Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-13 / 19. szám

12. oldal ú. MAGYAR HlgAPO Thursday, May J3, 1971 MAGYAR VIDÉK: ÉT FALU HATÁRÁN Ez a tanya menni készül. Látni rajta, hogy nem marad «sokáig. Se kapuja, se kerí­tése, csak egy mérges kutyá­ja látszik kívülről. A kutya mutatja, hogy még lakják. Amikor épült, akkor mi még rövid határidőket emle­gettünk, hogy fölszámoljuk a tanyavilágot. Meg is büntet­ték az építőjét, hogy szembe­nézett a hivatalos akarattal. Most türelmesebbek vagyunk, hosszabbra nyújtjuk a határ­időket. Azt se nagyon bánjuk, ha valaki újat épit. És éppen most határozza el ennek a ta­nyának a lakója, hogy be­költözik a faluba. Aki sokat jön-megy a sze­gedi járásban, egy dolgot je­gyezzen meg. Óvakodjon az általánosításoktól. Ha három eset egymás után sorakoztat­va valamilyen következtetés­re ösztönözné, a biztonság kedvéért nézze meg a negye­diket is. Nagy a valószínűsé­ge, hogy ott a konra. Bonyo­lult járás. Nem is az általá­nosítás, csupán egy vélemény kedvéért kopogtassunk be mégis ebbe a tanyába. Monostori Gergelyék For-ÖHAZAI GÖRBE TÜKÖR: PÁNIK Sehoda Lajos egy pillanat­ba megállt a lépcsőházi for­dulóban. Reszkető kézzel, ide­gesen végigsimitott a homlo­kán. “Átkozot legyen az a pil­lanat, amikor a pénzhez nyúl­tam. December 8, 17 óra 5 perc, 40 másodperc. Ekkor hamisítottam meg a pénztár­­könyvet és egy elszánt moz­dulattal az aktatáskámba do­báltam száznegyvenezer fo­rintot. Most hivatnak az iro­dára. Végem van.” Hideglelősen, borzongva be­kopogott az iroda ajtaján. — Szabad — mondta egy tompa hang. Stomacsek ki­mért udvariassággal hellyel kínálta meg. Sehoda feszeng­ve ült le a szék csücskére. ‘'Értesíteni kellene Irént, ne várjon a vacsorával, mert ■csak négy év múlva eszem meg azt a bablevest.” — Közlöm önnel, hogy eddig elégedettek voltunk munká­jával. Pontosan, becsületesen végezte a dolgát. Sehoda figyelmét nem ke­rülte el, hogy Stomacsek hangsúlyt adott annak, hogy "eddig”. Most örült igazán, ihogy Irén nem szült neki gye­reket. Az osztálytársa gúnyo­san sikkasztónak neveznék az apját. — Meg kell, hogy mond­jam, teljesen érthetetlen előt­tem, amit tett — mondta ko­moran Stomacsek. —Szabadna érdeklődnöm, mik a tervei velem kapcsolat­ban? — kérdezte, de azon­nal rájött, hogy ez ostoba kér­dés volt. Mit következhet? Egy telefon a főkapitányság­ra. Negyed óra múlva már egy nyomozó karján távozom. Ha becsületszavamra adom, hogy nem szököm el, talán nem bi­lincsel meg. Mindig olyan ér­zékeny volt a bőröm. Stomacsek érdes hangja riasztotta fel gondolataiból. — Mondja, hogyan tehetett ilyet? Maga érettségizett, in­telligens ember! — Ne kínozzon! Megtör­tént. Felelni fogok érte — suttogta, lehajtott fővel. — Ezt igazán nem vártam magától. Ma délelőtt átnéz­tem a pénztárkönyvet, és megdöbbentő f e 1 f e d e zésre bukkantam. Mondja, iskolá­zott ember létére azt, hogy “átvitel” miért írja két tével ? Sehoda csak lassan tért magához: — Elnézést kérek. Téved­tem, emberek vagyunk. ígé­rem, többet nem követek el ilyen hibát. —Kérem, a jövőben gon­dosabban ügyeljen a munká­jára ! — Igenis — hajolt meg alázatosan, és boldogan, majd megkönnyebbülten elindult kifelé. Az ajtó előtt Stoma­csek hangja megállította: — Várjon. Még egy apró­ság. Egészen véletlenül azt is felfedeztem a pénztár­­könyvben, hogy maga száz­negyvenezer forintott sikkasz­tott. Sehoda előtt elsötétült a világ. Stomacsek igy folytat­ta: Vizsgálataim szerint maga ezt az összeget tiz évvel ez­előtt sikkasztotta. Könyör­­gök, ne okozzon nekem kelle­metlenséget. A felettesem megkérdeznék, hová tettem a szemem? Én a jövő hónapban nyugdíjba megyek. Ne hábor­gassuk egymást. Az utódom, az uj revizor majd talán éberebb lesz. A fiataloké a jö­vő. Még egyszer nagyon ké­rem, kezelje bizalmasan ezt az ügyet. Kézcsókom a ked­ves feleségének . . . Galambos Szilveszter ráskuton építettek házat. Há­romszobást, szépet. Már a parketta is megvan hozzá, csak még nem tudták lerakni. Öt éve épül a ház. Télen csak az állatok vannak itt, meg napközben az, aki bajlódik ve­lük. Ma éppen az asszony. Tő­le kérdezem, készülődik-e más is. — Nem nagyon. Ezt sem lehet úgy érteni, ahogy első hallásra gondolja az ember, mert a másik mon­data mást mond: — Aki