Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-30 / 52. szám

10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 30, 1971 NŐI SAROK: A "sovány” kultusz alkonya Vége a “sovány korszak­nak’’! A nyeszlett csont és bőr tipusu nő már nem szép­ségideái. A Twiggys, gyere­kes-lapos manökenek eltűn­nek. Twiggy, az angol lány személyesítette meg a szánal­­bálkozik. “Vissza a természe­teshez” — az uj jelszó, vissza a nőies, a kerek tipuhoz. Húsz évig csak a sovány nő volt a sikkes. Mert a divat­­tervezők igy akarták, és a di­vatot szentirásnak tekintő asszonyok milliói megadóan, másán sovány nő prototípu­sát. Mint hírlik, felhagyott a modellek bemutatásával, most mint filmszinésznő pró­­kitartóan fogyókúráztak, éheztek ... Végre fellélegez­hetnek. Már “nem modern” olyannak lenni, mint a hét szűk esztendő, a gebe, a pisz­­kafa tipusu nő megszűnt tet­szeni, legalábbis erről tudósí­tanak az idei őszi divatbemu­tatók után egyes lapok, köz­tük a Stern cimü képes maga-A kisfiús Twiggy zin. “A kerekdedség kora kö­zeledik” — jelenti az Elle is. A nagy párisi fotómodell­ügynökségek ugyancsak göm­­bölyded idomokkal rendelkező nőket favorizálnak. “A vézna lányok nem kellenek. Passé. Ma egészséges, friss, termé­szetes modelleket keresünk!” Visszapillantást közöl a Stern, négyezer év női szép­ségideáljait bemutatva bizo­nyítja, hogy a telt idomú nőt gyakrabban ábrázolták, idea­lizálták szobrokon, festmé­nyeken, mint a soványát. A görögök elsősorban a férfias szépséget dicsőítették, azt ál­lítják, hogy a hires milói Vé­nusz is ezért inkább atléta termetű. De a sok szép és is­mert Aphrodite szobor mond­hatni mind lágy, nőies, göm­bölyűnek ábrázolja a szerelem és szépség istennőjét. A régi krétai nők ugyancsak “szexi­nek” tűnnek. A krétai kígyós istennő — Krisztus születése előtt 1400-ból — bátran és büszkén kitárja kerek keb­lét; darázsderekát, nőies csí­pőjét az első fodros szoknya takarja. Az indiai szépség ideálok a freskók, dombormü­­vek, leírások után Ítélve az érett asszony, az egymáshoz közeli gyümölcsként duzzadó mellek, a hatalmas széles csípők, az iveit kerek formák tetszettek. A római nők len­ge ingviselete is elárulja ke­rek idomaikat. A selyemből készült disztunika oly hab­könnyű, hogy megbotránkoz­tatja a kor egyik krónikását: “Asszonyaink a világnak ép­pen annyit mutatnak meg magukból, mint szeretőjük­nek a hálószobában.” A fűzőt 1100 óta viselik a nők, hogy alakjukat a kor és az öltözködés divatja szerint formálják. A vaslemezből ké­szült, majd halcsonttal iVare­­vitett mieder valóságos pán­célba, kalodába zárta az asz­­szonyokat, a karcsúságért meg kellett szenvedniük. De a XVI. században már csipő­­párnákat raknak fel, mert a kor a széles női csípőkért lel­kesedik. (A szülések aránya erősen emelkedik.) Rubens, a flamand barokk nagy mestere a rózsaszín tes­tű, húsos asszonyalakok fes­tője. Isabelle Brant és Helene Fourmant(a festő első és má­sodik felesége) korabeli szép­ségideáit megtestesítő alakja számos képen felismerhető. Rubens az életöröm, az érzé­kiség, az emberi test gátlás­talan ábrázolója, a “nőies nő­ket” tartja szépnek. Mint Ru­­benstől Renoir-ig oly sokan. Az első világháború után, a huszas évektől kezdődik a “mai kor,” már ami a divatot illeti. Eltűnik