Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-30 / 39. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Sept. 30, 1971 HIRES BŰNÜGYEK A FELTALÁLÓ VÉDEKEZÉSE: NEM VAGYOK OLYAN OSTOBA HOGY ARZÉNNEL GYILKOLJAK Polk Carter magas, hullá­mos hajú, szurósszemü, rend­kívül vonzó férfi, az első pil­lanatban olasznak gondolná az ember. Grady megyében (South Georgia) mindenki büszke volt Carterre, akit úgyszólván a megye kiváló fiának tekintetek. Polk ele­gánsan öltözködött, úgy, mint azok, akik Georgia állam fő­városában, Atlantában, élnek, más szóval: Polk Carter min­dig is a nagyvilági férfi be­nyomását keltette. Polk Carter foglalkozása feltaláló volt. El kell ismerni, hogy feltalálói jelentősége nem mérhető össze Thomas Alva Edison feltalálói jelen­tőségével, ennek ellenére azon­ban Carter egyáltalában nem jelentéktelen ember. Carter a második világhábo­rúban a US Armyban szolgált és ez alkalommal, egyik talál­mányával tökéletesebbé tette a páncélököl célzó-berendezé­sét. Ezáltal az amlerikai pán­célöklök rendkívül eredmé­nyesnek bizonyultak Észak- Afrikában Rommel tankjai­val szemben. Carter Atlantában végezte el az egyetemet, biokémiát ta­nult. Mialatt a US Armyban szolgált, elkezdett a viz vegy­tanával foglalkozni. Egy nap egy német kézigránát közvet­lenül Carter közelében rob­bant fel és súlyosan megsebe­sítette. Polk Cartert ekkor al­kalmatlannak minősítették további katonai szolgálatra és leszerelték. Néhány hónap múlva teljesen felépült sebe­süléséből. Miután visszatért a polgár: életbe, Carter feltalált tgy * olyan eljárást, amellyel hosz­­szu időre lehet romlási veszély nélkül eltenni és konzerválni mindenfajta édességet, cukrot és csokoládét, ezenkívül, fel­talált egy olyan eljárást, amellyel a zsiradékot a káros anyagoktól meg lehet tisztí­tani és ez az eljárás rendkí­vül hasznosnak bizonyult a vendéglátóiparban. Mindezek után Polk Carter elkerült egy olyan céghez, amely alkoholmentes hüsitő­­italokat készít és ennél a cég­nél viz-tisztitási eljárások ki­kísérletezésével foglalkozott. Feltalálónak lenni azonban csak akkor jelent komoly üz­letet, ha valaki valami igazán nagyjelentőségű dolgot talál fel és azt szabadalmaztatja — Polk Carter azonban nem tar­tozott ezek közé a feltalálók között. Ezért hát elhatározta, hogy másvalamihez kezd, jövedel­mezőbb foglalkozást választ: tejgazdaságot létesített. Gra­dy megyében. A tejgazdaság azonban ke­mény, fárasztó munkát igé­nyel, majdnem éjjel-nappal és Pork Carter elhatározta, hogy valami könnyebb foglalkozás után néz. Grady tói nem messze van Florida és a két állam között szinte közvetlen a kereskedel­­összeköttetés. Grady megye fővárosa, Cairo, amelynek va­lamivel kevesebb lakosán van tízezernél, vonzotta Polk Car­tert, aki családjával együtt Cairoba költözött és egy olyan cégnek lett az utazó ügynöke, amely előregyártott épület-al­katrészekkel foglalkozik. Carter gyakran utazott üz­leti ügyben Floridába és Geor­gia állam különböző részeibe és — meglehetősen tisztessé­gesen keresett, szivében azon­ban változatlanul feltaláló ma­radt. Az újabb találmányok ki­gondolása elé azonban az az akadály tornyosult, hogy Car­ter 1962 óta nős volt és már három gyermeke volt. Nem könnyű dolog újabb találmá­nyokon