Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-22 / 29. szám
Be ©Idei Magyar híradó Thursday, July 22, 1971 Százmillió dolláros regény Irta: SÁGI PÁL Aktuális, mai történet, amely részben itt Amerikában zajlik, magyar vonatkozása is van, mégis a múlttal kell kezdeni ... II. Miklós, az utolsó orosz cár kezdeményezésére 1899-ben békekonferenciát rendeztek Hollandiában, Hágában. Határozatokat hoztak a hadviselés humánusabb módszereire és megalakították a Nemzetközi Döntöbiróságot, a gyászosan kimúlt Népszövetség és a mai Egyesült Nemzetek ősét. A különbség az, hogy a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek érdekcsoportokba tömörült diplomatákra és politikusokra bizta a vitás kérdések eldöntését, a Nemzetközi Döntőbíróság azonban bírói szervezetnek alakult: független bírák ítélkezzenek a nemzetközi vitákban. A hágai döntőbíróság ma is működik, ugyahogy. 15 bírája van. Ennél kényelmesebb állás aligha van a világon. Úgy beszélik, sok, ha egy évben 2-3 ügy kerül eléjük. Most azonban nagy veszély fenyegeti őket. Alighanem oda a nyugalmuk. Olyan bonyolult per szakadt a nyakukba, hogy vakarhatják a fejüket. A sors különös játéka, hogy a hágai bíróságnak, amely II. Miklós cárnak köszönheti a megszületését, arról kell dönteni: él-e valaki a cár gyermekei közül. A hivatalos történelem szerint 1917-ben a forradalom megfosztotta trónjától II. Miklós cárt. Miklóst, Alexandra cárnőt és gyermekeiket, Alexej trónörököst, valamint Olga, Tatjána, Mária és Anasztázia nagyhercegnőket előbb Tobclszkba internálták, majd Jekaterinenburgba, a mai Szverdlovszkba vitték. 1918 nyarán fehér Nixon elnök tervezett utazását kommunista Kínába élénken kommentálja az egész világ. Az úttal egyetért Anglia, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, egyetértenek a skandináv államok, Kanada és Ausztria. Meglehetősen hallgatag a szovjet sajtó, ami érthető: Moszkva gyanakodva személi Amerika és Kina közeledését és attól tart, hogy Washington Pekinget akarja majd kijátszani Moszkva ellen. Nemzeti Kina kormánya — érthető módon — tiltakozott Nixon utazása ellen. Az északvietnami Kommunista Párt hivatalos napilapja azt irta vezércikkében: Hanoi semmiféle olyan békeegyezményt nem fogad el, amelyet Nixon esetleg, pekingi tartózkodása alatt, Kínával kötne. A délamerikai országok egyre nagyobb gyanakvással figyelik a szovjet diplomaták tevékenységét. Ecuadorból nemrégiben utasítottak ki három szovjet diplomatát, azzal az indokolással, hogy a diplomaták belső szakszervezeti ügyekbe avatkoztak bele. Amint azt már közöltük, U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, hivatali időtartama lejárta után, nem hajlandó a tisztséget újra vállalni. Legvalószínűbb utódjának Gunnar Jarring, svéd nagykövetet (Moszkva) tekintik, aki az Egyesült Nemzetek Szervezetének közelkeleti közvetitő megbízottja. Varsóból származó értesülés arról számol be, hogy Edward Gierek, a lengyel Kommunista Párt vezetője, rövidesen átszervezi a belügyminiszté-' riuraot. Ez annál is jelentősebb, mert a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik a rendőrség és az államvédelmi hatóság is. csapatok közeledtek a városhoz. A helyi szovjet attól tartott, hogy a bevonuló fehérek kiszabadítják a cárt. Erre egyszerűen úgy döntöttek, hogy az egész családot kiirtják. Julius 17-re virradó éjszaka az Ipatjev-ház pincéjében agyonlőtték őket. A kivégző osztag kiküldéséről intézkedő parancsot a helyi szovjet tagjai írták alá, az iraton négy magyar név szerepel, négy volt hadifogolyé, aki a vörösök mellé állt: Takács, Váradi, Kiss és Tóth. A világ ezzel elkönyvelte a cári család pusztulásának történetét. 