Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-25 / 47. szám

6. oldal MAGVAK HÍRADÓ Thursday, Nov. 25, 1971 Szentgyörgyi és a politika Irta: ACZÉL BENŐ Szentgyörgyi Albert, a Nobel-dijas magyar tu­dós, cikket irt a New York Times-be, amelyben kifejti: a világválságok főoka az, hogy a tudóso­kat nem engedik érvényesülni a politikában. A tudomány példát­lan fejlődése — Írja, — megvál­toztatta a világot és ezt a politi­kusok nem veszik tudomásul. A világ történetében két élesen el­különített korszak különbözte­­tethető meg, — Írja —: a tudo­mányok előtti és a tudományok kifejlődése utáni korszak. Az első korszakban az ember azt hitte, hogy a föld őérte, kizárólag az ő élvezetéért lé­tezik és ebben a korszakban szabadon engedte ér­vényesülni önzését, mohóságát, hatalomvágyát és összes rossz tulajdonságait. De idők folyamán a tudomány megfejtette a természet számos titkát, a távolságokat megszüntette, a gondolatok közlé­sét meggyorsította, a fegyverek pusztító erejét megsokszorozta. Ennek ellenére a világpolitikát még mindig a régi elgondolásokra alapítják, a ré­gi önzésre, a régi hatalomvágyra, a régi mohó­ságra. Csoda-e hogy a következmény nyomor, inf­láció, bünhullám, kábítószerek elterjedése és há­ború? És a megoldás? Szentgyörgyi szerint a tudósok bebocsátása a politikába. A tudományok megte-Fu Hao, a Kínai Népköztársaság (vörös Kina) UN küldöttségének egyik diplomatája, éles be­szédben támadta Indiát és kijelentette: India aka­dályozza beavatkozásával a Pakistani béke hely­reállítását és beavatkozásának egyenes következ­ménye az, hogy kelet-pakisztániak tömege volt kénytelen átmenekülni a határon. Londonban, Anglia fővárosában, nemrégiben leesett az első hó. A japán fővárosban 15,000 baloldali tüntetett az ellen, hogy amikor Amerika visszaadja Oki­nawa szigetét Japánnak, a két ország közötti meg­egyezés értelmében továbbra is maradnak ameri­kai katonai támaszpontok a szigeten. A 6 napos tüntetsének egy halottja volt, a rendőrség 1,785 személyt letartóztatott. A Kínai Népköztársaság Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága újabban Ripacskodó Marxistának nevezi Lin Piao, volt honvédelmi mi­nisztert. Ezenkívül azonban senki sem tudja, hogy Li Piao él-e és ha él, hol van. Az amerikai római katolikus püspökök a közel­múltban 5 napos tanácskozást tartottak Wash­ingtonban és ez alkalommal olyan határozati ja­vaslatot fogadtak el, amelynek értelmében min­den további késlekedés nélkül az indokinai háború megszüntetését követelik. A hivatalos szovjet hírszolgálati ügynökség, a Tass iroda, irta nemrégiben: Minden jel arra mu­tat, hogy a Kínai Népköztársaságban súlyos veze­tési válság van és a válság olyanokat is érintett, akiket eddig Mao Tse-t’ung legközelebbi munka­társainak tartottak. A finn igazságügyminiszter megengedte, hogy a börtönben levő rabok házasságot köthessenek és 48 órai, börtönön kívüli nászúira menjenek. rém tették a világ uj egységét: az emberiséget, — írja. