Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-02 / 9. szám
16. oldal mw»nA Thursday, March 2, 1972 * V ♦> ❖E nesze esek es igaz történetek❖ ❖❖ ❖ * *** ♦*« *** *** ♦** ♦*« *** ft CSALÓDOTT CSALÓ Amit ti ketten olyan nagyszerűen kieszeltetek, az én számomra teremtett csodálatos lehetőséget. Figyelj csak csak rám Carla: Ez a hulla — én, Paul Avery — kettős gyilkosságot követett el. És e két gyilkosságért egy másik hulla — név szerint Craig Oldham — kénytelen minden felelősséget vállalni, mert nincs ember a földön, aki őt e gyilkosságok alól föl tudná menteni. Ezt a zseniális lehetőséget, Carla, neked köszönhetem! Carla ajkai kiáltásra nyíltak, de egyetlen hang sem jött ki a száján. Torkát a férje rettenetes ujjai szorították össze, mígnem az asszony holtan összerogyott... (Vége) A TELEKI HÁZ TITKA Teleki Lászlóról, a 19-ik század legérdekesebb magyar politikusáról Kossuth emlgrációs fegyvertársáról a történelemkönyvek azt jegyzik fel, hogy öngyilkos lett. Legutóbb — 1962-ben — az Uj Magyar Lexikon is elfogadja ezt az állítást, Szekfü Gyula, a neves történész azonban az öngyilkosságot “rejtélyes”-nek nevezi a Magyar történet cimü munkájában. A Teleki halálát követően megindult rendőri nyomozás aktái néhány év óta a Levéltár birtokában vannak, de ezekre — érthetetlen okiból, senki sem volt kiváncsi. — Pedig — mondotta a főlevéltáros —, a jegyzőkönyveknek alaposabb tanulmányozása, megcáfolhatná, hogy a 48-as politikus, gróf Teleki László öngyilkos lett. Teleki valóban nem lett öngyilkos. Orgyilkos ölte meg! I. Az 1860. év februárjának egyik koradélutáni órájában a Gránátos utca már csaknem teljesen elnéptelenedett. A Vármegyeháza büróinak ablakai sötétben ásítottak, a szomszédos kaszárnya előtt fel és alá járkáló őrszem bakancsának kopogását elnyelte a puha hótakaró. Franciás szakállu, középkorú férfi fordult be a Trattner-ház kapuján. Egy pillanatra megállt, kutató pillantást vetett maga mögé, azután felsietett a csigalépcsőn, a ház első emeletére. Sötétbarna attilás szolga segítette le most az érkezettnek havas kabátját, s nyitotta ki előtte egy nagy terem ajtaját. Ennek közepén széles, zöld posztóval letakart asztal állt, körülötte karosszékek, s a falakon idős férfiak arcképei függtek. Tizen-tizenketten tartózkodtak a teremben, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóságának tanácskozóhelyiségében. Idős férfi ült az asztalfőn, Tarczy Lajos akadémikus, a neves fizikus, mellette a nála jóval fiatalabb gróf Lónyay Menyhért. ő is akadémikus volt, s mint ilyen, Tarczyval együtt a jelenlévők házigazdái. Valamennyien ismerték az újonnan jöttét, Komáromy Györgyöt. Alighanem csak az ő megérkezésére vártak, mert Tarczy máris megrázta kolompszerü sárgaréz csengőjét: ■— Az értekezletet megnyitom és megkérem Komáromy barátunkat, hogy legújabb külhoni értesüléseiről számoljon be. A következő fél órában csak Komáromy beszélt. Előbb visszaidézte 1859 tavaszát, amikor III. Napóleon császár a szardíniái királynak segítségére sietett, majd szólt Kossuthnak a fránciák császárával folytatott tárgyalásáról és a solferinoi ütközetről, amelyben a francia—olasz haderők megverték Ferenc József hadseregét. — Elérkezett hát minden erők összefogásának pillanata. Valamennyien ismeritek azt a sajnálatos ellentétet, amely Teleki László, Kossuth és Klapka közt feszit, a három nagy embernek