Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-09 / 10. szám
I 6. oldal AÍAíitAK HÍRADÓ Thursday, March 9, 1972 Akik a “halálból” jöttek vissza Irta: VASVÁRY ÖDÖN Vasváry Ödön Jó régen történt, van talán negyven esztendeje is, hogy az amerikai magyarság öreg mesemondója, néhai Gondos Sándor súlyosan megbetegedett. Ügy látszott, hogy a betegség végez is az aprótermetű, vézna, örökké cigarettázó íróval, aki akkor a "Szabadság“ szerkesztőségében dolgozott —, de nem így lett. Szívós természete legyőzte a bajt, utána még jó sokáig élt, és tisztes 84 éves korában tette le örökre a tollat. Felgyógyulása után, első találkozásunkkor, azt mondja nekem: — "Tudod, én tulajdonképpen a halálból jöttem vissza. Én valóságosan meghaltam, a másvilágon voltam egy darabig, és tudod, különös," de ott semmi sincsen úgy, ahogy szent hitünk tanítja ... Vérbeli mesemondó lévén, akinek az igazmondás nem volt erős oldala, elengedtem fülem mellett ezt a megjegyzést —, amit azonban későbben megbántam. Amikor évek múlva mindig gyakrabban olvastam olyan esetekről, amelyek lényegükben ugyanazt mondták, amit Gondos Sándor nekem mondott az ő esetéről, sajnálattal gondoltam rá, hogy: hátha az öreg mesemondónak lettek volna érdekes mondanivalói szokatlan esetéről? Hátha csakugyan úgy /olt, hogy a valóságos halálból, vagy annak legszéléről jött vissza? Ilyen esetekről ma már elég gyakran olvasunk. A mai újságban jelent meg például a hír, hogy Los /Angelesben egy nyolc esztendős kanadai leányka holttestét "megfagyasztották” — vagy7 "felfüggesztették” a fagyasztás által, abban a reményben, hogy •setleg így vissza tudják hozni az életbe. A gyermek szülei tudták, hogy a rákban szenvedő leányka rövid dőn belül meg fog halni. A fagyasztást azért kérték, •nert remélik, hogy a rák gyógyítását valamikor fel fogják találni és ha ez az idő eljön, akkor remélik gyermeküknek az életbe való visszahozását. A hír szerint ez az első eset, hogy gyermek testét fagyasztották meg ilyen céllal. Több, mint egy tucat felnőtt holttestét őrzik hasonló fagyasztásban Californiában, New Jerseyben és New Yorkban. Nemrégen olvashattuk, hogy a híres Walt Disney holttestét hasonló módon mélvhűtéses fagyasztásban MÁRCIUS 15. Március 15-ike forradalmi változást jelentett a magyarság történetében: egy csoport értelmiségi, a nemzet legjobbjai,az egész nemzet támogatásával sikraszállt a sajtószabadság és a nemzeti szabadság, a függetlenség mellett. A forradalom vértelen volt és kezdeményezői innak szánták: nem rajtuk múlott, hogy a reakciós erők később igyekeztek vérbe fojtani. Mint minden olyan forradalomban, amelynek célja az emberi szabadság kivívása, itt is a nemzet legjobbjai voltak a kezdeményezők és a vezetők. Lelkes szavak hangzottak el és lelkesedett az ország: mindenki úgy érezte, hogy uj korszak született. Március 15-ike eseményei a külföldet is lelkesítették, lelkesítettek mindenkit, aki hitt az emberi szabadságban. S ez az oka annak, hogy márciut 15-ének a jelentősége időtlen és időtálló. Időtlen és időtálló, mert az emberi szabadságért való küzdelem mindig aktuális és mindig időszerű. őrzik, ugyancsak azzal a reménységgel, hogy valamikor, a rák gyógyításának feltalálása után, vissza tudják hozni az életbe. Állítólag Disney maga rendületlenül hitte, hogy ez a reménysége valóra fog válni. Hogy a sír “széléről”, a majdnem valóságos halálból sok embert sikerült már visszahozni, az kétségtelen. Az orvostudomány komolyan foglalkozik ezzel a problémával. A szovjetben különösen sűrűn előfordulnak hasonló esetek. Ott már körülbelül 35 esztendeje foglalkoznak vele, a dolog azonban még most is gyerekkorát tölti. Egyáltalában: lehetséges-e ilyen “visszatérés”? A szakértők szerint: feltétlenül. Tudniillik kétféle “halál” van. Egyiknek a neve "klinikai” halál, a másiké: "biológiai”, vagyis élettani. A klinikai halálban is megáll a szívverés és a lélegzés, valamint a vérkeringés is; de ha azonnal, 4—5 percen belül megkezdik az életrehívás processusát, az sok esetben sikerrel jár, a beteget visszahozzák az életbe. A "biológiai” halál