Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-24 / 25. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 24, 1971 HIRES BŰNÜGYEK Ä VÁDLOTT SZERENCSÉJE: A VÉRFOLTOS NADRÁGOT ELVESZTETTE A RENDŐRSÉG (Folytatás) Stewart ettől függetlenül elismerte, hogy unokahugától valóban ellopott két gyűrűt és egy karórát. Ebben a bűncselekményben bűnösek találták és a biróság 4—6 évi börtönbüntetésre ítélte. A phoenixi rendőrség nemtudott vádat emelni Erwin Stewart ellen, mert közben a “koronatanú”, a vérfoltos nadrág, elveszett: a nadrágot a rendőrség vesztette el. Úgy tűnt, hogy Erwin Stewart megmenekült a gyilkossági vádemeléstől. Amikor a phoenixi ügyészség már minden reményt feladott, 1965-ben, váratlan fejlemény történt: a florencei állami fegyintézet egyik fegyence jelentkezett és agt állitotta, hogy Stewart a börtönben bevallotta neki a Langdon-gyilkosságot. Annak ellenére, hogy Stewart még mindig ártatlanságát hangoztatta, visszavitték Phoenixbe és az ügyészség előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vádját emelte ellene. A biróság hivatalból egy Terrence McGillicuddy nevű, fiatal ügyvédet rendelt ki Stewart védőjéül. Az ügyvél hírneve elsőrangú volt; utolsó 10 esete közül mindössze egyet veszített el. Nemsokkal ezután nyilvánosságra hozták, hogy a vád koronatanúja Stewart ellen egy Ben Hitchcock nevű 42 éves férfi lesz. Hitchcock életfogytiglani börtönbüntetését töltötte a florencei állami fegyintézetben: üzlettársának meggyillkolása miatt Ítélték el. Hitchcock és néhai üzlettársa jelzálogkölcsönök folyósításával, föld-eladással és biztosítással foglalkozott, mindaddig, amíg Hiitchcock egy drasztikus lépéssel — egy revolverlövéssel — véget nem vetett a társulásnak. Hitchcock azt állította, hogy Stewart dicsekedett a börtönben azzal, hogy ő gyilkolta meg a Langdon lányt. Amikor azonban McGillicuddy beszélgetett Stewarttal, kiderült, hogy a dolog korántsem ilyen egyszerű. Stewart története a következő volt: Hitchcock egy napon, a börtönben, közölte vele, hogy néhány más, életfogytiglanra Ítélt fegyenccel együtt, szökési kísérletet tervez. Stewart velük szeretett volna menni. Hitchcock azonban nem volt hajlandó Stewartot elfogadni társul a szökési kísérletben, a következő indokolással: — Nem jöhetsz velünk, nincs szükségünk vacak kis tolvajokra. A szökési kísérletben csak olyanok vehetnek részt, akiknek van valami vesztenivalój uk. Stewart ekkor — állítólag — kijelentette: — Nagyon tévedsz, nekem is van veszíteni valóm, ugyanis én vagyok a Langdon lány gyilkosa. — Stewart úgy vélte — mondotta ügyvédje, McGillicuddy — hogy ez a kijelentése alkalmassá teszi majd őt arra, hogy részt vegyen a tervezett szökési kísérletben. Stewart tudott bizonyos körülményekről a Langdon gyilkosságot' illetően, legalább is, annyit tudott, amennyit minden újságolvasó amerikai polgár tudhatott. McGillicudy szerint Hitchcock valójában sohasem tervezett szökési kísérletet a börtönből, ellenben azt remélte, hogy elérheti feltételes szabadlábra helyezését akkor, ha az ügyészség terhelő koronatanúja lesz Stewart ellen. Ezt az állítást megerősítette egy Vernon Mahan nevű fegyenc a florencei börtönből, aki saját késésére — beszélgetést folytatott az ügyvéddel. Stewart tárgyalásán megjelent tanúként Hitchcock, aki elmondotta: valóban nem tervezett szökési kísérletet, hanem az egész történetet cs> pán azért találta ki, hogy elnyerje Stewart bizalmát. — Én azonban csupán azért beszélgettem Stewarttal a Langdon gyilkosságról, hogy a rendőrség előtt bizonyítani tudjam ártatlanságát. Sajnálatos módon, a Stewarttól szerzett információ nem ártatlanságát, hanem bűnösségét bizonyította — mondotta Hitchcock. Hitchcock megesküdött a tanuk padján arra, hogy Stewart közölte vele: egy társával együtt kényszeritette Jane Langdont autójukba azon a hajnalon, a lányt az elhagyatott kőbányához vitték, ahol mindketten erőszakot kövek tek el rajta, majd ő (Stewart agyonlőtte Jane Langdont. . A védelem viszont 4 fegyencet ültetett a tanuk padjára. A 4 fegyenc a következő volt; Vernon Mahan, Charles' Monks, John Garvey és William Langley. > Mahan vallomása a következő volt: Hitchcock először azt a tervet eszelte ki, hogy Monkst bírja rá a Langdon lány meggyilkolására: Monksnak Hitchcock és Mahan előtt kellett volna “vallania”, mindketten terhelő tanuk lettek volna és ezért cserében feltételes szabadlábra helyezésüket kérhették volna. Mahan azonban nem volt hajlandó erre a játékra és magával Monkssal közölte a tervet. Ezekután fordult Hitchcock figyelme Stewart felé. Garvey és Langley eskü alatt vallották: