Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-04 / 5. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feb. 4, 1971 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” | ALBÉRLŐT KERESEK... (Folytatás) Ebből az a végeredmény adódott, hogy a Margit-hid körül kell a két kilométeres kör középpontját kijelölnünk. A nyomozók tucatjai áradtak szét a meghatározott terv szerint a környéken, hogy a két kilométeres körön belül minden házban alaposan tájékozódjanak, mindenekelőtt a házfelügyelőknél, a lakók felől, nem hallottak-e hangos veszekedést, civakodást, verekedést, és hogy nem tiint-e el valaki a házból. Külön csoport foglalkozott a körzeten belül lakó vagy működő orvosok, műtősök, egészségügyi dolgozók és hentesek életmódjának — persze diszkrét — ellenőrzésével, és ismét egy másik részleg azzal, hogy szemtanukat keressen, akik talán láttak azon az éjszakán ilyen csomagot cipelő személyt vagy személyeket. A bűnüldöző tevékenység ugyanis — nem lehet eléggé hangsúlyozni — elsősorban a tervszerű, minden részletre aprólékosan kiterjedő, a legkisebb, néha teljesen jelentéktelennek tűnő kérdésre is felfigyelő adatgyűjtő, feltáró munkából áll mindaddig, amíg nem jutnak határozott irányt mutató nyomok jelek, információk a nyomozás szolgálatába. Már javában folyt a munka, amikor Bajáról telefonértesítés érkezett, hogy egy női hullának a medencerészét vetette part. ra a Duna. Annyit rögtön meg tudtak róla ■ állapítani, hogy elég kövér nő testrésze lehetett, s hogy — a szakértők szerint — a darabolás a halál után történt. A hullarészt azonnal felhozattuk Budapestre. A vizsgálat megállapította, hogy a darabok ugyanazon hulla részei. A medencerész újabb információkat is nyújtott: az áldozat rendszeres nemi életet élt, de nem : szült; a darabolást késsel végezték; a meggyilkolt nőt korábban baleset élhette, a melynek során megsérült a gerince. (A sérülés és a gyógyulás nyomait a röntgenfelvétel mutatta ki.) A halál módjára azonban még mindig nem volt semmiféle támpontunk. A nyomozás országos méretekben folyt, rengeteg eltűnt személyről érkezett jelentés, információ a főkapitányságra. Ezeket mind a legaprólékosabban kiértékelték az ezzel foglalkozó nyomozók és bűnügyi szakértők — mellesleg megjegyzem, sok más bűnügyben nyertünk igy hasznos információkat —, de amiben nyomoztunk, abban nem jutottunk előbbre. A nyomozás negyedik hetében, a kijelölt két kilométeres körzetben kutatók közül ketten jelentették, hogy a Kádár utca egyik házában megtudták, hogy a lakók október 3-án hajnalban veszekedést kiabálást hallottak, sőt valaki azt is állitja, hogy ilyen segélykiálltás hallattszott: “Segítség, megölnek!” A kiáltozás után dörömbölést hallottak, aztán minden elcsendesedett. Másnap reggel az egyik lakásba bekopogott egy Erdei Lajos nevű férfi, aki közös háztartásban élt a szomszédiban lakó növel, Tamás Violával, elnézésüket kérte a zajongásért, de nem tehet róla, összeveszett Violával, mert az egy idegen férfival jött haza, ő, Erdei, nem akarta beengedni az idegent, verekedés lett belőle, s ennek során a férfi megharapta Erdei kezét. Azt is közölte velük Erdei — mondták a lakók a két nyomozónak —, hogy a nő, dühében, a megvert férfival együtt eltávozott. Azóta nem látták Tamás Violát. Csaknem ezzel egyidőben telefonáltak át hozzánk egy másik osztályról: egy aszszony jelent meg náluk, hogy bejelentést tegyen nővére eltűnéséről. Az eltűnt: Tamás Viola, Kádár utcai lakos. Néhány óra múlva mindent tudtunk. Egyetlen bökkenő volt csak: a házfelügyelő. Makacsul akárcsak négy héttel korábban — a hullarész megtalálásának napján, a kilométeres körön belül kutató nyomozóknak —, hogy látta Tamás Violát hajnalban eltávozni egy idegen férfival. Most azon* ban már egy sor újabb kérdés kiderítette, hogy semmi egyébre