akkor áll be, amikor a legfontosabb élet-szervek felmondják a szolgálatot, öszszeomlanak. Ebből a halálból aztuán nincsen visszatérési lehetőség legvégső határa eddig hat perc. A tudomány tehát azon dolgozik, hogy ezt a maximálisan hat percig tartó periódust óvatosan, lassan, meghosszabbítsa. Minden hozzáadott perc nagy győzelmét fogja jelenteni a tudománynak. A meghosszabításnak eddig egyetlen módja van: Petőfi Sándor a hideg alkalmazása. A testet a normális hőfokon jóval alul kell tartani, mert a hideg testnek sokkal kevesebb oxigénra van szüksége. A hideg test sokkal későbben hal meg, mint a meleg. A kísérleteket állatokon végzik, de biztos tudomásunk van róla, hogy a német názik koncentrációs táboraikban emberekkel is végeztek hasonló "hűtési” kísérleteket, főleg Dachauban. Nyolc ilyen esetről van kétségtelen bizonyíték. A kísérlet tárgyát képező embert jéghideg vízbe merítették és a hideget lassan fokozták, azért, hogy megtudják, mennyi ideig és milyen hideget bír ki az emberi szervezet, amíg meghal. A názi kísérletek szerint az átlagos leghosszabb idő a nyolc esetben 65 perc volt. Egyetlen áldozat a nyolc közül, megmagyarázhatatlanul, három óráig élt a fagyos vízben. 1955-ben egy rákbeteg nő-, aki tisztában volt azzal, hogy rövid időn belül meg fog halni, önként vállalkozott arra, hogy kísérleti tárgva legyen egy ilyen kísérletnek. Testének természetes melege a csaknem hihetetlen 48.2 fokra süllyedt. Lélegzete, érverése 45 percig szünetelt. A test újra felmelegítése 15 percig tartott, de a nő csak tíz óra múlva nyerte vissza öntudatát. A fagyasztást túlélte, de a rák azután 38 nappal megölte. 1960-ban egy Vlad Kharim nevű embert fagyasztottak meg ilyen módon. Utána hónapokig kórházban volt, de rendbe jött és visszatért a munkájához-Érdekes, hogy a "visszatért” emberek, mind úgy számolnak be a “halál” utáni állapotról, hogy az a leírhatatlan boldogság és megelégedés állapota, amelyből sokan nem is szívesen tértek vissza a küzdelmes régi életbe. Nem lehetetlen, hogv ezeknek van igazuk. megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak a fejemet sem billentettem meg, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagycbbszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, toliamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek: énekeltem és sírtam azt, amire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsíi ember valék, ami egy szóval anynyi, mint republicánus, mert a republicának nem az a fő jelszava, hogy “le a királlyal!’’ hanem a “tiszta erkölcs”! Nem a széttört korona, hanem t megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség, a republica alapja... e nélkül ostromolhatjátok a trónt, mint titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni: ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot! Republicanus vagyok vallásosságból is. A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, látom az utat, amelyen megy. Ő lassan halad, minden száz vagy ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen ... A monarchiából a republicába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen? nem! leborulok méltóságos színe előtt, fölkelek megáldva, belefogózom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokát. ... Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülönztünk tégedet! Óh, szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, mig csak él egy magyar: ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt ... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet,-(Folytatás a 7-ik oldalon) EMLÉKEZZÜNK MÁRCIUS 15-IKÉRE! l’ETÖFI SÁNDOR DICSERTESSÉK A NÉP NEVE, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! ... Republicanus vagyok, lelkestül, testestül, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső lehelletemig. Ezen tántorithatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adta ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez adja most férfikezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, amikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés