Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-19 / 33. szám
Thursday, August 19, 1971 MAGVAR Hl KA 1)0 fi. oldal ^ WL \ ** Imljh V/.' Jlfe, Jk Jt : HOMOKI ERISÉBE! LELKI KLINIKÁJA AMERIKAI MAGYAR NŐ — Kedves Miss Homoki, mindenki meséli, hogy egy ismert newyorki magyar üzletasszony Budapesten volt és onnan hozott magának férjet. Ez olyan ritkán történik meg, hogy beszélnek róla. Az amerikai magyar nők amerikai magyar férjet szoktak választani, de az amerikai magyar férfiak közül sokan magyarországi feleséget hoznak. Az amerikai magyar nó' nem elég jó nekik? VÁLASZ — Azt hiszem, az amerikai magyar férfiak nevében is válaszolhatok a kérdésére: az amerikai magyar nő nem másodosztályú nő. Ami az óhazából hozott feleségeket illeti, nem nagy a számuk. A helyzet az, hogy az amerikai magyar partnerek házassága megszokott dolog, amiről kevesebbet beszélnek, a Magyarországon magyar nővel kötött házasság azonban ritka és jobban feltűnik ahhoz, hogy többet beszéljenek róla. Hozzá lehet tenni azt is, hogy az ilyen házasságoknak — tisztelet a kivételnek — nem minden esetben az óhazában támadt szerelem az alapja. Mégcsak nem is az, hogy valaki csak azért megy Ma,gyarországra, hogy onnan hozzon feleséget. Néha más ok is közrejátszik. Gondolom, ez a bizonyos ok nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen nyílt titok. Abban igaza van, hogy több férfi hoz feleséget, mint ahány nő férjet. Általában a Keletről Nyugatra érkező házassági partnerek 90 százaléka nő. Ennek egyik oka az, hogy a férfiak számához képest viszonylag kevés nyugati nő utazik a kelet-európai országokba. A Keleten élő Ádámoknak kevésbé van módjuk nyugati Évát megismerni. Ez az egyoldalúság a nyugat-keleti házasságokban megváltozik talán, ha a kelet-európai állampolgároknak éppen olyan könnyű lesz Nyugatra utazni, mint ahogyan most a nyugati turisták utazhatnak Keletre. Mindez azonban politikával keveredő kérdés. A lényeg az, hogy az amerikai magyar nőknek nem kell félni az óhazai nők versenyétől. Az amerikai magyar nő: nő a talpán! * * * KIVÁNCSI FÉRFI — Kedves Mrs. Homoki, nőknek már többször magyarázta a Lelki Klinika, hogy mikor öreg a nő. Most ebben az esetben egy férfi kérdezi, miből veszi észre a férfi, hogy már öregszik? VÁLASZ — Több ismertetőjele van. Például, ha 20 évvel ezelőtti slágert hall és azt mondja: ma már nem tudnak ilyet írni. Ha autóvásárlás esetén csak azt nézi, hogy elég kényelmesen tud-e beülni és kiszálllni. Ha a fiataloknak azt mondja: az én időmben másként volt. Ha úgy találja, hogy a sporteseményeket csak fotelben ülve, a televízión kell nézni. Ha nem akar külföldi nyaralásra utazni, mert “történhet valami”. Ha olyan cipőt szeret, amiben állva, lehajolás nélkül is bele lehet bújni. Ha azt mondja: csak békét és nyugalmat kívánok. Ha a szték széléről gondosan lefarag minden gramm zsírt, mert fél a colesterintől. Ha uj szomszédot kap és automatikusan arra gondol, hogy a régi szomszéd jobb volt. Ha emlékszik még arra a szőke lányra, aki után diákkorában szaladgált, de a nevét már elfelejtette. A legbiztosabb ismertetőjel azonban az, ha reggelinél azt kérdezi a feleségétől: hogyan aludtál az éjszaka? * * * J. B. — Ha valaki bemegy egy üzletbe, irodába, hivatalba, akkor