Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-30 / 52. szám
1 14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 30, 1971 A "NEVETŐ GYILKOS" SZABADLÁBON VAN- DE MÁR ELFELEJTETT NEVETNI (Folyt az előző számból) Selz valamiféle magyarázattal szolgált az autóban talált holmikra vonatkozóan, a magyarázat azonban olyan homályos és bizonytalan volt, hogy Thomas F. Maloney, helyettes sheriff, elhatározta: mindenesetre érdeklődni fog Mrs. Rice után. Woodside Glens közelében a szomszédok elmondották: Mrs. Ricet nem látták az elmúlt junius óta — tehát 7 hónappal azelőtt látták utoljára. Selz azt állította a detektívek előtt, hogy a nyaralót azért kapta meg Mrs. Ricetől, mert saját bánya-részvényeit átadta cserében. A nyomozás megállapította, hogy a kérdéses bánya - részvények jóformán teljesen értéktelenek, elképzelhetetlen volt tehát, hogy Mrs. Rice átadta volna nyaralóját azért, hogy majdnem értéktelen bányarészvények tulajdonosa lehessen. Amikor pedig a sheriff megbízottai Mrs. Rice holléte felől érdeklődtek, Selz azt válaszolta, hogy Mrs. Rice “megszökött” egy bolgár lovastiszttel, sőt az a helyzet, hogy ő maga, Selz vitte autóján a szerelmespárt San Franciscoba. A nyomozás viszont kiderítette, hogy Selz rendkívül nyugtalan volt azon az éjszakán, mikor Mrs. Rice eltűnt: Selz azon az éjszakán a nyaraló előtt parkolt autójában aludt, később pedig több ismerősét próbálta rábeszélni arra, hogy lakjék vele együtt a nyaralóban, erre azonban — mindmáig ismeretlen ok miatt — senki sem volt hajlandó. Az is kiderült, hogy Mrs. Rice eltűnése után néhány nappal Selz felvett autójába az országúton egy lányt, aki potyautasként közlekedett. — Amikor a 25 éves lány előkerült és kihallgatták, azt mondotta: Selz igazi gentleman volt, semmi sem történt közöttük. A nyomozók azt is megállapitották, hogy nemsokkal letartóztatása előtt, Selz a helyi nyilvános könyvtárból egy könyvet vett ki. A könyv a halálos mérgekről szólt. Selzet őrizetbe vették és a börtönben minden éjszaka, álmában, hangosan nyögött és sóhajtozott. Végülis, egy reggel ,láthatólag teljesen kimerültén idegileg, Selz vallott, Meglehetősen érdekes vallomása igy hangzott: — Szerelmes voltam Mrs. Ricebe. Egyik este, júniusban, megálltam autómmal a nyaraló előtt. Bentről hangokat hallottam és valaki hirtelen rámtámadt, amikor beléptem az előszobába. Felragadtam a tűzhely mellől egy tüzpiszkáló vasat és azzal sújtottam magam elé. Éreztem, hogy az ütés talált. Ekkor Baronovich, a bolgár lovastiszt rohant ki a házból. Felgyújtottam a villanyt és meglepődve láttam, hogy a szoba padlóján holtan fekszik Mrs. Rice, fedetlen felsőtesttel, bugyiban. A helyzet az volt, hogy Mrs. Ricet öltem meg — egészen véletlenül. — A hullát autómba tettem, egy közeli kiszáradt folyóágyhoz hajtottam, ahol gödröt ástam és eltemettem Mrs. Ricet. Nemsokára megjelent a színen Baronovich, aki tudta, hogy Mrs. Rice halott és saját hallgatása fejében megpróbált engem megzsarolni. A kettőnk között keletkezett vita hevében Baronovich revolvert rántott és rám akart lőni. Én kicsavartam a kezéből a pisztolyt és fejbevágtam vele Baronovichot, akinek beszakadt a koponyája. Baronovich