Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 14, 1971 Az emigráció uj számadatai Irta: KLAMÁR GYULA Régi és fájó pont: az emigráció. Úgy tűnik, sohasem fog már megszűnni, hiába minden reménykedés, mert újra és újra érkeznek emigránsok a keleti féltekéről, ide nyugatra, annak is első nagy állomáshelyére, Becsbe. Az elmúlt 1970-es esztendő ismét rekordévnek számit, mert . noha állítólag Magyarországon sokat változott az utóbbi időben a helyzet, az 1970-es évben mégis sokan maradtak. kint. Az osztrák statisztikai hivatal éppen most tette közzé, idevonatkozó adatait, amelyeket igyek- KUrnái CyuU szem gyorsan továbbadni, miután kétségtelen, hogy mindenkit a világon, aki magyar, érdekelnek ezek a számadatok. Elöljáróban hadd iktassak ide az osztrák adatok közül kettőt, mindegyik régi évekre vonatkozik: az első 1956-ra, a másik 1957-re. Lényegében ebben a két esztendőben bonyolódott le a nagy' menekülés, az 56-os forradalom után. Az osztrákok 195(3- ban 170,690 menekültet mutattak ki, illetve eny-r nyien voltak, akik menedékjogért folyamodtak a helyi hatóságokhoz, 1957-ben pedig 58,585-re csökkent le a számuk, de persze még mindig eléggé magas. Igaz ,hogy a fenti két számról nem lehet kétségen kívül megállapítani, hogy . abban csakis magyarok szerepelnek-e, de több mint bizonyos, hogy 99.9 százalékban magyarokról lehet szó. Az 1956 előtti statisztika ugyanis — amely az öszes menekültek adatait magában foglalja, igy fest: 1952-ben 2457 1956-ban 1732 — 1954-ben 2283 — 1955-ben pedig 1911. Nyomban ezen szerény számadatok után következik a két kiugrás: 1956-ban 170.679 és 1957-ben 58,585. Ez körülbelül meg is egyezik a köztudomású adatokkal, hogy ugyanis az 56-os forradalom után mintegy 220—230 ezer magyar hagyta el hazáját és vándorolt ki nyugatra. (Hogy belőlük mennyien tértek haza a meghirdetett amnesztia alapján, máig sem lehetett megállapítani: a magyar hatóságok propaganda okokból jócskán eltúlozzák a hazatértek számát.) A most közzétett adatok több szempontból is érdekesek. Az első. az ,hogy ötvenhat után csak pillanatnyi megtorpanás következett a menekü-, lésekben, aztán megint elkezdődött a “lelépések” korszaka, noha hiba lenne tagadni, hogy a Rákosi-rezsimhez: képest javult Magyarországon a politikai éghajlat. Sőt, valamicskét javultak a lakásviszonyok is, nem is csak azért, mert az eltávozott tömegek lehetővé tették sok-ezer otthonmaradónak a lakásszerzést, hanem azért is, mert hiszel épültek és épülnek állandóan lakások a fővárosban ugyanúgy, mint vidéken. Egy-egy esztendő gyengébb “termése” után nagyobb kiugrások következnek, mint pl. az 1960-as év 412 magyar asylkéröje. 1964-től kezdve pedig a tendencia egyetlen évben sem csökkent, hanem inkább folyamatosan emelkedik. lyen Magyarországon volt és lehetne valaha is. Ez lehet az egyesegyediili magyarázata az emelkedő számú menekülteknek. (1970-ben például minden eddigi rekord megdőlt. Noha még nincsenek pontos adatok, de úgy látszik, hogy kb. 1300 magyar menekültet regisztráltak 70-ben az osztrák hatóságok. A legtöbbje nem maradt Ausztriában, hiszen nem azért jött, hogy keveset keressen, hanem azért, — ha már lúd, legyen kövér! — és igy a legendás keresetű országokba regisztráltak: Amerikára, Kanadára, Ausztráliára, Dél-Afrikára. Európában csak Svédország örvend nagy kelendőségnek. Örvendene Nyugat-Németország és Svájc is, ezekre a helyekre azonban nehéz bejutni. Az. is érdékes, hogy amig a magyar menekülések száma fokozatosan emelkedik, addig a jugóké csökken és 1970-ben már megcserélődtek a listán. SASS. ERVIN: Három szivem három szivem hogyha volna szerelmedért mind dobogna fekete éj hogyha lennék ttideg arcom melengetnéd fényes hajnal hogyha leszek elfutok a felhők felett % ellopom a piros Napot s kitűzök egy ujj csillagot ,4 NEK DÓ TÁ K SAN CLEMENTE, Calif. — Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtóosztályának vezetője, közölte az ujságirókkal: Nixon elnök április közepén — Melvin R. Laird, honvédelmi miniszterrel történt megbeszélés után közölni fogja, hogy újabb amerikai katonai egységeket vonnak ki Vietnamból. A visszavonásra kerülő amerikai katonák létszáma felöl még nem döntött az elnök jelentette ki Mr. Ziegler. MOSZKVA — Andrei Gromyko, szovjet külügyminiszter közölte Jacob D. Beam, amerikai nagykövettel: A szovjet kormány a leghatározottabban tiltakozik az olyan incidensek ellen, mint amilyen nemrégiben a washingtoni Szovjet Kulturközpont bombázása volt. Gromyko közölte: Amennyiben ezek az incidensek tovább folytatódnak, sor kerülhet arra is, hogy a szovjet kormánymegtorló intézkedéseket léptet életbe a Szovjetunióban tartózkodó amerikai állampolgárokkal szemben. Mr. Beam, az amerikai külügyminisztérium nevében .sajnálkozását fejezte ki a washingtoni