Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-08 / 27. szám
Thursday, Julv, 8, 1971 ~‘l. V ' Ml ■ I ............... ■■ II ■" ■■■■ — ■ ■ HI — \% «Ada) MAGYAR HÍRADÓ •. 1 ■ ■ 11 i. . . " —- i.. ' -i MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN A1 # 1 •! • // 1 * * ^ del-amenkai oskutato Móricz János magyar származású ecuadori régész 18 éve kutatja, gyűjti és keresi ■a dél-amerikai népek őstörténetére vonatkozó adatokat, tárgyi emlékeket. Mivel az inka, a maya, az azték kultúrák elég ismertek már, öt főleg az ezeket megelőző korok esetleg még fellelhető emlékei érdekelték. Ecuadorban és Peruban az inkák uralma előtt egy különös fehér nép élt. ők tanították meg az indiánokat a földművelésre, építészetre, kőfaragásra. Ez az ismeretien nép később —ma már kideríthetetlen okból — eltűnt a Csendesóceánon át. r Elindulnak a tutajok IAz ő nyomaikat keresve európaihoz hasonló hajóépités nyomaira nem bukkant, viszont minduntalan a balsafa tutajjal történő hajózással találkozott. Arra a következtetésre jutott, hogy az eltűnt, ismeretlen eredetű nép is valószínűleg ilyen remek elsülylyeszthetetlen tutajokon távozhatott el. Erre utal, hogy szinte mindegyik perui, ecuadori törzs, nagycsalád, család mondáiban .meséiben találkozott a “nagy tengeri vándorlásokról” szóló fejezetekkel. Sikerült alaposan összebarátkoznia az indiánokkal, főleg a sihuár és a cayapas törzzsel ,akik mesterei a tutajkészitésnek. Sokat tutajozott velük a rohanó folyókon, figyelte a tutajok készítését, s ha tehette, részt is vett munkájukban. Móricz János indián barátaitól több utalást hallott, hogy őseik kitünően ismerték a tengeri áramlatok és a passzátszelek szerepét. És azt, hogy a csillagok segítségével tájékozódtak. Thor Heyerdahl közismert Kon-Tiki expedíciója és Mófricz kutatási beigazolták, hogy már az inkákat megelőző korok emberei az említett ismeretek birtokában nagyobb nehézségek nélkül hajóhatak Tumbesből és Guayaquilből kiindulva a Csendes-óceánon és eljuthattak távolabbi tájakra is. Újabb bizonyíték Móricz János, amikor 1966- ban visszatért Ecuadorba egyik útjáról, a spanyol Vitai Alzarral találkozott, aki elhatározta, hogy túltesz Thor Heyerdahlon és Sydneybe megy tutajon. Noha Heyerdahl expedíciója és Móricz kutatásai már eldöntötték a Csendes-óceánon való utazás lehetőségét, mégis értékesnek mutatkozott Alzar próbálkozása, hiszen eredményessége csak meg inkább őket igazolta volna. Móricz János igyekezett segíteni a tutaj elkészítésében, de mert Alzar főleg “jó üzletnek” tekintette a vállalkozást, igy azután sok, látszólag kevésbé jelentősnek látszó dologban nem hallgatott a tapasztalt kutatóra. A gyors és igen felületes munka következménye volt, hogy rossz balsafákat (Ochroma lagopus) választottak ki, ugyanis ennek a kétlaki, váltivaru fának a himnemü egyede, amely látszatra sokkal szebb és erősebb, már négy-öt hónapos tengervízben tartózkodás után elrothad, a nőnemű viszont, ha jól van fertőtlenítve és kezelve, négy-öt évig is megmarad. Ráadásul Alzar és társai alig értettek a tutaj különleges kormányszerkezetének kezeléséhez s a vitorla és a kunyhó is túl nagy volt, ami erősebb szél járásnál nagyban nehezítette az