néhány pillanat leforgása alatt kiszenvedett, anélkül, hogy magához tért volna. — Well, most már tehát volt egy második hullám is. Baronovich hulláját autómba tettem és a holttestet még akkor éjszaka a San Mateo- Hayward hidról a San Francisco Öbölbe dobtam. A detektívek meggyőződése az volt, hogy Selz története a valóság és a fantázia egészen különleges keveréke. Tény az, hogy Baronovich hulláját sohasem találták meg a San Francisco öbölben, ami valószínűvé teszi, hogy a bolgár lovastiszt valójában sohasem létezett. Selz ezután elvezette a sheriff megbizottait a folyóvölgybe, ahol az általa jelzett helyen ásni kezdtek és valóban rábukkantak egy nő oszlásnak indult hullájára. Később fogászati vizsgálatok igazolták, hogy a sheriff megbízottai valóban Mrs. Rice hulláját találták meg. Amikor Selzet a morguebe vitték, hogy vele is igazoltassák a hulla személyazonosságát, számos újságíró kisérte a sheriff megbizottait és Selzet. A hulla megtekintése után Selz hangosan nevetve mondotta az újságíróknak: — Klassz szenzáció, mi? Ha ennek a heccnek vége lesz, Hollywoodban kötök ki. Adjatok egy rágógumit, srácok! Amikor a rágógumit megkapta, Selz, nyilvánvalóan hálából, vihogva, vad indiántáncot lejtett a riporterek előtt. Ekkor nevezték el Selzet Nevető gyilkosnak az újságírók. Selznek megengedték, hogy bűnösnek vallja magát s életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Selz, a Nevető Gyilkos, a San Quentin fegyintézetbe került. Selz rövidesen a börtön súlyemelő bajnoka lett és olyan jó magaviseletü fegyenc volt, hogy nemsokára áthelyezték az enyhébb chinoi fegyintézetbe. Onnan azonban, 1943-ban, Selz megszökött. Egy évvel később bukkantak rá Kanadában: Selz a kanadai hadsereg egyik kiképző-őrmestere volt akkor. Ismét letartóztatták és egy másik californiai börtönbe került, ahonnan 1962-ben megszökött, nemsokára azonban ismét elfogták. S ekkor történt az, hogy a US Legfelsőbb Bíróság meghozta emlékezetes döntését arról, hogy a rendőrségi kihallgatás előtt lehetővé kell tenni a gyanúsított számára, hogy ügyvédjével értekezzék. Selz ekkor erre a döntésre hivatkozva kérte szabadlábra helyezését. Selz két dokumentumot csatolt, amelyek szerint ő számos alkalommal kérte azt, hogy ügyvédjével beszélhessen, ezt azonban egyetlen alkalommal sem sem engedték meg neki. A dokumentumok az FBI-tól származtak és mindkét dokukumentumban megtagadták Selz kérését. A bírósági meghallgatás előtt egy FBI szakértő tanul-Kürthy Miklós: KRÓNIKA Éppen olyan éjszaka volt ez az éjszaka is, néhány nappal ezelőtt, mint minden más éjszaka. Sötét volt az utcákon, a reklámok villogtak és mi, hárman, két kiskutyám Beauty, Sweetheart, meg én, otthon ültünk a díványon. Éppen olyan éjszaka volt ez is, mint amilyen éjszaka szokott lenni és ez nyugtalanná tett. Azt szerettem volna, ha ez az éjszaka más, mint az előzők. Ez az éjszaka ugyanis karácsony éjszakája volt, Szerettem volna azt érezni, hogy béke van a világon és béke van bennem is. Szerettem volna azt érezni, hogy megérdemlem a karácsonyt, szerettem volna azt érezni, hogy mi emberek, megérdemeljük a karácsonyt. El kellett azonban ismernem, hogy nem érdemeljük meg a