kifestett, kiöltözködött női alkalmazottakat lát. Miért nem öltözködnek úgy, ahogyan a munkába illik, mert ez nem való komoly dolgozó nőnek. VÁLASZ — Rövid, gépelt levelében csak kezdőbetűt irt, kézirás hiányában nem tudom, hogy férfi vagy nő. De akár ez, akár az, nem adok igazat. Persze nem helyes Ízléstelenségig túlhajtani az öltözködést és a kozmetikázást, de az sem helyes, ha a dolgozó nők erőszakkal szürke verebeket csinálnak magukból. Jól teszik, ha törődnek a megjelenésükkel. Sok helyen a főnök is megkívánja ezt. Nagyon sok nő ért ahhoz, hogy tulcicomázás nélkül, mindig kedvesen és vonzóan nő is maradjon az Írógép vagy a pult mellett is. Ez semmiféle vonatkozásban nem árthat munkájuk komolyságának. Ráadásul gyakori eset, hogy férfiak valamelyik kolléganőjüket veszik feleségül. Kár lenne erről az eshetőségről lemaradni. Vagy arról a lehetőségről hogy egy ügyfél, egy vevő szeme megakad rajta s az ismeretségből házasság lesz. Igenis a nő legyen állandó harci készültségben. Sohasem tudhatja hol, mikor következik be a döntő találkozás a férfivel. Az ápoltság a munkához is több kedvet ad a nőnek. Olyan nők, akik a munkahelyükön savanyúk, kedélytelenek, elhanyagolják magukat, a hivatalon, üzleten kívül sem tudnak mások lenni. Ezek lehetnek kitűnő munkaerők de a férfiaknál sohasem érnek el sikert. Savanyu dolgozó nő: savanyu partner. csosba, hordósba vagy dirndlibe öltözik és mi szegény férfiak csak akkor ismerjük meg igazi énjüket ,amikor már rajtunk a nyakörv. Pedig az a nyakörv is milyen jó helyen van rajtuk! Sólyom László egvédem a női divatot Örök rejtély számomra, honnan tudja Csorbák néni, hogy mikor sietek, de rettenetesen. Ugyanis én ritkán sietek csak kicsit is, de — ha történetesen — nagyon sietek, akkor előbb-utóbb eláll ja az utamat Csorbák néni és társalogni kezd velem. Meg kell őt hallgatnom, mert mindig valami borzasztóan fontos dolgot közöl és őszintén kiváncsi a véleményemre. — Maga, mint férfi, mit szól ehhez? — kérdezte például tegnap reggel, amikor éppen fel akartam lépni az autóbuszra. A busz elindult, és én illedelmesen, mosolyogva követtem Csorbák néni álla irányában azt a lányt, aki kecsesen slatyogott a maxiszoknyájában. — Szerintem csak az hord ilyet, akinek takargatnia kell valamit. Nincs igazam ? — kacsintott, és áhítattal várta, hogy helyeseljek neki. — De, de — bólintottam, és intettem egy közeledő szabad taxinak. — Na csak rám hagyja, foglaljon állást! — kiáltotta utánam Csorbák néni, amikor kicselezve őt, a kocsiba ugrottam. Ez az előzménye annak, hogy most “állást foglalok” divatügyben. Nos, felelősségem tudatában kijelentem — utána érdeklődtem —, nem létezik olyan törvény Magyarországon, de még törvényerejű rendelet sem, amely megszabná, hogy az illendőség határán túl, ki mit takargasson. Tehát a nőknek semmit sem kell — az illendőség határán túl! — takargatniuk, mindegyikük csupán azt takarja el magából, amit eltakarni jónak lát. A múltkoriban, a kánikula legkánikulaibb napján — például — belibegett az uszodába egy lány, aki jónal$ látta eltakarni a lábát talpától a térdéig csizmával, onnan egészen a combtőig nem volt semmi takargatnivalója, majd következett ama forró nadrág, de annak végeztével egy arasznyi hosszan semmit sem takargatott. Ámde azon