Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-15 / 28. szám
B. ©Idái MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 15, 1971 "SZIGORÚAN BIZALMAS" Ma: ACZÉL BENŐ A New York Times, a Washington Post és más országos hirü lapok jelenleg nagy jogi vitába vannak elegyedve akörül a kérdés körül, joguk volt-e megkezdeni annak a tanulmánynak közlését, amely a vietnami háború eredetével foglalkozik s amelyet a kormány illetékes szervezetei “szigorúan bizalmas’-nak minősítettek. Miután, mint volt kormánytisztviselőnek, (a “Voice af America” volt munkatársának,) vannak tapasztalataim ebben a dologban, hadd számolok be ezekről. A “Voice of America” feladata az amerikai kormány politikájának “eladása” külföldön, s ezért a politikailag érzékeny intézmények közé tartozik. Minden munkatárs megbízhatóságát alaposan kivizsgálják, mielőtt felveszik; például az én “tisztázásom” (clearance) teljes tizenhárom hónapig tartott. Ennek megfelelően minden hivatalos közlés, amely a kezünkbe jutott, “bizalmas” természetűnek volt bélyegezve. Legenyhébb osztályzata ezeknek az úgynevezett “classified” közléseknek ez volt: “csakis házi használatra.” E'zután következett a “bizalmas” megjelölés, majd a “szigorúan bizalmas”, s végül a “titkos”, esetleg “szogoruan titkos.” Aki nem érti, mi a különbség az osztályzatok között s miért kevésbé tilos elárulni a “titkos” iratok titkát, mint a “szigorúan bizalmasokét”, az sohasem volt közhivatalnok. Miután én általában a központi politikai írásokat közvetítettem magyar nyelven s ezek “csak A három szovjet ürutazó halálának oka: az űrhajóban hirtelen lezuhant a belső légkör nyomása. Mindhárom ürutazó körülbelül 30 perccel a landolás előtt halt meg. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi okozta az űrhajóban a belső légkör nyomásának hirtelen lezuhanását, az errevonatkozó vizsgálatot még folytatják — közölte a hivatalos szovjet hírügynökség, a Tass iroda. Ronnie Howard különleges rendőri védelmet kapott a hollywoodi rendőrségtől. A 32 éves Miss Howard a Sharon Tate-ügyben a vád egyik legfontosabb tanúja volt, két hét leforgása alatt két ízben kíséreltek meg merényletet ellene. A rendőrség véleménye: Ronnie Howardot a Tate-ügv elítéltjeinek barátai szeretnék láb alól eltenni, bosszúból. A jugoszláviai tengeri fürdőhelyen, Porecben, nemrégiben megnyílt egy uj szálloda, az 1,574 ágyas Hotel Albatros. Jugoszláviának ez a legnagyobb szállodája. Anatoly Fedoseyev, aki a Szovjetunióból nemrégiben Angliába disszidált, mondotta egy intervju alkalmával egy londoni újság riporterének: Azért disszidáltam, mert az élet elvjselhetetlen a Szovjetunióban és előbb-utóbb, vagy börtönbe, vagy koncentrációs táborba kerültem volna. (Fedoseyev egyébként tagadja a nyugati sajtónak azt a hírét, hogy tudományos munkát végzett a Szovjetunióban és azt állítja, hogy a szovjet ür-programhoz semmi köze sem volt.—Szerk.) Jaipurban (India) egy család fényes ünnepséggel ünnepelte meg a legújabb fiúgyermek születését. Közben, a kertben, egy 60 láb mélységű kút köré épített védőfal beszakadt. A védőfalon ülők — 5 nő és./12 gyermek — belezuhant a kútba, mindegyikük meghalt. házi használatra” fokozattal voltak bizalmasoknak minősítve s rendszerint már kiadásuk napján közvetítve rádión, én egy Ízben tréfából megkérdeztem velem dolgozó barátaimat, mit gondolnak, mit fizetnének az oroszok, ha felajánlanám nekik ezeket a politikai cikkeket, még mielőtt lefordítanám és rádión leadnám őket? A fiuk nevettek és a közvélemény az volt, hogy az oroszok felettébb keveset fizetnének. Magam is ezt gondoltam. Itt közbeszólt a feleségem, aki cikkeim legelső meghallgatója és kritikusa. Figyelmeztetett arra, hogy az emberi butaság határai ismeretlenek s ő el tudja képzelni, hogy valaki ennek a cikknek elolvasása után feljelent, azzal, hogy ime, magam elismertem, hogy fel akartam venni a kapcsolatokat az oroszokkal. De hiszen a tréfa értelme világos, — próbáltam magyarázni, azt jelenti, hogy mily nevetséges a “classified”, tehát a bizalmasnak minősített írások kijelölése, és osztályzása. De ezután eszembe jutott néhány eset, amelyek épp oly ostobák voltak, mint ennek a tréfának a félremagyarázása. Tehát biztonság kedvéért, ezennel ünnepélyesen kijelentem,, hogy az egész csak tréfa volt. Értik; tréfa? Magam is jól tudtam, hogy az oroszok semmit sem fizetnek valamiért, amit egy-két óra múlva rádión úgyis hallani fognak. De a “script” mégis bizalmasnak volt feltüntetve és kizárólag “házi használatra” engedélyezve. Egy másik példa: Szombaton