Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-24 / 8. szám
V» «*1dal m MARYAR HÍRADÓ" r Thursday* February 24; 1972 ' A TÖRTÉNELEM NYOMÁN Ha Zrínyi Miklós nem megy vadászni Nagyon szeretünk mi, magyarok, játszadozni, töprengeni, elmélkedni a ha kötőszavacskán. Ha mi nem buktunk volna el Mohácsnál, mennyii-e másként alakult volna történelmünk, ha győzött volna Rákóczi szabadságharca és szegény népünk és nekünk oly kedves országunk már a 18- ik század elején elszakad a Habsburgoktól. Mennyire más életalakulások, országsorsok támadtak volna a Duna völgyében, ha győz Kossuth, s Magyarország 1849-ben függetlenedik, mint haladó, demokratikus polgári ország. A íha kötőszó makacsul tér viszsza közgondolkodásunkban, hazajáró lélekként ébresztget szinte, elandalit sejtelmességével, mert olykor ilyen elandalitásra is szükségünk van, mert minden ember, aki egy néphez tartozik, minden korban szerette volna tulajdon népe történelmét szerencsésebbnek látni. Különösen pe<dik mi, magyarok akiknek a tépettségekből, bukásokból, elhullásokból, nagy szürke, kegyetlen reményvesztettségékből nagyon nagy rész jutott.. Azzal a leleménnyel, amelyet ^Szigetváron fedeztek fel, most megtetéztük, megsokszoroztuk a ha kötőszavacskával kezdődő feltételezéseinket. Mi történt volna, ha mi már a 17-ik század második felében, a Napkiárlv, XIV. Lajos korában, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokájának, a költő és államférfi Zrínyi Miklós életében elszakadunk a Habsburg-háztól és független állammá válunk?! A szigetváriak, akik oly lelkesen makacsok a Zrinyiemlék ápolásában és annyi szenvedélyesen kutatók eddig fel nem tárt emlékek keresésében, felfedeztek egy latin nyelvű könyvet, amely 1696- ban jelent meg Augsburgban ezen a címen: Selectae orationes panegvricae. A latin nyelvű könyv 348 oldalas, aranymetszéssel van ellátva, préselt fedőlapja gondosan díszített, s egy nagyobb munka második kötete. A második kötet — amely latin nyelvű emlékbeszédeket közöl — utolsó beszéde a 312-343 oldalakon található, tehát több, mint egyórás lehetett. Magyarra fordított cime pedig a következő: “A hős gróf Zrínyi Miklósnak, a dunántúli hadak fővezérének, a törökök rettegett ellenségének tiszteletére irt dicsőítő beszéd. Szerzője: Leonhardus Frizon atya, Jézus-Társasági szerzetes.” A szigetváriak kikutatták, hogy Frizon atya udvari pap lévén általában a francia királyt, a trónörököst, az udvari méltóságokat dicsőítő beszédeket irt, évfordulók, győzelmek idején, és gyászbeszédeket tartott hires emberek elhalálozása alkalmából. Zrínyi Miklóson kívül csak egyetlen külföldi volt még, akiről dicsőítő beszédet mondott: Sobieski János lengyel király. Beszédgyüjteménye először Párisban jelent meg 1674-ben, az augsburgi 1696-os megjelenés valószinüleg egy második kiadás. Zrínyi Miklóst több mint egy órás gyászbeszédébén XIV. Lajos felkérésére búcsúztatta el. A gyászbeszéden kívül egy 122 hexamérterből álló panegyricus-t, dicsőítő költeményt is találtak a kötetben, e hosszú vers is a nagy Zrínyi Miklóst dicsőiti. A költeményt Écsy Ö. István, a gyászbeszédet pedig Molnár Imre fordította le latinból, először adva közre e hires felfedezést magyar nyelven. Az olvasó bizonyára felveti: miért tartotta szükségesnek XIV. Lajos, a Napkirály, hogy udvari papja több mint egyórás gyászbeszéddel búcsúztassa el a távoli Magyarország elhunyt — vadászaton egy támadó vadkan áldozatává esett — hadvezérét, a törökellenes hadjáratok Európaszerte ismert hősét? Molnár Imre tanár, történész, a Zrínyi gimnázium helyettes igazgatója kutatta ki búvárkodásai során, hogy a Napkirály és Zrínyi Miklós szövetségre léptek, ez a szövetség Habsburg-ellenes tartalommal telítődött és végső célja Magyarországnak és Horvátországnak a török alóli felszabadítása volt, de nem császári, osztrák, hanem francia segítséggel. XIV. Lajos figyelmét De Bonsv püspök hívta fel 1663 tavaszán Zrínyire. De Bonsy velencei francia követ volt, aki nagyra értékelte Zrinvi hadi vállakózásait. Egy esztendőre rá, 1664- ben XIV. Lajos már megbízottja, Coligny gróf utján tárgyal Zrihyiékkel. A Napkirály 10,000 tallér pénzbeli gyorssegélyt küld a hadvezérnek, és segítő csapatok elindítását helyezi kilátásba. Bécs féltékenyen figyelte ezt a közeledést. A felébredt gyanú készítette Zrínyit arra hogy ne személyesen, hanem öccse, Zrínyi Péter