töprengeni, miközben három gyerek sivalkodik. Ha Carter nem utazott, gyakran töltötte délutánjait, vagy éjszakáit egyedül egy motelben, ahol sivalkodó gye­rekek nélkül gondolkozhatott az esetleges újabb találmá­nyokon. Carter felesége, Fannie Pearl, huszonhárom esztendő­vel volt fiatalabb, mint ő. A helyzet az volt, hogy Carter közelebb volt korban felesége édesanyjához, Effie Belihez, akit hosszú ideje ismert. — Fannie Pearl gyakran üldögélt a térdemen, amikor kislány volt — mondotta Car­ter. — Nyugodtan mondha­tom, hogy szinte én neveltem fel. Amikor elég idős volt, szinte magától értetődőnek tűnt előttünk, hogy összehá­zasodunk. S egy nap, 1969 májusában, az özvegy Effie Bell, felesé­gül ment a 77 esztendős James Clarkhoz, akinek volt egy 17 éker nagyságú farmja, ame­lyen mogyorót termesztett és volt egy füszerüzlete, Cairo­tól 6 mérföldnyi távolságban. Grady megye különce volt a tanult és az átlagemberek számára érthetetlen dolgok­kal foglalkozó Polk Carter, ezzel szemben, Jim Clark any­­nyira tanulatlan volt, hogy még a nevét is képtelen volt leírni. Ennek ellenére, amikor a Carter házaspár ellátogatott a Clark farmra (és ez gyak­ran megtörtént), a két férfi meglehetősen jól kijött egy­mással. Polk Carter fürkésző tekin­tetében időnkint megvető fény villant ugyan, Carter azon­ban sokkal inkább gentleman, semmint bármiféle megjegy­zést is tett volna az öreg, Írás­­tudatlan farmerre. Egy napon, az öreg farmer, aki 77 év ellenére, vasegész­ségnek örvendett, megbetege­dett. Bélfájdalmai voltak, émelygett és száraznak érez­te szájpadlását. Végülis, 1969 augusztus 4-edikén, kö­rülbelül hárem hónappal há­zasságkötése után, elszállí­tották az Archbold Memorial Hospitalba, amely Thomasvil­­eebenl van. Kórházba szállí­tása‘előtt az öreg farmer ezt mondotta feleségének, Effie Belinek ; — Tudom, hogy ez a vég és meghalok. Jim Clane, oármiképpen vé­lekedjünk is tanultsága és szellemi képességei felől, első­rangú jósnak bizonyult: két nappal kórházba szállítása után, meghalt. Jim Clarkot egyszerű szer­tartással temették el, felesé­ge, Effie Bell a hagyomány­nak és a jóizlésnek megfele­lően könnyezett — és azután mindenki gyorsan elfeledke­zett az öreg farmerról. Illetőleg . . . nem mindenki. Nem sokkal a temetése után olyan értesítés érkezett Tho­­masvilleből, amelynek hatásá­ra elrendelték Jim Clark holt­testének a felboncolását. Ezután olyan hir kelt szárnyra, hogy az öreg far­mert megmérgezték . A hir azonban elült, éppen olyan gyorsan, mint amilyen gyor­san szárnyra kelt. Nemsokkal később azonban Effie Bell új­ra féjrhez ment és uj neve Effie Bell Bennett lett. Ekkor kelt szárnyra ismét a Jim Clark megmérgezéséről terjesztett hir. A helyi ren­dőrség a Georgia Bureau of Kürthy Miklós: KRÓNIKA Arlene valamikor fátyoltán­cosnő volt és szívesen emlé­kezik erre az időre. Jelen­leg a Bell Company alkalma­zottja, telefon­kezelőnő, ope­rator és ez ta­gadhatatlanul unalma s a b b, mint fátyol­­táncosn ő n e k lenni. Arlene kö­rülbelül 40 Kürthy Miklós éve3 és időnkint ésillogó szemmel beszél a múltról. Ugyanabban a bérházban la­kik, mint én és gyakran meg­látogat esténkint. Ilyenkor két kiskutyám, Beauty és Sweetheart társaságában kiü­lünk az erkélyre és bámuljuk a negyedik emelet