Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-12 / 32. szám

13 oldal MAG YAK FtíKAOd* Thursday, Au&ú$t \1, 1971 KANADAI LEVÉL AZ 0RV0S0KR0L A mai orvosok akármilyen problémával találják magu­kat szembe, azonnal specia­listához küldik a beteget. Nem akarom azt mondani, hogy néha ha nagyon komoly a dolog nem szükséges egy specialista megkérdezése és tanácsa. Valaha, a doktor bácsi, a család barátja, tanácsadója volt, úgyszólván a támasza. Sok orvosnak a beteg csak egy szám, akit hamar ki kell akolbólitani a rendelőből, hogy az orvos minél több be­teget fogadhasson. Virágzik az infláció. Hozzá­segítik az ország saját polgá­rai, akik nem érik fel ésszel, 'hogy maguk alatt vágják a fát. Sztrájkok, zendülések, akadályozzák a felelős szerve­ket abban, hogy a gazdasági életet a rendes mederbe tud­ják terelni. Mindenki a hol­napban akar élni, végnélkül élvezni az ezen a földrészen amúgy is gondtalan jólétet. Mindenki meg akar miliomo­­sodni a legrövidebb idő alatt és ebben elölj árnak elsősorban az orvosok. Miután mindenki maga fog­ja megszabni magának, ahogy a mai helyzet mutatja, az életnívóját, mindenki any­­nyit fog kimarkolni a közös tálból, amennyit az erőszakos­sága és a gátlástalansága megenged, a jövőbe néző lát­noki erő csak annyit prédikál­hat, hogy ennek a zabolátlan, fegyelmezetlen életnek, nem lesz jó. vége. Az ontariói orvosok sztráj­kolni akarnak. Nincsenefc megelégedve az OHSIP. által fizetett honoráriummal. Az­zal fenyegetőznek, hogy ki­lépnek az OHSIP-ből. Termé­szetesén ezt a többletet át kel­lene hárítani a közönségre, amely amúgy is görnyedezik már-már az elviselhetetlen adóktól. Berth Lawrence, egészség­­ügyi miniszter, végre erős kézzel nyúl bele a saját hatás­körébe tartozó problémákba. Még akkor is, ha a 10,000 or­vos kilép a Medicare köteléké­ből. A visszavonulás nem lesz íhosszuéletü, mondja. S ebben igaza is van. Mert ha a páci­ensnek a zsebéből kell kivenni minden alkalommal az orvosi honoráriumot, kétszer is meg­gondolja, hogy menjen e, vagy ném. Az egészségügyi miniszter ígéretet tett, hogy felül fog­ja vizsgálni az orvosok tevé­kenykedéseit. Tavaly történt, hogy húsz orvos 100,000 dol-Irta: HAJNAL ERZSÉBET lárt vett fel egyenként az OHSIP-tól egy év alatt. Ami azt jelenti, hogy 8,200 dollárt inkasszáltak egy hónapban. Elgondolkoztató szám ez. ’ Hajnal Erzsébeí Hány embert tud ellátni egy orvos egy nap alatt, hogy a havi jövedelme ennyit tegyen ki. Minden bizonnyal nem tar­tott a vizsgálat perceknél to­vább és a lényeges kérdés, hogy lehet e néhány perc alatt megállapítani, hogy a beteg­nek mi a baja. A miniszter felvetette azt a kérdést, hogy miért kell az orvosnak jelentéktelen ese­tekben a pácienst heteken ke­resztül magához rendelnie. Különösen feltűnt neki a fo­gyókúrás páciensek gyakori látogatásai. A fogyókúra, ha nem beteges okokra vezethető vissza, hanem csak arra, hogy a beteg az alakját akarja meg­óvni, szükségtelen, orvosi ke­zelést nem igényel. Miért nem tanácsolja az orvos a legegy­szerűbb és legolcsóbb orvos nélküli metódust. A beteg ne egye tele magát jó falatokkal, hanem gyalogoljon jó sokat, ezzel megspórolja a kocsitar­tást is. A terve az egészségügyi mi­niszternek, hogy felállít