Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-18 / 46. szám
16. oldal m agyar Hm * t»A * ❖❖ ❖ Elbeszélések és igaz történetek ❖♦> ❖ ❖ * A HAJÓBŐRÖND (Folytatás) — Kedves Norma, arról van szó, hogy Charlie olajra lépett, de nem üres kézzel. — Mennyit emelt el? — Az most nem lényeges! A lényeges az, hogy amennyiben hajlandó a segítségünkre lenni,maga is kereshet valamit az üzleten. — Hogyhogy valamit! — Az aszony tele szájjal nevetett. — Egy ezrest! Ha megmondja, hogy hol találom meg a férjét. Norma néhány pillanatig elmélázott, láthatólag fontolgatta az ajánlatot. — Szép pénz! — mondta végül. — S amennyiben ez nem blöff, figyeljen rám: Charlie tegnap este Las Vegasból telefonált. A cimét ugyan nem adta meg, de nem hiszem, hogy nehéz lenne rátalálni. Lajhár gyanút fogott. — Mondja Norma, talán haragszik valamiért Charliera? Hogy ilyen könnyen kiadta őt . . . — No hallja! — nevetett újra az asszony. — Ezer dollárért a saját édesanyámat is kiadnám . . . Nézen körül ebben a lakásban. Hány ezer dollárnak tudnék itt helyet találni! — Világos — válaszolta Lajhár. És bár arra gondolt: világos, hogy Bleeker volt felesége ezúttal átrázta, a hangjában, az arcán nyoma sem volt a bosszúságnak. — Köszönöm a tippet ! — Sose köszönje, apafej, inkább fizesse meg! Elő a dohánnyal! — Amint rátaláltam — felelte Lajhár a kilincset megnyomva — azonnal postára adom az ezrest ... — És kilépett a lakásból. Lajhár egész héten át Norma nyomában volt. Természetesen nem ment át Las Vegasba, hanem itt, San Franciscóban szimatolt. Az asszonynak minden lépését követte eredmény nélkül. Lehetséges, hogy mégis tévedett? Charlie mégsincs Friscoban? A nyolcadik nap reggelén mégis történt valami. Norma háza előtt megállt a táviratkihordó motorbiciklije. S egy negyedórával később kilépett a kapun az asszony. Nagy sebbel-lobbal taxit fogott, s csak a Nipon Hotelnél állt meg. Ebben a pillanatban egy férfi lépett ki a hotel-haliból: Charlie Bleeker. A kezében egy bőrönd és egy diplomata táska. Lajhár szive nagyot dobbant. Igaza volt, az ösztöne mégsem csalta meg. Mint aki moziban ül úgy nézte végig a most következő jelenetet a kocsijából. Charlie beszáll a taxiba, megcsókolja a nőt, a taxi fordul és viszarobog Norma lakása elé. Itt Lajhár is leparkiroz, elég távol a taxi mögött, de elég közel ahhoz, hogy továbbra is mindent jól megfigyelhessen. Látta is, amint Charlie és Norma bemegy a háziba. Sőt, a nyitott ablakon keresztül — Norma, nyilván siettében, elfelejtette becsukni — azt is látta, amint az aszony tálcával és üveggel az asztal körül tesz-vesz, majd becsukja az ablakot. Lajhár egész álló napon át nem mozdult el a ház elől. így érkezett el az éjfél. Az utca csendes volt, de Lajhárnak nem is volt szüksége tanukra ... A kocsi kesztyűtartójából elővette a hangtompítóval ellátott “38-ast”, kinyitota a biztosítóját és zsebre tette. Majd odalépett a kapuhoz, egy celluloid-szalaggal — gyorsan és zajtalanul — kinyitotta a kaput. Belépett az előszobába. A hálószoba ajtaja nyitva volt. Lajhár benézett. A félhomályban látta az ágyat. Norma aludt benne, de egyedül. Bement a fürdőszobába, majd a nappaliba. Charlienak se hire, se hamva . . . Visszament a hálószobába, és álmából fölrázta Normát. — Ki az? Mit keres itt! — kiáltotta az aszony riadtan. — Természetesen Charlie Bleekert. — Felelte Lajhár egykedvűen. — Azt láttam, amikor együtt haza érkeztek, de nem vettem észre, hogy eltávozott volna. Vajon hol lehet? — Hogy merészel egy védtelen nőt zaklatni — kiáltotta az aszony fölháborodva. Telefonálok a rendőrségre! Forduljon meg, hadd vegyek magamra valamit . . . Lajhár engedelmeskedett. A rendőrség sehogysem illett be