incidens miatt. HARTFORD, Conn. — Az állami munkaügyi hivatal közölte: Connecticut államban'a munkanélküliség arányszáma jóval magasabb az országos átlagnál — 8.1 százalék. PORT-AU-PRINCE, Haiti — Francois Duvalier, Haiti elnök-diktátora, nemrég kijelentette: már lépéseket tett arravonatkozóan, hogy a fiatalság nagyobb szerepet kapjon Haiti közéletében. Nemsokkal ezután, a “Le Nouvean Monde” (Az Uj Világ), a kormány hivatalos napilapja, endorzáita Jean Claude Duvoliert, az elnök fiát, mmt Duvalier várható utódát. Ezek szerint tehát Duvalier utóda — halála esetén — fia lesz. Jean Claude most 20 éves és joghallgató. VARSÓ — Innen származó értesülés közli: Gdanskban a hajógyári munkások egyes csoportjai sztrájkba léptek. A hajógyári munkások annak a 200 személynek a szabadonbocsátását követelik, akiket az elmúlt zendülések alkalmával letartóztattak. Lássuk a számszerű adatokat: 64-ben 492, 65- ben 659, 66-ban 791, 67-ben 820, 68-ban 812, 69- ben pedig már ezer fölé emelkedett: 1005 magyar állampolgár kért menedékjogot az osztrák hatóságoktól! Csak a jugoszlávok, 1988 után pedig még csak a csehek vetekedtek a magyarokkal. (Az utóbbiak közül 68-ban 4167, 69-ben 6530 személy folyamodott menedékjogért). Ezt a tagadhatatlanul emelkedő tendenciát az ember ha magyarázni akarja, akkor nem ta'ál rá más feleletet, mint azt, hogy az elmúlt esztendőkben “értek be” Magyarországon azok a gazdasági és egyéb sikerek, amelyeket az 56-os menekültek uj, idegen hazájukban értek e!. Nincs kéznél adatom, de azt hiszem, hogy az újabb évek menekülései egyenes arányban állnak a hazai idegenforgalom fellendülésével. Azaz: amíg a hazaiak a saját szemükkel nem győződhettek meg a “szegény 56-os magyar” magasabb életszínvonaláról,- gondtalanabb életéről, autójáról, stb., addig az emberek nem nagyon vágyódtak nyugatra, sőt áldották az eszitket, hogy nein engedték elragadtatni magukat a menekülési'láztól, bölcsen otthon maradtak lakásuk és bútoruk körében, és a régi állásban — amely esetleg ja-' vult is valamelyest — mig az 56-osnak nulláról kellett kezdenie mindent. Az időközben visszatelepültek is> hozzájárultak önelégültségéhez azzal, hogy eltúlozták a kinti nehézségeket, amelyek tagadhatatlanul megvoltak, de amelyek bizonyos idővel általában elsimultak . . . Az idegenforgalom’hazai forszirozása és a bevitt valuta mennyisége, mely sokszor még a “kis hibákat” is eltakarta a “kedves vendégnél”, okozta a fordulatot. Az otthoniak azt látták, hogy az egykor szegény menekült jómódú külföldi vendégként jelenik meg, rendszerint vadonatúj kocsiján, a legjobb hotelben száll meg és az idegenforgalmi szervek minden gondolatát lesik. A gazdagon visszatértek lettek az irigylésreméltó személyek, néni pedig azok, akik otthon maradtak. És ez igy ment évröl-évre; nem lehetett szó egyes szerencsés esetekről, hanem arra kellett gondolni, hogy-aki nyugatra került annak sokkal jobb a sorsa, mint arfti-Johannes Brahms, a nagy német zeneszerző, a romantikus formamiivészet összefoglalója, rendkívül tisztelte és nagyra becsülte honfitársa, D’Albert zongoraművész és komponista képességeit. Közös munkájuk csúcspontja volt, amikor d’Albert az illusztris szerző vezényletével Brahmsnak két hatalmas zongoraversenyét játszotta el egymás után. Sokkal kevésbé tisztelte Brahms muzsikustársát — magánéletében . . . Nem tudta megemészteni, hogy d’Albert meglepően sűrűn váltogatta feleségeit, hogy házasságainak, válásainak sorát alig lehetett nyomon követni. A múlt század derekán még jeles művészeknél is szokatlan volt viszonylag rövid idő alatt féltucatnyi lakodalom, igy nem csoda, hogy a moralista Brahms egyre nagyobb ellenszenvvel figyelte d’Albert hitves-cseréit. Három feleség “leváltása“ után egy társaságban sor került arra, hogy Brahmsot bemutassák D’Albert negyedik feleségének. A zeneszerző azonban semmiképpen sem volt hajlandó megismerkedni a hölggyel. A közös barátok hosszas un-, szólására végülis dühösen legyintett kezével, és határozottan kijelentette: — Nem, nem nemi — Ezt kihagyom, megvárom a következőt! • • • August Strindberg svéd irpt egy alkalommal Parisban az utcán megszólította egy ravasz, pumpolásairól hírhedt dán kollégája. — Jó, hogy találkoztunk — kezdte a notórius kölcsönkérő. — Talán meg tudnád most adni nekem. azt az ötven frankot, amit a napokban kértél tőlem. — Miféle ötven frankot? — csodálkozott Strindberg. — Mikor adtál te nekem kölcsön pénzt? — Egy héttel ezelőtt, amikor teljesen be voltál rúgva — felelte szemrebbenés nélkül ez az ötletes tarháló. Strindberg azonban feltalálta magát: — Ó, most mái’ emlékszem —- mondta — csakhogy azt az ötven frankot én már régen viszszaadtam neked. Visszaadtad? . . . Mikor? — Tegnapelőtt, amikor te voltál tökrészeg — közölte Stridberg hidegvérrel.
