Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-09 / 10. szám

16. oldal üH*fiY4w Thursday, March 9, 1972 V * * !*EJSlßSZßlßSßfC 6S l£3Z türtßßßtßK* * IllllVvaiVlVVvil W liVI W B ■ W fe W 11 ❖ * * A TELEKI HÁZ TITKA (Folytatás) Ugyanebben az időben a bécsi rendőrmi­niszter utasította Worafka rendőrtaná­csost, hogy küldje egy ügyes emberét Zü­richbe, Teleki László megfigyelésére. A nyomozó valóban ügyes volt: nemcsak ar­ról sikerült jelentéseket küldenie, hogy kik­kel tárgyalt Teleki, hanem a levelezéséről is. S 1860 novemberében arról adott hirt, hogy Teleki levelet kapott régi szerelmétől, Orczy bárónőtől, aki találkozóra hívta Drezdába. Ezen a találkozón megdöbbentő esemény történt. . . II. 1860. december 15-én egy középmagas termetű, domború mellű, kissé vastag nya­kú úriember érkezett Drezdába. Angol út­levele szerint John Harold a neve, foglal­kozása kereskedő. Még aznap felkereste Orczy bárónőt. Két nappal később egy zárt fiáker állt meg annak a villának kapuja előtt, ahol Orczyné lakott. Fekete ruhás férfi szállt ki a kocsiból és két szuronyos katona követ­te. Néhány perc múlva a bárónő szalonjá­ban a rendőrtiszt — mert a kocsin érkezett férfi a drezdai rendőrség tisztje volt — ke­zét Teleki karjára téve igy szólt: — Letartóztatom! Ön nem John Harold angol kereskedő, hanem gróf Teleki László. Önt még 1852-ben Ausztriában halálra Ítél­ték, és iffigie — képletesen — felakasztot­ták. Most maid módja lesz az osztrák kormány­császárnak, hogy az ítéletnek ér­vényt is szerz­­zen. Teleki felhábo­rodva tiltakozott őrizetbevétele el­len: —Én itt, Szász­­ország fővárosá­ban, s nem Auszt­riában vagyok! — Követelem, hogy vezessen miniszterelnökükhöz! A rendőrtiszt gúnyosan elmosolyodott: — Gróf ur, ön nem követelhet tőlünük ilyet. Ön hamis útlevéllel utazott, letartóz­tatása indokolt. A katonák elvezették tele­­kyt. Orczyné pár perccel később kocsiba ült, Murray angol követ lakására igyeke­zett, aki nyomban felkereste Szászország miniszterelnökét. — Tiltakozom Teleky gróf letartóztatá-Teleki László sa ellen! És tiltakozom eleve olyan szándék ellen is, hogy őt kiszolgáltassák az osztrák hatóságoknak. Őfelsége kormánya nevében nyomatékosan figyelmeztetem önöket egy ilyen lépés várható következményeire, — A következményeket vállaljuk — hangzott a miniszterelnök nyers válasza. És Telekit december 21-én átadták a ha­táron az osztrák csendőröknek, akik fog­lyukat Josephstadtba szállították. Ekkor már Európa valamennyi nagy újságja fel­háborodott tudósításokban számolt be az emigráns magyar politikus szászországi elfogatásáról és Ausztriának történt kia­datásáról. Touvenelle francia külügymi­niszter tiltakozó jegyzéket is küldött az osztrák kormánynak. Magyarországon átviharzott az aggoda­lom, Pest vármegye közgyűlésén felszólalt Nyáry Pál: — Egyhangúlag megbélyegezzük a szász és az osztrák kormány eljárását! ... — mondotta. Mi lesz Telekivel? Végrehajtják a halá­los ítéletet? Vay Miklós kancellár borús arccal olvasta Telekinek a börtönből hozzá intézett levelét: “Felettem csak magyar bí­róság ítélkezhet . . .” — Ostoba ember ez a szász miniszterel­nök — gondolta bosszúsan a kancellár. — Épp most küldi a nyakunkra Telekit, ami­kor Deákékkal biztatóan indultak meg a kiegyezési tárgyalások . . . A kancellár kihallgatást kért Ferenc Jó­zsef császártól. — Felséges uram, a magyarokkal foly­tatott egyezkedések sikerét veszélyeztetné, ha Telekit továbbra is börtönben tartanók. Utóbbi megerősítené a lázadásra kész ma­gyarok ellenállását. — Mit