Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 11. szám
16. oldal Thursday, March 16, 1972 V V * ❖ ❖E nesze esek és Isfez történetek ♦> V blMVwuvIVVVli W ■ k*kirí iVilv^Vll V V * A TELEKI HÁZ TITKA (Folytatás) — Béccsel kiegyezni nem lehet, a teljes elszakadást akarjuk. Elvbarátai közt senki sincs, aki kételkedne az uj forradalom sikerében. Hiszen küszöbönáll a lengyel felkelés, Cuza román fejedelem pedig megüzente: rokonszenvvel nézi a magyarok elszakadási törekvését, és számítani lehet a nyugat támogatására is... Április 6-án volt az uj országgyűlés megnyitó ülése, arról azonban Teleki távol maradt, ehelyett részt vett azon a gyászmisén, amelyet Széchenyi emlékére tartották a Belvárosi templomiban. A miséről távozó Telekit az egyetemi hallgatók a vállukra emelték. Három nap múlva a képviselőházban névsorolvasáskor Teleki nevének említésekor mindenki felállt a helyéről és éljenzett. S Bécsbe távirat ment: “Teleki személyében a magyarok háromtagú forradalmi vezetőségük egyik tagját ünnepük.” A képviselők között Deáknak is voltak hívei, ezek a forradalom helyett megelégedtek volna azzal, hogy feliratban közöljék a királlyal: a 48-as alkotmány helyreállítását kívánják. A “felirati párttal” szemben, Teleki hívei, az úgynevezett “határozati párt”-ba tömörült képviselők, azt hangoztatták, hogy 1848-ban Ferenc József az alkotmány megsértésével került trónra, tehát nem tekinthető Magyarország királyának. Május 8-ra tűzték ki a szavazást a képviselőházban arról, hogy feliratot intézzenek-e Bécsbe, vagy a határozati javaslatot szavazzák-e meg. — Teleki holnap beszédben indokolja meg, miért nem fogadhatjuk el Ferenc Józsefet törvényes királynak — újságolták a jól értesültek a képviselőház folyosóin. Teleki valóban készült másnapi felszólalására. A Szervita téri Teleki-házban, melyben László grófnak csak egy kétszobás lakása volt, egész délután íróasztala mellett ülv szövegezte a nemzet sorsára döntő beszédet. Alighogy ezzel elkészült, Tisza Kálmán lépett be szobájába. — Jó, hogy jössz — kiáltotta Teleki — épp most fejeztem be felszólalásom impurumát. — Mottója? — hangzott a kérdés. — Nincs törvényes király, a jelenlegi csak a fegyverek erejével uralkodik. Tisza helyeslőén biccentett: — Ha nem fáraszt, szeretném hallani. Teleki máris felolvasott. Amikor háromnegyed óra múlva a beszéd utolsó lapját is asztalára helyezte, pár másodpercig süríi csönd ülte meg a szobát. A két politikus kezet fogott, azután egyszerre lendült ölelésre karjuk... Tisza távozása után Teleki átsietett lakása belső szobáján, majd a kis előtérből nyíló inasszobába lépett. Teleki Gyulának és Teleki Domokosnak inasa is ott volt akkor. — Ha valaki holnap keresne, megmondhatjátok, hogy már visszajöttem faluról— adta ki az utasítást László gróf, majd saját inasához fordult: — András fiam, készíts kávét! Pár perc múlva ismét íróasztala mellett, elmélyedve javítgatta másnapi beszédét. Néhány órával később a házmester felesége teát főzött számára. Amikor azt felvitte, Teleki már — felöltözve, de cipő nélkül, csak harisnyás lábbal — ágyán feküdt és olvasott. “A magyar birodalom alaptörvényei Toldi Ferenctől” — ez volt a kezében tartott könyv címe. Időnként látható élvezettel szippantott egy világos szivarból. A szobában jó illatú, halványkék füst terjengett ... ... Másnap reggel fél 8 órakor Teleki Gyula levélben értesítette Thaisz főkapitányt, “miszerint házunknál nagy szerencsétlenség történt”. A levelet Arday Károly adta át a főkapitánynak. Arday a Teleki család birtokainak jószágigazgatója volt. — Miféle szerencsétlenségről