Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-11 / 6. szám

Thursday, Feb. 11, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal REPÜLÉS KÖZBEN... Valahol Európában tör­tént . . . . Az, amiről Írni akarok. S mégis úgy tűnik most, hogy úgy kellene Írjam: Amerika és Európa között. S ha jól utána gondolok, valóban igy is volt. A nagyméretű gépcsodán, mely átszelte az óceánt ezen az éjszakán, alig ültünk nyolcvanan, négyszáz szemé­lyes férőhelyei gépen. Ahol alkalmas messzelátóval lehe­tett felfedezni, amint a légi­­tündér kifordul a konyháról, hogy az ülősorok között el­gyalogoljon a rendelő vendé­gig. Mit tehettünk volna mást ? Pokrócba csavarva magunkat, átaludtak az éj­szakát, cipőt ledobva, elnyuj­­tózkodva a többi ülőhelye­ken. S még arra se gondolva, hogy valaki ráfizet az ilyen járatokra. Vagy arra, hogy látnivaló éjszaka az óceán felett, úgy sincs. Akkor következett ez a bi­zonyos Amerika-Európa kö­zötti esemény, amikor már Irta: Iváni Zoltán régen átszállottunk oz olasz gépre. A nagyméretű elha­gyott világ unalomba fulla­dása helyett, a kisméretű vi­lág apró kis élményeire. Micsoda légitündér! . . . Ezen a kis gépen, ahol az élet elevenedik. Mintha az arcát Botticelli­­től kölcsönözték volna,... s Iváni Zoltán termetét pedig Lollo Brigi­détől. Azonnal elfogott a láz. Va­lamilyen láz, ami eddig az Ujhazában, futó sinen töl­tött napjaimban nem is ju­tott évek óta eszembe. Sem a subway-on, sem a hathen­EXPO, 1976 PHILADELPHIA, Pa. — Még jóformán be se zárultak az Expo, 1970, az oszakai világkiállítás kapui, amikor már bejárta a földkerekséget a hir, hogy az Expo, 1976 megrendezésének jogát az Egyesült Államokra! ruház­nák. A döntést azzal indokol­ták, hogy az USA 1976-ban ünnepli meg függetlensége kikiáltásának 200. évforduló­ját. Ami az 1976. évi világki­állítás szinterének kijelölését illeti, a szükebb versenyben öt amerikai helység, a keleti partvidék öt egymáshoz közel fekvő városa vett részt, még­pedig Boston, New York, Trenton (ahol George Was­hington 1776-ban legyőzte az angol csapatokat), Philadel­phia's Washington. E vetélkedésből Ph;*adel- Phia , Pennsylvania állam több mint kétmilliói lakosú kikötővárosa került ki győz­tesen. A város egyik szerény, ódon épületében hirdették ki 1776. julius 4-én az amerikai függetlenségi nyilatkozatot, és alakították meg október 4-én az Egyesült Államokat. Philadelphiának azonban más szerep is jutott Észak- Amerika történetében: a vá­ros hevéhez fűződik az ország alkotmánya, s 1790 és 1820 között ez volt az Egyesült Államok fővárosa. Az Expo, 1976 a tervek szerint a függetlenség 200 éves jubileuma alkalmából tartandó ünnepségek szerves része lesz. Célja mindenek­előtt az, hogy bemutassa az USA történelmi emlékeit, va­lamint társadalmi és kultu­rális eredményeit. Ezen a világkiállításon a minimumra korlátozzák cé­gek és vállalatok részvételét, ami azt jelenti, hogy a phila­delphiai Expo jóval kisebb méretű lesz az előzőeknél. Az 1967. évi montreali világki­állítás 240 hektárnyi, az 1970. évi oszakai világkiállítás pe­dig 280 hektárnyi területet foglalt el, de az Expo, 1976 területe