Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ híres bűnügyek Kürthy Miklós: KRÓNIKA A VÁDLOTT SZERENCSBE: A VÉRFOLTOS NADRÁGOT ELVESZTETTE A RENDŐRSÉG Phoenixben (Arizona) 1981- ben meggyilkoltak egy Jane Langdon nevű, 21 éves egyetemi hallgatónőt. Az ügyészség később, évek múltán, vádat emelt a 37 esztendős Erwin Stewart ellen. Stewart védőügyvédje nagyszerűen dolgozott: tanukkal bizonyította, hogy védencét be akarták hálózni és rábeszélték arra, hogy ismerjen be egy olyan gyilkosságot, amelyet soha nem követett el. A tanuk meggyőzőek voltak, ezenkívül azonban Stewartnak (aki egyébként kezdettől fogva ártatlanságát hangoztatta) óriási szerencséje volt: a rendőrség a nyomozás alkalmával megtalálta vérfoltos nadrágját és a laboratóriumi vizsgálat — állítólag — azt bizonyította, hogy a nadrágon található vérfoltok Jane Langdon vártípusával azonos vértől származnak, nem pedig — amint azt Stewart állította — saját orra vérétől. Stewart más vércsoportba tartozik, mint Miss Langdon. A bírósági tárgyaláson a döntő bizonyíték a vérfoltos nadrág lehetett volna. A nadrágot azonban edvesztette a rendőrség és sohasem kerülhetett bizonyítékként a bíróság elé. Stewartot ártatlannak találta az esküdtszék. A történet, amint az a rendőrségi és a bírósági jegyzőkönyvekből kibontakozik, a következő: Jane Langdon rendkívül csinos, 21 éves, 5 láb 6 incs magasságú lány volt a történtek idején, 1961-ben, a Texas Christian Universityn tanult. Miss Langdon édesapja, Jack M. Langdon, a texasi Second Court of Civil Appeals egyik bírája volt, betegeskedő feleségével Fort Worthon lakott Mrs. Langdonnak 1961 ben műtéten kellett keresztülesnie és ezért befeküdt egy phoenixi kórházba. Férje elkísérte és elhatározta, hogy a műtét és felesége lábadozása idején maga is Phoenixben marad. Jane Langdon ugyancsak Phoenixba utazott repülőgépen, hogy édesanyja mellett lehessen a nehéz napokban. Az előre megbeszélt napon édesapja várta a repülőtéren. Jane azonban egy későbbi repülőgéppel érkezett és édesapja ekkor már nem volt a repülőtéren. Jane nem tudta, hogy édesapja hol szállt meg, tudta azonban, hogy a városban fenntart egy lakást a maga számára és ezért taxival oda hajtatott. A lakásban azonban nem volt senki és Miss Langdon elhatározta, hogy a kórházba hajtat. Ehhez viszont taxira lett volna szüksége, azonban nem volt a közelben telefonállomás, ahol taxit rendelhetett volna. Jane tehát kiállt az utcasarokra és arra várt, hátha lát egy közeledő taxit. Ekkor ha'jnali 4 óra volt. Ami ezután történt, az mindmáig homályos. Tény az, hogy 3 nappal később, 1961 március 23-adikán, szombaton, három fiatal férfi céllövést gyakorolt Phoenixtől 30 mérföldnyi távolságban. A három céllövő hirtelen észrevette egy közeli kőbánya bejáratát. A kőbánya szemmelláthatóan elhagyatott volt, a férfiak elhatározták, hogy “felfedezik.” A három céllövő bebújt a kőbánya alagutjába és amikor az alagút másik végéhez érkezett, megdöbbenve fedezte fel egy fiatal nő hulláját. A nő esőkabátján vérfoltok sötét! lettek. A rendőrség rövidesen megállapította a hulla személyazonosságé : a meggyilkolt nő Jane Langdon volt, 38-as ka-1 liberü pisztollyal lőtték agyon,1 a boncolás megállapította, hogy Jane Langdonon erőszakot követtek el. Langdon biró kijelentette a rendőrségen: — Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs arról, miért tehette ezt valaki Janevel. Jane erős lány volt és azonkívül kitünően ismerte a judo-fogásokat, kétségtelennek tartom tehát, hogy legalább két férfinek kellett öt lefognia. A rendőrség is ebből a feltevésből indult ki és a detektívek véleménye az volt; miközben Jane az utcasarkon taxira várakozott, alighanem odaérkezett egy autó, amelyben valószínűleg két férfi ült. Az autó utasai a kocsiba kény szeri tették a lányt, a sivatagba, az elhagyott kőbányához vitték, ahol erőszakot követtek el rajta, majd agyonlőtték. A rendőrség összesen 7 gyanúsítottat hallgatott ki, azonban mindegyikük tisztázta magát. Végülis, úgy tűnt, hogy mégis nyomon vannak a detektívek. Rose Flaery (Phoenix) feljelentést tett a rendőrségen, hogy Erwin Stewart nevű unokafivére (Denver, Colo.) aki Phoenixben való átutaztában néhány napig lakásában lakott, eltávozása előtt két gyűrűjét és egyik karóráját ellopta. Ezenkívül — tette hozzá Miss Flanery — az eltávozás előtti reggelen, Stewart igyekezett vérfoltokat kimosni nadrágjából. Stewartot nem találták meg, a rendőrség azonban megtalálta Miss Flanery lakásában a kérdéses nadrágot, amelyből Stewartnak mégsem sikerült a vérfoltokat kimosnia. A rendőrségi laboratóriumban