Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-23 / 38. szám
Thursday, Sept. 23, 1971 9.. oldat ORVOSI VIZSGÁLAT. — Kedves Homoki Erzésbet, a nővéremen akarok segíteni, ehhez kérem a tanácsát. Nagyon fiatalon, 18 éves korában ment férjhez, egy év múlva gyermeke született, aki 5 hónapos korában meghalt. A szülés után mindjárt elvált a férjétől, miután részeges volt és rosszul bánt vele. A nővérem elvált, egyedül él, most azonban megismerkedett egy férfivel, aki el akarja venni. Az illető 46 éves, a nővérem 43 éves. Szimpatikus férfi, a nővérem hozzá is menne, csak azt mondja nekem, hogy fél a házasságtól. A válása óta 24 év telt el, ilyen sokáig nem volt dolga férfivel és attól fél, hogy ennyi szünet után zavar lesz a szekszuális életével. Vigyem el orvoshoz megvizsgálni és milyen szakorvoshoz vigyem? VÁLASZ. — A világért sem beszélem le orvosról. Mehetnek idegorvoshoz, pszichológushoz vagy nőorvoshoz. Beszélgetés az orvossal biztosan megnyugtató, bátorító hatással jár. Ne is mulasszák el. A maga helyében azonban mindenesetre elmondanék a nővérének egy könnyen érthető hasonlatot. A sokáig .nem használt berozsdásodott vasúti sin is kifényesedik amikor újra vonat megy át raj ta. * * * E. — Kedves Erzsébet, szeretnék férjhezmenni, de nincs sikerem a férfiaknál. A barátnőm szerint azért, mert túl komoly vagyok és a férfiak nem szeretik a komoly nőket. így van ez kedves Erzsébet, egv nőnek mindig csak nevetni kell, ha azt akarja, hogy a férfiakat érdekelje? VÁLASZ, — Szó sincs róla. Talán ismeri azt a mondást, hogy “vigyorog mint a fakutya’’. Nem kell hogy a nő fakutya legyen. Tagadhatatlan azonban, hogy az ismeretség elején a férfit vonzza az, ha szórakoztatónak találja a nő társaságát. A legtöbb férfinek sok a gondja és hálás egy kis jókedvért. A jó hangulatnak lélektani jelentősége is van. A jókedv hangulatában a férfi észre sem veszi, hogyan sodródik egyre inkább a megkérés kritikus pillanata felé. Fájdalom nélkül kezdődik az operáció. Az ízléses szórakoztatás művészetét értő nőnek nincs szüksége arra, hogy házasságról beszéljen. Úgy tesz mint a jó fogorvos, aki könnyed tréfákkal tereli el a páciens figyelmét, nem fontoskodik, nem vág komoly képet és közben csak úgy mellékesen kihúzza a fogat. A férfi a jókedvű, de azért nem felületes nő társaságában olyasmit gondol, hogy a házasság örökös játék, üdülés, hogy nincsenek is háztartási és házassági problémák. Ezzel szemben képzelje el, hogy a nő állandóan panaszkodik az udvarlójának és őt tekinti szomorúságra lerakodóhelyének. Akkor persze a férfi is hajlamos lesz erre és együttlétük csupa sóhajjal, bánattal telik el. Márpedig ez nincsen serkentő hatással a házasságkötésre. Házasodni ugyanis csak optimizmussal lehet. Általában csak az a férfi nősül, aki a házasságtól valami jót, kellemeset vár, nem pedig terheinek, gondjainak növekedését. A nőnek tehát mindenekelőtt a férfi optimizmusát kell felébreszteni. Ehhez pedig elengedhetetlen kellék a jókedv. Komoly gondolkodású lehet, de ne legyen komolykodó. Szeretne férjhezmenni ? Hát akkor igazán oka van a vidámságra, ha férjjelölt van a láthatáron. * * * MRS. ROSE B. — Kedves Miss Homoki, a nők panaszkodnak, hogy a mai férfiak nem olyanok, mint a régiek voltak, a maiak nem előzékenyek, nem udvariasak: a nőkhöz. Ez igaz, csak a nők elfelejtik, hogy ők okozták, mert a mai nők már semmiben sem különböznek a férfitől, éppen úgy viselkednek, mint a férfiak, le is nézik a férfit és azt hiszik, hogy ők mindent jobban tudnak, mint az életben sokat tapasztalt férfiak. VÁLASZ. — Nem hiszem, hogy minden nő mindenben okosabbnak tartaná a nőt, mint a férfit. Tagadhatatlan azonban, hogy akadnak olya.n tulajdonságok, amikben a nő fölényben van a férfivel szemben. Néhány példát említek erre. A nő tárgyilagosabb, mint a férfi: akkor is szépnek találja a harisnyát, amikor még nincs benne karcsú lábszár. A nő hallgatagabb, mint a férfi: egy életen át nem szólal meg ha az életkoráról van szó. A nő gyakorlatiasabb, mint a férfi: már akkor házasságra gondol, amikor a férfi még csak flörtölni kezd. A nő szerényebb mint a férfi: rendszerint megelégszik azzal a férjjel, aki neki jutott. A nő engedelmesebb, mint a férfi: mindig szót fogad a divattervezőnek. * * * Üzenetek. — Mr. Bende. Azt kérdezi, mi a különbség a jártas és járatos valamint a rakodik és rakódik szó között. “Jártas” azt jelenti, hogy valaki jártas valamiben, ért hozzá, gyakorlott benne. János