Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
Thursday. Jan. 14, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal SZEX JELIGE — Kedves Miss Homoki, öntől kérdezek valamit. Most nagyon divatos az, hogy szex. Mindig arról beszélnek és erről Írnak. Véleménye szerint van valami különbség a szerelem és a szex között? VÁLASZ — A szerelem öszetett valami, lelki és testi vonzalomból áll. Amit manapság szex néven emlegetnek, az a nő és a féi'fi kapcsolatát pusztán a testi kapcsolatokra redukálja. * * * ANYÓS — 4 évvel ezelőtt mentem férjhez. Két kisgyerekem van. Az anyósom itt lakik a szomszédban és ő parancsol a házban, beleszól abba, hogy mit főzzek, hogyan főzzek, milyen ruhát és cipőt vegyek, hogyan neveljem a gyerekeket és azt is előírja, hogy milyen tisztítószert vegyek a konyhára. Még a legbizalmasabb hálószobaügyekbe is beleszól, legutóbb például kijelentette, hogy elég volt a gyerekekből, nem kell több. Én nem akarok veszekedést, ne mondja azt, hogy azért veszekedek vele, mert a menye vagyok. A férjemet kértem meg, már többször, hogy beszéljen vele és békésen intézze el, hogy ne avatkozzon bele mindenbe. Sajnos, hiába kérem, mindig azt mondja, hogy ő legénykorában megszokta, hogy az édesanyja parancsolt neki, szokjam meg én is és már többször mondta, hogy a mama jobban főz, mint én, az ő mamája mindent jobban tud. Sokszor megtörténik az is, hogy telefonon felhívja és vele beszéli meg az üzleti ügyeket, velem pedig nem is beszél ilyen dolgokról. Hogyan oldjam meg ezt a problémát? VÁLASZ — Mondhatnám, hogy száz anyósproblémához ez a százegyedik. Ez azonban komolyabb. A maga problémája voltaképpen nem anyós-probléma, hanem férj-probléma. Szép dolog, ha a gyermek szereti, tiszteli az édesanyját, de kétgyerekes családapa már nem játszhat bébyszerepet. Ne tűrje. A férje gyenge ember. Hozzászokott ahhoz, hogy parancsszóra hallgasson. Ha parancs kell neki, akkor inkább maga parancsolgasson. Kevesebbet, mint a mama, de azért parancsolgasson. Ezzel előbb-utóbb a saját lábára állítja. Addig az egyik láb a maga lába legyen. Kezdje azzal, hogy szép szóval de erélyesen mondja meg neki, hogy a mama mától fogva szívesen látott vendég nálunk, de én azt csinálok, amit helyesnek tartok a konyhában, a nappaliban és a hálóban egyaránt. Ebből ne is engedjen. Lehet, hogy kis vihar lesz belőle, de az majd elmúlik. Neveljen felnőtt férfit a béby-férjből. 5$C i{C ijí ANNY — Kedves Miss Homoki, szabad, független. nő vagyok és két évvel ezelőtt egymásba szerettünk egy férfivel, aki nős ember, azonban akor már különváltan élt a feleségétől. Azt mondta, hogy elválik és elvesz engem. Azóta többször is sürgettem a válást, de mindig volt valami kifogása a halasztásra, azonban megesküdött, hogy neki nem kell a felesége, csak engem szeret. Én jól tudom, hogy a feleségének állandó barátja van, együtt laknak, ami elég bizonyíték lenne ahhoz, hogy a bíróság kimondja a válást, ő azonban eddig még semmit sem tett a válás érdekében. Most megint szóltam neki és türelmet kért, mert a múlt hónapban vett uj autót 30 havi részletre, azt előbb ki akarja fizetni, hogy ne menjen adóssággal egy uj házasságba. Én nagyon szeretem őt, azonban már türelmetlen vagyok, kezdem elveszteni a bizalmamat, hogy nem tartja be az ígéretét és ezért tanácsot kérek. VÁLASZ — Nem először válaszolok már hasonló kérdésre: nős ember házassági Ígérete nem több, mint cigarettafüst. Két éve tart ez a história. Neki fontosabb az uj autó, mint maga. Tud számolni? Harminc hónap az újabb két és fél év. Maga már két éve szívja az Ígéret cigarettafüstjét. Sürgősen hagyja abba, mert ha még két és fél évig szívja, egész életre szóló füstmérgezést kap. * * * FILM — Kedves Erzsbet, kérem, adjon nekem tanácsot. 16 éves lányom van, gyönyörű szép. — Nem láttam a moziban ilyen szép sztárt, mint amilyen ő. Szeretném, ha filmsztár lenne és ő is szeretné ezt. Tehetsége van hozzá és ha utánozza a sztárokat, jobban játszik, mint a sztárok. Kivenném az iskolából, hogy gyorsabban csináljon karriert. Arra kérem a tanácsát, hogy hogyan kezdjem el? VÁLASZ— Kezdje azzal, hogy a lánya először fejezze be az iskoláit, közben tanulhat valamelyik színházi, illetve film-iskolában. Ott majd kiderül, mit tud. Mert az nem elég, hogy utánozni tudja a sztárokat, az sem minden, hogy szép. Attól még nem biztos, hogy sztár lesz. Ha minden szép lányból sztár lenne, több lenne a sztár, mint ahány néző a moziban. Nem akarom letörni az ambícióját, nem