Hitchcock kijelentette előttük, hogy amennyiben “be tudja huzni a csőbe “Stewartot a Langdon gyilkosságot illetően, ígéretet kapott arra, hogy feltételesen szabadlábra helyezik. A védelem következő tanúja egy Dr. Leo Rubinow nevű pszichiáter volt, aki több Ízben megvizsgálta Stewartot a börtönben. Dr. Rnbinow a következőket mondotta vallomása alkalmával: Mr. Stewart rendkivüli módon befolyásolható, szükségét érzi annak, hogy irányítsák és úgyszólván bármit hajlandó bevallani, ha arra rábeszélik. Erwin Stewart különben is korlátolt ember: 1947- ben a US Army leszerelte, mert intelligencia-hányadosa 86 volt, szellemi képességei egy 11 éves gyerek szellemi képességeivel voltak egyenlők és már akkor is hajlandó volt álmodozásra. A vád legfőbb tárgyi bizonyítéka Stewart vérfoltos nadrágja lett volna, — ezt azonban — amint azt már korábban közöltük — elvesztette a rendőrség. Annak ellenére, hogy a nadrággal kapcsolatban vallomást tett egy detektív, a terhelő vallomás értéke — a nadrág hijján — majdnem a semmivel volt egyenlő. Az ügyészség viszont felmutatott egy kavicsot, amelyet — állítólag — az elvesztett vérfoltos nadrágban találtak Kürthy Miklós: KRÓNIKA Az operációm utáni negyedik napon történt. Hajnali 6 óra lehetett. Az altató és a fájdalomcsillapító kábultságából arra ébredtem, hogy valaki figyel. Felnyögtem és kinyitottam a szemem. (A kórházban köt e lességszerüen mindig felnyög az ember, mielőtt kinyitja a szemét.) Férfiarc hajolt fölém. A férfinek vállig érő szőke (vagy barna?) haja és hoszszu szakálla volt. Néhány pillanatig egymásba kapcsolódott a szemünk, azután a szakállas, hosszuhaju férfi nesztelen lépésekkel elhagyta a szobát. Átnéztem a szomszéd ágyra. Akkori szobatársam Mike volt. Mike 45, szívbaja, vese köve és 8 gyermeke van. Emiatt állandóan kicsit rosszkedvű, amit nem lehett csodálni. Ezenkívül, Mike görögkatolikus és őrületesen vallásos. Amint átnéztem a szomszéd ágyra, láttam, hogy Mike kimeredt szemmel bámul maga elé, az éjjeliszekrényén levő, fémből készült feszületet görcsösen szorongatja. és amelyhez hasonló kavicsok abban a kőbányában találhatók, ahol Jane Langdon holttestét megtalálták. A védelem viszont bizonyította: Stewart unokahugának kertjében ugyanilyen kavicsok vannak, tehát a kérdéses kavics a kertből is Stewart nadrágjába kerülhetett, amikor a vádlott ott lakott. Erwin Stewart rendkívül ideges volt és ezért védője nem hívta a tanuk padjára, hogy saját ügyében vallomást tegyen. Az esküdtek 22 órát és 23 percet tanácskoztak és döntésük ez volt: Erwin Stewart ártatlan az ellene emelt vádban. Stewartnek azonban mindenesetre ki kellett töltenie büntetését a lopási ügyben: 1967-ben szabadult. Ezekután tény az, hogy Jane Langdon meggyilkolásának ügye még mindig megöl-, datlan, a phoenixi rendőrség viszont “nyitva tartja” az esetet és McMillen kapitány szerint az utolsó szót még nem mondták ki a Langdon gyilkosság ügyében. (Vége) — Láttad ? — suttogta Mike. — Te is láttad? —Úgy érted, hogy a szakállas férfit? — kérdeztem, éppen csak azért, hogy kérdezzek valamit, hiszen tisztában voltam azzal, hogy Mike is arra gondol. — Persze. Esküszöm, olyan volt, mint Jézus Krisztus! Gondolod, hogy már meghaltunk és a mennyországban vagyunk? — Ebben a kórházban és ebben az állapotban semmi sem lehetetlen — feleltem szkeptikusan. — De, őszintén szólva, nem hiszem, hogy a mennyországban vagyunk. Elsősorban én magam semmiképpen sem kerülnék oda. Másodszor: irtózatos fájdalmaim vannak. Feltételezem, hogy a mennyországban ez nem létezik. A szakállas, hosszuhaju férfi visszatért. Mike ismét megmarkolta a feszületet. A férfi először rám nézett, majd Mike irányába pillantott, szeme olyan áttetszőén kék volt, mint amilyenek a gyerekszemek. — Most megmérem a lázukat — mondotta és hangja lágyan buggyant elő a szakáll-rengetegből. Kiderült, hogy a szakállas alak férfi-ápoló és ezenkívül, a kórház hippie-alkalmazottjainak az egyike. A lázmérés után Mike megkönnyebbülten sóhaj tott fel: — Szóval . . . mégis élünk! Hangjában azért most is volt egy cseppnyi keserűség, ami teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy Mikenek szívbaja, veseköve és 8 gyereke van és igy kell élnie, betegen. Hirtelen arra gondoltam: vallásosan, vagy hitetlenül, 8 gyerekkel, vagy egyedül — sehogyan sem könnyű élni. A Krisztusszerü férfit egyébként — érdekes módon — sohasem láttam többé. Judith Martin, a Washington Post riporterét nem hivták meg Tricia Nixon esküvőjére, mert a másik Nixon leány, Julie N. Eisenhower esküvői fogadása alkalmával hivatglanul betolakodott. Kürthy Mikló*