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerinte nem a népek egysége, csak a kormányok egysége. Ezeket ugyanaz a külön érdek, mohóság, hatalom­­szomj vezeti, mint a szervezetbe nem tömörült kormányokat. De a tudományok által teremtett uj világ, uj tudósok által irányított politikát köve­tel, holott például az amerikai kongresszusban egyetlen tudós sem foglal helyet. És itt bicsaklik meg a kiváló magyar tudós gondolkodása. Észreveszi, hogy az emberiség tör­ténete két korszakra oszlik, de nem veszi észre, hogy közben a politika is fejlődésen ment át és története különböző korszakokra oszlik. Kezdet­ben volt a nyers erőszak politikája, “aki bírja, marja” politikája. Később a tömegek is kezdtek érvényesülni, mert ők képviselték az erőszak po­litikájában a fizikai erőt és ha — a modern kifeje­zéssel élve — “elidegenettek” — többé nem lehe­tett őket használni. így fejlődött ki — egyéb rendszerek közt — a demokrácia, vagyis a több­ség politikája. Erről mondotta Churchill, — akit nem lehet eleget idézni, — hogy az elképzelhető legrosszabb kormányzási rendszer, kivéve a töb­bi rendszereket, amelyek még rosszabbak. Szerintem a legújabb korok története Churchill­­nek ad igazat. “A demokrácia megállta az idők próbáját és ha időnként válságokkal kellett is megküzdenie, eddig mindig túlélte a válságokat, akár gazdaságiak, akár politikaiak voltak. Amit Szentgyörgyi javasol, az nem demokrácia. Igaz, ő nem is állítja, hogy demokráciát akar, de ő sem javasol annál több sikert ígérő kormányrend­­szert. Amit ő javasol, leginkább az úgynevezett népi demokráciára hasonlít, amiről a kommunis­ták azt hirdetik, hogy az az igazi demokrácia, mert benne “a társadalom minden rétege” képvi­selve van. Szentgyörgyi ezt még ki akarja egészí­teni a természettudósok rétegének képviseletével. Bízzák a kormányzást a tudósokra, javasolja, mert a tudományok révén megváltozott világban a tudósok értenek legjobban a kormányzáshoz. Csakhogy ez alapvető tévedés. Nem a társada­lom minden rétegének kell képviselve lenni a kor­mányhatalomban, hanem mindenkinek, az egész népnek, és pedig nem rétegenként, hanem egyé­nenként. Csak az a politika lehet sikeres, amelyet a többség akar. Hol a többség ? Ez kiderül a sza­vazásnál. Az igazi demokrácia lényege: a szava­zás. Szentgyörgyi abban téved, hogy azt hiszi: ha a tudósok megmondják, hogy a tudomány mai ál­lása szerint mi a helyes teendő, akkor minden rendben lesz. Nem lesz minden rendben. A poli­tika is tudomány: az emberek meggyőzésének tu­dománya. S ehhez a tudományhoz a tudós többnyi­re nem is kcnyit. A tudóst ritkán választják meg, mert a szavazók többsége nem hiszi el neki, hogy amit javasol, az jó. Olyan embert — a politikai tu­dományok tudósát — választanak meg, aki meg tudja győzni őket, hogy az a lépés, amit javasol a helyes lépés. Ha a lépést helyeslik, akkor betartják a helyeselt törvényt. Ha nem helyeslik — hiába van igaza a természettudósnak, — nem tartják be a törvényt. Már rég bebizonyult, hogy senkit sem lehet akarata ellenére boldogitani. Tehát arra kell törekedni, hogy az emberek többsége akarja, amit a kormány akar. Akát helyes utón jár, akár hibát követ el. Ha 4 év alatt kiderül, hogy hi­bás lépés helyeslésére birta rá a többséget, a kö­vetkező választáson megbukik. Szentgyörgyi azt követeli — mint cikkének cí­me is mutatja, — Government and Science are inseparable — 'hogy a kormány ne feledkezzék meg arról, mennyire megváltoztatta a világot a tudomány. De hát ez felesleges követelés. A té­nyeket