nem tud elfogadhatóan választ adni, csak arra á puszta tényre, hogy látta eltávozni Tamás Violát. Gondolatai között tehát csak ez az egyetlen információ szerepelt, hogy a nő eltávozott az idegen férfival. Világos lett tehát előttünk, hogy ezt valakitől hallotta, és elhitte neki, vagy maga is tudja, hogy nem igaz. de tudatosan állít valótlant. Ezután hamar tisztázódott, hogy Erdeitől hallotta, és elfogadta a tőle hallottakat, miután pedig egyszer már, négy héttel korábban, ezt mondta a nyomozóknak, nem akart hazugságban maradni. Ha nem ilyen ostoba ez a házfelügyelő, már réges-régen teljes eredménnyel lezárulhatott volna az ügy. De hát ahogy a helyes információt, úgy a tudatos vagy akaratlan félrevezető információt is be kell kalkulálni a nyomozás menetébe. Gyorsan kiderült, hogy Tamás Viola negyven éves, 170 centiméter magas, jól táplált, világosbarna hajú nő, hogy másfél évvel ezelőtt költözött ebbe a lakásba, e- Iőtte a Március 15-e téren lakott, ott tavaly nyáron baleset érte, beleesett a liftaknába, kórházban kezelték ... Nem volt könnyű ráakadni a kórlapjára, de végül előkerült még a sérült gerincoszlopról készült röntgenfelvétel is. Az egyik Kossuthdijas röntgenológussal vizsgáltattuk meg ismét a hullarészt, és ő megállapította, hogy a Tamás Viola sérült gerincéről és a hullarészről készült röntgenfelvétel azonos személy testrészeit ábrázolja. A lezárt lakást közben felnyitottuk, és luminolos eljárással kimutattuk, hogy a holttestet ott darabolták fel: a szakértők számos helyen megtalálták a vérszennyeződés nyomait. Megindult a hajsza a gyilkosság alapos gyanújával terhelt Erdei Lajos elfogására. Most már a sok részlet egyszeriben összeállt, perceken belül tiszta volt a kép, hogy Erdei a gyilkosság után hol járt, mit csinált, kinek mit mondott. Afelől sem maradt kétségünk, hogy Róna szabómester műhelyébe is ő tört be. Egy ideig azt is tudtuk követni, hogy merre utazott el Budapestről. Gyanítottuk ebből, hogy át akar jutni a határon, mégpedig a hamis levelekből világos volt, hogy Csehszlovákiába igyekszik, mivel tud szlovákul és csehül, ismerősei, rokonai is élnek ott. Feltehetően tovább akar jutni nyugatra. Gyorsan intézkedtünk. De elkéstünk. Erdei már túl volt a magyar-csehszlovák határon. Hárman indultunk egy gyors gépkocsival Csehszlovákiába. Kassán felvettük a kapcsolatot a helyi rendőri és nyomozó szervekkel, az ő kérésükre továbbra is mi nyomoztunk az ügyben, a segítségünkre adott csehszlovák nyomozókkal együttműködve. Erdei Kassán felkeresett több szabómestert, és munkára ajánlkozott. És ahol munkára jelentkezett, oda este visszatért, betört a műhelybe, üzletbe, és pénzt, ruhafélét, személyi igazolványt lopott. Az egyik szabómestertől megtudta, hogy a rendőrök keresnek egy magyarországi szabót, valami bűncselekmény miatt. Erdei nagy hidegvérrel kérdezősködött, kit keresnek, miért keresik, mit tudnak róla, milyen eredményre jutottak, aztán, amikor kellőképpen informálódott, továbbállt, megint érezte, hogy szorul a hurok. Uj frizurát csináltatott, szemüveget vásárolt, az arcát némi kis gyakorlással elváltoztatta, más ruhát vett fel, mint amilyenben eddig járt, testtartását pedig kissé hajlottra és bizonytalanabbra változtatta. De mindez már nem segíthetett rajta, már csak tán órányi előnye volt előttünk. Amint megtudtuk, hogy elhagyta Kassát, azonnal országos körözést adattunk ki, és felhívtuk a csehszlovák kollégák figyelmét, hogy különösen ügyelniük kell a nyugati határszélen. Arra is figyelmeztettük a csehszlovák kollégákat, hogy Erdeinél — ezt is tudtuk már a hazai nyomozásból — ciánméreg van, arra az esetre, ha elfogják. A fényképes körözési lapot sok ezernyi vasúti alkalmazott, vendéglátó üzemi dolgozó, autóbuszkalauz kapta meg, s figyelte, hol tűnik fel Erdei. (Folytatjuk)