és titkára, Vitnyédi István utján tárgyaljon a franciákkal. Az európai francia politikába beilleszkedő terv az volt, hogy Zrínyi a Habsburg-ellenes országrészekben, Magyarországon, Horvátországban, Erdélyben, de még Morvaórszág-Iban és Sziléziában is a népre támaszkodó haderőt szervez. I Ez a Zrínyi vezette, különböző népek fiaiból toborozott haderő, a francia királyi csapatok segítségével kergeti el a törököt Magyarország és Horvátország területéről, és felszabadítva e roppant területet, a Habsburgoktól elszakadva, vagy XIV. Lajost, vagy nemzeti uralkodót választva, Zrínyi Miklóst kiáltják ki magyar és hörvát királynak. A tervet követő történelmi idők hires Wesselényi féle összeeskiivési perében el is hangzott, olyan vallomás, a Ruziesky Gáspáré, hogy ők XIV. Lajos francia uralkodó magyar királlyá választására és Zrínyi Miklósnak kormányzóvá való kinevezésére törekedtek. Ha Zrínyi Miklós személyében a 17-ik század második felében nemzeti királáunk, támbad, nem Magyarország, ha nem minden más környező ország és nép sorsa másként alakult volna. Legyőzve a török áfiumot, elvetve a német maszlagot, sorsunkat Bécs ZÁPOLYA BÁJOLÖ IMÁJA Az Ady-kutatóként ismert Bustya Endre, a marosvásárhelyi Teleki Téka anyagának rendezésekor egy 16-ik század elejéről való latin nyelvű prédikációs kötetben a belső fedőlapra ragasztott papírlapon magyar szöveget talált: Az 1515-1524 közötti időkből származó szöveg 340 szó terjedelmű, s ebből 12 sornyi egy Mária ima. Egy másik prédikációs gyűjteményben Zápolya János kézjegyét találta meg a kutató. A feltehetőleg Zápolya tulajdonában volt könyvben eddig ismeretlen magyarnyelvű, vallásos formájuk ellenére is ősi pogány rítust idéző, s megőrző bájoló imák olvashatók. KOS KÁROLY AZ ERDÉLYI SZÉPMIVES CÉHRŐL A Kolozsvárott megjelenő Korunk cimü folyóirat egyik legutóbbi számában közölte Kós Károly hosszú, emlékirtanak is beillő levelét. Kós Károly a 20-as évek elején végzett tevékenységéről közöl részleteket, kifej tve, hogy munkásságának fő célja ekkor az “1919 utáni tehetetlenség letargiájába ájult” erdéli magyarság felrázása volt. A politikával később felhagyott, hogy minden erejét az erdélyi irodalmi élet megszervezésének szentelhesse. “Ezt a csatát megnyertem — írja —, az Erdélyi szorításából kiszakítva, talán az első világháborúba sem sodortattunk volna be. Ha . . . E kötőszócskát keresztülhúzza Bécs. Felfedve a terveket, mindent megakadályozott. A Napkirály segítsége is késett, és a néphadsereg, a Zrinyi-féle népek seregének toborzása sem sikerült. S máig kísért a feltételezés, hogy nem úgy történt az a hírhedt vadászat, ahogyan az emlékíró Bethlen Miklós leírta volt: “Szép őszi idő járván, majd mindennap vadászni jártunk ... 18. novemdris erdei disznókra menék ebéd után, hintón . . . Vitnyédi. az első, én a hátulsó ülésben- bal s ő jobb felől ültünk csak hárman . . .” Máig kisért, bizony. Hogy nem véletlen, hanem összeesküvő szándék, nem vadkan, támadása, hanem Bécs támadása okozta azt a váratlan halált. Mi történt volna, ha Zrínyi nem megy vadászni? ... Ez a kötőszó történelmünkben már-már leküzdhetetlen. Ruffy Péter Szépmives Céh két világháború közötti könyvtermelése (elfogulatlan szakemberek értékelése szerint) az egyidejű magyarországi irodalomtermelés átlagával legalább egyszintű, attól életérö problémáival és sajátos erdélyi szemléletével az önállóan érvényesülő erdélyi magyar irodalmat jelenti és jellemzi.” A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR NÉPKÖLTÉSZET A közelmúltban 3 könyv jelent meg a jugoszláviai magyar népköltészetről. Kettőt az újvidéki Fórum Könyvkiadó adott ki, egyet pedig a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg. A Budapesten megjelent könyv cime Jugoszláviai magyar népmesék; az uj magyar népköltészeti gyűjtemény 16. kötete. A Fórum kiadványai közül az egyik: Szélördög, harminc bácskai eredetű mesét közöl irodalmasitott formában, a másik: Idő, tavaszidő címmel ugyancsak válogatás a jugoszláviai magyarság népköltészetéből. A könyvekről az Újvidéken, megjelenő Magyar Szó cimü napilap többi között a ■ következőket írja: “Kultúránk megbecsülésének és népköltészeti értékeink közkinccsé tételének mérföldköve ez a három könyv. Legalább egyikének mindenképpen ott a helye minden jugoszláviai magyar asztalán.” _ iSr Korabeli kép a várról HÍREK az utódállamokból
