Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-30 / 52. szám
Thursday, Dec. 30, 1971 MAGYAR HTRADO 15. oldal A BETYÁR ÉLETE ÉS HALÁLA '' AZ IGAZI RÓZSA SÁNDOR i. 1813. Julius 16. E napon született egy alsóvárosi tanyában. Apja Rózsa András, anyja Kántor Erzsébet, keresztszülei Juhász István és Sánta Rózsa. Fülöp atya keresztelte. A bejegyzés ma is látható az alsóvárosi plébánia keresztelési anyakönyvében. Apját, anyját elvesztette. Apját lopás közben verték agyon, anyját pedig állítólag — bosszúból — rablók ölték meg. Sándor is csikós lett, mint az apja: 1835-ben Kajla János bojtárja. 1836. február 10. Az első rablás. Kiskunhalas határában Darabos István tanyájáról két társával elrabolt két tehenet. Halas magisztrátora átirt a szegedi tanácsnak, hogy a fölismert Rózsa Sándort hallgassa ki. Meg is történt. “Rózsa Sándor szemtelenül tagad”. Halasra is átvitték, itt is kihallgatták. Tagadott. 1836. szeptember 10. Az első ítélet: másfél esztendei rabság és ez idő alatt negyedévenként 25 botütés. Eízt háromszor ki is osztották neki. 1837. julius 16. Kényszermunkán voltak a szegedi Kálvária-hegyen, amikor társával, Kis Lörinccel leverték egymásról a béklyót, és megszöktek. Rózsa Sándor 24. születésnapját ünnepelte igy! 1838. Makón az üldöző Csanádi csendbiztost lelőtte. 1842. október 1. A vásárhelyi határból, a kopáncsi pusztából három társával a csordából kiszakítottak 13 marhát. Veszelka Péter tanyáján húzódtak meg, s amikor az őket körülzáró pusztázók gyűrűjéből kitörtek, lövöldözésükkel megöltek egy perzekutort. 1845. Bárkányi ügyvéd utján folyamodványt nyújtott be kegyelemért. Aigner Ferdinánd városi főügyész nem pártfogolta kérelmét, mivel — úgymond — a betyárt a Büki csárdában két algyevi pusztázó katona meggyilkolásával is gyanúsítják. Mig e vád alól magát nem tisztázza, nem javasolja az amnesztiát. Rózsa Sándor kérelmét el is utasították. 1848. október 3. Kossuth Lajos alföldi toborzó utja során Hódmezővásárhelyen aláírta Rózsa Sándornak és társainak amnesztia levelét. “Miiképpen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyugtalanitotta, Isten irgalmánál fogva magához térvén és bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért, valamint igaz bünbánata szerint az Istentől bocsánatot, s ennél fogva a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyja előbbi életmódját, s törvényhez és erköl-í csiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hü, bátor szolgálatát felajánlaná, mint a puszti pásztor népből 150 fegyveres lovast, saját költségükön táborba szállani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint, a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig híven és becsületesen szolgálni reá birná ...” 1848. október 18. Miután ugyanaz az Aigner Ferdinánd, aki 1837-ben az első Ítéletet és 1845- ben a kegyelem elutasítását javasolta, most a tanácsban kihirdette Kossuth amnesztiáját, Rózsa Sándor csapata élén bevonult Szegedre. Az Arany Pávában nagy mulatozást csaptak örömükben. 1848. november 9. A délvidéki harcok során a lagersdorfi csatában Rózsa Sándor szabadcsapata derekasan helytállt. Maga a vezér 12 ellenséget semmisített meg. Utána azonban legényei rablásokat, kegyetlenségeket követtek el. Csapatát föloszlatták. 1848. december 15. Kossuth, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Rózsa Sándornak elégtételt szolgálat hirdetményében: “Minekutána Rózsa Sándor az ország kormánya által számára megadott amnesztia feltételeit becsülettel teljesítő, magát több veszélyes csatában éppen oly merésznek, vitéznek, mint a rábizottak teljesítésében hűnek és pontosnak tanusitá: úgy azon vád alaptalanságát is, mintha a strázsai (lagersdorfi) csata alkalmával tilos kicsapongásokat követett volna el, hiteles tiszti bizonyítványokkal megcáfolá; jövendőbeli jó, erényes és tiszta élet föltétele alatt, a számára már megadott köz- és nyilvános bocsánat ezennel megujittatik és megerősittetik.” Rózsa Sándor ezután visszavonult és mint az alsóvárosi ménes csikósa, a Tary Pál tanyáján élt társával, a tápai Bodó (másként Selyöm) Katával és két gyermekükkel, Györggyel meg Sándorral. Rózsa Sándor 62—63 éves korában (Lojanek János nagyváradi fotográfus által készített fénykép után) 1849. november 15. Gyulai Gaál Edvárd kerületi császári főbiztos parancsára Vékes Imre pandurkapitány háro mvárosi perzekutorral és tizenkét császári katonával körülveszi a Tary-tanyát, hogy Rózsa Sándort, elsősorban szabadságharc alatti tevékenységéért megfogják. Sándor kitört, két katonát megölt . . . Utána nyoma veszett . . . 1852. szeptember 12. Véres napként emlegeti ezt a krónikás, Edvi Illés Károly. Többeket megvertek Sándor emberei, s az őket üldöző két zsandárt meg egy ulánust a dorozsmai tanyákon lelőtték. 