és vasárnap a “Voice” épületének minden kapuja zárva volt, egynek kivételével. Aki a nyitott kapun bement, igazolnia kellett magát s igazolás után a nevét beírnia egy jegyzékbe, a belépés idejének pontos megjelölésével. S mikor távozott, azt is be kellett írnia, a távolzás időpontjának ugyancsak pontos feltüntetésével. Ezt a rendelkezést szigorúan ellenőrizték s azok, akik más időket írtak be, mint a hivataluk listájába, néha alaposan megjárták. De hétköznap az jöhetett be, aki akart. Vasárnap (és szombaton) minden titkos, vagy titkosnak tekinthető akta, jelentés, be volt zárva a páncélszekrényekbe. De hétköznapokon megtörténhetett, sőt meg is történt, hogy valamelyik munkatárs rövid időre az asztalán felejtett egy-egy valóban titkos aktát. (Ellenőrök időnként felfedeztek efféle hanyagságokat.) Ha valaki hivatásos kém volt, nem kellett egyebet tennie, mint vé-' gigjárnia az irodákat és ha ritkán is, néha komoly zsákmányra tehetett szert. De ezzel senki sem törődött, csak szombaton és vasárnap. Ami mutatja a titokőrzés és klasszifikálás komolyságát. Mindezzel nem akarom azt az álláspontot elfoglalni, hogy egy újság akkor lophat bizalmasnak minősített aktákat, amikor akar. És nem mondok ellent önmagámnak, akinek rég vallott és ebben a rovatban gyakran kifejezett meggyőződése, hogy az ország kormányzása egészében és részleteiben a megválasztott, vagy a megválasztottak által kijelölt személyek dolga. Nem változtattam régi meggyőződésemet, amely szerint senkinek, tehát egy lapszerkesztőnek sincs joga önkényesen határozni arról, melyik a helyes törvény, vagy hatósági intézkedés, amelyet be kell tartani, és melyik a helytelen törvény, vagy intézkedés, amelyet nem kell betartani. Nem vallom azt sem, hogy “a népnek joga van tudni.” Vannak esetek, amikor a titoktartás valóban célszerű. De a sajtószabadság mégis az alkotmány legerősebb bástyája. Az a lehetőség, hogy bármely intézkedés, cselekedet, vagy illetéktelen befolyás egyszer nyilvánosságra juthat, a kis és nagy visszaélések egyedüli fékje. A “szigorúan bizalmas” akták kiszolgáltatása egy újságnak, igenis, joggal büntethető, de az árulást felhasználó lapszerkesztő csak kötelességét teljesítette és nem büntethető. Kivéve, persze, ha az akták nyilvánosságra hozatala nyilvánvaló közérdeket sért. De ha ez az eset nem áll fenn és egyes “szigorúan bizalmas” akta csak megőrzőre nem érdemes titkot őriz, akkor a kormánynak bele kell nyugodnia abba, hogy az újságíró hivatása nem megőrizni a titkokat, hanem éppen az ellenkezője. SIMON ISTVÁN: A munka azért készül Lehet-e munka végül valami kicsike piszok nélkül, mely kezedet nem keni be? Amit megfogsz, nem engedelmes, mert az is visszafog és dühében beszennyez; igy áll hát a dolog. A munka azért készül, s tudja, ki nekilát, hogy épp általa szépül, tisztább lesz a világ. Hisz annak is azért van a keze annyiszor a föl mosófazékban, ki mos, súrol. Ha félted tisztaságod, és magadat azért mindenből kivágod, az életed mit ér? A tisztasághoz, látod, s azokhoz nincs közöd, kik szépitik a világot, s azoknál nem vagy te se több. Történelem pongyolában XIV. Lajos udvarának egyik hervatag dámája minden uton-módon meg akarta őrizni ifjúságát, hogy korát elleplezze, rejtélyes ködbe vonta születése körülményeit és azt terjesztette magáról, hogy világra jötte titokzatos csillag-konjunkturák közepette történt. Louis du Rouvroy, Saint-Simon herceg, diplomata és kiváló emlékiratiró egy Ízben sokáig hallgatta a hölgy misztikus fecsegését, majd odahajolt mellette ülő barátjához. — Én pontosan tudom — súgta halkan a fülébe —, hogy mi a szépasszony születésének titka... — Micsoda? — kérdezte kíváncsian a másik. — Az évszám, kedves barátom — felelte Saint-Simon — kizárólag csak az évszám. * * * Peizisztratosz, Athén népbarát türannosza — államfője — korunkat kétezerötszáz évvel megelőző uralma idején igen modern és józan gondolkozásról tett tanulságot. Egy apró, de jellemző példa: egy fiatalembert hurcoltak elébe, aki az utcán, a nyilvánosság előtt, megcsókolta Peizisztratosz leányát. Tanácsosai, az arkónak, azt javasolták, hogy súlyosan büntesse meg a csókolózó fiatalembert. Peizisztratosz előbb az ifjúhoz fordult: — Szereted a lányomat? — Igen — hangzott a határozott válasz. A türannosz most leányát kérdezte meg: — És te szereted ezt az ifjút? — Szeretem — vallotta meg a leány. — Nem büntethetem meg őket — döntött Peizisztratosz. — Mert, ha megbüntetném azokat, akik egymást szeretik, akkor mit kellene tennem azokkat, akik gyűlölik egymást... ? ACZÄX. BENŐ
