Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
Thursday, Jan. 14, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal Az utolsó magyar karácsony Irta: CSEJTEY Béla A kis Ágika odahajtotta szőke fejecskéjét a nagymama ölébe és míg cirógatta lcezefejét, suttogva kérte őt: Mesélj nekünk' valamit nagymama a régi karácsonyról, amilyen még neked volt ott messze-messze, ahonnan te jöttél! A nagymama szemei megteltek könnyel, közelebb vonta magához Ágikát és elhomályosodott szemüvegén keresztül víszszapillantott a múltba, a 25 év előtti, utolsó magyar karácsonyra, mikor ágyudörej és bombarobbanások közepette ünnepelték a csallóközi magyarok az utolsó, igazi magyar karácsonyt. Közben Tomika és a kis Krisztina is közelebb húzódtak, hogy jobban hallják azt a kedves karácsonyi történetet, amit a nagymama fog most elmesélni nekik. — Anyukátok akkor még csak két és fél éves volt és nagy örömmel várta a kis Jézus érkezését. Kinn esett a hó és minden fehér volt. A játszó gyerekek az utcán szájukkal melengették meggémberedett kezecskéiket. Mindenki nagyon sietett haza. Az éjféli karácsonyi misét is a kora - délutáni órákban tartották, mert este nem lehetet világítani, nehogy célpont legyen a bombázó ellenségnek a templom. A szürke alkonyatba« már alig jártak az utcákon. A házak ablakai vaksötéten néztek az éjszaka elé, mert sűrűn be voltak függönyözve. Benn a szobában pedig csillogó fényben úszott á Jézuska fája. A kis viaszgyertyácskák illata a templomi betlehemi jászoly illatát ontották. A kis jászol a díszes fenyőfa alatt szerényen meghúzódott a sok-sok játék között. A sok játék között volt egy kicsi babakocsi. A te anyukádnak ez volt a titkos kérése mindig a Jézuskától és most megkapta. Künn megállt a szállingózó karácsonyi hó. Egyszerre velőtrázó&ri felorditottak a szirénák. Légiriadó volt szent karácsony estén. Nehéz, terhes bombázógépek raja érkeztét jelezte az óriási dübörgés. Anyukátok és testvérei otthagyták a gyönyörűen feldíszített fenyőt és kézenfogva lesiettek á pincébe a kéményfal mellé, ahol még eddig a legbiztosabb menedék volt a bombázások alatt. A karácsonyfa pedig árván, várakozóan fenn volt az ebédlőben a tálaló és a hálószobára nyíló szárnyasai tó között. — Nagymama! Mi az, hogy bomba? — kérdezte a kis élénkeszü Tomika. — A bomba, kicsikém, egy olyan robbanó szerszám, amelyet az ellenséges repülőgépekről dobnak le, hogy megöljenek vele sok-sok bácsit, nénit és gyereket, meg összeromboljanak sok-sok házat, várost, templomot, iskolát és kórházat . . . — De miért dobnak ilyeneket még karácsonykor is? — kérdi Agika. A.z ellenségnek nincs szive, nincse lelke. (3 csak gyilkolva győzni akar, még akkor is, ha mindenki elpusztulna. Mesélj továb nagymama — kérte Krisztike. — Milyen volt azután, amikor feljöttetek a karácsonyfához ? Amikor a légiriadó elmúlt, a négy kis gyerek csillogó szemmel vete körül a karácsonyfát. Elővették, a játékokat. És mig ők játszadoztak, addig mi a nagyapával gyorsan összecsomagoltuk a legszükségesebbeket. Óriási puffanások jelezték, hogy az oroszok ágyuzzák Budapestet, Esztergomot. — Ők sem ünnepeltek karácsonykor? — kérdezte a kis szőkehaju Tomi. — Nem, kis édesem — válaszolt a nagymama, ők nem szeretik a Jézuskát. — És minek kellett azt a sok csomagot csinálni ? kérdezte Ágika. — Mert minden pillanatban készen kellett lenni arra, hogy otthagyjuk otthonunkat a karácsonyfával együtt és elmenjünk messze, nagyon messze, ahol nincs háború . . . Bizony fájó szívvel néztük a díszes fenyőt és a boldogság melege futott át rajtunk, mikor néhány kis betleheme* megállt az ajtó előtt és cérnahangon énekelte: •‘Krisztus Jézus született, örvendezzünk, Neki öröméneket zengedezzünk . , . !”, A gyerekek örvendeztek az ismerős éneknek, de mi felnőttek rettegtünk a perctől, hogy ez mind itt marad. Mégis bizakodtunk, hogy talán egy rövid időre kell csak elmennünk. Talán pár hét múlva visszatérhetünk, vagy egv hónap múlva, de legkésőbb jövő karácsonyra. De nem úgy lett. Az idő homokórája azóta huszonötször- fordult... A Nagymama itt elhallgatott, mert szeméből patakzotak a könnyek. A rádióból édes-bus karácsonyi melódiák simogatták a Nagymama őszülő hajfürtjeit és jóságos szivét. Majd lassan felnyitotta szemeit és ijedten folytatta: — Újév napján jött a parancs: “Elkészülni a meneküléshez!” Az országutak tele voltak az autókon, lovaskocsin menekülők ezreivel. Ezerszámra maradtak otthon árván a gyönyörűen feldiszitett karácsonyfák. És mi lett a ti karácsonyfátokkal? — kérdezte Tomika. A nagymama felhúzta