a terveibe. A gengszter-szindikátus magánnyomozójának ritkán van házkutatási engedélye. Amit most tesz, azt magánlaksértésnek hívják . . . Szó nélkül megfordult. A sarokban bőröndök álltak: kézitáskák és egy hatalmas hajóbőrönd. — Úgy látom, útra készül ... — szólt békitőleg. — Ha nincs kifogása ellene — hangzott Norma ingerült hangja. — És most mondja, mit keres itt késő éjszaka? Norma olyan pongyolába bujt, amely — amint mondani szokták — többet mutatott, mint elrejtett . . . Lajhárt azonban ez a látvány sem hozta tüzbe. — Mondtam már, hogy a férjét. — Kár a vesződségért — felelte az aszszony —, Charlie elutazott. Mi egyszer s mindenkorra végeztünk egymással. — Kizárt dolog, —“Lajhár a fejét rázta. Egész napon át le nem vettem a szemem a házról. Innen egy egér sem ment ki azóta. — Ha ez magának örömet okoz — szólt Norma könnyedén —, kutassa át a lakást, szagoljon be minden lyukba, de előre megmondhatom, nem fogja megtalálni. Jobb, ha elhiszi, Charlie végleg elutazott. Lajhár egy pillanatra elcsüggedt. Talán van a házon egy hátsó kijárat is, Charlie szimatot kapott és megugrott. “Túljárt az eszemen — tűnődött, észre sem véve, hogy hangosan gondolkodik. — Úgy látszik öregszem . . .” — Mit mondott? — riasztotta fel az aszszony kérdése. — Semmi, semmi! Előfordul, hogy magammal beszélgetek. — Csalhatatlan jele az öregedésnek! — felelte az aszony gunyorosan. — Lehet, hogy igaza van — szólt Lajhár kesernyésen. — Elnézést a zavarásért. Többet nem szólt. Kiment a lakásból, vissza a kocsijához. A pisztolyt visszatette a kettős falu kesztyűtartóba, beleroskadt az ülésbe, s mielőtt elaludt, utolsó éber gondolata ez volt: holnap reggel valami mást kell kitalálnom . . . Egy taxi csikorgó fékezése ébresztette föl. A taxi Norma háza előtt állt meg. Egyszerre olyan fürgének érezte magát, mint aki pelyhes ágyban aludta át az éjszakát. A zakója zsebéből fésűt vett elő, hirtelen meggereblyézte a haját. A taxisofőr közben bement a házba, majd három kofferrel tért vissza a kocsihoz. Lajhár azonnal megállapította: Norma bőröndjei. Az asszonyt követni? Nincs sok értelme. Charlie már tudja, hogy a nyomában vannak ... A taxisofőr már el is rendezte a bőröndöket a kocsiban, amikor Norma is kilépett a ház kapuján. Beült a taxiba, a kocsi néhány pillanat múlva tovatűnt. Lajhár mozdulatlanul meredt maga elé. S amig a taxi-verte gázfelleg után bámult, egyszercsak megszólalt: hát a hatalmas hajóbőrönd! Miért nem vitte magával Norma a hajóibőröndöt is?! Kiugrott az autójából, s mint akit üldöznek, úgy rohant oda a házhoz. Az ajtót újra kinyitotta a celluloid szalaggal, s máris ott állt a hajóbőrönd előtt, a hálószoba sarkában. Az utazóláda ugyan zárva volt, de Lajhárnak nem okozott gondot kinyitni. A bőrönd feltárult. Amit megpillantott, soha többé az életben nem fogja elfelejteni. A bőröndben Charlie feküdt. Azaz, hogy a hullája. Ezért járt-kelt Norma üveggel és poharakkal . . . Akkor mérgezte meg egykori férjét. Lajhár, némileg idegesen, becsapta a bőrönd tetejét. Majd újra átkutatta a lakást. A százezer dollárt kereste, de már hiába. Norma valósággal a szeme láttára vitte magával . . . Egyszerre mindenre fény derült: Normát voltaképpen Lajhár figyelmeztette arra, hogy Charlie valami nagyobb summára tett szert. Amiért Lajhár ezer dollárt ígért, az annál jóval többet ért . . . Tudta, hogy mit kell tennie: Charliet a pénzzel együtt a lakására csalni. így sikerült neki a százezer dollárt, az üldöző Lajhár orra elől, megkaparintania. Lajhár, akit eddig még soha semmi nem hozott ki a sodrából, ezúttal dühbe gurult. — Mégiscsak öregszem — morogta. És kiköpött a szoba közepén. , — VÉGE— '! Thursday, Nov. 18. 1971