karácsonyt, nem érdemeljük meg a karácsony békéjét és voltaképpen az ajándékokat, amelyeket kaptunk, sem érdemeljük meg ... voltaképpen azt sem érdemeljük meg, hogy ajándékozhassunk. Nem érdemeltük meg, hogy mások jók voltak hozzánk és nem érdemeltük meg, hogy jók lehettünk másokhoz. Az elmúlt évben, az elmúlt karácsony óta korántsem voltunk olyan jók, olyan igazak és olyan békességesek, hogy mányozta a dokumentumokat és kijelentette a tárgyaláson: mindkét dokumentum hamis, mert ezeket az űrlapokat és azt a fajta Írógépet, amelyen az állítólagos FBI dokumentumokat írták, a Federal Bureau of Investigation csak később kezdte el használni. Selz ellen eljárás indult hamis eskü miatt, kiderült viszont, hogy időközben, függetlenül ettől a bírósági eljárástól, a szokásos törvényes módon, feltételes szabadlábra helyezték. A hamiseskü miatti eljárás tovább folyik Ralph Jerome von Braun Selz ellen és amennyiben bűnösnek találják — ami majdnem bizonyos — hőn óhajtott szabadsága végetér, és visszakerül a börtönbe. Selz most is szabadlábon van, az egykori Nevető Gyilkos azonban — elfelejtett oea karácsonyi fényeket, a karácsonyi hangulatot, a karácsonyi jóságot — • megérdemeltük volna. Az volt az érzésem, hogy érdemtelenül ünnepelünk. — Érdemtelenül ünnepeljük a békét és a szeretetek egy egész évi gyűlölködés, hazugság, képmutatás és háborúskodás után. Erőszakkal vagyunk most szeretet-teljesek és békések azért, hogy egész évben azután gyülölködők lehessünk és harcolhassunk. A nappali szoba koktél-asztalkáján állt a kis karácsonyfa, amely időnkint fel-felvillanó fényeivel olyan volt, akárcsak egy Walt Disney mesefilmből vágták volna ki. Beauty és Sweetheart a díványon ült és a két ragyogó, nedves szempár, szinte megigézve bámulta a karácsonyfa fel-felvillanó fényeit. — Mindkét kiskutyám maga előtt tartotta a karácsonyra kapott uj játékokat, pracnijukkal féltékenyen ölelték körül az ajándékokat. Szemükben béke és igézet volt, a karácsony békéje és igézete ... a karácsony hangulata tekintetükben izzott . . . a karácsonyi ének szivükben zengett . . . sokkal inkább, mint nekünk, embereknek, akik gyűlöletünkkel, képmutatásainkkal és hazugságainkkal, háborúinkkal, méltatlanok vagyunk önmagunk karácsonyára . . . — Békesség legyen a földön a tisztaszivü kiskutyáknak — mondtam magam elé halkan, a szavak a karácsonyfa felvillanó fényeiben rezegtek és egy pillanatra, egyetlen pillanatra . . . elöntötte fáradt, vénülő szivemet az igazi karácsony hangulata . . vetni, ami meglehetősen érthető, ha meggondoljuk, hogy Selz feje felett vészes, felhők tornyosulnak. Mindezen felül, a 64 éves Selz magas vérnyomásban szenved, három szélütése volt, és súlyosan beteg ember, dolgozni sem tud. Vájjon ... emlékszik-e még arra az emlékezetes jelenetre, amikor nevetve mondotta az ujságii'óknak: — Klassz szenzáció, mi? Ha ennek a heccnek vége lesz, Hollywoodban kötök ki. Adjatok egy rágógumit, srácok! S emlékszik-e még Ralph Jerome von Braun Selz arra, hogy amikor a rágógumit megkapta, vihogva, vad indiántáncot lejtett a riporterek előtt? Vájjon . . . emlékszik-e még erre az egykori Nevető Gyilkos, aki már — elfelejtett nevetni? (Vége) i
