Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-06 / 1. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 6, 1972 A LONDONI RENDŐRSÉG TRÉFÁNAK TARTOTT EGY SOKMILLIÓ DOLLÁROS RANKRARLÁST Robert Rowlands 33 éves, Londonban, Anglia fővárosában egy nagyvállalat igazgatója és elegáns lakást bérel a West Enden, a Wimpole Streeten. Rowlands abban különbözik az átlagos angol üzletembertől és vállalati főtiszviselőtől, »hogy szabad idejében nem horgászik és nem játszik lovaspólót, hanem amatőr rádiós. Az elmúlt év szeptemberében, egy csendes szombat éjszakán, Rowlands 11 óra táján, beállította rádióját és megpróbált az éterben egy másik amatőr rádióst keresni. Az ember sohasem tudhatja . . . esetleg még Hussein királlyal, Jordan uralkodójával is összekerülhet a »hullámhosszon. Köztudomású, hogy Hussein szenvedélyes amatőr rádiós. Mr. Rowlands a 27.5 rövidhullámhosszra állította be rádióját és figyelt. A dolog érdekessége az volt, hogy éppen ezt a hullámhosszat használta egy bankrabló banda, amely a Lloyds Bank egyik fiókjába tört be, a közeli Baker Streeten. A különböző helyeken “dolgozó” bankrablók walkie-talkie segítségével érintkeztek egymással. A bank éppen azon a helyen van, ahol Sir Arthur Conan Doyle hires, elképzelt rnesterdetektivje, Sherlock Holmes, lakott — az iró szerint. A bankrablók egy 15 láb mélységű alagutat fúrtak egy olyan üres üzlethelyiségből lefelé, amely alig néhány yardnyi távolságra feküdt a banktól. Azután, vízszintes irányban, ásókkal és csákányokkal, egy “Chicken Inn” nevű vendéglő alatt, keresztül dolgozták magukat a bankig. Következő feladatuk az a olt, hogy a felettük levő betonfalat, a gázvezetékek mentén átfúrják és igy jussanak a bank páncéltermébe. A bankrablóknak az a csoportja, amely ezt a munkát végezte, walkie-talkieval érintkezett őrszemükkel, aki oki egy közeli ház tetején ügyelt arra, hogy társai zavartalanul “dolgozhassanak.” Ezeket a walkie-talkie utján folytatott beszélgetéseket fogta fel véletlenül Rowlands rádiója. Mindez 1971 szeptember 11-én, szombaton, éjszaka történt. Az első, amit Rowlands hallott, ez az izgatott kiáltás volt: — Ez már itt legalább 200,000! Kisvártatva az őrszem igy figyelmeztette társait: — Csendesen dolgozzatok, az utcai zaj lassan elhalkul. Rowlands alig néhány percnyi figyelés után bizonyos volt abban, hogy egészen véletlenül bankrabló bandát fedezett fel. Az általános folytatódó beszélgetéseket magnetofon szalagra vette és nemsokára felhívta telefonon a rendőrséget. A közeli rendőrőrszoba tisztje tréfára vette a dolgot, végül mégis hajlandó volt arra, hogy kiküldjön egy rendőr Rowlands lakására. A rendőr csakhamar megjelent, végighallgatta a beszélgetést és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy valóban bankrablás történik. Rowlands úgy vélekedett— rádiója kapacitását figyelembe véve — hogy a rablás körülbelül félmérföldes távolságon belül történik az ő lakásától. Rowlands javaslata az volt hogáy a rendőrség kérje fel a General Post Officet, hogy detektor-kocsiját küldje ki és állapítsa meg, hogy hol történik pontosan a rablás. A rendőrség először hallani sem akart a dologról, végül, mégis érintkezésbe lépett a General Post Office egyik kirendeltségvezetőjével, aki ezt kérdezte: — Embereink csak akkor dolgoznak túlórában, ha nagyon fontos a dolog. Nagyon fontos ez? — Óh, nem, egyáltalában nem — válaszolta könnyedén a rendőrtiszt. — Alighanem valami ostoba tréfáról, vagy csínyről van szó. Közben a bankrablók tovább dolgoztak és a walkietalkien folytatott és lehallgatott beszélgetésükből az az derült ki, hogy fáradtak és a földalatti gázcsövekből áradó füst fojtogatja őket. Nemsokára a bankrablók megegyeztek abban, hogy a földalatti folyosón, a fojtó füst ellenére, aludni fognak néhány órát. Az őrszem azonban, természetesen, a ház tetején, nem mert elaludni. Mindezek közben 4 újabb rendőr érkezett Rowlands lakására és ők is meghallgatták a rablók walkie-talkie beszélgetéseit. S éppen rsak, hogy múljék az idő, közben 7000 különböző bankfiókot leellenőriztek, pontosan azt a bankfiókot nem ellenőrizték, le, ahol a rablók a földalatti alagutban dolgoztak. ~ Egyszer csak megjelent Rowlands lakásán egy rendőrtiszt és elparancsolta az ctt tartózkodó rendőröket, ezzel a megjegyzéssel: — Menjetek a dolgotokra, a legnagyobb marhaság az, hogy itt ültök tétlenül, amikor ez az egész dolog nem egyéb valamiféle hülye viccnél! Rowlands ekkor, végső kétségbeesésében, a Scotland Yardra telefonált. A Yardon majdnem olyan közömbösen kezelték az ügyet, mint a helyirendőrségen, azzal a