szömöldökét és mintha ítéletet mondana, igy szólt: Hát azt is ott kellett hagyni! . . . Anyuka-. tol< és három nagyobb testvére riadtan nézték a sok csomagot az előszobában. Természetesen ők még nem értették meg: miért kellett eljönni onnan, ahol olyan gyönyörű szépen vannak feldíszítve a fenyőfák, ahol oly dallamos a sok Szép karácsonyi ének és ahol oly jók az emberek. De ők nem értették, hogy éppen az ő életük biztonsága miatt kellett elindulni a bizonytalanságba és föl kellett venni a menekültek részére könnyből és bizonytalanságból faragott vándorbotot . . . Pár nappal újév után, futótűzként terjedt a hir: holnapután indul Ausztria felé az utolsó vonat, amelyen csak sokgyermekes családok utazhatnak. így kerültek csomagjaink és a gyerekek a vonatra. Hogy a vonaton nem volt fűtés, az most nem érdekes, azt majd máskor mesélem el nektek, Ágika. De az utolsó magyarországi karácsonyfa mindig emlékemben marad, kicsikéim, amig csak élek . . . Amint ezt elmondotta, a magyar rádióból felhangzott a régi-régi dala Gárdonyi Gézának: “Fel nagy örömre, megszületett, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény. Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet!“ A nagymama meséje is befejeződött, éppen jókor jött ez a dal az éteren át, mert az emlékek csokorbaszedése sírásba ringatta a drága nagymamát. De nem is csoda, mert 25 év után újra végigélte lélekben az utolsó magyarországi karácsonyt, az elhagyott otthonban . . . CSEJTEY BÉLA JANUÁRI ÉVFORDULÓK JUSTH GYULA, a dualizmus korának égjük kiemelkedő haladó politikusa 121 éve született. GRÁBNER EMIL növénynemesitő, az Országos Növénynemesitö Intézet megszervezője és első igazgatója halálának 16. évfordulója. KANDÓ KÁLMÁN elektromérnök, a villamosvasúti vontatás világhírű úttörője halálának 40. évfordulója. YBL ERVIN művészettörténész, a művészettörténeti irodalom nemzetközileg elismert kiváló művelője születésének 81 évfordulója. BARCSAY JENŐ festő- és grafikusművész 70" éve született. SÁNDOR KÁROLY grafikus, karikaturista halálának 11. évfordulója. ZÁDOR ISTVÁN Kossuth-dijas festőművész születésének 88. évfordulója. JÓZSEF JOLÁN iró, újságíró, József Attila nővére születésének 72. évfordulója. MIKSZÁTH KÁLMÁN iró, a magyar regény- és novellairodalom nagy művészet 123 esztendeje született. DEMBINSZKY HENRIK lengyel szabadsághös, magyar honvédtábornagy 180 éve született. ARNOLD BÖCKLIN svájci festőművész halálának 70. évfordulója. ALBERT SCHWEITZE'R Nobel békedijas német orvos, iró és zeneművész, az afrikai leprakórház alapítója és vezetője 96 éve született. J. B. J. MOLIÉRE kiváló francia drámaíró, a vigjátékirás klasszikusa, 349 éve született. A. TOSCANINI világhírű olasz karmester halálának évfordulója. BENJAMIN FRANKLIN amerikai államférfi és természettudós, a villámhárító feltalálója születésének 265. évfordulója. JAMES WATT ANGOL TECHNIKUS és feltaláló, az első modern gőzgép elkészítője születésének 235. évfordulója. HANS SACHS, a légjeelntősebb német mesterdalnok, akinek népi humorú realista farsangi játékai ma is élnek, 295 esztendeje született. Egyházi hirek Fogságba vetették plébánosukat Santiago de Chile egyik külvárosi egyházközségének hivei, ezzel a kevésbé jámbor módszenei akarván megakadályozni a plébános áthelyezését egy másik egyházközségbe. Raul Silva Henriquez kardinális, Santiago de Chile érseke azonban szóba sem állt addig a különös “emberrablókkal”, mig szabadon nem engedték szeretett áldozatukat. • Gut Benno Walter O.S.B. kardinális életének 73., áldozópapságának 49., püspökké szentelésének és bíborossá kreálásának 3. évében elhunyt. Gut Benno Wilter 1897-ben született Reidenben; a svájci Luzern kantonban. Teológiai tanulmányait 1919-ben kezdte meg Rómában a Szent Anzelm kollégiumban, itt szentelték pappá 1921-ben. Mint apátprimás, egy sor intézkedést tett a bencés rend megújítása érdekében. Több kolostort alapított úgy Észak-, mint Dél-Amerikában és Afrikában. Tagja volt a II. Vatikáni Zsinat előkészítő bizottságának és a Liturgikus Tanácsnak. VT. Pál pápa 1957-ben nevezte ki bíborossá. • A Református Világszövetség negyedévenként megjelenő teológiai folyóirata: a Reformed and Presbyterian World, ezzel a címmel utoljára jelent meg. 171-ben a lap neve: Reformed World. Az utolsó szám vezércikkében dr. Marcel Pradervan, a tisztségétől megváló főtitkár áttekinti a Református Világszövetség sajtótevékenységének csaknem százéves múltját. Évek során a cím többször változott. A példányszám a. legutóbbi időszakban kétezerről tizenkétezerre emelkedett.