Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-16 / 50. szám

8. oldal MAGYAR HUM»** Thursday. Dec. 16. 1971 VÉRES POLITIKA Irta: SÁGI PÁL Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy civilizált világban élünk, amiből annyi igaz, hogy már az afrikai őserdőkből is szavazni járnak a fekete pol­gárok. A politika fegyvertárá­ból azonban máig sem hiányzik a valóságos fegyver: a politikai merénylet ma sem kevesebb, mint valaha. Legutóbb Kairó­ban az “arab testvériség köz­pontjában” arabok lőtték le a testvéri Jordánia miniszterelnö­két, mert ez a testvérük más politikai vizeken evezett, mint SÁGI PÁL ők . . . Az újkor merényleteinek sorában legnagyobb jelentőségű a sarajevői, ahol szerb fanatikusok leteritették Ferenc Ferdinánd trónörököst és ez­zel kirobbantották az első világháborút, amelynek következményeit ma is nyögjük. A legtragikusabb pedig az volt, hogy Luccheni, az olasz anarchista agyonszurta Erzsébet király­nét. Részleteiben kevésbé ismert, hogy Ferenc Jó­zsef ellen is merényletet követtek el. 1853-ban, a 23 éves uralkodó Bécsben a mai Votivkirche he­lyén szabadtéri ünnepségen vett részt. A tömeg­ből hirtelen kiugrott Libényi János csákvári szü­letésű magyar szabó, rátámadt és konyhakéssel megsebezte a koponyáját. Másodszor is szúrásra emelte a kést, de Fridrich Ettenreich mészáros Maximilian O’Donnel őrnagy hadsegéddel együtt rávetette magát és ketten lefogták. Libényi kato­nai törvényszék elé került. Halálra Ítélték és nyol­cadik napon felakasztották. A hadsegédet ezredes­sé léptették elő, magas kitüntetést és osztrák gró­fi rangot kapott. O’Donnel élete meglehetősen re­gényes. ősei Írországból vándoroltak be Auszt­riába. Nagyapja az osztrák hadsereg szolgálatá­ba lépett. Több háborúban vett részt. Tábornoki rangban Erdély katonai főparancsnokának nevez­ték ki. Megszerette a magyarokat, nyugdíjazása után székely öltözékben járt és végrendeletében meghagyta, hogy leszármazói legyenek jó magya­rok. Az unokája, Maximilian O’Donnel viszont ’48- ban a császári csapatok élén Magyarországon har-A Tamási Áron és a modell (Folytatás a 7-ik oldalról) a többieket is, mert a faggatás kezdetétől ő és a modell álltak az érdeklődés középpontjában. Min­den szem rájuk figyelt. Tamási pedig feladta az utolsó kérdést, ami eddig is gyanakodva nyomta a lelkét: — Na hát, ha mindent elolvasott tőlem, ak­kor mondja meg, melyik könyvem tetszett a leg­jobban? — A leány gondolkodás nélkül, a legtermésze­tesebb hangsúllyal rávágta: — Az Uz Bence . . . Tamási elfehéredett, a szája elkékült, olyan váratlanul érte a válasz, hogy pillanatokig szól­ni sem tudodd. De amikor magához tért, ráripa­­kodott az elképedt modellre: — Takarodj ki innen, ne is lássalak többet . . . A társaság tagjaiból kirobbant a nevetés. A szegény lány pedig szedte a cók-mókját és eltá­vozott.' Uz Bence, Nyirő József regénye, még halála után is ingerlő vörösposztó volt Tamási szemében. Dühödten az indulattól kiparancsolta szegény kis modellt, aki pedig nem is csak az ő vendége volt. Azóta viszont lehet, hogy megbékélt a két nagy erdélyi iró: Tamási és Nyirő, vagy talán ott, az égi kocsmában is folytatják a vitatkozást affelől, hogy kettőjük közül ki a nagyobb, ki a dicsőbb? colt a magyarok ellen, olyan buzgalommal, hogy Ferenc József hadsegédének választotta . . . Ferenc Józsefet 30 év múlva bombával akarta megölni a németesen hangzó neve