javasol tehát, kancellár ur? — Külpolitikai szempontból is súlyos baklövés történt. A császár világoskék szemének bosszús villanására a kancellár elhallgatott. Ferenc József pár pillanatig kitámult az ablakon, majd kimérten közölte döntését: — Mielőtt határoznék, beszélni óhajtok Deák Ferenccel és Eötvös Józseffel. Hogy ezen a beszélgetésen a két magyar politikus mit tanácsolt a császárnak, azt az uralkodó maga a következő szavakkal tu­datta a Burgba vezetett fogollyal: — Fátyolt boritok a múltra. Figyelmez­tetem azonban, hogy egyelőre nem politi­zálhat ! A börtönből a császári palotába kisért Teleki onnan távozva a Hotel Zum Bö­­misoher Kaiserben szállt meg. Itt kereste fel a pesti forradalmi bizottság megbízásá­ból Tisza Kálmán. — Várnak rád odahaza —, siess, csoma­golj! S néhány nap elteltével Teleki — tizen­három évi távoliét után átlépte a magyar határt, A Hatvani utcai kaszinóban nem­csak a Teleki-rokonság gyűlt össze, hanem szinte a kaszinó valamennyi tagja. — Teleki elutazott Sziráki birtokára -­­újságolta a várakozóknak Tóth Károly, aki húszéves életkorával Benjáminja volt a társaskörnek. — Óriási ünneplésben volt ott része, a kastély előtt összegyűlt tömeg könnyezve énekelte a Himnuszt... — Jelen voltál? — kérdezett közbe va­laki. — Most érkeztem Szirákról. A lelkesedés akkor hágott tetőpontra, amikor Kiss La­jos esperes ur nagyhatású üdvözlő beszé­dében felkérte Telekit: álljon a nép élére. Tarczynak is érdekes hire volt: — Bihar megyegyülésén is vezérül kö­vetelték. Határozatként mondták ki, hogy' kezébe teszik le a nemzet sorsát. A Nemzeti Igazgatóság egyetlen Magyar­­országon tartózkodó tagja tehát uj forra­dalmi megmozdulás jelképévé vált. Főne­mes és szegényparaszt egyaránt ünnepel­te a nemzet uj vezérét, tőle várták a sza­badság kivívását. Amikor Teleki Dekán felkereste a 48-as forradalom mártír mi­niszterelnökének özvegyét, Batthyány La­­josnét, a nép zászlók alatt vonult fel. A me­net élén Tóth József egykori huszárezre­des lépdelt, közvetlenül mögötte a 48-as honvédek, akik ez alkalomra magukra öl­tötték az addig ládában őrzött régi, kávé­barna egyenruhát. Itt is elhangzott a fel­szólítás, “Mentsd meg a nemzetet!”, és Te­leki László válasza reményt keltő volt: — Irányom: semmi áron nem alkudni, nem feledni semmit! Mert lehet-e feledni, ami 48 óta történt? Feledni annyi ártatla­nul kiontott vért? Amikor azután, február 20-án, megjele­nik a császári pátens, a leirat Bécs által tervezett uj, de változatlanul nemzettipró alkotmánnyal, a Nemzeti Körben Eötvös kimondja azt, arr.it akkor már mindenki egyetlen kivezető útnak tart: — Ezek után csak a forradalom jöhet! Bécs ismeri a veszélyt. A császár abban reménykedik, hogy egy gesztussal hívei táborába csalogathatja Telekit. A gesztus: meghívja a főrendek közé. A forradalmár a főrendiház langyos körében majd lehig­gad . . . Teleki azonban úgy érzi: a meghívás után már nem kötelezi a császár feltétele: “Egyelőre nem...” Heves vármegye üd­vözlésére válaszul meg is Írja: — “Nyitva előttem a politikai működés tere. Semmi sem akadályozhat hazám iránti kötelessé­gem teljesítésében.” A főrendiház helyett a képviselőházat választja poiltikai küzdőteréül. Március 30-án Abonyban egyhangúlag megválasz­tották képviselőül. Hat évvel később az ország vezére halott. Meggyilkolták. III. Garibaldi vörösingesei kiűzték a zsoldo­sokat Szicíliából, Klapka és Türr magyar légiót szervezett. Teleki nyíltan hirdette: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents