Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-12 / 32. szám
14,. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 12, 1971 HÍRES BŰNÜGYEK SÉMII SEM TUDJA, HOGY BŰNTÉNY VAN-E A SZOKNYAVADÁSZ illő ELTŰNÉSE MÖGÖTT Negyvenegy esztendővel ezelőtt, éppen augusztusban, este, egy magas, elegánsan öltözött, magas keménygallért viT selő, középkorú férfi, beszállt egy taxiba New York Cityben és senki sem tudja, hová ment, mi történt vele ... a férfi nyomtalanul eltűnt. Lapunk első oldalán közlünk egy cikket arról, hogy évenkint 55,000 amerikai férj eltűnik. Annyi tény, hogy ez a férfi talán minden eltűnt férj között a “legeltüntebb.” Neve Joseph Force Crater volt és a new yorki Állami Legfelsőbb Bíróság bírája volt. Amennyiben Crater ma él (amit sokan egyáltalában nem tartanak lehetetlennek), 82 éves és nem lehetetlen, hogy különös eltűnését baráti társaságban ünnepelte, narancslé mellett. Ez volt kedvenc itala, Crater nem ivott alkoholt. Az elegánsan öltözködő bírónak számos gyengéje volt — mindenekelőtt, a nők — az alkohol azonban nem tartozott gyengeségei közé. Eltűnésének oka — akárcsak holléte — ma is ismeretlen. Egyesek szerint, Crater azért határozta el, hogy szakit korábbi életével, mert jelentős mértékben belekeveredett a napi politikai életbe és előre látta, hogy James J. (Jimmy) Walker kormányzót lemondatják. Mások szerint Carter emlékezet-kihagyás (amnesia) áldozata. Amennyiben ez igy van, annyi bizonyos, hogy a biró rekordot állított fel az emlékezet-kihagyások történetében. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy öngyilkos lett, mások szerint Carter eltűnése mögött bűntény van és meggyilkolták . . . mindezek azonban csupán találgatások. Crater szokatlanul sokat adott öltözködésére, igazi dandy volt: 30 mértékre készült, elsőrendű öltönye volt, legnagyobb részük kétsoros zakóval. Kiváló jogász volt és mielőtt bírói pozíciójába került, a Fordham és a New York egyetemeken tanított büntetőjogot. , Robert F. Wagner, US szenátor protezsáltja volt és amikor később Wagner a new yorki Állami Legfelsőbb Bíróság bírája lett, Crater titkáraként követte pozíciójában. Fiatalkorában, amikor még egyetemi professzor volt, Carter szert tett egy feleségre is, nem mindennapi körülmények között: egy házassági bontóperben ő képviselte a felperest, Stella Wheelert s a házasság felbontása után egy héttel feleségül vette. Joseph M. Proskauer, a new yorki Állami Legfelsőbb Bíróság bírája, 1930-ban, hivatali ideje lejárta előtt, lemondott és ugyanebben az évben, április 8-adikán, Franklin D. Roosevelt, New York állam akkori kormányzója, Joseph Cratert jelölte ki, hogy töltse le Proskauer hátralévő hivatali idejét. Crater remélte, hogy a következő ősszel teljes hivatali időre, 14 évre, kijelölik New York állam Legfelsőbb Bíróságának birájául. A bíróság nyári szünete júniusban kezdődött és a Crater házaspár akkor Belgrade Lakes (Maine) közelében levő nyaralójukba költözött. A következő hónapban Crater állítólagos “hivatalos ügyben” New York Citybe utazott. Később kiderült viszont, hogy ezt a hétvégét Atlantic Cityben (N. J.) töltötte, egy szállodábzan, két férfivel és 4 nővel együtt. Crater augusztus elsején visszatért a nyaralóba és azt mondotta: ott márad augusztus 25-ig, amikor a new yorki Állami Legfelsőbb Bíróság újra kezdi üléseit. Augusztus 3-adikán azonban titokzatos telefonhívás t kapott, amely merőben megváltoztatta terveit. Mrs. Crater tanúja volt annak, hogy amikor férje, a titokzatos telefonbeszélgetés ntán, letette a telefonkagylót, félhangosan mormolta maga elé: — Beszélnem kell azokkal az alakokkal és meg kell nekik magyaráznom a dolgot. Crater közölte feleségével, hogy Ismét New York Citybe kell utaznia, biztosította azonban affelől, hogy a következő héten, amikor az asszony születésnapja lesz, már ismét visszajön a nyaralóba. Crater ezekután elutazott Neww York Citybe és augusztus 4-ikén, a Fifth Avenuen levő lakásában, volt, amikor a szobalány emgérkezett, hogy takarítson. Crater azt mondta, hogy nem szükséges most takarítania, jöjjön vissza 4 nappal később. A szobalány eltávozott. Auguszus 5-ikén Crater egy orvosbarátjánál vacsorázott. Augusztus 6-odikán, korán reggel, bement bírósági dolgozószobájába, valamilyen okból végigkutatta a nyilvántartásokat, majd két csekket irt ki készpénzbeváltásra, ,öszszesen 5,150 dollár értékben