Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-02 / 48. szám
19 “Mal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Dec. 2, 1971, MAGYAR MULTUNK: SZÜLÖK FIGYELMÉBE! az 1972. évi magyarországi A mai Mongol Népköztársaság területén, jóval a mongolok megjelenése előtt, egészen az kr.u. II. század derekáig a hunok voltak a sztyepp urai. Ekkor azonban a kínaiak, majd a szienpik nyomására elhagyni kényszerültek ezt a vidéket, és nyugatabbra vándoroltak. Erről kínai évkönyvek részletesen írtak. 160-ban előőrseik már a Volgát, Európa akkori határát is elérték, amint arról Dioinüziosz Periégétész antik történetiró tudósit bennünket. Ezután azonban közel kétszáz esztendeig nem tudunk a hunokról semmit. Amikor ismét megjelennek a történeti emlékekben: a IV. század végén már a dél-orosz és ukrán sztyepp urai. Nemsokra a hunok uralma alá jutott Magyarország területének nyugati felén volt Pannónia római tartomány is. Félévszázados uralmuknak régészeti nyomai az utóbbi évtizedek régészeti kutatásai során kezdenek előttünk kibontakozni. Egyre nagyobb számiban kerülnek elő hun áldozati üstök a Kárpátokat övező síkságoktól a hunok számára végzetes catalaunumi csatamezőig (Chalons-sur-Marne Franciaországban), és sokasodik a feltárt hun sírok száma is Magyarország területén. Nos, éppen itt válik érdekessé számunkra a hun “őshaza”: a mai Mongólia régészeti feltárása. Azzal a céllal indultunk útnak tehát, hogy egy újabb ázsiai hun temetőt vegyünk feltárás alá. Az onnan előkerült régészeti és embertani emlékanyag fontos összehasonlítást tesz lehetővé annak a folyamatnak a nyomozásában, amelynek során a hun nép eljutott a mai Mongóliától Magyarországig. Ezt a lelíőhelyet a mongol fővárostól, Ulánbátartól 270 km-re értük el. Utunk az egykori keletnyugati fő karavánut nyomvonalán, egy ma is országos fontosságú utón vezetett kelet felé. Táborunkat igen kietlen tájon, a Sisakhegy' (Dulga-ul) lábánál ütöttük fel. Amerre szemünk ellátott, sehol egy fa, de még egy igazi bokor sem akadt. Alacsony hegyláncok végtelennek tűnő egymásutánjai húzódtak a láthatár pereméig, a Góbi-sivatag távoli széléig. Alig láttunk emberi szállást is, pedig a dús fü jó legelőt kínált az állatoknak. A Sisak-hegy környékén a hun korban egy erős nemzetség lakhatott, mert a hegy lábánál nagy, 240 sírból álló temetőjük maradt hátra. A sírokat a felszínen néha fél méterre is kiemelkedő, gyűrű alakú kőhalmok jelzik, igy keresgélni sem kell őket. Közülük kettő valószínűleg a nemzetiségfők sírját rejti, mivel nagyságukkal jelentősen kiemelkednek a többi közül. Átmérőjük megközelítette a 15 métert. A temető közepe táján levő legnagyobb sir magán viselte a kirablás világos nyomait, ezért hozzá sem nyúltunk. Elhatároztuk viszont, hogy megpróbáljuk feltárni a másik hatalmas sirt. Ez nem kis feladat volt, ha tekintetbe vesszük, hogy mindössze hat munkás állott rendelkezésünkre, közülük öten a pedagógiai főiskola hallgatói. Emelett az 1400 méteres tengerszint feletti magasság meg a szinte mindennap többször is megeredő eső, a hideg szél nehezítették munkánkat. Először sok-sok köbméternyi szikladarabot kellett megmozgatni, hogy eljuthassunk a sir aknájához. Félúton lefelé kiderült, hogy ezt a «irt is kirabolták. Eddigi ásatási tapasztalatunk alapján azonban mégis remélhettük azt, hogy a sirrablók még sok, a tudomány szempontjából fontos tárgyat hagytak hátra. így is volt. Miután a rablók áttörték a durva kődarabokból rakott sirkamrát és az abban rejlő ácsolatot, a csontvázat majdnem teljesen szétdulták — koponyája nem is került elő az ásatás során. Lábcsontjainak eredeti helyzetéből azonban meg tudtuk állapitani tájolását — az ácsolaton belül