irányítást. Az expedíció sikertelenségét még fokozta, hogy amikor a “La Pacifica” 1966. október 2-3-án Guayaquilből indult, a vontatóhajó rossz áramlatra állította. A balsafák pár hét múlva kezdtek tönkremenni, s végül egy kereskedelmi hajó vette fel a Galapagos-szigetek környéken az elsüllyedőfélben levő tutajról az expedíció tagjait. Az 1970 május végén elindult uj tutaj, a “La Balsa” már teljesen Móricz tapasztalatai alapján készült, mert Vitai Alzar a saját kárán alaposan megtanulta ,hogy mit jelen könnyelműen a tengerre szállni. Ez a próbálkozás már sikerrel járt, és 159 nap múlva Sydneyben kötöttek ki. Egy ősi kultúra nyomában A tengeri tutajozás lehetőségének bebizonyítása mellett Móricz Jánost még egy kérdés foglalkoztatta. Az indiánok elbeszéléseiben többször is említés történt egy nagy pusztulásról, hatalmas méretű természeti katasztrófáról. Néha titokzatosan valami “menedékhelyet” emlegettek. A kutató ha ilyenkor megkérdezte, tudnak-e ennek a helynek létezéséről, rögtön elhallgattak, s nem voltak hajlandóak erről beszélni. így alakult ki az a feltevés, hogy lehetett egy nagyobb, özönvízszerű pusztítás, nagyméretű meteorbecsapódás, s ez elől menekülve valahol, valószínűleg egy magasabb, biztonságosabb területen lakható helyet építhettek ki. 1967-ben egy alkalommal váratlanul a jiarók törzsfőnöke, Nayambi és a varázsló, Jukma azzal keresték fel, hogy hajlandók segíteni neki, mivel meggyőződtek, hogy nem ellenségük és nem akar rosszat. Több napos őserdei gyalogolás után jutottak el a Santiago és a Coangos folyók közötti területre. Itt a bélák törzsfőnöke egy különös barlangrendszer egy részét mutatta meg. Később többször is levezették ide. A bélák törzse majd ötszáz év óta lakik ezen a helyen és őrzi a barlangokat. Önként jöttek ide, a biztos menedékhelyre, a spanyolok kegyetlenkedései elől, magukkal menekítve megmaradt ősi értékeiket is. A többiek tisztelik a bálákat, de róluk nem szabad beszélniük. A bejáratok kivétel nélkül őserdőben vannak, s már a megközelítésük is életveszélyes . A bélák a fák tetején, a meredek sziklaszirtek rejtekhelyeiről mérgezett nyilakkal felfegyverkezve figyelik, nem téved-e ide illetéktelen? A titkos barlang feltárul Móricz megnyerő személyiségének köszönhette, hogy fehér létére az indiánok megbíztak benne. Amikor visszatért az őserdőből, és az indiánok engedélyével a barlangokról beszélt, senki sem akart hinni neki. Az 1969-es expedíció azonban kétségbevonhatatlanul bizonyította, hogy a barlangok igenis léteznek. Amikor az ecuadori államelnöktől megkapta a Morona-Santiago tartományra a kutatási engedélyt, az indiának jogait is biztosította. A barlangokban látottakról idézzük itt Móricz leveléből : “. . . megilletődve mentünk a sok ezer évvel ezelőtt épített gránittal burkolt padozatú folyosón, amely egyszer csak kiszélesedett s egy tágas terembe értünk. Lenyűgöző látvány volt, amint a lámpák fénye a középen levő hét kőből faragott székre • esett, mindegyikkel szemben egy-egy folyosó sötét nyílása tátongott. Az egyik sarokban 180-190 cm-es aranyból készített csontváz feküdt. Kissé mellette, egy menekülő nőt ábrázoló szobor csodálkoztatok meg bennünket, amely úgy nézett, mintha