felül magas nyakú blúz védte testét, s karját csuklóig. Ezeken kívül csak szemét takargatta két lila hajóablak. Ugyanez a lány fönt a napozón nyakától térdéig eltakarta magát egy száraz nadrágban végződő trikóval, viszont a szemén nem volt semmi — és amint előbbi öltözetéért nem irta föl a rendőr, úgy ez utóbbiért nem szól rá az úszómester. És én ezt helyeslem, sőt — kedves Csorbák néni — nekem tetszik ez a mai divat, mert nem sablonos, mert általa megnyilatkozik a viselője. Merem remélni, hogy soha többet nem jön viszsza az az idő, amikor minden nő egységesen hoszszuba, rövidbe, félrövidbe, bő szoknyába, abron-AZ ORSZÁGÉPITÖ (Folytatás a 8-ik oldalról) S Géza ur erős szóval szólott és akkor is nézte feleségét: — A császár ur akarata és az én akaratom is. Ezüsthaju Sarolt szelíden elmosolyodott: — Úgy legyen, uram. István felállott és azt mondta: — Úgy legyen, édesapám. És Radla, a barnacsuhás barát keresztet vetett: — Ámen . . . Kinn az éjszakában élesen kukorékolt egy kakas és azután innen is, onnan is felelgettek reá más kakasok. Éjfél. A szombati nap hát eltelt és kezdődik a vasárnap. Sarolt összekulcsolta két kezét és hangtalanul imádkozott . . . II. ’ 1 Hófehér volt István király haja és ezüst szinü a bajusza, meg a szakálla is. Az országot nem járta többet és Fehérvárból alig mozdult ki. Lóra évek óta nem ült már, de fájós két lábával sokszor feküdt ágyban, s mind gyakrabban és mind hosszasabban, ahogy az esztendők múltak felette. Az emberek ritkán látták és még az udvarbéliek is ritkán hallották hangját. S ha valamit parancsolni kellett, vagy rendelkezni, udvarispánjának szólott, és király szavával az parancsolt az országnak és rendelkezett. Seregvezető hadnagyául velencés Péter urat tette, de nagy háborúja nem volt az országnak, mert a magyarok királyával mindenki békességben kívánt élni, és senki ellenség ország-gyepüjét átal nem lépte. S benn az országban is békesség volt és nyugodalom . . . Nem járta az országot többet és nem látták többet a tartományok és népek, de ő fogta, s szorosan fogta a féket, szorította a zablát. Keményen tartotta a rendet s nem hagyta azt borulni, de ha kicsit bolygatta azt valaki, nem tűrte. Mindent megtudott, s mindent látott és ökle azonnal lecsapott oda, ahová kellett, és senki meg nem mert mukkanni és senki pisszenni nem mert a király törvénye, s ország-rendje ellen. Aztán eljött az idő, hogy István király nem tudott ágyából kelni és lábára állani egy álló esztendeig. S akkor Gizella királyné Esztergomba utazott és sokáig tanácskozott Anasztázius érsekkel, mire az érsek Fehérvárra jött a király látására. S hogy meglátta a királyt, azt mondotta a királynénak : — Igazad van, Asszonyom, a király nem sokáig élhet s én beszélek véle, mert pásztor nélkül elszéled a nyáj, de ha rossz a pásztor, elpusztul a nyáj. Beszélt a királlyal titkosan, s egy hosszú délutánon keresztül, és senki abból nem tudott meg semmit, de sápadt volt az érsek, amikor a királynétól elbúcsúzott: — Gyenge a király testében, de erős lelkében, és jobb szolgája Krisztusnak, mint mi, s többet áldozott az Urnák mint mink mindannyian. Mosolyogjunk f NEHÉZ ESET Hosszú hajú fiatalember hajat vágat. — Milyen legyen a frizura? — kérdezi a borbély. — Hosszabbra szeretném. J