ellenére az olasz származású Wilhelm Oberdank. Oberdank Tri­esztben született, osztrák állampolgár volt és a közös hadseregben szolgált, de átszökött Olaszor­szágba és ott csatlakozott az olasz irredenta moz­galomhoz. Az újságok megírták, hogy Ferenc Jó­zsef Triesztbe megy meglátogatni a várost. Ober­dank elhatározta, hogy megöli. Irredenta szer­vezetek révén bombát szerzett és bőröndben át akarta csempészni Triesztbe, de már a határon el­fogták. Egyrészt mint katonaszökevényt, más­részt a merénylet terve miatt halálra Ítélték és kivégezték. Magyarország sem maradt ki a sorból. Gróf Ti­sza István ellen háromszor követtek el merényle­tet. 1912-ben a képviselőház elnöke volt és erősza­kosan törte le az ellenzék obstrukcióját. Rendő­rökkel vezettette ki őket. Égjük napon eldördült az első revolverlövés a magyar parlamentben. Kovács Gyula ellenzéki képviselő, akit 30 napra kitiltottak a parlamentből, az ujságirók karzatán át berontott az ülésterembe és kétszer rálőtt Ti­szára. A golyók nem találtak. Kovács főbelőtte magát. Az ülésteremben leírhatatlan kavarodás keletkezett. Tisza egy pillantást vetett a karzatra, ahol a felesége ült, azután megszólaltatta az el­nöki csengőt: — Őrült ember sajnálatos tettéről van szó, az ülést folytatjuk — mondotta hidegvérüen. 1918 tavaszán Lékai Leitner János, egy szélső­séges baloldali fiatalember, a parlament épülete előtt revolvert fogott rá, de az ott álló detektívek kiütötték a kezéből. Tisza végzete pár hónap múl­va mégis beteljesedett. Október 31-én az ősziró­zsás forradalomban már nem volt miniszterelnök. Budapesten a Hermina-uti Roheim-villában la­kott. Délután civilekből és katonákból álló csoport jelent mega ház előtt. Közülök négyen fegyvere­sen bementek a lakásba. Tisza, felesége és az uno­­kahuga, Almássy Denise grófnő kíséretében re­volverrel a kezében állt eléjük. Rövid szóváltás után letette a fegyvert. Egyik katona ráfogta a fegyverét, Tisza pedig a kezével lenyomta a pus­kacsövet. Erre mind a négyen lőttek. Tisza Ist­ván összeesett és elvérzett. Később bonyolult bünper zajlott le. Kéri Pál újságírót felbujtás címén halálra Ítélték, de utóbb kiadták a Szovjetuniónak. Pogány József, a ké­sőbbi népbiztos ellen szintén vádiratot adtak ki. Fényes László, a hírneves publicista is a vádlottak közé került, őt azonban felmentették. Más vádlot­takat elitéltek, közülük kettő még a jogerős Íté­let előtt a fogházban meghalt. A merénylet még sokáig kisértett. A Horthy-rezsim idején két ma­gánnyomozó-csoport is működött: aktiv politi­kusok próbálták egymásra bizonyítani, hogy va­lamilyen formában “benne voltak” az ügyben. Ez a nyomozás lassan elaludt, de voltaképpen máig sem tisztázódott teljes pontossággal, hogy kik áll­tak a gyilkosság hátterében. Tőlünk délre, a Balkánon jóformán napirenden voltak a politikai merényletek. Szerbiában 1903- ban egyszerre ölték meg Sándor királyt és Draga királynét. Ebben a gyilkosságban a politika mel­lett a szerelem is közrejátszott. A királyné, leány­kori nevén Lunyevica Draga, előbb Masin Sándor mérnök felesége volt. A férje öngyilkos lett. A mérnök öccse, Masin György hadnagy beleszere­tett a sógornőjébe, a nagyravágyó szép asszony azonban hamarosan elérhetetlen távolságra ke­rült tőle: Natalia anj-akirályné udvarhölgyének választotta, majd a fia, Sándor király feleségül vette. Sándor a politikában Ausztria—Magyaror­szág felé húzott, ami