Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-18 / 46. szám
6. oldal MAGYAR HIKaOO t Thursday, Nov. 18, 1971 Pártoljuk a honi ipart! Irta: MÁRER GYÖRGY Amerika a világ legfejlettebb ipari és földmivelő állama sokkal fejlettebb, mint bármely más gazdasági egység. Termelése messze meghaladja a soron utána következőket. Amellett önellátó; szinte minden megterem itthon. És, ami a legfőbb, lakossága majdnem teljes egészében el is fogyasztja a hazai termékeket, kivitelre alig kerül termelésének 4—5 százaléka. Ez azért van, mert dolgozó — és általában tisztességesen fizetett — lakossága közel van a 80 millióhoz, ami az eltartott családtagokkal együtt kiadja az ország 207 milliós lakosságának túlnyomó részét. Ha tehát baj van a közgazdasággal, ez nem azért van, mintha ennek föltétlenül igy kellene lennie, hanem inkább az időszerűtlen tervezés és végrehajtás hibái miatt, no meg persze azért, mert Amerika nem az egész világ és nem is függetlenítheti magát a világ többi részétől, nem engedi ezt a nagyhatalmi politika, továbbá a modern fejlődés, amely megszüntette a távolságokat, az egymás közeli szomszédaivá tette a legtávolibb népeket is, amelyek szinte felelősek a mások dolgaiért, bele is szólnak. Szóval megszűnt a hatalmak előkelő és kényelmes magánya, az u.n. “splendid isolation” és érdekeiknek függetlensége. Olyan ez, mint a zsuptetős falvak világa volt: ha a szomszédban kiütött a tűz, nekünk is oltani kellett, nehogy a mi házunkra is átcsapjon. Persze ez világpolitikai méretre áttéve — Amerika példája mutatja — temérdek pénzbe kerül. Amerika azonkívül a szabad vállalkozás és szabad kereskedelem klasszikus hazája, amely egyébként sem tartotta eszményinek az elzárkózást és a mások termékeinek a kirekesztését és ezért, bár ö maga, mint mondottuk, termelésének mére-Nguyen Van Thieu, délvielnami elnök, uj gazdasági és pénzügyi programot lerjesztett a délvietnami nemzetgyűlés elé. A program lényege a takarékosság. Az uj program egyik legfontosabb pontja a piaszter leértékelése. Az amerikai katonák egy amerikai dollárt 275 piaszterért válthatnak be, a feketepiacon azonban egy dollár 350-400 piaszter. Amikor Chiao Kuan-hua, a Kinai Népköztársaság UN-megbizottlja, megtartotta bemutatkozó beszédét az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése előtt, élesen támadta Amerikát. A dolog külön érdekessége, hogy előzőleg George Bush, Amerika UN-nagykövete, az Egyesült Államok nevében “szívélyesen” üdvözölte vörös Kina UN megbízottait. Nixon elnök nemrégiben bejelentette egy sajtóértekezleten: Az amerikai katonák támadó szerepe megszűnt Vietnamban, tevékenységük már csupán védelmi tevékenység. A londoni Buckingham palota közölte: Erzsébet, angol királynő, május 15-ike és 19-ike között, Georges Pompidou elnök meghívására, hivatalos látogatásra Párisba utazik. Barcelonában titkos gyűlést tartottak az ellenzéki katalóniaiak. A rendőrség jelentést kapott a gyűlésről, a rendőrök azonban későn érkeztek és már csak 5 katalóniait tudtak letartóztatni. Indira Gandhi, indiai miniszterelnök, nyugati körútjáról hazaérkezve, egy sajtóértekezleten kijelentette az újságírók előtt: Rendkívül súlyosnak látja az India-Pakistan közötti ellentétet és egyáltalában nem tart lehetetlennek egy háborút. teihez képest keveset exportált, beengedte az