Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
A BOR TÖRTÉNETE: DRÁGA AJÁNDÉK A szőlőkultura és a borkészítés eredete a legrégibb civilizációk kezdeteinek (homályába vész. Annyi bizonyos, hogy már az időszámításunk kezdete előtti IV. évezredből vannak adataink a borászatról Egyiptomban és az ókori Előázsiában. Európa földjének régi lakói — a kultúra oly sok vívmányával együtt — a borkészítés tudományát is a Közel-Kelet ősi országaiból kapták. A közvetítők Kréta és az ógörög Míikénai voltak. A nemrégen megfejtett miikénai szövegekben gyakran esik szó a borról,, amely a nagy paloták raktáraiban őrzött becses termékek közé tartozott. A borozás volt a görög heroikus korszak mondabeli királyainak és harcosainak — az Iliász és Odüsszeia hőseinek — legkedvesebb időtöltése: siirü és édes borral kábították el Odüsszeusz és társai a jó italnak ellenállni nem tudó Polüphémoszt a félelmetes kiiklopszot, mielőtt megvakitották volna. Az epizód valószínűleg mélyebb értelemmel is birt: arra utalhatott, hogy a görögök, akik uj jövevények voltak a keleti Mediterránuem nagy múltú világában, a szőlő adományát elődeiktől kapták ugyan, de az ő boraik minden korábbinál finomabbak voltak, és a barbárok — az ő mitikus megszerriélyesitőj'ük volt Poltiphémosz — a görögög borát megkóstolva nem tudtak ellenállni az ital varázsának. GÖRÖG SZŐLÉSZET A görögök nem hiáva voltak büszkék boraikra. Náluk fejlődött ki a világon először igazán szakszerű és intenzív szőlő- és borkultúra. Ennek oka nemcsak a kedvező éghajlat és a bor szeretete volt. A görögök általában hegyes, köves vidékeken laktak, nem voltak nagy kiterjedésű és termékeny szántóföldjeik. Korán rájöttek, hogy a gabonát előnyösebben szerezhetik be más népektől, ha cserébe a kertgazdálkodás értékesebb termékeit kínálják. így vált a görög államok, különösen Attika fő termelvényévé az oliva-olaj és a bor. A görög szőlőművelés a későbbi európaitól nem sokban különbözött. Többnyire vegyes keretekben, olajfával és más gyümölcsökkel együtt nevelték a szőlőt. A tőkéket sorokban ültették, körülárkolták, az indákat karókra vagy lugasra futtatták. ÜNNEPEK ÉS BOROK A szüret nehéz munkája túlságosan igénybe vehette a görög gazdákat, mert nem tudunk arról, hogy utána nagyobb mulatságot rendeztek volna. A szőlő istenének, Díoníiszosznak ugyan lerótták még ősszel a hálát az Oszkophodia ősi ünnepén. Ekkor az ünnepi menet élén két ifjú vitte az isten athéni szentélyéből a tengerparti Phalérónba a fürtökkel terhes szőlőágakat, hogy ott Dionüszos.znak felajánlják. A bor igazi ünnepe azonban nem az őszi Oszkhophoria, hanem a tavaszi Anthesztéria, a virágfakadás háromnapos nagy .szertartása volt Athénben. Az első napon (Pithoigia) ünnepelték az uj bor megélését. Ekkor bontották fel először az ősszel lezárt pithoszokat, s mielőtt hozzáláttak volna tartalmuk fogyasztásához, Dioniiszosz szentélyében áldoztak belőlük. Az áldozatot ivás, vidám ének és tánc követte. A mulatozás az ünnep második napján (Khoesz) érte el tetőpontját. E nap két fő szertartása volt a tavaszt hozó Dioniiszosz bevonulása a városba kerekes hajóval (érkezés a tengerről!) és szent násza a főpap feleségével. A város vezetői és a nép apraja-nagvja együtt örült a virágfakadásnak és az uj bornak. Nagy ivóvérsenyt rendeztek, amelyen mindenki a maga külön boros edényével (Khusz — 3 vett részt. A bort már vegyítve (lásd lejjebb) ^ Thursday, JFeb,. lt 1971 ' y .... MAGYÁR HÍRADÓ merték ki maguknak, majd versengve ürítették ki. Aki legelőször tüntette el az egészet, jutalmul egy egész tömlő szinbort kapót. A harmadik napot egészen a halottaknak szentelték, akiknek lelkét előzőleg felidézték, hogy részt vegyenek a közös lakomán. A legtöbb görög a saját termésű vagy az olcsó bort fogyasztotta mindennapi italnak. A jómódúak és az ünnepek és lakomák alkalmával mindenki lehetőleg a hires bortermő vidékek márkás fajtáit itta. A görögök reggel alig ettek valamit, délben is csak keveset, főétkezésük a vacsora volt. Az esti lakoma közben éppen csak egy-két kortyot ittak, hogy jobban csuszák a falat. A vacsora végén mindenki egy korty tiszta bort ivott az agathosz daimón (a jó szellem) tiszteletére, majd kicserélték az asztalokat, újra kezet mostak, fejükre koszorúkat tettek, és ezzel kezdetét vette a társas borozás, a Szümposzin. (Innen ered ez a ma különböző tanácskozások elnevezéseként használatos szó. A borozás vidám éneklés, évödés, különféle társas játékok közepette folyt. Kedvenc társasjátékuk volt a kottabosz. Ehhez bronzállványra függesztett vagy vízmedencében úszó kis tálkákat használtak. A lakomázók egymással versengve igyekeztek serlegükből vagy szájukból egy kevés borral ezekbe találni. A játék kissé gyermeteg . . . de mikor volt az italozók időtöltése sokkal értelmesebb ennél ? A vendégek versengtek