Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-07 / 40. szám
Iß. oldal MAGYAN KTRaWI **♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*»♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦«*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦♦*♦«*♦ I* ❖ ❖ Elbeszélések és igaz történetek ❖ ❖ ❖ ❖A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA t EGY IFJÚ UH (Folytatás) 1 — A hideg rázza és beszélni sem tud — mondta a szeles kislány és észre se vette, hogy az ajtó nincs kilincsre téve, mert az ajtószárnyat alsó szegleténél somfa bot tartja vissza kilincsétől. Honnan tudta volna, hogy Rigó Ferke sompolygott utána? Közben Athea Ízléses pongyolát öltött és nyájasan szólt: — Készíts teát, ma nem vacsorálok — mondta a szolgálónak. Az megtevén kötelességét s aludni ment. Athea pedig elővette naplóját s bejegyzé a mai történteket. Végfejezetül ezt irta: Ma ismét énekeltem... Reszkető éljen! zaj, tapsok, koszorúk ... A világ dicsőségnek nevezi ezt. Rövid napjaimmal elmúlik az, mint a harangszó az ünneppel... Gróf Szalárdy folyton baljóslatubb nekem ... Üldöz és fáraszt... Már valóságos rémem. Én rettegek tőle... — Ne rettegj és ne csodálkozz — szólt Lajos az ijedtében elnémult leányhoz. — Ehhez a rendkívüli merénylethez kellett folyamodom, hogy eléd jussak. Küzdtem szenvedélyem ellen, de az legyőzött engem. Szánj meg, végy kegyedbe. Mindenre kész vagyok a bűnben, ha eltaszitasz és erényben, ha szeretsz. Szenvedélyesen csókolta a védtelen ajkakat. Athea a harag erejével rántotta el magát s álla vérzett Lajos nyaktűjének karcolásától. — Távozz, vakmerő! — kiáltotta fuldokolva és csengetni akart, de a zsinór el volt vágva. E pillanatban az utca felől éji zene hallatszott, amit hódolói adattak a művésznőnek. örömében az ablak felé tartott, de Lajos megakadályozta. Athea szörnyű haragra gyűlt és íróasztalához futott, hogy tőrét felkapja, de Lajos egy párduc-ugrással megelőzte őt. — Átkozott légy, nemtelen nemes! — mondta metsző éllel, mialatt lent bájos nyugalommal hangzott az üdvözlő zene. — Hagyd el, itt már jobban tudok én mindent elintézni! Igen, igen, temetőbe vittem becsületedet — folytatta közönyösen. — A világ már régen azt hiszi, hogy ágyasom vagy. A pártfogás, mellyel atyám a -színházhoz hozott, látogatásaim nálad, virágerdővel borított szobád, tapsom, koszorúim, megvesztegetett cselédeid hozzáértően terjesztett hírei, minden alkalmi apróság elhiteti a gyanakvó, könnyelmű világgal, hogy enyém vagy! — Van-e ur, ki ennyi adatnak hitelt ne adna, mert az asszonyoknak elég a puszta szó ... Arcképed asztalomon, hajfürtöd, melyet szobalányod adott, az ékszerek, melyeket Henyéldy grófnőtől és anyámtól kaptál, mind az én bizonyítékaim. Az általad viselt karperecét szobámban látták barátaim. Inasom folyvást idejárt, mintha levelet vagy egyetmást hordana, bérkocsim egész éjjel állt házad előtt. Ezért a sok áldozatért, melyet érted hoztam, te magad vagy a dij ... — Hát nincs Isten, ki megmentsen? — kérdé félájultan a leány. — De van, aki engem küldött! — kiálltott Rigó Ferke vad örömmel, ki a szalon felől jött. Mögötte egész csoport ember volt, kik végighallgatták a gyilkos beszélgetést. A szegény leány elvesztette eszméletét. — íme urak és aszonyok, most látjátok őt — mondta Rigó Ferke. — Nézzétek meg jól, hogy ráismerjetek! Belülről ismeritek már. E szerencsétlen áldozat, az ájult lány, híven lefestette őt, de ő maga még jobban leírta önmagát s mi az ajtón át hallottuk őt... ★ Athea várvavárt jegyese, a szobrász, megérkezett európai útjáról és kárpótolta a leányt szenvedéseiért. —VÉGE— Curtis Pech tel: A TARTÁSDII A kávém és a teám már ott párolgott az asztalomon, csak arra vártam, hogy a tojások is megfőjenek. Persze csak két tojásról lehetett szó, mint ahogy a kenyérpirítóban is csak egyetlen szelet kenyér pirult. Egy egész kenyeret vettem — tiz centért! Igaz, már egy hetes