akart, az már el­ment. Fiatalt itt maga nem nagyon talál. Addig lesz csak tanya ezen a vidéken, amig az öregek élnek, ök marad­nak. Meddig? Végig. Egy van csak a köves ut mellett, aki készül Balástyára. A többi marad. Ha leesik a lábáról, akkor is marad. Ott vannak az én szüleim is Öszeszéken. Eszerint a jóslat szerint az öregekkel együttbaktató idő eszi meg a tanyákat két falu — Balástya és Forráskút — határán. Ha minden ilyen kis tanya helyett háromszobás szép ház épül parkettásán a faluban, akkor megéri a cse­re, csak örülni lehet neki. Olyan szép ez, mint nagy bo­rulás után a napsütés. De hát­ha van árnyéka ennek is! Monostoriné azt mondja, ha a brigádvezető elindul embe­reket toborozni, talál is, nem is. A fiatalok nemcsak a ta­nyától futnak, kerülik a té­­eszt is. — Még a nagyon bu­ta gyerek is más munkahe­lyet keres magának. Elmegy a gyárba. Megállnák az írással, ha azt kellene szavakba szednem, hogy álljunk meg egy gondo­latra, és ragasszuk csak visz­­sza a gyerekeket a tanyára. A téesznek úgy kell fordítania szekere rudját, hogy a fiatal is jól érezze ott magát. Kér­dezgetem, miért jobb a gyár vagy a más munka, mint a szövetkezet. Mikor vesz autót és házat egyszerre a közön­séges munkásember Szege­den? Erre még várnunk kell. ra megállt a lépcsőházi for­­né, hogy az a könnyebb élet. Nincsen itt szabad szom­bat, de még szabad vasárnap se. A paraszti élet ritmusához hozzátartozott azelőtt, hogy vasárnap megetette a jószá­got, megborotválkozott, és el­indult tájékozódni. Vagy a templom előtt szerezte híreit a világtól, vagy a kocsmából. De kimozdult hazulról. Most? Jön a vasárnap, ott a háztáji. Az egész családnak. Azelőtt is hajnalban kelt a paraszt, és dolgozott vakulá­sig. De délben kifogta az ál­­j latot, etette, pihentette. Sze­­| mére húzta ő is a kalapot, és | aludt egyet. Mert kint a ká­nikula elviselhetetlen más­képpen. Most nem kell etetni az állatot, a gépnek pihenni | sem kell ,nem pihen az ember se. Nagyon hosszú igy egy­­szuszra. Erre már azt mondja a fia­tal, nem kell -inkább az autó. Vagy ha kell, vegyék csak meg az öregek, majd ő bele­ül. Az érte járó megfeszített munkát nem vállalja. Aki ennyire józan okfejté­seket szerkeszt a fejkendő alatt, azt meg kell kérdezni, mi lenne az orvosság. — Úgy mondjuk, invázió­hoz vezetne, ha rövidebb len­ne a nyugdij. Ennél nagyobb nem lenne. Elmegy, aki elme­het. Ezt kellene észrevenni. Gazdaságtant tanul éppen a téeszelnök. Kérdezem tőle, hogyan is állunk a nyugdíjjal. Az a hasznosabb, ha meg­­nyujtjuk a hozzá vezető utat vagy esetleg más? Az elnök szerint sok probléma megol­dódna, ha úgy számítanánk a paraszti nyugdijat is, mint az iparit. Aki most marad, akkor is maradna, mert amig bir, úgyis dolgozik. És sze­rinte js jobban maradnának a fiatalok. A legrégibb tanyák között is látni, hogy a világ nagyot lépett előre, és a mai fiatal a mai világgal akarja tartani a lépést. A nagy igyekezet­ben azért hosszabbat is lép néha. Csak a kátyút akarja átlépni, de átugorja a holnapi szerencséjét is. De a kátyú­kat mégis be kellene töm­nünk. Horváth Dezső NEMES NAGY ÁGNES: MÁJUS (A hegyi-ló) Az orgonák, a labdarózsák. A pázsiton egy hegyi-ló. Bozontos sörény-sugarakkal fénylik, mint egy májusi nappal, S mint egy korán hajnalodé májusi éjjel: reámtekint e hegyi-ló fehér-pillás, sötét szemével. HUMOR KEZDŐ ASSZONYKA A fiatal asszony igy ára-NEM SZÉGYEN dozik a barátnőjének: — A férjem mindent imád — Egyetlen vagyonom arajtam. A hajamat, az alako­józan eszem.mat, az eszemet, a hango­— Nézze, ne panaszkodjon.mat... A szegénység nem szégyen...— És te mit imádsz rajta? KORKÉRDÉS — A kifinomult Ízlését! Az öreg zsebmetszőt meg-FOGAS KÉRDÉS kérdezi a biró: — Ügyvéd ur, mi a nagyobb — Alig egy évvel ezelőttsértés, ha valakit részeg disz­állt előttem. Szégyelheti ma-nónak, vagy ha hülyének ne­gát!vezek ? — Tisztelt biró ur — igy a— A hülye nagyobb sértés. vádlott —, 50 éve működöm— Miért? ezen a pályán, most válassza’:— Mert a részegség hol­magamnak uj mesterséget?napra elmúlik . . . Seattle, Wash. — Ottfelejtett cigaretta okozta a tüzet, amelyben tizenkét idősebb személy lelte halálát, 10 másik pedig súlyosan meg­sérült, a képen látható, öreg bérházban.

Next

/
Thumbnails
Contents