mégis sikerült megegyeznie, néhány hónap óta az ügyeket az a triumvirátus, a Magyar Nemzeti Igazgatóság intézi. Én magam tárgyaltam Kossuthtal, majd Londonban Klapkával. Örömmel jelenthetem, hogy az idő nekünk dolgozik. — Napóleon császár már megbeszéléseket folytatott a magyar emigráció vezetőivel A zömök termetű Tisza Kálmán ekkor közbeszólt: — Miről? — Elgondolása az, hogy amikor Bécs a piemontiakkal van elfoglalva, Magyarországon kirobbanjon a fegyveres ellenállás, az uj forradalom. Fegyverekről Piemont gondoskodna. Ezeket a fegyvereket országunk határán a szerb és oláh fejedelemségekben felállítandó raktárakban halmoznánk fel, hogy megfelelő pillanatban az uj magyar seregeket felszerelhessük. Most Almásy Pál kérdezett: — Ezek az értesülések, ugye, Telekytől származnak? Van-e azonban más forrásból is ügyünknek fontos hir? — Bécsi hírforrásaink szerint a császári udvarban alig titkolható a riadalom: Ausztria fél attól, hogy szétrobban a birodalom és ahogy a solferinoi csata elveszítette Lombardiát, úgy a háború folytatása során elvész majd Velence és Dél-Tirol és egy forradalom sikerre viszi Magyarország elszakadási mozgalmát is. Rechberg osztrák külügyminiszter a következőket irta Párizsiba Metternich herceg nagykövetnek: “Napóleon császárék talán arra gondolnak, hogy Velencében és Dél-Tirolban és Magyarországon forradalmat robbantsanak ki. Az ehhez szükséges előkészületek, ugylátszik, megtörténtek, és sajnos, van Magyarországon egy elvakult párt, amely ugyan első áldozata lenne a nép megmozdulásának, mégis a francia császár felé kacsintgat.” Lónyay Menyhért felhorkant: — Ne féltsen minket a miniszter ur! Komáromy folytatta beszámolóját: — Uj hírem érkezett Párisból is, ez arról szól, hogy Teleki két ízben tárgyalt Napóleon Jeromos herceggel. Második tárgyalása alkalmával a herceg kijelentette, hogy forradalmunkat a francia kormány hajlandó anyagilag is támogatni. — Nem túlzás tehát, — folytatta Komáromy emelt hangon —, hogy elérkezett az Ausztriától való elszakadásnak ideje. — Ausztria meggyengült és a világ rokonszenve a miénk . .. Igen, a világ rokonszen-A Trattner-ház. Ilyen most és ilyen volt 1860-ban is. Itt volt helyisége 1833-tól 1865-ig a Magyar Tudományos Akadémiának. ve a magyaroké volt. A Trattner-házban tanácskozó forradalmi bizottmány éppen ezért elhatározta, hogy manifesztumot bocsát ki, Európa népeihez fordul. Tisza és Almásy indítványára azután úgy döntöttek : mielőtt a manifesztumot nyilvánosságra hozzák, azt bemutatják a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak. A forradalmi bizottmány egy későbbi összejövetelén ugyancsak Tarczy Lajos elnökölt. — A manifesztum kibocsátásával—mondotta kissé szomorúan — egyelőre várnunk kell, annak közzétételét ugyanis Kossuth és Klapka ellenezte. Teleki viszont, akivel Komáromy Genfben találkozott, azt üzente: Cavour megígérte neki, hogy ha kitör az olasz—osztrák háború és egyidejűleg Magyarországon a fegyveres felkelés, annak céljára 40 ezer embert és tízmillió frankot ad ... — Vivát, vivát! — hangzott a hangos éljenzés. Tarczy csöndet kért és felszólította Komáromyt, terjessze elő jelentését. — Jelentésem csak néhány mondat. Katonai szakértőnk elindult Svájcba, ahol tárgyal Telekivel. Már szervezik a fegyverszállításokat. Az Al-Dunán tartózkodnak azok a hajók, amelyek majd a fegyvereket hozzák . .. (Folytatjuk)