elemezték a vérfoltokat s kiderült, hogy a nadrágon található vérfoltok azonos vércsoportba tartozó vértől származnak, mint amelyik vér csoportba Jane Langdon vére tartozott. Legalább is, évekkel később, ezt állította a rendőrség, a bírósági tárgyalás alkalmával, ekkor azonban magát a nadrágot már nem tudták felmutatni. Erwin Stewartot csak 1964- ben találták meg, amikor nyilvános részegség miatt letartóztatták Denverben. Stewart igazi csavargó volt: egyik államból a másikba utazót, részidős, vagy időszakos állásokat vállalt: 1964-ben, 37 éves korában, soha még állandó állása és munkája nem volt. Amikor a denveri rendőrség értesítette a phoenixi rendőrséget, Phoenixből azonnal detektívek utaztak Denverhe és kihallgatták Stewardot. Stewart kezdettől fogva ártatlanságát hangoztatta és azt állította: a kérdéses nadrágon található vérfoltok attól származnak, hogy amikor annakidején unokahugánál lakctt, egyik este eleredt az orra vére. Kiderült azoban — a rendőrség állítása szerint — hogy Stewart más vér csoportba tartozik, mint amilyen vér csoportba tartozó vértől a nadrágon található vérfoltok származnak. (Folytatás a következő héten) Üdvözlet az Olvasóknak! E sorok írója visszatréfált a Halállal és életben maradt, túlélte az operációt. Persze, a dolognak van néhány hátránya is. Az egyik az, hogy a jelen körülmények között nem lehet leközölni a nekrológot, amelyet e sorok Írója az operáció előtt megirt önmagáról. Dicsekvés nélkül állíthatjuk — mindazok, akik elolvásták, egyetértenek — hogy a nekrológ mestermunka volt. Egyelőre tehát félretesszük. A dolog másik hátránya az, hogy most élni kell. Tovább kell élni, a szürke mindennapokban, tovább kell élni a múlt könyeinek és mosolygásainak az emlékével és ez nem könnyű. Tovább kell élni abban a tudatban ,hogy rövidesen újabb könnyek és újabb mosolyok következnek el és az azokra való emlékezés csak még nehezebbé teszi majd a szürke mindennapokat. E sorok írójának most kevesebb gyomra és kevesebb illúziója van, mint azelőtt. Kevesebb gyomorral élni alighanem könnyebb lesz .kevesebb illúzióval élni alighanem nehezebb. Köszönet mindenkinek, aki soraival felkereste e sorok íróját betegsége idején. E rovat vezetőjének két kiskutyája, Beauty és Sweetheart, ugyancsak túlélte a műtétet, a kórházban töltött hetek idején egy ismerős házában voltak, letargikusak voltak, keveset ettek, időnkint telefonon beszéltek gazdájukkal, ilyenkor csillogott a szemük és vinynyogtak és tanácstalanul bámultak egymásra. E sorok írója folytatásokban, ebben a rovatban, megírja a kórház könnyét és mosolyát, a kórházról fog írni, ahol sirás és fogcsikorgatás mellett románcok is szövődnek, a kórházról fog írni, amely pontosan olyan, mint az élet: bolondságok gyüjteméne s alapjában véve szürkén múlnak a napok. E rovat írója gyakran vánszorgott a kórház folyosóján és abban az illúzióban ringatta magát, hogy minden megváltozik, ha majd kikerül a kórházból. S amikor e sorok Írója kikerült a kórházból, tanácstalanul és bizonytalanul állt meg az utcán, a napfény ráhulló özönében és hirtelen rádöbbent arra, hogy .tévedett. Tévedett, mert semmi sem változott: alapjában véve, mindegy, hogy az ember a kórház folyosóján, vagy a kinti világban, az utcán, vánszorog-e. E sorok Írója nem bizonyos abban, hogy érdemes volt visszatréfálni a Halállal és érdemes volt életben maradnia, kevesebb gyomorral, kevesebb illúzióval és egy bizonytalan időre félretett nekrológgal. E sorok Írója kénytelen volt megtanulni,, hogy az élet a kórházon belül és a kórházon kívül ugyanaz: értelmétlen és terhes. E sorok Írója felmérte saját múltját a kórházban töltött hetek alatt és rá kellett jönnie arra: a Múlt úgy fogja körül az embert, akár égy polip és lehetetlen az emlékek elől elmenekülni. E sorok Írója gyakran úgy érzi, hogy meggondolásán volt, amikor életben maradt. A dolgon azonban már nem lehet segíteni. S e rovat Írója most visszatekint a kórházi hetekre és az elkövetkező folytatásokban, ebben a rovatban, elmondja tapasztalatait. E sorok Írója elnézést kér az Olvasótól, ha a mosolygáson olykor átcsillannak a könnyek. Egyetlen mentsége van: őrületesen bolond dolog az Élet! Thursday, June 1,7, 1971 James A. Lövell Jr. 29 napot, 19 órát 4 percet és 54 másodpercet töltött az űrben; most véget vetett asztronauta karrierjének, mert tudományos űrkutatásokra kapott megbízást a Houston Tex-i Space Centerben. Kevesebbet cigarettázunk WASHINGTON — A Federal Trade Commission közölte nemrégiben: Az elmúlt évben az átlagos amerikai dohányzó kevesebb cigarettát szívott, mint az 1969-es esztendőben. T