1920-ban Berlinben felbukkant egy Anna Anderson nevű nő, aki azóta is azt állítja, hogy Anasztázia nagyhercegnő. Szerinte a mészárlás során csak megsebesült. A kivégzö osztag tagjai nem vették észre, hogy él, egy jószívű asszony megszánta, kimentette a pincéből és bonyolult utón sikerült kiszöknie Németországba. Ott végeláthatatlan pereket folytatott a német bíróságokon, hogy ismerjék el Anasztázia nagyhercegnönek. A pereskedésben erős ellenfele akadt: Barbara Mecklenburgi hercegnő, aki ellenezte a bíróságon az elismerést. A hercegnő azt állította, hogy az állítólagos Anasztázia nem Anasztázia, nem is Anna, hanem Franciska Shankowszki, lengyel származású parasztlány. A kihallgatott tanuk egyrésze Anasztázia mellett, másrésze Anasztázia ellen vallott. Bécsből levelet küldött egy magyar szabó. Azt irta, a háború alatt orosz hadifogságba került, a forradalom idején kiszabadult, Jekaterinenburgban telepedett le és egy szabónál dolgozott. Ennek a szabónak a felesége akadt rá a sebesült Anasztáziára, odavitte a lakásukra és ápolta, amig felépült, saját szemével látta az életben maradt nagyhercegnőt. Anna Franciska-Anasztázia ügyvédei küldöttet menesztettek érte Bécsbe, addigra viszont Magyarországra költözött. Állítólag meg is találták Magyarországon, de — ugyancsak állítólag — a magyar hatóságok nem engedték, hogy Németországba utazzon és vallomást tegyen a bíróságon, pedig ő lett volna a hiteles koronatanú. A nagy pereskedés hátterében persze pénzkérdés is felfedezhető. A cár még az első világháború előtt állítólag 100 millió dollár értékű készpénzt és ékszereket helyezett letétbe a Bank of Englandban. Barbara Mecklenburgi hercegnő a cár rokonságához tartozik és attól fél, hogy ha a bíróság valakit elismer a cári házaspár gyermekének, akkor azé lesz az egész vagyon, a rokonok semmit sem kapnak belőle. Anasztázia-Anna-Franciska évtizedekig pereskedett az elismerésért, de véglegesen máig sem sikerült elérnie a célját. Már évek óta itt él Amerikában és ha még nem is lett belőle hivatalosan nagyhercegnő, mint nő mindenesetre sikert aratott: 67 éves korában elvette dr. John Manahan 49 éves egyetemi tanár. Charlottesville déli egyetemi városkában élnek. 12 szobás házuk zsúfolásig teli iratokkal, okmányokkal, fényképekkel, szerintük csupa bizonyítékokkal. Közben azonban az állítólagos Anasztáziának vetélytársnői is támadtak. Chicagóban Mrs. Eugénie Smith azt mondta, hogy ő az igazi Anasztázia. Németországban Magda Boats harcol azért, hogy őt viszont Tatjána nagyhercegnőnek ismerjék el. Még cifrább história a hollandiai Catharine Graaf-Hemmes ésete. Ez a kétgyermekes családanya azt akarja bebizonyítani, hogy ő is cárlány, mégpedig Alexandra nagyhercegnő. Igenám, de a cári házaspárnak a családfa szerint csak négy lánya volt: Olga, Mária, Tatjána és Anasztázia. Hogyan került akkor a családba az ötödik lány, Alexandra? A hollandiai nagyhercegnő-j elölt minden irói fantáziát túlszárnyaló magyarázatot ad rá. A cári palotában 1895 és 1901 között négyszer látogatott el a gólya. Mindig lányt hozott. A cárt nagyon bántotta, hogy nincs fiú, a cárnét meg végképpen elkeserítette, hogy nem tudja trónörökössel megajándékozni a férjét. A cárné 1902 végén