különbséggel, hogy a Yardon legalább jegyzőkönyvet vettek fel a dologról. A detektívek közül senki sem tudott gyorsírást, ezért a jegyzőkönyv felvétele órákig tartott. A bankrablók közben felébredtek és ismét munkához láttak. A walkie-talkie beszélgetések ismét elkezdődtek. A Yard ezután, a jegyzőkönyv felvétele után, hozzákezdett a nyomozáshoz. Nem véletlen, hogy Conan Doyle regényeiben Sherlock Holmes mindig megszégyeníti a Scotland Yard egy ügy ü nyomozóit. A Yard nyomozása ezúttal is lanyha, tehetségtelen és eredménytelen volt. A szombatot követő hétfőn reggel felfedezték, hogy hol történt a bankrablás, ekkor azonban a bankrablók már messzejártak zsákmányukkal: a bank páncélszobájának minden egyes páncélfiókját kirabolták. Hetekkel később egy alvilági besúgó, megfelelő pénzjutalom ellenében, beárulta a bankrablókat. Állítólag 8- an voltak, négyet közülük, két nőt és két férfit, elfogtak. Zsákmányuk meghaladta a 3 millió dollár értéket. Rövidesen bíróság elé kerülnek, a többiek állítólag Spanyolors z á g b a menekültek, ahol most álnéven élnek. Senki sem tudja, hogy a páncélfiókokból v a 1 ó j á b an Kürthy Miklós: KRÓNIKA Gondolom, felesleges emlékeztetnem bárkit is arra, hogy ismét elmúlt egy év. Számos alkalommal hallottuk ezt, mások hangoztatták és jobb hijján, mi magunk is hangoztattuk. Az óévtől egyesek pezsgővel búcsúztak, vidáman, mások keserűen búcsúztatták az 1971-es esztendőt. Bárhogyan is történt azonban, letagadhatatlan tény, hogy ismét elmúlt egy esztendő. (Mégiscsak leirtam ezt a hülyeséget!) Végignézve az elmúlt éven, megpróbálom felmérni, hogy milyen eredményeket értem el és milyen kudarcokban volt részem. A mérleg rendkívül kedvezőtlen. Mindenekelőtt, még mindig nem lettem világhírű, holott igyekeznem kellene, mert gyorsan hullanak vállamra az évek. Persze, a kérdés az, hogy miképpen lehettem volna világhírű? A dolog meglehetősen nehéz, mert ambiciózus és tehetséges emberek mindig elhalásszák orom elől a világhírt: megírnak egy sikeres könyvet, feltalálnak valamit, megmásznak egy magas hegyet, kirabolnak egy bankot, stb. így azután mindig valamiképpen hátra maradok. Az elmúlt évben boldog sem tudtam lenni, mert . . . izé . . . nem is tudom, hogy miért nem tudtam boldog lenni. Nem is tudom, hogy mi tett volna, vagy mi tenne igazán boldoggá. Ezzel a boldogsággal már régóta adós mennyit raboltak, mivel a károsultak hallgatnak: a legtöbb odarejtett pénz és ékszer az adóhivatal elől került a páncélfiókokba. A Scotland Yard becslése szerint a bankrablók által elvitt pénz és érték megközelíti a 10 millió dollárt. Robert Rowlands kommentárja: — Olyan eset volt ez, amikor egy amatőr rádiós sokvagyok magamnak és mindig halogatom a dolgot egyik évről a másikra. Az elmúlt évben is szegény maradtam, holott már régen ígérem önmagámnak a gazdagságot. Állandóan olvasok történeteket a gazdag emberekről, mért szeretném megtudni, hogy ők hogyan csinálták. A baj az, hogy egyikük sem árulja el. Az elmúlt évben nem tudtam igazán és maradéktalanul jó lenni és a baj az, hogy igazán és maradéktalanul rossz sem tudtam lenni. Szégyenletes dolog az ilyesmi, mert nem jelent kevesebbet, mint hogy szürke ember' maradtam. Meggy őzödésem, hogy az életben vagy nagyon jónak, vagy nagyon rossznak kell lenni — minden egyéb undorító langyosság. Az 1971-es esztendő továbbra is az undorító langyosságok éve volt életemben. Nem voltam hős és nem voltam gyáva, senkit sem szerettem és senkit sem gyűlöltem igazán. Ha jól emlékszem, talán 6 éves lehettem, amikor megígértem önmagámnak, hogy “valamire fogom vinni az életben”. Le kell számolnom azzal, hogy ezzel adósa rnaradltam önmagámnak. A végső napok közelítenek és amikor a mocskosszakállu Charon átszállít majd rozzant bárkáján a nagy vizen, valószínűleg szórakozottan elnéz majd fejem felett, mert tudni fogja, hogy érdektelen, szürke ember kuporog bárkájában. És könnyeim a vízbe hullanak majd és én leszek az egyetlen, aki megsiratom önmagamat, aki megsiratom azt, hogy semmi sem lett belőlem. Mindössze ennyit akartam mondani az 1971-es esztendőről. millió dollárt megmenthetett volna. Sajnálatos körülmény, hogy a rendőrség tréfának vélte az egész dolgot. HIRDESSEN LAPUNKBAN Fontos üzenet olvasóink számára Az utóbbi időben egyre gyakrabban történik meg, hogy olvasóink különböző ügyekben kérdést intéznek' hozzánk, vagy felvilágosítást kérnek. Szeretnek felhívni olvasóink figyelmét arra: leveleket csak abban az esetben válaszolunk meg, ha a levél írója felbélyegzett és saját nevére megcímzett válaszborítékot is küld. Kürthy Miklós
