Magyar Hiradó, 1971. július-december (63. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-12 / 32. szám
a,, oldal W 4 GY AR HIP «lift Thursday, August 12, 1971 Arany melltartó és szalámi illat Irta: KLAMÁR GYULA Talán meg sohasem volt annyi idegen az osztrák fővárosban, mint az idén. Minden hely foglalt, a tábla ott látható mindenütt: “Megtelt!” Ám nemcsak, nyugati turistákkal, hanem keletiekkel is. Ami az előbbieknek a Graben és a Kaertnerstrasse, a kis belvárosi utcák a maguk meghitt, finom üzleteikkel, az a keleti vendégeknek a Mexikoplatz, egy tér a Reichsbrücke mellett, közel a DDSG hajóállomáshoz és ahol az osztrák gőzösök és sleppek mellett a hatalmas szovjet turistahaj ók, a magyar gőzösök, a szárnyashajók, a jugoszláv, bolgár, csehszlovák, román hajók is kikötnek, sőt ahová a Fekete-tengerről is feljárnak a hajók. A keleti utasoknak, matrózoknak tulajdonképpen egyetlen céljuk van Bécsben: a Mexikoplatz a maga bazárszerü üzleteivel és élénk forgalmával. Egy kis Levente, egy csöppnyi Balkán, de mindenekelőtt olcsó bevásárlási forrás a nyloningre, dacron pulóverre, szivacskabátra vágyó embereknek. Azt mesélik, hogy a KGST-piacokhoz tartozó polgárok, helyesebben elvtársak és elvtársnők minden fáradságra hajlandók és minden áldozatra készek, hogy a műszőrmével bélelt télikabátot, a sex-kulinak nevezett tollat, vagy az arany melltartót megszerezzék és boldogan magukénak mondhassák. E'zért az álmukért vállalják azt a fáradságot is, hogy a nehezen elnyerhető utipapirokat megszerezzék, ezért hajlandók a nyári szabadságidő közeledtével lemondani a pohár sörről és a pakli cigarettáról, hogy eljussanak a kapitalizmus fellegvárának vélt Mexikoplatzra. Bécsben fütyülnek minden kényelemre, amely esetleg odahaza bőven megvan, Bécsben hajlandók akár a hid alatt is aludni, lemondanak az étkezésről, a fürdés, tisztálkodás követelményeiről is, hogy minél nagyobb kezdő tőkével vethessék magukat a vásárlási harcba . . . Minden nyelvi nehézség és helyismeret nélkül tévedhetetlenül találnak el a keleteurópai turisták a térre, amely a nyugateurópaiaknak minden bizonnyal óriási csalódást okozna. Üzletei primitívek, dacára annak, hogy tiz-tizenöt éve fennállnak, mégis provizórikusoknak látszanak, mert a tulajdonosok nem fektetnek súlyt a külsőre. Az elv az, hogy amit ki lehet hozni az üzletből, azt ki kell hozni, lehetőség szerint minél gyorsabban és minél nagyobb rezsi nélkül. Ugyanis nem lehet tudni, meddig tart a konjunktúra? Egyes országok máris felébredtek és maguk is gyártják az un. tartós fogyasztási cikkeket. Még egy évtizeddel ezelőtt egy-egy kis bolt milliókat forgalmazott, ma már megcsappant a vevőkör. (Magyarországon kaphatók viharkabátok, az orosz olcsó árak kiszorították a piacról a svájci Cornavint, jobbak is, olcsóbbak is, és a magyarok, lengyelek, csehek karján már mind az orosz “cseszik” láthatók már. De azért még mindig van sok-sok olyan cikk, amelyért Leningrádtól-Viddinig terjedő utasskála szive megdobban. Nagy üzlet például a pult alól árusított szex-anyag: fénykép, rajz, hangszalag, film, amely teljesen ismeretlen Bécstől keletre ... de amely éppen ezért annyira áhított. A divatnadrágok női s férfi, úgyszintén a modern pllik, pólóingek, magasan záródó cipők, női nadrág-harisnyák állanak legelői a kívánságlistán — legtöbbje már rég kiment a divatból, de azért a szovjet, román, bolgár s albán polgárok buzgón veszik, csak akkor szomorodnak el, amikor a belvárosban azt látják, hogy a fránya divat ismét kifogott rajtuk: mindaz, amit nagy fáradsággal összekapartak maguknak már a múlté, most rövid nadrágocskáké, térdig érő kötött kabátoké, feszülő nadrágoké a jövő. Az üzletekben patriarkális a hangulat, mindenkit régi ismerősiként üdvözölnek, hiszen a kereskedőik legtöbbje maga is onnan származik, ahonnan most kuncsaftjai jönnek: Magyarországról, Csehszlovákiából, Jugoszláviából. Itt nem kell törődni sem az etikettel, sem az öltözködéssel: a rossz cipő, a vásott ing, a szakadt nadrág egyáltalán nem jelenti még, hogy az illető “kedves vevőnek” ne volna éppen pénze. Sőt ... De a kereskedő sem igen törődik a bolt rendjével: dobozok, kartonkötegek, eldobott csomagoló-papirok hevernek szanaszét, majd akkor szedik össze a sok lim-lomot, ha majd “fájrantot” csinálnak. Minden nyelven folyik az alku, de leginkább azon a furcsa keverék nyelven, amely magyar is, orosz is, román is, cseh is, sőt német is. A szőke eladónő nem is tud németül, azt mondja, hogy arra van legkevésbé szükség, a világért se téved be osztrák vevő. A keleti blokk országainak minden pénzneme megtalálható, nem is a kasszában, hanem a kaszsza mellé helyezett papirdobozban: ide dobálja be a forintot, a lévát, a leit, a cseh koronát és a rubelt a főnök; nfem szép pénzek, s főleg piszkosak, gyűröttek, mint az összekuporgatott bankó szokott lenni a szegény ember bukszájában. De azért jó pénz, sőt egyre jobb mindegyik. A magyar százforintosért 50—60 schillinget adnak, illetve ennek megfelelő árut, de sokszor ennél kevesebbet, attól függően, hogy a kedves vevő menynyire látszik tájékozottnak lenni az élet dolgaiban. Az eladók jó emberismerőik. A legjobb kuncsaft szerintük az orosz: rendkívül udvarias, nem alkuszik, nyomban fizet mindent, ami a cédulán rajta áll. A legkritikusabb a magyar: minden árunak ismeri az árát, s nyomban odébb áll, ha valahol egy schillinggel drágább. Az eladók már az öltözködésük után megismerik, ki honnan jött; a viharkabátos, kövérkés emberek magyarok; aki a rövid nyári inghez posztókalapot visel, az csak mohamedán montenegrói lehet; aki barna papírmasé koffert szorongat a hóna alatt, azt Moldvából szalasztották. A szovjet ember kétsoros zakót hord nyáron is; a kékkel mintázott blúzokat a bolgárok viselik és igy tovább. Vodka, szilva-, barack-pálinka illata keveredik a levegőben a szalámi és a csabai kolbász átható szagával. A keleti tömb utasai számára valóságos ámbra-illat. Megfejeli közmondások Aki másnap vermet ás, a maga szerencséjének kovácsa. Addig takarózzál, ameddig nyújtózkodni. Aki a disznók közé keveredik, előbbutóbb megeszi a korpát. Addig jár a korsó a kútra, mig meg nem telik. Nézdd meg az anyját, hogy el ne vedde a lányát. Kéz kezet piszkit. Ajándék csikónak nincsen lófoga. Aki sokat markol, többet fog a keve.set markolónál. Kunszery Gyula SZEPESI ATTILA: lm a szülőföld lm a szülőföld zugó sással mesegyüjtő éjszakákkal két holdat kerítő magánnyal érdes kukoricaszárral ■ mezők messzi füstje szállong im a szülőföld világárok j világárok viharok kertje kifordult csontok türelme szivárványra feszült bikák zöld legyet pattint ijjas ág im a szülőföld arcod mása mezők bálványfekete álma faragott karóra varjú száll gyökeret sodor folyam magány sorakoznak lándzsás fenyők holtakkal hánytorog ez a föld jönnek kapások görcsös-bogos ágat markolnak vándorbotot arcuk az időé történelem szemükben perzselt éj őrülete dúlt Világunk romja hogy füstölög állok föltorlódó viharok között GONDOLATOK Sok szakértő úgy tud megmagyarázni valamit, hogy látszik, ő sem érti. * * * Ha továbbra is igy szűkülnek a forró nadrágok, úgy fogják festeni a nőkre. * * * Ha valaki alá lovat adnak, nemsokára autó is lesz alatta. * * * Nagyon szerény ember, mindig a kisebbik rosszat választja. * * * Érdekes ... A születés és a halál egészen könnyen megy. Most már csak azt kellene elviselhetőbbé tenni, ami köztük ván. S-z-i-l-á-n-k-o-k GŐG — Mindenféle régi vacak márka nekem nem kell. Én csak a legmodernebb tipusu repülőgépet térítem el — jelentette ki gőgösen a repülőgéprabló. FÉNYKÉP A házassági hirdetésekre általában negyven évvel ezelőtt készült fényképét küldi el mindkét fél. így aztán szerencsére sokan egymásra találnak. LEVÉL — Irigylem önt, művész ur. Naponta ezer szerelmes levelet kap a világ különböző tájairól. — A nőket irigyli tőlem?? — Dehogy. A bélyegeket! BOSSZÚSÁG — Rémes! Sehol nem lehet hordárt kapni. — Kénytelen vagyok magam cipelni a bőröndömet — mondta mérgesen a hordár, aki éppen szabadságon volt. GAVALLÉR Miután alaposan meggyőződött arról, hogy már nincs kiszolgálás az étteremben, igy kiáltott fel: — Ma mindenki az én vendégem! . . . Galambos Szilveszter