csak 58 hektár lesz. Az öt és fél év múlva sorra kerülő világkiállításhoz a nemzetközi sajtó már jó előre — a lapok politikai felfogását | tükrözői — megjegyzéseket fűz. Nyugaton egyes szabad­elvűbb polgári lapok is hang­súlyozzák: az Egyesült Álla­moknak függetlensége 200 éves jubileumán és azt meg­előzően is be kellene látnia, hogy politikája nem felel meg sem saját lakossága, sem más népek érdekeinek, mert merő­ben ellenkezik a Független­ségi Nyilatkozat betűjével és szellemével. >íi ..>: iöÄsks'iA .é'yb.'ó!''- •'' . geres kocsimban. Sem az “Empire State” épülete te­tején. — Nocsak-nocsak — fé­keztem magamat, ahogy le­hetett, amint végigtekintet­tem a közeledő légitündéren Ez a légitündér nem olyan volt, mint a nagyméretű óce­án felettiek. Akik mindig ké­szen és pontosan bejelente­nek, kiszolgálnak, s hirtelen támadt grimasszal kedves­kednek. Amely után ha a te­kintet félre fordul, a kész­ség is eltűnik. Ez más volt. Mosolygott, de úgy igazá­ból. Erre-arra. S vigyázva, hogy tovább maradjon ott a mosolya, ahol az utasokkal kívánt beszélgetés hosszabra nyúlva megkivántatik. S mindennek tetejébe, uram bocsáss, e világi szépségek mintegy ellentétül, — de amely ellentét csak fokozta a varázst — egy cuclis üve­get tartott kezében — Vala­melyik utas gyermeke felé rohanva. — Bambino! Szinyorina! — kiálltott fel bennem vala­mi, mintegy varázsütésre. Aztán körülnéztem izgal­mamban ai mellettem ülök arcain. Akik sziinte várták már, hogy beszédbe elegyed­jek velük. Nem úgy mint amott a nagy gépen, merev elszigeteltségben, az óceán felett. A tündér jött, közeledett. S orrom alatt birizgálva a cuclis üveggel, rámkérdezett úgy futtában: — Parancsol valamit? — Há-há-hát hogyne — feleltem zavartan. Vörös bort, Chiantit, még pedig a javából. Futott ide, futott oda, ténykedett. A cuclis üveg is közben kiürült kezében, ami­kor harmadszor hozta ki a vörös bort nekem. Éreztem, hogy valami egyensulybillenés van. Nem a repülésnél, hanem bennem. Bennem, aki valamikor Eu­rópából vetődött el Ameri­kába, s most hirtelen, vissza­térőben a nagy madár után, a kis madárra ülve, mint utas, mindegyre ismétlem magamban: Ez más. Ez egé­szen más. Az Adria van alat­tam! Lám a napfény is mi­lyen játékosan táncol. Pedig Rómában még nagy hó esett reggel. — A napfény, a napfény... s a tenger, mely nem olyan behemot, mint amaz. Hanem játékos, mintha csakugyan az emberek boldogságáért lenne. És nem az üzletért, az áruért, — morfondíroztam magamban. — Szeretem! — kiáltottam az első pohár után, a légi­­tiindér felé. — Elveszem feleségül —. kiáltottam a második után. Amikor pedig fizetésre ke­rült a sor, a dollárok kiegé­szítésére idegen aprópénzben fizettem. Magam sem tudtam mit ér. S legyintettem, hogy söpörje markába ezt a sok semmiséget, szemetet. Mosolygott kedvesen: — Hogyne — hogyne. Én azonban megijedtem. Éppen itt, ahol jól érzem ma­gamat. Nemcsak a tündér, hanem a mellettem ülők ked­vessége miatt is. És hirtelen magyarázkodni kezdtem: Nos, nem úgy értem, bo­csánat, ... a maguk pénze nem “szemét”. Csak most, hirtelen mit is csinálhattam volna? Kicsúszott a szája­mon. És akkor, a