volt... Mig a tojás főtt, belenéztem az újságba. Illetve a háziasszonyom újságjába. Az öreg hölgy még javában aludt, amikor én reggelizés közben a napilapját kényelmesen kiolvastam. Rögtön az első oldalán nagy, képes riport foglalkozott a Talbot-gyilkossággal. Ez az ügy engem személy szerint is nagyon érdekelt. Részben mint ügyvédet érdekelt a dolog, főként azonban azért, mert egykori feleségem, Marylin, mielőtt kezével megtisztelt, éppen ennek a milliomos Stafford Talbot-nak volt a magántitkárnője. Nos, a házasságunk nem tartott egészen a sírig. Csupán három és fél hétig éltünk együtt, de ezalatt a három és fél hét alatt naponta három és félszer vágta a fejemhez: “Úristen ! Én aki Stafford Talbot felesége lehettem volna, hogy mehettem hozzá egy ilyen idiótához!’’ A tudósítást aprólékosan elolvastam. Jane Talbot-ot, Stafford Talbot egykori második feleségét egy áprilisi esten megfojtva találták a lakásán. A megelőző csütörtök estén az exházaspár egy éjjeli lokálban véletlenül összetalálkozott, és perceken belül olyan parázs családi jelenetet rendezett, amely a lokál kabaréprogramját valósággal elhomályosította. Másnap, pénteken este — és ezt két tanú is igazolta — a gyilkosság föltételezett idején egy Stafford Talbothoz hasonló férfi lépett be Jane lakásába. Annyi bizonyos, hogy az esthomályban nem lehet kétségtelen bizonyossággal megállapítani, hogy a látogató valóban a botrányairól közismert milliomos volt. Akadt azonban egy harmadik tanú is, aki — lévén, hogy a saját kocsiszámához annyira hasonlitott — megjegyezte a Jane kapuja előtt álló idegen autó rendszámtábláján a három utolsó számot. S ez a három szám pontosan egyezett Talbot kocsijának három utolsó számával... S ez még nem minden. Jane lakásán óriási mennyiségben, számtalan tárgyon megtalálták Talbot ujjlenyomatát. Ez olyan tény, amely ellen Talbot nem is tiltakozott. Ellenkezőleg, beismerte, hogy a csütörtök éjjelt, a lokálban lejátszódott hangos jelenet után, Jane lakásán töltötte. Minthogy a veszekedést forró kibékülés követte ... Stafford Talbot ezek szerint semmiféle alibivel nem rendelkezett. Azzal védekezett, hogy a gyilkosság megtörténtekor ő már otthon volt, a lakásán. Tény, hogy a vádhatóságnak sem volt könnyű a dolga. A dúsgazdag, kitűnő ügyvédekkel és összeköttetésekkel rendelkező milliomost csak kétségbevonhatatlan bizonyitékokkal lehetett sarokba szorítani.. Ezek pedig még hiányoztak. Ennek ellenére a közvélemény, elsősorban a New York-i újságok, Talbot fölött már jó előre meghúzták a lélekharangot. A közvélemény teljes bizonyossággal gyilkosnak tartotta a milliomost, és már eleve kétségbe vonta a bírák pártatlanságát, mint akik a gyilkos nagy társadalmi tekintélye alól aligha képesek kivonni magukat. Miközben az eszem egyre a Talbot-ügyön járt, egyszercsak óriási ötletem támadt. Talbot-ot csakis én menthetem meg ... Fölrántottam a cipőmet, és gyalogosan nekivágtam az útnak. Az ügyvédi irodám körülbelül két kilométerre volt a lakásomtól, igy naponta jó négy kilométert sétáltam. A sétával nemcsak friss levegőhöz jutottam, de megspóroltam a földalatti vasút árát, kétszer 30 centet. Mert, hogy pénzügyileg hogy álltam, arról jobb nem beszélni. Éppen erre unt rá Marylin is, ezen bukott meg a házasságunk. Mint ügyvéd évente tizenkét-tizenhárom ezer dollárt kerestem. Marylint azonban csak az tette volna mellettem boldoggá, ha legalább tizenöt ezer dollárt verhetett volna el. A drágám roszszul ítélte meg a helyzetet, illetve a pénztárcámat. Egy jóval vastagabb pénztárcának kellett volna örök hűséget esküdnie. Marylin csalódottságát csak fokozta az a körülmény, hogy egy alkalommal, még hozzá tanú jelenlétében, az irodámban tetten ért a titkárnőmmel. Egyszerűen elfelejtettük bezárni az ajtót. A sima válópernek nem volt semmi akadálya. Marylin élt a jogával, és valósággal pucérra vetkőztetett. (Folytatjuk) Thursday, Scpt. 30. 1971