jártas a szobafestésben. “Járatos” valahová az, aki gyakrabban szokott odamenni. János járatos, bejáratos a Kiss családhoz. “Rakodik” jelentése: rak valamit. A fuvaros a teherautóra rakodik. “Rakódik” jelentése: valami lerakódik, rárakódik. Ha nem töröljük le a bútort, vastagon rárakódik a por. NEVESSÜNK FÜURAK Két angol lord találkozik a ló versenyen. — Kedves barátom, lélekben melletted állok. Hallom, a kedves feleséged megszökött a sofőrrel. — Nem nagy szerencsétlenség. Hogy érted ezt? — Magam is tudok kocsit vezetni . . . HATÁRIDŐ Két magányos asszony beszélget: — A múlt hét egyik estéjén hazamentem s egy idegen fiatalembert találtam a lakásomban. — És mit csináltál? — Negyvennyolc órás határidőt szabtam meg neki, hogy azonnal távozzon . . . CSODASZER — Tegnap este nagyon fájt a fejem. Panaszkodtam a feleségemnek, néhányszor megcsókolt és máris elmúlt a fejfájásom. — Érdekes, nekem is fáj a fejem. Otthon van ilyenkor a feleséged? MODERN - DEFINÍCIÓK PÉNZ: Ha szóba kerül, valamennyien egy szektához tartozunk. OPERA: Előre tudjuk, hogy vagy a hős, vagy a hősnő meghal, de azért senkinek se jut eszébe örvöst hívni. Legfeljebb néha a kritikusok szeretnének kiáltani — rendőrért. LELKIISMERET: Egy kellemetlen, szorongató belső érzés. Rendszerint akkor tapasztaljuk, amikor különben nagyszerűen érezzük magunkat. BANKJEGY: Nehéz hozzájutni, annak ellenére, hogy hónapról hónapra mind többet termelnek belőle. , .*,| HOGY MAGYAROK ! MARADHASSUNK ] (Folytatás a 8-ik oldalról) zol gyermekeiddel, ezt a hangsúlyt adod át nekik. Szép-szép — hajtogatják az okosok — de ha a “vegyes” házasságban az anya idegen, elveszett az ivadék a nemzetnek. Elveszett-e? Az apától is függ, meg az idegen anyától. Az egyik közeli városban lakik egy ilyen “vegyes” házaspár; az anya osztrák és megtanult magyarul a férje kedvéért. És kamasz fiuk magyarul is beszél. Kivétel lenne az eset? Ami pedig az írott nyelvet illeti, hadd hozakodjam elő ezegyszer újra Mikes Kelemen esetével. “Póla téti néném . . .” Irt-e bárki költőibb prózát századában a Fejedelem íródeákjánál? Pedig süldőlegény korában hagyta el Zágont. Örökre. Egy filológus barátom nemrég tesztet készített: emigráns íróink vagy a hazaiak vétkeznek-e inkább a magyar nyelv ellen? Két folyóiratot rakott asztalára; az egyik Budapestről való, a másik talán Münchenből. Szükségtelen volt bármely bonyolultabb matematikai gyakorlat, hogy öszszeszámoljam: azok vétkeznek elsőbb, kik a nyelvforrás közelében találhatók. Egy példa csak a sok közül: a lenne és a volna használata. Hányán tudják otthoni íróink közül hogy a lenne a jelen és a jövő feltételes igemódját fejezik ki, a volna pedig a múltét? Mi idekinn szent félelemmel vigyázunk ... az eféle “csekélységre”. S a honiak? Nos, a nyelvforrás közelében élni nemcsak pozitívum. A jótékony hatások mellett károsak is befolyásolják az élő, folyton alakuló folyamatot, a nyelvet. Gondoljunk csak a rettentő rombolásra, melyet a borzalmas pártszleng visz végre. Bennünket Arany és Krúdy erősít, az otthoniakat az utca. S erősit-finomit bennünket a környező idegen nyelv. Nem lesz stílusunk általa idegen, csak éppen uj szinek-izek ivódnak belé.Ném kárára, éppenhogy gazdagodásra. Példa erre az amerikai magyar fiatalember költészete. S még jobb — történelmi — példa Ady lírája, melyen rajta van a párisi évek stigmája. Ha Váradon, Budapesten marad a költő, beérik-e a lázas-ideges, mégis magyarulmagyar Ady-stilus? Lett légyen bármely passzus zsebedben, ha valódi nemzetiséged szivedben meg akarod őrizni, a nyelv által teheted azt. Beszélj, olvass magyarul. Olvasd a honi írókat. S olvasd társaidat az emigrációban. Neked, gyermekeidnek Írnak. Azért teszik, hogy magyarok maradhassatok. Nem késő még a lengyen emigráció vágta csapásra lépnünk. Dénes Tibor Paris, 1971, szeptember hó . . . BESZÉLGETÉS EGY ' BUZAMAGGAL 1 A markom mélyén buzamag hevert — és szóltam hozzá: — mondd, veled mi lesz, ha majd a magvető kezébe vesz s kegyetlen sorsod föld mélyébe vert? Rejtelmesen a mag ekképp felelt: “Aranykoporsó, titkos szent rekesz, amelynek pántja rothad. Éj fedez. S ha érzem már a nagy Könyörtelent. ! s kiáltok: végem! . . . Szivem meghasad! — Kitűnik: éltemből élet fakad, hogy nem koporsó — bölcső voltam én.” . . . Nyugodj rímek pántjában: gondolat! I Ne lázongj! Várd be rendelt sorsodat! Életté válsz sok holt mag: költemény! Kutas Káint HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