megértő arcok között, amikor a tündér oda­libbent hozzánk újra, má­mort, olasz napfényt, Adriát felejtve szóltam: — Azért, hogy most e sok aprópénzt számolatlanul ad­tam oda,... igen, a szemét­ért, nekem nagyon sok sze­metet el kellett hordanom ott. valahol Amerikában, a kez­det kezdetén, egy garni-hotel teherliftjén. KALEIDOSZKÓP Az Express rosszmájuan azt irta, hogy Alain Delon a Markovits gyilkossági ügy óta, amelybe “belekevere­dett”, megingott társadalmi helyzetét akarja megerősíte­ni. Azt gondolta, megéri a töméntelen pénzt a de Gaulie­­féle dokumentum visszavá­sárlása, mert a hálás haza ezt nem felejti el neki, s meg­­bocsájtja régebbi kicsapon­gásait. Luxusadót vetnek ki a fo­­gamzástgátló cikkekre Auszt­ráliában, írja a Die Tat. Nem is keveset. Ezzel akarnak vé­dekezni e szerek túlzott hasz­nálata és ugyanakkor hatása ellen. ❖ ❖ ❖ “Egy ember, aki sokat tud” — irja a párisi Le Nou­­vel Observateur Edgar Hoo­­verről, az FBI igazgatójáról. “Megmondtam Nixonnak, ad­dig maradok hivatalomban, amig egészségem megengedi”. Ezekkel a szavakkal nyugtat­ja meg a világot az FBI nagy­hatalmú ura. Gyerekkorában szigorúan nevelték, előbb pap­nak készült, majd jogász akart lenni de ehhez nem volt elég pénze. így lépett be 1919-ben az igazságügymi­nisztériumba. 1924 óta “hi­vatalfőnök”. Akkor 657 al­kalmazottja volt, ma az FBI- nál tizenötezer-négyszázan “dolgoznak’. Hoover eddig nyolc elnököt szolgált ki. # tj* s*< A Guardiannak nyilatko­zott az ausztráliai Viktoria állam bevándorlásügyi mi­nisztere. Kijelentette, hogy kormánya csak fehérek lete­lepedését engedélyezi Auszt­ráliában. $ * >s Már nem Páris az egyet­len város a világon, amely számot tart a “fény városa” jelzőre; Tokió is igényli ■«fi süj.'.o&i '*> ugyanezt, mint az Aszahi’ Simbun irja. ❖ ❖ * A Frankfurter Rundschau Erwin Scheu kölni szocio­lógus nyilatkozatát közölte. A szociológus szerint a het­venes években alapvető vál-­­tozások lesznek a szabad idő eltöltésének módozataiban: háztartásunk kiadása ibóF mind nagyobb összeget for­dítunk majd szabad időnk jó eltöltésére. A piackutatók már foglalkoznak ezzel» a kérdéssel, s ha meggondoljuk hogy a zene, a sport, a fény­képezés, a kemping és a ker­tészet piaci hányadát is ide számíthatjuk, nagyjából ké­pet kapunk a szabad idő óri­ási közgazdasági jelentőségé­ről. Ehhez még az is hozzá tartozik, hogy a szabadságu­kat töltőknek mintegy húsz százaléka utazik külföldre, s* ez a szám a jövőben ötven százalékra emelkedik — irja a lap. Négyezerévs leletek a szőlőben SZEKSZÁRD. — Négyezer1 évesnél régebbi leleteket vitt a szekszárdi múzeumba Ta­más András, a Beruházási Bakn Tolna megyei fiókjának fűtője. Az edénytöredékeket és egyéb ősi maradványokat alscbaktai szőlője környékén1 szedte össze a szántásnál. A múzeumban megállapították,­­hogy a leletek két őskori em­beri település: a mintegy 4500 évvel ezelőtti kora réz­kori, úgynevezett “lengyeli kultára”, valamint a rézkor népének tárgyi emlékei, Ta­más András felfedezése nyo­mán újabb lelőhelyet rajzol­hattak be Szekszárd környé­kének régészeti térképén a1 muzeológusok.

Next

/
Thumbnails
Contents