semmiféle kormány nem hagyhatja fi­gyelmen kívül s hogy példái’a hivatkozzam, mi­kor New York állam megengedte a magzatelhaj­tást a törvényhozók előbb alaposan meghallgatták az orvostudósok véleményét. S ez történik a tu­domány minden területén. De a kormányzás nem lehet sikeres a szavazók többségének akarata nél­kül. Ezen a tudósok erőszakos törvényhozókká és birákká választása egy jottáknyit sem segíteni. A természettudósok részvételével folytatott politika következménye ugyanaz maradna, amit Szent­györgyi oly élesen kritizál: nyomor, infláció, mun­kanélküliség, kábítószerek terjedése és háború. Mint azoknak az országoknak példája mutatja, amelyek törvényhozásában “a társadalom min­den rétege képviselve van . . .” FÉRFI SAROK: | "KÖNNYŰ” ISMERKEDÉS Már a kisfilm pereg a moziban, amikor meg­érkezem. Bent ülök a sor közepén. Kénytelen va­gyok kilenc nézőt felállítani. Ezerszer elnézést kérek és nagy nehezen a helyemre botorkálok. Ebben a pillanatban kezdődik a nagyfilm. Ké­nyelmesen hátra dőlök és egy popcornt dobok a számba. Aztán átadom magam a filmnézés gyö­nyörének. A vásznon egy száguldó lovas alakja tű­nik fel a távolból, mindjobban közeledik. Ekkor egy kellemes női alt szólal meg mellettem; — Nem elég, hogy elkésel, még azt sem mon­dod, hogy kukk. — Kukk — mondom gépiesen és a sötétben óva­tosan rápillantok a szomszédomra. Csinos, har­minc év körüli nő. Feszülten figyeli a filmet, de közben hozzám beszél: — Képtelen vagy egyszer is valahová pontosan megérkezni. Nem vitás, ez a nő összetéveszt valakivel. A partnerével. De hiszen a nézőtéren nincs korom­sötét. Tudnia kellene, hogy egy idegen ül mellet­te. De a hölgy nagyon csinos. Remek parfőmil­­lat lebeg körülötte. Nézzük csak, mi lesz ebből. Be­lemegyek a játékba. — Ne haragudj, drágám — suttogtam alázato­san —, húsz percet vártam arra a vacak taxira. — Miért nem jöttél gyalog? Hamarabb ideérsz. De nem akarok megint veszekedni. Erről nem be­szélünk többet, — leheli a fülembe. Hirtelen he­vesebben kezd dobogni a szivem. Puha, forró ke­zét ráteszi a kezemre, aztán ujjaival átkulcsolja a tenyeremet. Közelebb simul hozzám. Szinte egy­szerre lélegzőnk. — — Kész popcornt? — érdeklődöm rekedten. — Kösz. Nem. Most a vállamra hajtja a fejét. Érzem a kelle­mesen kesernyés hajlakkjának az illatát. Moeea­­ni sem merek. így nézzük a filmet, amig megje­lenik a felirat: END. Egymásba karolva megyünk le a lépcsőn. — És most hová? — kérdezem és érzem, ki­csit szaporábban lélegzem. — Természetesen, hozzád, mint máskor — vála­szol halkan, és megkszokott mozdulattal belém, karol. Elindulunk. — Menjünk taxival, hamarább ott vagyunk — javaslom lelkesen. Ekkor jön a hideg zuhany. Hirtelen megáll. Szembefordul velem, gúnyosan rám néz. Rágyújt egy cigarettára és az arcomba fújja a füstöt: — Az kéne meg egy kis eső . . . — Jól beugrattam a humorista urat. Nemrégen olvastam egy írását. Gúnyosan arról irt, hogy mi nők milyen könnyelműek vagyunk, milyen köny­­nyen ismerkedünk. Sajnálom, de ezúttal nincs sze­rencséje — mondja gúnyosan és büszkén, gőgö­sen ellibeg. Kicsit letörten nézek szép mozipartnerem után. Hát a nők ilyen bosszúállók? Galambos Szilveszter A.CZÉL BENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents