur visszafordul és megfenyegeti őket öklével. — Kemény gyereknek kellett lennie egész életében, ha ilyen sokáig tudott élni — jegyezte meg nemrégiben az egyik utas, egy középkorú férfi. Mindnyájan bólintottunk. Bizony, kemény embernek kell annak lennie, aki megér 90 évet! Még rövidebb ideig élni sem csekélység! ^ - i'fi Most már, hogy lassan melegszik az idő, két kiskutyámmal, Beautyval és Sweetpolgárok előtt, hogy létszáma túlságosan kicsiny, azért nem képes a gyilkost (vagy gyilkosokat) kézre keríteni. A kripo létszáma nemrégiben, alig néhány évvel ezelőtt, csak 500 személy volt, ebbe a laboratóriumi dolgozók és tisztviselők is beletartoztak. A bűnügyi rendőrség létszáma ma már ezer, közülük azonban valóságban csupán százan dolgoznak a bűnügyek nyomozásán, a többiek tisztviselők, vagy pedig főként közlekedési kihágások ügyében nyomoznak. Bécsben a bűnözés igazában véve sohasem volt jelentős probléma. Az osztrákok (néhány különlegesen fejlett iparáguktól eltekintve) szinte a tizenkilencedik század nyujgalmas életét élik. 1 Ennek az életformának hearttal, olykor kiülünk lakásunk erkélyére, bámuljuk az utcát 4 emelet magasságából. Beauty és Sweetheart időnkint ugat: előfordul, hogy valaki, aki az utcán jár, izgatja őket. JSTem akarják az utcán látni. Amikor az illető eltávolodik, diadalmasan fordulnak hozzám, ragyogó szemüket rámfüggesztik, rózsaszín nyelvüket kicsit kiöltik és egész magatartásuk és arckifejezésük büszkeségről tanúskodik: lám csak, elugatták az illetőt az utcáról! Azután még egy kicsit, egészen cseppnyit, biztonság okából, morognak és azután bemegyünk a nappali szobába és Beauty és Sweetheart elterpeszkedik a díványon. Ismét elmúlt egy nap, sikeresen: ettünk, sétáltunk, pihentünk, morogtunk és ugattunk ... ez volt az élet . . . mi is lenne egyéb? Páris, Franciaország —“Akadály” a cime a képen látható modern képzőművészeti talánynak, amelyet ruhaakasztókból állitott öszsze a kiállító művész. egyik előnye az, nogy Bécsnek nem kellett szembenéznie egy olyan bünhullámmal, amely a többi európai nagyvárost, például Milánót, Parist, Frankfurtot, vagy Kölnt elöntötte. A legjelentősebb osztrák bűncselekmény az időközönkint történő illegális fegyverszállítás. A bűnügyi rendőrséget tehát váratlanul és a szó valóságos értelmében felkészületlenül érte a hetes gyilkosság-sorozat. Egészen bizarr dolog, hogy amikor a tizenkilencedik század életstílusában élő Bécsben 1969-ben elkezdődött a gyilkosság-sorozat, a gyilkosságok a tizenkilencedik századbeli angol Hasfelmetsző Jack stílusában történtek. (Folytatjuk a következő héten) Kürihy Miklós