nem tetszett az oroszbarát tisztikarnak. Fokozta az elégedetlenséget, hogy Draga gyermektelen maradt és rá akarta venni a királyt, hogy proklamálja trónörökösnek az öcs­­csét, Lunyevica Nikodém hadnagyot. A tisztikar összeesküvést szőtt ellene, amelyben vezető szere­pet vitt a szerelmében csalódott Masin György hadnagy. Az összeesküvők éjszaka megrohanták a belgrádi királyi palotát, a Konakot, lemészárol­ták a királyi párt és a két holttestet kidobták a palota ablakán. A Szerbiával szomszédos Bulgáriában 1895-ben összeesküvők megölték Sztambulov miniszterel­nököt. Bulgária fejedelmi trónján akkor Kóburg Ferdinánd ült és azt pletykálták, hogy titokban valami köze van a gyilkossághoz. Ferdinánd elő­zőleg magyar állampolgár volt, magyar huszárez­redben szolgált. Tisztázni akarta magát magyar­­országi barátai előtt és ezért a Pesti Hírlapban a következő nehézkes szövegű hirdetést adta fel: — Nyilatkozat. Sztambulov István, a volt bol­gár minisztei'elnök meggyilkolása következtében az európai sajtó olyan állításokat bocsátott köz­re, amelyek, ha igazak volnának, rám nézve igen súlyos következményekkel járnának. Amidőn te­hát ezennel és ünnepélyesen kijelentem, hogy Sztambulov meggyilkoltatásáról annak megtör­téntéig semmit sem tudtam és így abba beleegye­zésemet sem adtam, azt is köztudomásra hozom, hogy megbízott ügyvédem által az európai sajtót képező lapok ellen a sajtópört megindittattam. Mély tisztelettel kérem hát a nagyérdemű közön­séget, hogy e pörök eldőltéig, amikor is ártatlan­ságom ki fog tűnni, Ítéletét fönntartani kegyes­kedjék. Kóburg Ferdinánd s.k., bolgár fejedelem. Ez az egyetlen eset a világtörténelemben, hogy egy uralkodó a Pesti Hírlapban, fizetett hirdetés­ben mentegette magát politikai gyilkosság vádja alól. A politikai merényletek története persze nem­hogy egy cikkbe, de három kötetbe sem férne be­le. Mégcsak annyit, hogy a merénylők sorában nők is akadtak. Mussolinit egy angol nő, Mrs. Gib­son megsebesítette az arcán. Leninre rálőtt Do­ra Kaplan diáklány. A leghíresebb azonban Ma­dame Cailleaux esete. 1914 elején Gaston Calmet­te, a Figaro főszerkesztője cikksorozatban támad­ta J.Cailleaux francia pénzügyminisztert.Cailleaux hallgatott. Annál csattanósabb választ adott a fe­lesége. Lefátyolozott arccal, revolverrel a kézitás­kájában beállított a Figaró szerkesztőségébe és hidegvérrel ledurrantotta a főszerkesztőt. Az es­küdtszék felmentette. Cailleaux lemondott a mi­niszterségről. Később elég kalandos körülmények között ismét szerepet játszott a politikai életben és még kétszer is pénzügyminiszterré nevezték ki. Élményeit három könyvben irta meg, de egyet­len sort sem irt a feleségéről, aki férje becsületé­nek védelmében embert ölt . . . SZILÁNKOK CSALÓDOTT BETÖRÖK A rhodesiai Salisburyben egy Alf Dellow nevű ravasz úriember ezt a táblát tette ki kapujára: “Vigyázat! Óriáskígyó!” Barátainak bizalmasan elárulta, hogy szó sincs óriáskigyóról, de ezzel a fogással elriasztja a betörőket. Vannak viszont bátor betörők is, akik kifosz­tották Mr. Dellow házát, s egy cédulát hagytak az ebédlő asztalán: “Mit hazudik? Nincs is óriás­kígyó-” Mi ebből az erkölcsi tanulság? Eíőb utóbb min­den hazugság kiderül! Ht * * ^ FOGADÁS — Az én szobámba bárki bármikor bejelentés nélkül bejöhet mondta az igazgató, majd ma­gában hozzátette: szerencsére egész nap távol va­gyok.

Next

/
Thumbnails
Contents