eredeti helyzetét. Az aranytárgyakat elvitték, de megmaradt négy majdnem ép — köztük egy igen ritka és eddig még ismeretlen formájú, lopótök alakú — nagy agyagedény, rengetek állatcsont a halott mellé rakott húsételekből ( lóbordák, birkacsontok), továbbá az eltemetett fegyverei közül három hatalmas vas nyílhegy, lovának zablája és — ami tudományos szempont(Folytatás a 13-ik oldalon) ösztöndijakról és az ifjúsági nyaralt áfásról. I. Az Anyanyelvi Konferencián elhangzott javaslatoknak megfelelően a konferencia Védnöksége 1972-ben is biztosit ösztöndíjat olyan külföldi magyarok számára, akik a magyar nyelv oktatásával, a magyar kultúra terjesztésével foglalkoznak. Az ösztöndíjnak a következő formái vannak: a) Részvétel nyári egyetemen: Debrecen, julius 23-augusztus 20-ig. Magyar nyelv és irodalom, valamint nyelvi továbbképzés. Cim: Debrecen, 10. Esztergom, julius 21-augusztus 3-ig. A zenei anyanyelv Kodály zenepedagógiájában.(Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem). Cim: Esztergom, Béke tér 16. Szeged, julius 8-julius 20- ig. Az akceleráció és pedagógiai követelményei. “Pedagógiai Nyári Egyetem” Cim: Szeged, Kárász u. 11. TIT. b) Egyéves továbbképzés magyarországi intézményben (Tanárképző Főiskolán: a Népművelési Intézetben stb.) c) Felsőfokú oktatási intézmény (Tudományegyetem, Tanárképző Főiskola, Tanítóképző Akadémia) elvégzése. Az ösztöndíjas részére magyarországi tartózkodásának idejére a Védnökség teljes ellátást biztosit. A Magyarországra történő utazás költségeit azonban az ösztöndíjas fedezi. Kérjük az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének, illetőleg a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának külföldi tagjait, valamint az iskolák, klubok és egyéb egyesületek vezetőit,, tegyenek személyi javaslatot az ösztöndíjasokra vonatkozóan. Az ösztöndíjas személyi adatait (rövid önéletrajz az eddigi működési terület megjelölésével) tartalmazó pályázatot az ösztöndíj formájának megjelölésével legkésőbb 1972. ápxilis 30-ig kérjük beküldeni az Anyanyelvi Konferencia Védnökségéhez (Budapest 62. P.O.B. 292). II. 1.) Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1972 nyarán — elsősorban a Balaton mentén — üdülési lehetőséget kíván biztosítani külföldön élő magyar szülők 7-14-éves gyermekei számára. Az üdültetés ideje alatt, felhasználva az elmúlt év tapasztalatait, ismét lehetőséget biztosit unfc arra, hogy a gyerekek szervezett keretek között, szakképzett pedagógusok irányitásával gyarapithassák magyar nyelvi, irodalmi, népzenei ismereteiket. Kérjük a külföldi magyar iskolák, klubok és egyéb egyesületek vezetőit,továbbá mindazokat, akik az ilyen jellegű gyermeküdültetés iránt érdeklődnek, legkésőbb márciusi 31-ig forduljanak az Anyanyelvi Konferencia Védnökségéhez (Budapest 62. P.O.B. 292). A Védnökség az érdeklődők számára készséggel nyuj fc részletes felvilágosítást az üdültetés anyagi és egyéb feltételeiről. 2) Üdüléssel egybekötött nyelvtanfolyamot indít — szakképzett vezetőkkel — az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 1972. julius, augusztus hó folyamán, 15-30 éves fiatalok zártkörű csoportjai részére. A nyelvtanfolyam helye: a verőcei (Duna-kanyar) nemzetközi üdülőtelep, időtartama: igények szerint. Részvételi dij teljes ellátással napi $3.15 és $6.00 között. A jelentkezéseket az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda címére (Budapest V. Szabadság tér 15. Telex: 225384) lehet küldeni. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége Budapest 62. P.O.B. 292. Budapest, 1971. nov. hó. i A HUNOK NYOMÁBAN Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének TÁJÉKOZTATÓJA Hun sírkő a Sisak-völgyben
