Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-18 / 46. szám

MAGYAR HÍRADÓ 14. OLDAL Thursday, Nov. 18, 1971 [HIRES BŰNÜGYEK! ÄZ ÉDESMOSOLYU ASSZONY 100 MÉRFÖLDET AUTÓZOTT, HOGY MEGGYILKOLJA A FERIÉT Ralph Meyernek autójaví­tó garázsa volt Cincinnati (0) egyik külvárosában. Meyer nagyszerű autószerelő volt, hallatlan kézügyességgel ren­delkezett és különleges érzé­ke volt a motorok iránt. Ezen­kívül — a legtöbb szerelővel ellentétben — Meyer lelkiis­meretes és pontos ember volt. Annál is érdekesebb és fi­gyelemreméltóbb, hogy ma­gánéletében Ralph Meyer ko­rántsem volt pontos és elő­relátó. Házasélete felborult, élete veszélyben forgott és ön­maga védelmére majdnem semmit sem tett, illetőleg, amit tett, nem volt elegendő. Valaki egyik kora hajnal­ban behatolt Meyer hálószobá­jába és miközben aludt, fejbe­lőtte, majd kétszer mellbelőt­te. A későbbi rendőrorvosi vizsgálat során a szakértők úgy vélték, hogy Meyer fel sem ébredt, nyilvánvalóan már az első lövés megölte, a gyilkos csupán biztonság oká­ért lőtte meg kétszer mellbe, a fejlövés után. A 41 esztendős Ralph Me­­yert 1970 szeptember 12-ikén, szombaton, a koradélutáni órákban találták holtan, ott­honában, amely 7934 Ruth Court, Pisgah, Ohio cim alatt volt. Pisgah körülbelül 20 mérföldnyi távolságra fekszik Cincinnatitól. A kérdéses napon Meyer egyik barátja és ügyfele, egy teherautósoffőr, a cincinnatii garázshoz hajtott, mert va­lami baj volt teherautójával. A garázs zárva volt és a sof­­főr bizonyosra vette, hogy Meyer vagy beteg, vagy pe­dig elaludt és némi várakozás után, Meyer házához hajtott, Pisgahba. A bejárati ajtó, amelyet egy villanyóra automatikusan szabályozott, nyitva volt. A soffőr belépett a hálószobába, ahol az ágyon fekve találta Meyert. — Ébredj fel! — szólt a sof­főr tréfásan — délután félhá­rom van! — és megrázta Me­yer vállát ... és akkor látta, hogy Ralph Meyer halott. A soffőr nyomban értesí­tette a rendőrséget és Butler megye sheriff je, Harold J. Carpenter, munkatársaival együtt, rövidesen megérkezett a helyszínre. Meyer holttes­tén lőpor-okozta égési sebek voltak láthatók, ez pedig két­ségtelen bizonyítéka volt an­nak, hogy a gyilkos közvetlen közelről lőtt áldozatára. Az egyik párnán golyó ütötte lyu­kak mutatkoztak, ez viszont azt bizonyította, hogy a gyil­kos hangfogóul használta a párnát, amikor a lövéseket le­adta. A sheriff megbízottai gyors nyomozást végeztek és kide­rült, hogy Ralph Meyes nős ember volt, felesége azonban, a 33 esztendős Kay Frances Meyer, különváltan élt Flori­dában. Meyernek három gyer­meke volt, a 14 éves Mary, a 8 esztendős Ralph Jr. és a 2 éves Alan. Mary, a legidősebb, Meyer első házasságából szár­mazott. Amikor a gyilkosság tör­tént, Mary egyik nagynénié­nél tartózkodott, a két kisebb pedig anyjával élt Floridában. Dr. Garrett J. Boone, ha­lottkém, a boncolás alkalmá­val megállapította, hogy Me­yert hajnali 5—7 óra között gyilkolták meg. Az is kiderült a nyomozás során, hogy a gyilkosságot közvetlenül meg­előző éjszakát Meyer egy na­gyon csinos, fiatal nővel töl­­töte; mindketten ittak vala­mit az egyik bárban, azután egy kávézóban korai reggelit fogyasztottak. A nő, kihallgatása alkalmá­val, elmondotta: hajnali 4 óra 40 perckor lépett ki Meyer kocsijából, beült saját autójá­ba s hazahajtott. Később, a bi­­rósági tárgyaláson, ez a nő elmondotta, hogy Meyer és ő gyakran töltötték együtt a hétvégét, különböző motelek­ben. A sheriff megbízottai át­kutatták Meyer otthonát és egy életbiztositási kötvényt találtak, amely 23,000 dol­lárról szólt és a kedvezménye­zett Meyer felesége, a Flori­dában élő Kay Frances, volt. S ekkor, hirtelen, a sheriff egyik megbizottja, homályo­san emlékezett arra, hogy kö­rülbelül két hónappal meg­gyilkolása előtt, Meyer jelen­tést tett a sheriff hivatalában arról, hogy “ismeretlen sze­mély” megpróbálta meggyil­kolni olyan módon, hogy a cin­cinnatii garázs ablakán belőtt. A lövés átütötte ugyan az/ab. lakot, de célt tévesztett. Me­yer nem látta a merénylőt és amikor jelentést tett a she­riff hivatalában, ezeket mon­dotta: — Nagyon rossz viszony­ban vagyok a feleségemmel és azt hiszem, az ő keze van a merénylet mögött, akkor is, ha a lövést éppen nem ő maga személyesen adta le j Annakidején a sheriff nyo­mozói úgy vélték, hogy a lö­vést egy légpuskából adták le és a “merénylő” alighanem egy vásott kölyök volt, aki éppen csak szórakozásból