ismét gyermeket várt. Búcsúkra járt, fogadalmakat tett, Rasputinnal, a csodapópával imádkozott és bízott abban, hogy végre fiú jön. 1903 szeptember 1-én megtörtént a szülés — legalábbis igy meséli Catherine — de ezúttal is lányt hozott a gólya, mégpedig őt, Cátherinet. A cár és az orvosok attól tartottak, hogy a cárné idegeit túlságosan megviseli a csalódás és hogy ezt elkerüljék, példátlan cselhez folyamodtak. Mikor a cárné magához tért a szülés bódulatából, azt mondták neki, hogy nem szült, csak úgynevezett képzelt-terhessége volt és a cárné elhitte. Az újszülöttet, mire az anyja felébredt, titokban már eltüntették a palotából és egy francia csoda-gyógyász gondjaira bizták. Ez Párisba vitte. Onnan Hollandiába került. Rotterdamban Johanes Hemmes kémikus mint saját lányát íratta be az anyakönyvbe. A kémikus házában nőtt fel, onnan is ment férjhez. Erről az ötödik cárlányró] a hivatalos családfa nem tud, ellenben 1904-ben megszületett Alexej trónörökös, aki most New Yorkban lakik, azaz igy mondja egy tömöttbajuszu, szálas, magas férfi — mármint azt állítja, hogy ő a trónörökös. Hivatalosan Michael Goloniewszki a neve, a foglalkozása: volt lengyel ezredes. Szerinte az egész cári család megmenekült. Olgát, Tatjánát és Máriát Kínába, a cárt, Alexandra cárnét, Anasztázia nagyhercegnőt és őt, a trónörököst pedig kerülő utón Lengyelországba csempészték és álnéven éltek. Előbb a cárné, majd a cár is meghalt. Alexej trónörökös Goloniewszki néven került a lengyel hadseregbe és a második világháború után már ezredes volt. Azt mondja, 1958-tól titokban a Cl A szolgálatában dolgozott és rengeteg titkos adatot szolgáltatott ki Amerikának. Végül a kommunisták már gyanakodni kezdtek rár mire letartóztatás elől átszökött Nyugat-Németországba. Ott megnősült és feleségével együtt átjött az Egyesült Államokba. , Természetesen Michael Alexej is harcol az elismerésért. Az állítólagos cári testvérek azonban egymás között nem egyeznek meg. Michael-Alexej azt állítja, hogy nem Mrs. Manahan, hanem Mrs. Smith az igazi Anasztázia, Mrs. Manahan viszont nem ismeri el Michaelt Alexejnek és hamisnak tartja a németországi és a hollandiai nagyhercegnőket. Mrs. Manahan egyébként a minap ünnepelte 70-ik születésnapját és olyan születésnapi ajándékot kapott, aminek biztosan nagyon örül. Férje, a történész-professzor, a hágai Nemzetközi Döntőbíróság elé terjeszti az egész ügyet és szent meggyőződése, hogy Hágában kimondják: Mrs. Manahan az igazi Anasztázia nagyhercegnő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ő a 100 millió dolláros cári vagyon jogos örököse. 100 millió dollár nagy pénz, érdemes küzdeni érte, de éppen most, legújabban egy kis zavar támadt körülötte. Vladimir nagyherceg, aki igazi nagyherceg, Madridban él. Az orosz monarchisták egyre gyérülő tábora őt ismeri el a Romanov dinasztia fejének. Vladimir eddig hallgatott, most azonban megszólalt. Kijelentette, hogy a cár valóban letéteket helyezett el külföldi bankokban, de amikor az első világháború kitört, hazafias okokból visszahozatta a pénzt Oroszországba és az összeg a többi cári vagyonnal együtt a bolsevisták kezébe került. Vagyis: a 100-millió dollár volt-nincs. Szóval a hágai bíróság eszerint osztogathat trónörökösi és nagyhercegnői elmet és rangot, de egyiknek sem adhat melléje ráadásul 109 millió dollárt. E'z szomorú dolog a jelölteknek. Ámbár a rang is ér valamit. Még a demokratikus Amerikában is.