1853. március 26. Körözőlevelet ad ki Albrecht főherceg, Magyarország főkormányzója Rózsa Sándor ellen: “Most ez a honbani rablógazdálkodás vezérére, Rózsa Sándon’a, ki a fölforgató párt által már a vészteljes forradalom alatt müeszközül volt kiszemelve, s akinek kétségbeesett gonosztevők maradványaival ismét a Kossuthféle utóbbi terveket kell valaha elősegíteni, hogy az országban újabb bátortalanságot terjesszen, kézre keritési jutalmul 10,000 pengő, vagyis 25 ezer váltóforintnyi összeget tűz ki...” Jellemző tehát, mi volt ekkor Rózsa Sándor legfőbb bűne! 1853. március 30. Szőlejében megtámadta egy betyár Farkas János szegedi főkapitányt. Rózsa Sándort gyanúsították vele. Sándor a támadót, Ábrahám Andrást (betyárnevén Pesszert) április végén a bodomi réten megölte. “Röttenetö3 jussom volt hozzá — mondta 1859-ben, amikor a tárgyaláson ezt a gyilkosságát elismerte. — Nevem alatt rabolt!” 1853. auusztus 5. Osznovits István szegedi tanyai lakos följelentést tett, hogy nála járt Rózsa Sándor, amnesztiát kérő levelet akart Íratni. 1853. október 24. Bobalich Péter ny. százados, a kémszolgálat irányitója, jelentésében beszámolt Kempen altábornagynak, a bécsi rendőrhatóság vezetőjének, az 1852 decemberétől 1853. október 22-ig tartó tevékenységéről, amelynek során két Ízben is személyesen tárgyalt egy szabadkai tanyán a beteg és amnesztiát kérő Rózsa Sándorral. Október 22-e volt a jelentkezésére kitűzött végső határidő. Sándor — állítólag betegsége miatt — nem jelent meg. Ekkor újra kezdődött a nagyszabású, hadműveletnek is beillő üldözés. 1853. november 25. Elfogják Sándor élettársát, Bodó Katát. Vallatása eredménytelen, de fogva tartják. 1854. május 1. Kempen altábornagy leváltja Anzenberger őrnagyot, a Rózsa Sándor elfogatására kidolgozott haditerv eddigi vezetőjét. A hajtóvadászat ellanyhul. Bodó Katát és két fiát a csehországi Gitschinbe internálják. 1855. május 1. Bodó Katát és gyermekeit Komárom várába szállítják át. Csak Rózsa Sándor elfogása után engedték őket ki. Sándor fiával még 1911-ben interjút készített egy szegedi újságíró, (György gyermekként elhalt.) 1855. julius 17. A budai törvényszék elnöksége egy bűneset kapcsán kérdést intéz a budai katonai és polgári főkormányzósághoz: létezik-e még egyáltalán Rózsa Sándor? A válasz elismeri, hogy semmi adata nincs a betyár létezéséről, működéséről. Péter László ÉDES ANYANYELVŰNK BOLDOG UJ EVET! Ezt a hagyományos jókívánságot, amelynek időszerűségéhez nem fér kétség, sokan és sokszor leírták már. Sajnos, többnyire nem úgy, ahogy kellene; nem három szóra bontva, ahogy e cikk címében áll, hanem ilyenformán: Boldog újévet! Miért? Talán nem helyes ez az egybeirt változat? — kérdezhetik olvasóim. De igen, helyes, csak éppen nem bizonyos, hogy jó is, azaz hogy megfelel-e annak a célnak, amelyet szolgál. Mert bizony nagyon sovány kis jókívánság ez! Az egybeirt újév ugyanis mindössze egy napot jelent: az év első napját, újév ünnepét. Pusztán erre az egy napra akarnánk boldogságot, minden jót kívánni? Aligha. Elvben persze ez is lehetséges. Amikor kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk, akkor üdvözletünk csakugyan néhány napra szól. Az efféle jókivánattal azt a reményünket fejezzük ki, hogy barátunk, ismerősünk, rokonunk kellemesen töltse el az ünnepeket, jól érezze magát a szóban forgó két három napon. Boldog uj évet kívánni azonban egész esztendőre szokás, s ez is a természetes, ez is a logikus. Furcsa volna, ha valaki az “Eredményekben, sikerekben gazdag ujesztendőt” jókívánsággal azt akarná sugallta, hogy az ilyen módon köszöntött személynek minden eredményt és sikert éppen újévi, másnapos hangulatában és állapotában kell “produkálni”. Ha viszont — mint ez valószínű is — az egész évre akarjuk vonatkoztatni jókívánságunkat, akkor tartsuk meg a helyesírási szabályokat, s az uj év, uj esztendő szókapcsolatokat ne Írjuk egybe, hanem két-két szóba. Az újévi köszöntő vagy az újévi malac kifejezés újévi szavát persze a szabályok figyelembevételével is egybe kell irni, mi azonban csakis akkor járunk el helyesen, ha a lap minden olvasójának boldog uj évet kívánunk. Magyarok a nagyvilágban Tavasszal halt meg Párizsban Csáky József szobrászművész, aki az európai modern plasztika élvonalába tartozott. Legutolsó nagyobb müve egy amiens-i iskola reliefpárja volt, amelyet a francia kormány megbízásából készített. Szegedről indult Párisba, ahol 1908 óta élt. Művészetét formai tisztaság ,egyszerűség, derűs ihlet jellemezte. Mint Bölöni György irta róla, Csáky József ott volt “azok között a magyar tehetségek között, akik meg tudták hódítani a maguk számára csöndben és szerényen a nemzetközi művészeti elismerést”.