akarom kedvét szegni, de ne lovai ja bele magát ábrándokba. És ha megpróbálkozik, de nem sikerül, ne keseredjen el se maga, se a lánya. Annyi más, könnyebben járható, szép pálya is van. Vigyázzon, legyen óvatos, nehogy esetleg anyai elfogultságból téves útra terelje és elrontsa vele a lánya életét. VIDÁM SAROK: JÓ NAPOT, ELFI KE! Gyerekkorom első fogorvosa hatalmas termetű ember volt, közel járt a két méterhez. Vastag karját akkora erő duzzasztotta, hogy két ujjával ki tudta volna huzni a legerősebb fogsor háromgyökerű zápfogát is. Az érzéstelenítés abban az időben még nem állt olyan fokon, mint ma. Az én fogorvosom beszélőkészségét hivta az injekció segítőtársául. Nekem például egyszer jajgatás közben elmondott egy történetet Feri nevű kisfiáról. Ferike egyetlen gyerekük volt, dédelgették és ellátták minden földi jóval. A gyerekszoba tele volt minden elképzelhető játékkal, mesekönyvvel. Volt a gyereknek egy nála csaknem nagyobb képeskönyve is, amelyben benne diszlett az állatvilág magas szintű képviselete: majmok, zsiráf, tigris, oroszlán, zebra és elefánt. A gyermeket harmadik születésnapján kivitték az állatkertbe, hogy elevenen is megismerje a képeskönyv lakóit. Ferike boldogan álldogált a majomketrec előtt, jókat nevetett a majmok ugrándozásán, megbámulta a zsiráf hosszú nyakát, a zebra csikjait, és régi jóbarátként üdvözölte az oroszlánt. Mikor az elefánt ketrece elé értek, s szembetalálta magát az ormótlan óriással, s természetes nagyságban meglátta félelmetes ormányát, magasba nyúló hátát, mindent legázolni tudó lábait, szinte megsemmisült a rémülettől. Ijedten kapta le fejéről a sapkáját és remegő alázattal köszöntötte a ketrec urát: — Jó napot, Elfike! A múltkoriban a vonatról jövet benézett hozzám egy fiatal barátom, a kisfiával, Zolival. ' Az állatkertből jöttek. Kikérdeztem a gyereket, hogy miket látott? — Nem féltél az elefánttól? — kérdeztem —, mert emlékemben váratlanul feltámadt a régen elhalt, régen elfelejtett fogorvos és Ferike fia, aki az apját nagyon régen követte. Elém ugrott a fogorvosi szék, a fájdalmas fúró és a csillapításra szánt mese: “Jó napot, Elfike!” És elmondtam az egykori Ferike történetét. A gyerek másnap felébredve reggeli álmából, felállt kis ágyában és vigyorogva köszönt anyja felé: — Jó napot, Elfike! Milliók és milliók halnak meg úgy, hogy nyomot, emléket nem hagynak maguk után. Egyesek után marad egy furcsa gesztus, egy szokatlan mozdulat, egy fintor, egy megrögzött mondás emléke. Ezekben élnek tovább, amig az emlékezők élnek. A réges-régen meghalt és elfelejtett Ferikét feltámasztotta bennem a véletlen. Tehát még nerp halt meg egészen. Három szó fennmaradt belőle. , Ezt a három szót átvette Zolika, s lehet, hogjr átadja majd a fiának, unokájának. Ferike akkor hal meg egészen, ha az utána maradt három szó is lehunyja a szemét. Falu Tamás MOSOLYOGJUNK j MEGNYUGTATÓ Mondja a cipőüzletben az eladó: — Biztosíthatom önt, hogy öröme lesz a cipőt bői. Különösen, ha leveti. ARCHEOLÓGIA Mondja az archeológia professzora: — A barlangban gyönyörű korsókat találtam meg aranypénzeket, ókori ékszereket, és néhány jóállapotban levő halottat. ÖNBIZALOM A kritikustól megkérdezik: — Ha már állandóan arra oktat másokat, hogyan és mit kell írni, miért nem próbálkozik meg ön is az írással? Aggodalommal eltelve válaszolja: — Akkor ki tanítaná az írókat? OKOS KUTYA — Az én kutyám olyan okos, hogy ilyen nincs több a világon. -— Mit tud? 1 — Hogy mit tud? Hát például ki tudja morndani a saját nevét. -;A — Mi a neve a kutyájának? s — Vau-vau ... , :i A férj a feleségéhez: — Ne engedd meg a lányodnak, hogy hozzá menjen ehhez a fiatalemberhez. Hátha találunk valami értelmesebb fickót. — Hej, ha annak idején én is igy gondolkoztam volna ... FODOR JÓZSEF: EMBER SZAVA ] Megbocsátok én mindenkinek már, És aki gyűlöl is, köszönöm, Hiszen e föld tán nem volt neki sem Zavartalan és tisztitó öröm. Minden verssel egy hártya hulljon itt. ] Rólam, mely tisztult lényegem fedi; 1 Minden sorom egy büntől-tisztulás; Hát miért lennék rossz? Lelkem szenvedi. Csak szánom a bolondot, a reám Fenekedőt; nem érdekes, mi én; Hisz magammal nem vihetem, mi van: S e világon itt semmi sem enyém. Álaim is tán mások álmai. E különös, fényes kisértetek, Pedig ha vagyok, csak értük vagyok, Szép szenvedésben tőlem vérzenek — Egytől, kinek ha fáj tán a világ, Csak mert benne túlsókat álmodott Létről, emberről; s hogy mi benne rossz, Nyugodni abban sohasem tudott.