a hosszú szok­nya és előtűnnek a lábak, el­dobják a nehéz fűzőt és olyannak mutatják magukat a nők, amilyenek. A többit nagyjából ismerjük. A szél­sőségeket is. Nem sikerült visszahozni a földet söprő szoknyát, a maxi megbukott, mert — célszerűt­len. És az agársovány nők is, úgy látszik, kimennek a di­vatból, mert a nőknek elegük van az éhezésből. Nincs ebben valami trükk? Miért hirdetik a telt idomo­kat? — vetődik fel a kétke­dőkben a kérdés. Egy kis üz­letet szimatolunk. A maxit melegen üdvözölték a textil­gyárosok: “Több anyag fog elfogyni” — örvendtek. En­nek befellegzett. De ha tel­­tebbek a nők, akkor is több kelme kell! Ha a mell és a csípő egy centiméterrel na­gyobb — számolgatják Nyu­­gat-Németországban — húsz millió, 16-tól 70 éves nőt fi­gyelembe véve, ez évi 200.000 méterrel több anyag eladását jelenti. . . Bár ellentmondásosnak tűnhet, hogy a teltebb nők jövőjéről írunk, s mégis fi­gyelmeztetéssel élünk: hízás­ra hajlamos nők,vigyázat! ! ! Ne kezdjenek el felszabadul­tan, mértéktelenül és lelkiis­mereti urdalás nélkül enni! Mert nemcsak a keszegsovány nő nem tetsző, a kövér ,tmi.. . Szántó Lili HUMOR FIATALOK A lány, igy szól a fiúhoz: — Én azt hiszem, kár siet­ni. Elég, ha csak jövő ilyen­kor házasodunk össze. — Még mit nem! — feleli a fiú. — Jövőre ilyenkor én már újra szabad ember akarok lenni! BANKIGAZGATÓK Két bankigazgató beszélget a klubban: — Sajnos, nagy baj töi'­­tént — panaszkodik az egyik. — A pénztárosom megszökött és magával szöktette a felesé­gemet is. Te jó Isten ... — Persze, úgy látom, ko­moly lelkiismeretfurdalásai lehettek. — Visszaküldte a pénzt? — Nem. Az asszonyt. ABERDEENI VICC A skót elhatározza, hogy uj cipőt vásárol, mivel a régi, amelyet ezelőtt 15 évvél vett, már elnyűtt. Megint csak ugyanabba az üzletbe megy, ahol 15 évvel ezelőtt vásárolt. Rányitja a kereskedőre az aj­tót és széles mosollyal mond­ja: — Jó reggelt! Újra itt va­gyok ! OKOS KIS TITKÁRNŐ — Nem baj, igazgató ur, ha nem tud fizetésemelést adni — mondja a titkárnő a főnö­kének —, megelégszem én a régi fizetéssel is, csak ne ha­vonta, hanem kicsit gyakrab­ban tessék fizetni. LELKI KLINIKA (Folytatás a 9-ik oldalról) vendégeket és meghívhatunk olyanokat is, akik nem ismerik egymást? VÁLASZ — A vendégek összeállításában két dolgot tartson szem előtt. Általában nem szeren­csés dolog csupa azonos foglalkozású embert meg­hívni, mert egykettőre belemelegednek ugyan a szakmai témákba, de ugyanolyan gyorsan étel­nek vele, a társalgás egyhangú lesz és megunják. Azonos foglalkozású emberek egy csomóban szak­mai egyesületet alapítanak, ez azonban nem szó­rakoztató társaság. A másik, amire ügyeljen: le­hetőleg nagyjából hasonló szellemi színvonalon álló vendégek legyenek. Meghívhatnak olyanokat is, akik nem ismerik a többieket. Csak érthetően mutassák be egymásnak őket. Nem elég, ha a ven­dég elmorogja a nevét, amit a többi úgy sem ért meg. Az a helyes, ha például a férje azt mondja: Nagy István kollégám a gyárban, vagy: Kiss Pa­ter, mérnök. Erre szükség van. Nagyon kínos és feszélyező érzés, ha a vendégek kénytelenek “szi­matolni” egymást, mert egyik sem tudja a má­sikról, hogy ki csikaja-borja. TERJESSZE LAPUNKAT! Az isteni Lollobrigida Mona Lisa

Next

/
Thumbnails
Contents