lö­völdözött. A jelek azonban arra mutat­tak, hogy Meyer sokkal ko­molyabban vette a dolgot, mint a sheriff megbizottai. Nemsokkal a merénylet után Meyer, egyik barátjától, egy fegyvert kölcsönzött, a fegy­vert azonban nem odahaza ha­nem a garázsban tartotta. — Az óvintézkedés nyil­vánvalóan nem volt elegendő — jegyezte meg Carpenter sheriff. A sheriff megbizottai ki­hallgatták Meyer bátyját és néhány közeli ismerősét és a vallomások egybehangzóak voltak: Meyer és Floridában élő felesége között nemcsak feszült, hanem ellenséges volt a viszony és a feleség, Kay Frances, rendkívül erőszakos teremtés. Az is kiderült a nyomozás során, hogy Meyer és felesége között házassági bontóperi el­járás volt folyamatban. Me­yer imádta első feleségét, aki 1960-ban meghalt és halála után egy évvel, vette felesé­gül Kay Francest. A második Mrs. Meyer, ala­­csonytermetíi, molett, fekete­­hajú, kerekarcu nő volt, élénk szemekkel és ismerősei kivé­tel nélkül igy jellemezték: — Kay Frances édesmoso­­lyu asszony, senki sem tud olyan lenyűgözően és olyan bájosan mosolyogni, mint ő. A sheriff megbizottai to­vább nyomoztak az “édesmo­­solyu asszony” magánéletére vonatkozóan és rövidesen ösz­­szefoglalva, a következőket tudták meg: Egy napon egy ügynök je­lent meg Meyerék otthoná­ban, egyik délelőtt, amikor csak Mrs. Meyer volt otthon. Az ügynök elektromos porszí­vókat adott el és a romanti­kus Douglas Fairbanks Plum névre hallgatott. Mr. Plumnak nem sikerült porszívót eladnia Mrs. Meyer­nek, jobb hijján azonban ön­magát adta el. Kay Frances és Douglas Fairbanks között Kürthy Miklós: KRÓNIKA Most már korán beköszön­­tenek az esték és életünk je­lentős hányada ezekben a hó­napokban sö­tétségben zaj­lik le. A mező­­gazdasági vi­dékeken és a kisvárosokban élők számára a korai sötét­ség alighanem románt i k ju s: kutyák ugatása hangzik a távolból, apró fények pislákol­nak az ablakokban és minden csendes és békés. A nagyvárosban élők szá­mára azonban a korai sötéte­dés nyomasztó. Szemünkbe villának a neon­fények és még jobban hangsú­lyozzák a sötétséget. A bűn­cselekmények döntő többsége, természetes módon, a sötétség leple alatt történik. Vidéken és a kisvárosokban a sötétség a csend, a béke és a nyugalom kezdete. A nagy­városokban a sötétség nyo­masztóan hat, mert a sötétség leple alatt minden történhet. S ez a lehetőség még akkor is nyomasztó, ha véletlenül semmi sem történik, pusztán azért, mert otthon vagyunk. Tudjuk, hogy odakünn, az ut­cákon mindenféle dolgok tör­ténnek. Tegnap, késő délután, két szerelmi viszony kezdődött. Plum nemsokára Floridába ment, Kay Frances követte, két gyermekét is magával vit­te. A sheriff megbizottai ki­hallgatták William T. Shef­field, cinvinnatii ügyvédet, aki Ralph Meyert a házassá­gi bontóperben képviselte. Sheffield elmondotta is­mételt kihallgatásai alkalmá­kiskutyám, Beauty és Sweet­heart és jómagam, kibámul­tunk az ablakon, bámultuk a sötétedő utcát, amely felett vibráltak és hullámzottak a neonfények. Sweetheart halkan felnyö­gött, Beauty pedig hirtelen felémforditotta arcát. — Odakünn emberek van­nak . . . odakünn sötétség van — mondta és vacogott a foga. * * * Egyik szomszédom a bér­házban, ahol lakom, öngyilkos lett. Körülbelül 60 év körüli nő volt és a kilincsre akasztot­ta fel magát. Amikor rátalál­tak, már halott volt és kék nyelve kilógott. Lakásában minden tiszta volt, minden el volt rendezve, kétségtelen, hogy halála előtt kitakarította a lakást, Ren­des asszony volt, nyilvánva­lóan nem akarta a lakást ta­­karitatlanul hagyni. A konyhaasztalon egy cédu­la hevert, ezzel a szöveggel: — Elég volt. A tömör megfogalmazás senki számára sem igényelt bővebb magyarázatot. Elég volt persze, hogy elég volt, mindnyájan értettük. Elég volt az életből, a remé­nyekből és a kiábrándulások­ból. Ez az asszony utoljára még kitakarította a lakást, azután felakasztotta magát. Megdöbbentő volt ez a terv­szerűség. Shakespeare sem használhatott volna drámaibb szavakat hasonló esetben, mint ez a kiábrándult, 60 éves asszony: — Elég volt. val, hogy Meyer gyakorta pa­naszkodott neki arról, hogy félti az életét. — Meyer határozottan félt különváltan élő feleségétől, aki azzal rémitgette férjét, hogy a Mafia nevű bünszindi­­kátussal áll összeköttetésben — mondotta Mr. Sheffield. (Folytatjuk a következő héten). Kürlhy Miklós “És ezekután mit ajánl, Four?”

Next

/
Thumbnails
Contents