itthon előállítottaknál lényegesen olcsóbb külföldi árukat: a német autókat, vegyi és optikai cikkeket, a japán textilt, autókat, fényképező gépeket, televíziós és rádiókészülékeket, a svájci órát, csokoládét, sajtot, a venezuelai olajat, vasat, a csilei rezet, a bolíviai ónt, a brazil és kolombiai kávét, a nyugatindiai banánt és igy tovább. A dollárkivitelt tetézte milliárdos kölcsöneivel, amelyek révén uj életet teremtett a szétdult világon és segítette merőben uj államalakulatok létezési lehetőségét. A gazdaságilag mindennél rombolóbb hatású külháborukat, (mint pl. a vietnami), nem is említem. Hogy mi lett mindennek az eredménye, azt jól tudjuk. A többi között a 10 százalékos értékadó a behozott külföldi árukra és a 7 százalékos adókedvezmény azoknak az amerikai iparvállalatoknak, amelyek berendezéseiket több mint 50 százalékban hazai gyárakból szerzik be. Ez nem hangzik túl idegennek azok számára, akik valamelyest ismerik a háboruelőtti magyar gazdasági fejlődés mozzanatait. Itt úgy nevezik ezt a mozgalmat: “Buy American”, nálunk úgy hívták: “Pártoljuk a honi ipart!” Ezt a jelszót először Kossuth Lajos adta ki a szabadságharcot megelőző időkben, amikor megalapította a Védegyletet és Széchenyivel együtt lelkesen propagálta a hazai iparpártolás előfeltételét, a hazai ipar fejlesztését. Ami nagyon ráfért hazánkra, ahol akkor az óbudai Goldbreger-féle kékfestő műhelyen, a rózsahegyi posztógyáron és néhány malmon kívül alig-alig akadt u.n. ipartelep széles e nagy hazában. Hogy ez igy volt és, hogy legyen-e magyar ipar egyáltalában, ez egyedül csak Bécstől függőt, ahol megmásíthatatlan elvként kimondták, hogy a Monarchia két állama közül Ausztria lesz az ipari ország és Magyarország, amelynek földjét az Isten megáldotta nagy termő erővel, a parasztország. E látszólag gazdasági célú rendezés mögött persze hatalmi, politikai elvek bújtak meg. Persze Világos betette a kaput az iparosodás iránti lelkesedésnek is és minden maradt a régiben, egészen a kiegyezésig. Szervezett nagyvonalú iparfejlesztésről azonban szó sem lehetett mindaddig, amig a század elején, a koalíciós Wekerlekormány át nem vette az ország irányítását. Ennek a kormánynak Szterényi József volt a kereskedelmi államtitkára (a miniszter Kossuth Ferenc volt) és ő dolgozta ki az iparosítás nagyszabású útitervét. Fejből már nem tudom, mi minden volt a vonatkozó törvényekben, de emlékszem, hogy komoly kedvezményeket biztosított a hazai és külföldi tőkének, amely hajlandónak mutatkozott gyárakat építeni. Ingyen telkeket, hosszú időre szóló adókedvezményeket, sőt adómentességeket, a közszállitásoknál a magyar ipar előnyben részesítését és azoknak az iparágaknak, amelyek minőségben és mennyiségben kielégítően termeltek, számottevő vámvédelmet. A kormány által elindított iparosodási mozgalmat társadalmi megmozdulássá szélesítették ki. Az iskolákban lelkesítő előadásokat tartottak a hazai ipar pártolásának jelentőségéről és megalakult az egész országra szétágazó “Sorompó” — mozgalom, amely a külföldi áruk kizárásáért agitált és jelvényéül a tulipánt választotta. Öregnekfiatalnak a gomblyukában ott virított a díszesebb zománcu, vagy olcsóbb kivitelű tulipán-brosstű, bizonyítva a hagyományos magyar lelkesedés mindig megújuló erejét. Persze a lelkesedés, mint általában, most is csak