ir Gyula gróf? — kérdezte az ágyából kikászálódó Thaisz. Arday komoran igy válaszolt: — Gróf Teleki László ur ma reggel hálószobájában agyonlőve találtatott. IV. Május 8. reggel 9 óra volt, amikor Thaisz Elek, Pest város főkapitánya, dr. Flór városi főorvos és Thanhoffer Pál ügyészhelyettes belépett László gróf hálószobájába. A szobának két ablaka a Szervita térre nézett, a bejárati ajtótól balra állt az ágy, fejjel a szoba sarka felé, az ágy fejénél éjjeliszekrény volt. A jobb oldali falon ajtó, mely Teleki Gyula lakásába vezetett. László gróf holtteste az ágy előtt a földön hevert. — Furcsa — jegyezte meg Thanhoffer —, nézze csak, főkapitány ur, a gróf lába az ágy fejénél, a feje a szoba közepe felé. — Mi ebben a furcsa? — Az, hogy ágyon fekve semmiesetre sem lehetett öngyilkos. — Ha ugyanis az ágyon lövi agyon magát és leesik a padlóra, a feje az éjjeliszekrény mellé kerül. Thaisz elgondolkozott. — Arday ur arra célzott, hogy a gróf öngyilkosságot követett el. Nos, majd kiderül. Először is rögzítsük a helyszint! Az íróasztal mellé lépett. Ott hevert a Teleki-beszéd szövege. Thaisz néhány oldalba beleolvasott, aztán az iratcsomót a belső zsebébe süllyesztette. Az ajtóbejáratnál egyenruhás rendőr állt. — Menj el — utasította Thaisz a rendőrt — Mayer photographerhoz. Ilyenkor már a fényirdájában lesz. Mondd meg neki, hogy azonnal siessen ide, minden felszerelésével! Várj! Az inasok kint vannak? Jó, először küldd be László gróf inasát. Amikor Bredár András, az inas belépett a szobába, Thaisz már a szoba közepén álló asztal mellett ülve egy iv papír tetejére irta: “Szemlejegyzőkönyv, felvétetett Pest város főkapitányi hivatala által, 1861. május 8-án délelőtt 8 és fél órakor.” — Hogy hívnak? — Bredák András, tisztelettel... — Beszélj, mit tudsz! Az inas egy pillantást vetett a padlón fekvő holttestre, amely körül mindenütt vércseppek bámulták. — Nem tudok én, kérem, semmit. Hacsak azt nem, hogy néhány nap óta László gróf ur magára zárta a szobája ajtaját. — Mikor zárte be? — Alighanem lefekvéskor. Azelőtt sohasem tette ezt, de két nappal ezelőtt, amikor felköltém, szobája ajtaja zárva volt és igy volt az tegnap reggel is. — Hogyan jutottál be a szobába? — Ma reggel az ajtót nyitva találtam. — És a másik ajtó? Amelyik Gyula gróf szobájába vezet? Bredák elgondolkodott. — Talán a Miska tudja. Ő Gyula gróf inasa. Pár perc múlva Vigh Mihályt is kihallgatta Thaisz. — Én csak annyit tudok, hogy amikor Andris, mármint Bredák reggel sírva berontott és azt kiabálta: “Meghalt a László gróf, meghalt a jótevőnk!...” — én először a Gyula gróf szobájának ajtaján át próbáltam bejutni László gróf hálószobájába, de ez az ajtó belülről zárva volt. Thaisz ismét Bredákot faggatta. — Azt állítod tehát, hogy László ur az utóbbi napokban magára zárta az ajtókat. Félt talán valakitől? — Azt én nem tudom, nagyságos uram. Amidőn azonban ma reggel kopogtam be azon az ajtón, amely a belső szobából vezet a hálóba, és amelyről azt hittem, hogy zárva van, nem kapván választ, lenyomtam a kilincset. Az ajtót nem zárta be a gróf ur, nem is tehette, hiszen ... ott feküdt . . . holtan . . . Thaisz türelmetlenül intett. — Egyelőre elmehetsz. Később aláírod a jegyzőkönyvet. Tudsz Írni? — Keresztet ... — hangzott a bizonytalan válasz. Amikor egyedül maradtak, a főkapitány a főügyészhelyetteshez fordult: — Nem kétséges, hogy a gróf félelmében zárta magára szobája ajtóit. Hanem valaki előtt tegnap este vagy éjszaka kinyitotta . . . — Akitől nem félt, akit barátjának vélt — fejezte be a mondatot Thanhoffer. (Folytatjuk)