egy egészségügyi bíróságot, ahol úgy a beteg, mint az orvos előadhassa a panaszát. Azon­kívül egy 3 tagú bizottság fogja felülvizsgálni az orvo­sok könyveit, hogy nem e szá­mítanak fel több vizitet, mint amennyit a betegség megkí­ván. A miniszter megnyugtatta az orvosokat, hogy nézete sze­rint, csak nagyon kevés azok­nak az orvosoknak a száma, akik ebből a szempontból ki­fogás alá esnek. Több panasz hangzik el, hogy a nagyon be­tegekhez, sürgős esetekhez sem akarnak kimenni. Ilyen­kor mindég eszembe jut a nagybátyám, aki, falusi kör­orvos lévén, esőben-sárban, hóban-fagyban ment ki éjjel, vagy nappal, a szegény pa­rasztotthonokba, ahol tudta, hogy semmi honoráriumra nem számíthat, sőt, még az orvosság árát is a zsebéből kellett elővennie. Ö volt az igazi orvos. Aki az embertársaiknak tett eskü­jét, maradéktalanul betartot­ta. Ahány 'embert a világra segített, azt mind magáénak vállalta mindhalálig. De úgy is jöttek hozzá, mint az apjuk­hoz. Orvosi tanácsért, lelki támaszért, megértésért. S mi­kor már nem tudott dolgozni tovább, a falu szeretete gon­doskodott róla haláláig. S azt vésették a sírkövére, amit a falu rendelt a számára, hogy “Ez alatt a kő alatt fekszik egy ember, aki a saját jólétét feláldozta az emberiség szol­gálatában.” Nem tudom, hogy felér e ezzel a kővel egy palota, né­hány autó, vagy egy világkö­rüli utazás. GÖRBE TÜKÖR TURISTA HA Hová let! a párisi nyár? PARIS — A vidám Páris, különösen nyáron, egyre szo­morúbb. Erről panaszkodnak mind gyakrabban és mind hangosabban a francia veze­tő sajtóorgánumok, és meg­állapítják, hogy a turisták, főként a pénzes amerikaiak az utóbbi években egyre gyak­rabban Londont választják Páris helyett európai uticél­­jukul. Ez idén még a tava­lyinál is kevesebb a kulturá­lis esemény a francia fővá­rosban: nem kerül megrende­zésre a múlt évben sikert ara­tott zenei és képzőművészeti eseménysorozat a Tulleriák kertjében, mind kevesebb színház tart nyitva nyáron, és ezekben is jobbára bulvár­darabok és szeximüsorok mennek. A hires marais-i fesztivál, amely julius 11-én zárta kapuit, ebben az idény­ben nagyrészt áldozatul esett a rossz időnek. A belváros­ban sétáló turisták ezrei szá­mára a legnagyobb látványos­ságot az építkezések és a bon­tások, az utóbbiak közül első­sorban a hires vásárcsarnok eltávolítása jelenti. Páris régi nyári varázsát, nyári vonzá­sát csak komoly anyagi áldo­zatok árán lehetne visszasze­rezni, de éppen ez az, amivel a májusban e célból létre­hozott bizottság nem rendel­kezik. így a közeljövőben ezen a téren lényeges javulás nem várható. A londoni Times jelentése szerint a görög ortodox egy­ház uj imát tett közzé amely­ben arra kéri az Urat, hogy mentse meg a görög népet a turistáktól. Nos, ha a szerze­tesek és az apácák turistael­­| lenes imákkal könyörögnek {az Úrhoz, akkor az az igaz­­jságos, ha a turisták egyenlő esélyt kapnak. Ezért a turis­táknak írtam egy imát, ame­lyet külföldi útjukon regge­lenként felkeléskor és estén­ként lefekvéskor kell elmon­­daniok. így hangzik: “Mennyei Atyánk, tekints le ránk, alázatos, engedelmes turista szolgáidra, akik arra vagyunk kárhoztatva hogy, utazgassunk ezen a Földön, fényképezzünk, képeslapokat postázzunk, szuveníreket