valami borzalmas dolog elől menekülne. Karjában gyereket tartott, aki a kezében a ma ismert földgömbtől alig eltérőt szorított magához. Körülöttük több rézből és kőből készült állat- és madárszobrocska hevert szétdobáiva . . . Egy másik teremben egy vésett követ találtunk. Levegőben álló torz embert ábrázolt, aki egyik kezében a Napot, a másikban a fél Holdat tartotta, lába alatt a gömbölyű föld, az egyenlitő, a Bak- és Ráktéritők vonalaival. Az emberke egyik lába pontosan az egyenlítőn volt . . .” Móricz előzetes látogatásai, az 1969-es expedíciója és a legújabb 1970. márciusi útja a barlangokban mind arra utalnak, hogy e felfedezéssel a dél-amerikai népek egyik kulturális kiindulópontjára bukkantak. A jelenlegi tapasztalatok szerint 8-10 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett a barlangokban az élet. Hogy meddig lehettek itt és kik voltak, még nem sikerült kideríteni. Nem is csoda, hiszen a barlangrendszernek még csak kis részét kutatták át. Egy nemzetközi tudományos expedícióra volna szükség, hogy az egészet átkutassák, átvizsgálják. Szent-Miklóssy Ferenc Tessék mosolyogni'! Az ismert filmproducert felkeresi a forgatókönyvirója és legújabb kézirata iránt érdeklődik. A filmproducer előbb az íróra, majd a kezében levő forgatókönyvre néz, azután nagyot sóhajt: — Tudja, barátom, rossznak tulajdonképpen nem is rossz, de a dialógusokat feltétlenül át kell írnia. Úgy, barátom, hogy minden tökkeiütött megértse! — Természetesen, uram.... Mit nem értett ? . . . * * * Mariella a menyegzőjét üli Ignazióval. A családi hangulat kitűnő, amikor Mariella odamegy Darióhoz, Ignazio legjobb barátjához: — Mit gondolsz, Dario, szeretni fog engem Ignazio majd az esküvőnk után is? Dario hamiskásan elmosolyodik : — Egész biztosan, kedves Mariella. Mindig imádta a férjezett nőket . . . * * * Hatalmas gépkocsi érkezik, a fegyverkereskedés elé és kiszáll belőle egy elegáns hölgy. Belép az üzletbe és az udvariasan hajlongzó kereskedőhöz igy szól: — Visszahoztam a revolvert, Mr. Cummings, amit tegnap vásároltam. Kérem, vissza a pénzemet! A kereskedő semmin sem csodálkozik, azért megkérdi: — És miért, asszonyom? — Mert először is csütörtököt mondott, másodszor pedig kibékültem a férjemmel . . . WEÖRES SÁNDOR: VONZÁS Hosszú a virágfüzér, kéztől kézig ér, valamennyi kézen át kezdettől végig ér. Átlépünk a hegyen, fogjátok a füzért mindkét hegyodálon. Lejtünk a tengeren, fogjátok a füzért mindkét partoldalon. Szállunk az égen át a csillagok között, hosszú a virágfüzér, kéztől kézig ér. valamennyi kézen át kezdettől végig ér. Növényvédelem BUDAPEST. — Az európai és a Földközi-tenger melléki növényvédelmi szervezet (EPO) munkacsoportja dr. G. Mafchys vezérig’azgató elnökletével Budapesten megkezdte négynapos ülésszakát. Megvitatják a növényvédelem időszerű nemzetközi kérdéseit. BEJELENTÉS! Lapunk a jövőben is díjmentesen számol be minden közérdekű magyar eseményről, azonban a belépődíjhoz, jegymegváltáshoz, vagy adományokhoz kötött rendezvények, bankettek, jubileumi ünnepségek, mulatságok és hasonló események ELŐZETES bejelentése hirdetésszámba megy és ilyen bejelentéseket CSAKIS MINT FIZETETT HIRDETÉST közölhetünk.