és utasította titkárát, Joseph L. Marat, hogy a két csekket a két különböző bankban váltsa be, úgy hogy 50 dollárosnál kisebb névértékű bankjegy ne legyen az összegben. Mara beváltotta a két csekket és a két, pénzzel telt borítékot Crater zakója belső zsebébe tette, majd eltávozott bírósági irodájából, előzőleg azonban, két aktatáskát megtömött különféle dokumentumokkal — mindmáig nem világos, hogy milyen dokumentumok voltak ezek. Ugyanaznap este, Crater két ismerősével, egy William Klein nevű ügyvéddel és annak barátnőjével, egy Sally Lou Ritz nevű táncosnővel, vacsorázott egy vendéglőben. Vacsora után mindhárman néhány percig álltak az utcán és beszélgettek, amikor Crater hirtelen észrevett egy közeledő, utasnélküli taxit, azt magához intette, elköszönt barátaitól és beszállt a taxiba. Ez este 9 óra 25 perckor történt és amikor Crater “goodby” búcsúval köszönt el az ügyvédtől és barátnőjétől, ez voltaképpen mindenki és minden számára goodby volt — Joseph Force Cratert sohasem látta többé senki. Mrs. Crater születésnapja elérkezett, férje azonban nem érkezett meg. • Augusztus 9- edikén Mrs. Crater felhívta telefonon egyik ismerősét New York Cityben, aki azonban megnyugtatta őt: ne aggódjék, férje körül minden rendben van. Augusztus 15-ikén azonban Mrs. Crater úgy vélte, hogy már éppen elég hosszú ideig várt és soffőrjüket elküldötte New York Citybe. A soff őr olyan táviratot küldött Mainebe, amely szerint Crater; barátai megnyugtatták: Kttrthf Síikíóa: Ellenfelem, védd magad! Kardom még éles és karom még erős, akkor is erős, ha fáraszt már ezi az iszonyatos' küzdelem kettőnk között. Védd magad, Ellenfelem . . . ügyelj riposztjaimra, amelyek még most is ülnek . . . Kürthy Mikló* habár már lihegnek, lélegzetem akadozik . . . óh, mc.ndd, meddig fogunk még igy, ilyen elszántan harcolni egymással? Amióta elkezdődött a harc kettőnk között, éjjelek és nappalok váltakoztak, háborúk törtek ki és háborúk értek véget, forradalmak törtek ki és forradalmak értek véget... és mi még mindig harcolunk, rettenetes elszántsággal. Emlékszel-e, hogy volt egy idő . . . nagyon régen . . . amikor majdnem békét kötöttünk egymással ? Emlékszel-e, hogy volt egy idő, amikor a mezők békésnek tűntek előttünk, a Nap bíborvörös íobbanással hunyt ki és csodálatos színekkel kezdődtek a reggelek . . . . . . emlékszel-e, Ellenfelem, hogy volt egy idő, amikor a bársonyos égboltozat olyan megnyugtatóan és olyan sokatigérően borult fölénk, hogy majdnem békét kötöttünk? . . . emlékszer-e, Ellenfelem, hogy volt egy idő, amikor fegyverszünetet kötöttünk és a fegyverszünet ideje alatt a gascognei réteken bolyongtam egy lánnyal . . . emlékszel-e még a nevére? Nem, ne mondd . . . nem fontos a neve . . . csak annyi fontos, hogy táncolt a napsugár szőke haján . . . . . . Ellenfelem, emlékszel-e még Stuttgartban Gerdára, akinek hűvös volt a szája, akár a jégszekrényben tartott gyümölcs . . • óh, mondd, Ellenfelem, emlékszel-e a többiekre ? Emlékszebe még azokra az időkre, amikor azt hittük, hogy meg tudunk békiilni egymással és kardunkat leeresztve, zihálva bámultunk egymásra ? Azután véget ért a fegyverszünet és mi ismét újra kezdtük az ádáz harcot . . . lankad a karom már, Ellenfelem, de még harcolok . . . oldalamból, látod, ömlik a vér és felettünk vészesen vörös az ég és szürkék a reggelek... . . . iszonyatos, kegyetlen és könyörtelen küzdelmünk utolsó szakaszához érkeztünk ... de megharcolom ezt a harcot és nem adom meg magam . . . . . . ömlik a vér az oldalamból és lankad a karom, de öszszeszoritott foggal, mindhalálig harcolok veled . . . Ellenfelem . . . Élet . . . védd magad! Thomas Reardon, Edgefield, S. Carolina-i lakos, négy éven keresztül esti tanfolyamon vett részt, s elvégezte a high-schoolt 7í> éves korára. Kezében a megérdemelt diploma. nincs baj a bíróval, nemsokára otthon lesz. Mint később kiderült, a barátok és ismerősök azért igyekezték megnyugtatni Mrs. Cratert, mert azt hitték: Crater azért utazott New York Citybe, hogy barátnőjével, egy rendkívül csinos, 30 év körüli nővel, töltsön néhány napot. , A barátok és ismerősök tehát nem akarták “megzavarni” Crater idilljét. A helyzet azonban az, hogy ez alkalommal — Ígérete ellenére — Cra-? tér nem kereste fel barátnőjét. A nő neve egyébként Constance Marcus, foglalkozása divattervező, volt. (Folytatjuk a következő, héten)