vá­sárolj ank és vegytisztított al­sónem üben vándoroljunk. Könyörgürtk, ó Urunk, gon­doskodj róla, hogy repülőgé­pünket ne térítsék el, pogy­­gyászunk ne vesszen el és cso­magjaink súlytöbbletét ne ve­gyék észre. Védj meg bennün­ket a zsémbes és gátlástalan taxisofőröktől, a fösvény por­tásoktól és nyelvvizsgát nem tett idegenvezetőktől. Adj -nekünk mindennapos isteni eligazítást szállodánk kiválasztásában, hogy elfog­lalásainkat figyelembe ve­gyék, ágyainkat megvessék és a csapokból meleg viz folyjék, ha ez egyáltalán lehetséges. Esdeklünk, hogy a telefonok működjenek, és a telefonkeze­lők beszéljék a nyelvünket, s hogy ne várjon bennünket olyan levél a gyermekeink­től, amely arra kényszerítene bennünket, hogy utunk továb­bi részét elhalasztva, sürgősen hazarohanjunk. Vezess min­ket, Urunk jó és nem drága éttermekbe, ahol a koszt nagy­szerű, a pincérek barátságosak és a bor ára benne van az étel összegében. Add meg a bölcsességet, hogy az általunk nem értett pénznemekbe,n megfelelő bor­ravalót adjunk. Bocsásd meg nekünk, ha tudatlanságból túlságosan kevés félelemből túlságosan sok borravalót adunk. Adj nekünk erőt, hogy megtekintsük mindazokat a múzeumokat, várkastélyokat és palotákat, amelyeket a bé­dekkerek “kötelezően” előír­nak. S ha véletlenül ellógunk egy történelmi emlékművet, mert helyette szundizunk egyet ebéd után, kegyelmezz nekünk, mert gyenge a mi tes­tünk. (Az ima itt következő ré­szét férjek mondják.) Drága Isten, tartsd távol a felesé­günket a vásárlási dáridóktól, és védd meg őket az olyan “vásárlóktól”, amelyekre nincs szükségük-vagy nem en­gedhetik meg maguknak. Ne vidd őket a kisértésbe mert nem tudják mit cselekszenek, (Az ima itt következő ré­szét a feleségek mondják.), Mindenható Atyánk, őrizd meg férjünket attól, hogy a külföldi nőket nézegessék és összehasonlitgassák őket ve­lünk. Mentsd meg őket attól, hogy hülyét csináljanak ma­gukból kávéházakban és éjjeli lokálokban. Mindenekelőtt ké­rünk, ne bocsásd meg nekik félrelépéseiket, mert nagyon is pontosan tudják, mit cse­lekszenek. (Együtt) : S amikor utazásunk véget ér, és visszatérünk szerette­­inkhez s adj nekünk valakit, aki hajlandó megnézni az uta­zásunk alatt készített filmün­ket, és meghallgatni élmé­nyeinket, hogy utunk és turis­taéletünk ne lett légyen hiá­bavaló. Kérünk Téged mind­erre Conrad Hilton, Thomas Cook és az American Express nevében. Ámen.” Art Buchwald TERJESSZE LAPUNKAT! VIDÁM SASOK MEGLEPŐ FELIRATOK Egy fényképész kirakatáé­ban : “Nagyobb családra vágyik? Akkor jön ki a legolcsóbban, ha nálunk megnagyittatja. a családja fényképét.” Egy olaszországi kisváros kocsmájában: “Nálunk nincs pisai feráe­­toronv, de igyon vagy másfél litert a borunkból, és akkor ferdének látja majd a mi tor­nyunkat is.” A tengerparti strandon: “Felkérjük a fiatal hölgye­ket, hogy csak abban az eset­ben vegyék igénybe a men­tők segítségét, ha valóban belefulladási veszély előtt áll­nak !” Egy forgalmas útszakaszon: “Az a sofőr, aki vezetés közben csókolózni tud a mel­lette ülő lánnyal, az — leg­nagyobb sajnálatunkra— nem fordít olyan figy elmet a csók­ra, mint amennyit ez a nagy­jelentőségű művelet megér­demelne,” .

Next

/
Thumbnails
Contents