abban, ki tud nagyobb serleget kiinni egy szuszra, tréfáik és dalaik egyre harsányabbá váltak. Amikor pedig az utolsó italáldozattal befejezték a sztimposziont, és haza indultak a vendégek, a legjobb kedvűek kis társa-A BOLDOGSÁG Valahol jó mag hullt szivedre Puha rejtekén kicsirózott, S egy csendes reggelen remegve Ismered meg a boldogságot. Ott csillog már a szemed mélyén. Rejted, mint titkos kék virágot: Átszürődve tündéri fényén Most szépnek látod a világot. Igaz vagy s jó. A szavad balzsam, Sebet gyógyít a kacagásod . . . Isten elé borulj le halkan, És köszönd meg, hogy megbocsátott. Rumi Erzsébet NYELV ÉS ÉLET: AZ "ÁM" KÖTŐSZÓ DIVATJA Egyazon korban a rokon értelmű szavak előfordulásának aránya jellemző lehet egy stilusrétegre, íróra, műfajra, miire. Ha ez a szabályszerű arány pl. mai köznyelvünkben kezd megbomlani, érdemes fölfigyelnünk rá, mert általában a divat ludas benne. A divatosság pedig azzal a veszélylyel jár, hogy a fölkapott szó pusztítja társait. Ilyen divat sodrába került az ám kötőszó. Az az ám, amely rendes körülmények közt a költői vagy szónoki stílusban szokott fölbukkanni. így mondják mai nyelvtanaink, igy látjuk A magyar nyelv értelmező szótárban. Mégis mit tapasztalunk unosuntig főként sajtónkban, a rádióban, a televízióban? Nem a választékos, hanem a hétköznapi közlésmódban! Sok olyan cikket olvasunk, amelyben csakis az ám fordul elő, a de vagy a többi ellentétes, kötőszó szinte egyszer sem. Azazhogy föl-föltünik a de is, csak épp nem a kívánatos módon, hanem igy: nemcsak . . . , de . . . Pedik már Arany János helytelenitette, hogy a nemcsak.. . ., hanem . . . helyett az igen nyomatéig oldal ' Ságokba verődtek. A rabszolgafiuk fáklyáitól megvilágított utcákon a zenélő fuvoláslányok kíséretében egymást támogatva, hangos énekkel verték fel az alvó város csendjét. Voltak azonban olyan szümposzionok is, amelyeknek résztvevői mindvégig megőrizték a könynyii mámor határát át nem hágó mértékletességüket. Feleselő dalok és harsány tréfák helyett az esti órákat és a zavartalan együttlétet kellemes beszélgetésre használták fel. Vitáztak az élet nehéz és csekély problémáiról, politikáról, az ember természetéről a jó és a rossz igazi értelmérőlq. Az ital szárnyat adott szavaiknak s képzeletüknek, gondoltak és kimondták sok mindent, amit előttük nem mondott el senki. Ilyen lakomákon hangzottak el Szókraésznak és barátainak halhatatlan beszélgetései, nyíltak meg az európai gondolkodás varázslatosan uj utjai. Az ilyen lakomákon hangzott el először a költők ajkáról a görög irodalom sok remekműve, szövődtek történelmi barátságok és elhatározások. Mindez egyaránt szümposzion volt: a nyers mulatság, az élet kellemes élvezete, a gondolkodás mámora. A szümposzion pedig nem létezhetett volna Hellász bora nélkül, amelyről igy irt Bakkhülidész, a költő (Trencsényi Waldapfel I. fordításában): “Édes kényszer árad a serlegből, szivet melegítő, ébresztve reményt boldog szerelemre, dionüszoszi drága ajándék. Magasba röpíti a férfi gondolatát, mintlebben a fátyol . .. annak, ki iszik, szárnyat kap a lelke.’’ Castiglione László kos nemcsak . . „de . . ., kötőszópárt koptatják. — Terjed hát az ám-ám-ám, a “nyámnyám” stilus: “Megpróbálta, ám nem sikerült”; “Ám azt sepr állíthatjuk”; “Általában egyhónapos, a szezon, ám az idén elhúzódhat”. Az ám helyett itt mindannyiszor megfelelne az egyszerű, természetes de. Még jó néhány más költőszó kínálkozik a megszorító elletét kifejezésre: csak, csakhogy, hanem, mégis, mégse (m), azért, azonban, ámde, mindamellett, mindaz (on) által. Válasszuk ki mindig a legalkalmasabbat ! Dr. Ferenczv Géza A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL A bengáli királytigris a világ egyik legszebb állata. A második világháború óta nagyon megcsappant számuk a mértéktelen vadászat miatt. India Nepal és Pakisztán most összefog, hogy az értékes és szinte kihalófélben levő állatokat megvédje. * * * A francia televízió 1971 folyamán öt szexuális nevelési filmet vetít. A filmek már elkészültek, valamennyi 30 perces, és kétszer kerül vetítésre: először a késő esti órában, a szülőknek, hogy felkészülhessenek a gyermekek kérdéseire. ❖ * * Agentina konzervgyárai csődbe jutottak. A veszteségek abból származtak, hogy mindjobban emelkednek az élőállat-árak, de a kormányzat nem hajlandó csökkenteni a húsra kiszabott exportadókat. Ráadásul az argentin mezőgazdaságot soha nem látott aszály sújtotta, és ez is csökkentette az állatállományt. ; * * * Bibliofil kutyalexikon jelent meg Párisban Maurice Gef.-3'voix-nak, az akadémia főtitkárának az előszavával. A kétkötetes, 3000 képpel illusztrált, s a maga nemében páratlan enciklopédia 158 fajta leírását tartalmazza; magában foglalja a kutya történetével, idomitásával, gondolkozásával, stb. kapcsolatos információkat.