magassá­gából az utcán járó embere­ket és az utcán futó autókat: a távlat mindegyiküket mu­latságossá és kisszerűvé te­szi .. . és Arlene emlékezik. — Képzelje el — mondotta tegnap este — a színpadi ref­lektor fényében lépkedtem lassan, a zene ütemesen szólt és én részletekben vetkőztem, lassan hullottak le rólam a ruhadarabok ... a férfiak lélegzetvisszafojtva bámultak . . . amikor az utolsó ruhada­rab is lehullott rólam és csak a csillogó flitterek maradtak kebleimen és a csillogó kis nadrág maradt csak rajtam... felzKgott a taps ... a férfiak szinte őrjöngtek a lelkesedés­től .. . — Számos házassági aján­latot kaptam . . . gazdag em­berek is megkérték a keze­met . . . egyik ajánlatot sem fogadtam el . . . mindegyikük azt akarta, hogy hagyjam ab­ba a fátyoltáncot és ne mu­tatkozzam a nyilvánosság előtt meztelenül . . . erre nem voltam hajlandó ... az éle­tem volt a színpadi reflektor és a felzugó taps . . . amikor eltörtem a lábamat és azután már képtelen voltam táncol­ni, szerencsétlennek éreztem Investigation nyomozóival együtt, a legnagyobb titokban folytatta a vizsgálatot Clark halála ügyében. A titok akkor szűnt meg titok lenni, amikor több, mint egy évvel Jim Clark halála után Grady megye vádesküdt­széke vádat emelt Polk Car­ter, Fannie Pearl és Effie Bell ellen. A vádesküdtszék mindhár­mukat azzal vádolta, hogy előre megfontolt szándékkal arzénnal megmérgezték James Clarkot 1969 julius 27-edikén. magam . . . s most is szeren­csétlen vagyok . . . nem látom azokat, akikkel beszélek . . . ők sem látnak engem . . . sze­retném magam megmutatni nekik . . . szeretném magam megmutatni nekik meztele­nül, hogy rajongjanak ér­tem ... a siker csodálatos évei elmúltak és rövidesen öreg leszek és már nem fogok mer­ni nyilvánosan levetkőzni, ak­kor sem, ha erre alkalmam volna . . . . . . rövidesen elérkezik a nap, hogy örülni fogok, ha minél több ruha lesz rajtam és már csak halványan é3 ho­mályosan fogok emlékezni egykori, meztelen önmagám­ra ... és azután jön a Social Security és azután jen a ha- Iái ... a fátyoltánc igy fog végetérni . . . gyakran álmo­dom arról, hogy a színpadon vagyok és a zene ütemes hangjai szólnak és férfiak éhes tekintete mered rám . . . mendja, mi vigasztalhat az életért? Mi vigasztalhat az el­múlásért? Mi vigasztalhat egy kivénhedt- és megrokkant fá­tyoltáncosnőt a jelénért? — Nem tudom — mondot­tam lassan és a szavak a sö­tétedő levegőbe hullottak — talán az, hogy innen fentről, az erkélyről, a magasból, min­den ember, minden autó és minden erőfeszités groteszk­nek tűnik és jelentéktelennek. Talán ... talán . . . éppen a jelentéktelenség é3 éppen az elmúlás lehet a vigaszta­lás... A Tass Szovjet Hírszolgálati Iroda jelentése szerint, Nikolai V. Pod­­gomy elnök ez év októberében, Hanoi meghívására, Észak-Viet­namba látogat. Lane Waldrop sheriff mind­hármukat letartóztatta és mindhármukat külön-külön cellába helyezte el. A nagy­­közönség rendkívüli módon érdeklődött az eset iránt, te­kintettel arra, -hogy . Grady megyében még soha ilyesmi nem történt. Különösen érdeklődött azon­ban az eset iránt Wallace Ca­to, a fiatal körzeti ügyész, aki­nek ez volt az első igazán je­lentős esete. (Folytatjuk a következő héten)

Next

/
Thumbnails
Contents