rövid hónapokig tartott, azután egyre jobban lanyhult, mig végre kimúlt, különösen, hogy kiderült: a tulipánokat a Bécselleni hazafias lelkesedéshez bécsi gyárosok szállították. Márer György De hát az iparfejlesztéshez nem annyira forró lelkesedés szükséges, mint inkább hideg mérlegelés, szakértelem és mindenek felett — pénz. Tehetséges emberek azonban mindezeket az előfeltételeket megteremtették. Gombamódra nőttek ki a földből a kisebb-nagyobb üzemek: gépgyárak, precíziós müszergyárak, müselyemgyárak, konzervgyárak, vegyészeti müvek, amelyek minőségileg kitünően termeltek, de több oknál fogva drágán. Fennmaradásukhoz csak egyetlen tényező hiányzott: a versenyképesség. Ezt kívánta azután biztosítani a két háború közötti években a széleskörű; vámvédelmi törvény. És itt találkozunk öszsze s| magyar gazdaságtörténelem felelevenítésében a mai amerikai helyzet gondjaival. A [védővám kettős hatású. Egyrészt erősiti, sőt kizárólagossá teszi a hazai ipart, amivel munkaalkalmakat teremt, csökkenti a munkanélküliséget, 'javítja a külkereskedelmi mérleget, másrészt azonban az olcsó külföldi cikkek kirekesztésével megdrágítja az életet, növeli az inflációt és megnehezíti a fogyasztóközönség helyzetét. Persze Magyarországon óriási ellenzéke akadt a fokozott vámvédelemnek. Támadták a kereskedők a szabadkereskedelem nevében és támadták a gazdák, akik panaszolták az u.n. “agrárolló” tágulását, a csizma és a búza árai között egyre növekvő külömbséget. A cukrot, búzát odakint potom olcsó világpiaci áron kellett eladnunk, itthon viszont alaposan rá kellett fizetnünk a lisztre, cukorra és az adófizetőnek fedeznie kellett az u.n. bolettát, amivel az állam kiegyenlítette a gazdáank a külföldi és hazai búzaárak közötti különbséget. Az Örök gazdasági törvények nemcsak a kis Magyarországon, itt a hatalmas Amerikában is érvényesek. Ha kizárják az olcsó hongkongi inget, Volkswagen autót, angol kekszet, japán transzisztoros rádiót és a többi u.n. “dömping” árut, amely valójában nem is dömping, csak éppen az amerikai és kinti előállítási költség különbségeket tükrözi, akkor kétségtelen itt is érezhető lesz a fokozott drágulás, amit a vevőközönség csak több pénzzel, tehát felemelt bérekkel tud kivédeni. Nos, és akkor mi lesz? Marad minden a régiben, 'ahogy a “freezolás” előtt volt, vagy továbbra is’fenntartják a freezolást? Kizárják-e az olcsó külföldi árut és ezzel érzékenyen megsebzik a baráti államok közgazdaságát, vagy továbbra is beengedik és ezzel fokozzák az itteni munkanélküliséget? Ki tudna ezekre a kérdésekre kielégítő felelelet adni, melyik közgazdasági szuper zseni? Valahogy úgy van, hogy a nagy technikai átalakulás, amely a háború óta végbemegy, merőben uj gazdasági berendezkedést követel. Csak még nem tudjuk, milyet. Senki sem tudja. Irta: MIKES MARGIT ÁRNYAK xi — ii iw i íi Éi ii mii i mi tmmommiémmmmm*mm+mn Emlékeim lépkednek lassan, tűnődnek, itt-ott meg-megállnak, mellém szegődnek, — úti társak — s megyünk egy ütt a holt avarban. Egy látomás felé merengnek, fény és alkony mesgyéjén járnak, árnyai egy halott világnak, voltak s örökre velem lesznek. Kisértetek ők, visszajárnak, mind telkemből kiszakadt lélek, a múlt süppedt sírjába ásnak, szerettem őket s bennem élnek: nem halottak, vértelen árnyak, -p I tűnt ifjúságomban tündökölnek. ^
