Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-01 / 13. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ_______________________■__ Thursday, April 1, 1971 HIRES BŰNÜGYEK 1 VILLAMOSSZÉKBEN ÜLŐ RENDŐR HOMLOKÁBÓL LÁNGNYELV CSAPOTT KI (Folytatás az előző hétről) A new yorki “World” ilyen cigiben jelentette első olda­lán a gyilkosságot: — A szérencsejátékos egy rendőr bosszújának áldozata tett. Ezzel szemben, a “Chicago Tribüné” nevű napilap, ezt a címet adta elsőoldalas cikké­nek: — Rosenthal a banda-hábo­rú áldozata lett. A rendőrség, végiilis, elfog­ta a négy gyilkost. Nevük a lkövetkező volt: Harry Horo­­wotz, Jacob Seidenschner, Louis Rosenberg és Frank Cirofici. Mindhárman az East Side lakói voltak és jó pénzért bármiféle gyilkosságra vállal­koztak. Ezt megelőzően, New York­ban az Írek voltak a gangsz­­ter-bandák szervezői és tag­jai, ebben az időben azonban, amikor Rosenthalt meggyil­kolták, a new yorki gangsz­­ter-bandák tagjai már zsidók és olaszok voltak. A rendőrség, ezenkívül, há­rom szerencsejátékost is le­tartóztatott, nevük: (Bald) Jack Rose, Bridgey Webber és Harry Vallon. Mindhárman megesküdtek vallomásukra, amelynek lényege ez volt: Ze­­lig megbízásából fogadták fel a 4 fegyveres gangsztert és a gyilkosságért mind a 4 férfi, személyenkint 1000 dollárt kapott. Ez a pénzt egy másik sze­rencsejátékos, Sam Schepps, fizette ki a gyilkosoknak. A három szerencsejátékos (készségesen “köpött” és mind­hárman kijelentették: Rosen­thal meggyilkolására Becker detektiv-hadnagy, adott meg­bízást. Ezután letartóztatták Be­­ckert és a körzeti ügyész elő­le megfontolt szándékkal el­követett gyilkossággal vádol­ta. Scheppst is előkeritették s vele is vallomást írattak alá. Becker ügyvédje azt állítot­ta, hogy mind a 4 gyilkos és mind a 4 szerencse játékos Ígé­retet kapott Whitmantól ar­ra, hogy vallomásuk fejében nem indul ellenük eljárás. Whitman ezt tagadta, a körze­ti ügyésznek azonban nem so­kan hittek. Tény viszont az, hogy a tényleges 4 gyilkost később bíróság elé állították, mindegyiküket bűnösnek ta­lálták előremegfontolt szán­dékkal elkövetett gyilkosság­ban és végiilis, mindegyikü­ket villamosszkbén kivégez­ték. Tény viszont az is, hogy Whitman, körzeti ügyész, iga­zi céltáblája Becker volt. Whitman kétségtelenül tisz*­­tában volt azzál, hogy milyen kedvező politikai előnyökkel jár számára, ha sikerül fel­számolnia az úgynevezett “rendőri korrupciót.” Két nappal a Becker ügy tárgyalása előtt, egy másik gangszter agyonlőtte az ucán Jack Zeligte. Whitman arra hivatkozott, hogy a gyilkost Becker barátai bérelték fel, a bírósági tárgyaláson ugyanis a vád koronatanúja Zelig lett volna. Becker ügyvédje azzal vá­laszolt, hogy ez az állítás már csak azért sem állja meg a he­lyét, mert hiszen Whitman meg sem idéztette tanúként Zeliget. Becker ügyének tár­gyalása megkezdődött. A kör­zeti ügyésznek azt kellett bi­zonyítania, hogy Becker volt az, aki felbérelte, illetőleg fel­­béreltette a 4 gangsztert Ro­senthal. Ehhez viszont az volt szükséges, hogy a körzeti ügyész bizonyítani tudja: Be­cker személyesen találkozott és beszólt Rose, Webber és Vallon szerencsejátékosokkal, akik viszont a 4 gyilkost fel­bérelték. Rose azt állította tanúvallo­másában, hogy ilyen találko­zás valóban történt. Becker védője ekkor keresztkérdések­nek vetette alá. A biró nem volt hajlandó félbeszakítani a tárgyalást, holott nyár volt, a védő fáradt volt, a tárgyalóteremben hő­ség volt. Ennek következté­ben a keresztkérdések nem bizonyultak sikeresnek, habár a védő jelentős kételyt hin­tett el arra vonatkozóan, hogy a Rose által említett találko­zás valóban megtörtént-e. Becker maga is vallani akart tanúként saját ügyében, védője azonban lebeszélte er­ről. A védő mindenekelőtt nem hitte, hogy az esküdtek hitelt adnak a szerencsejátékosok­nak és a 4 gyilkosnak, egy de­­tektiv-hadnaggyal szemben. A védő ezenkívül arra hi­vatkozott : ésszerűtlen lett volna Beckernek meggyilkol­tatnia Rosenthalt, mert hiszen Rosenthal Beckert vádol# nyi­latkozat után, mindenki szük­ségképpen Beckerre gyanako­dott volna. Az esküdtszék, Whitman, körzeti ügyész szenvedélyes védbeszéde után, bűnösnek találta Beckert előre megfon­tolt szándékkal elkövetett gyilkosságban. , Beckert halálra Ítélték. Az állami Legfelsőbb Biróság — néhány jogi hibára hivatkoz­va — uj tárgyalást rendelt el. Az uj tárgyaláson azonban Whitman, körzeti ügyész, uj tanukkal jelent meg, akik bi­zonyították, hogy a kérdéses alálkozásra Becker és a sze­rencsejátékosok között, való­ban sor került. Éi’dekes módon, a tanuk mindegyike — gangszter volt. Az uj tárgyaláson is bűnös­nek minősítették Beckert. Ezekután Becker ügyvédje fellebbezett, az állami Legfel­sőbb Biróság azonban ezúttal elutasította a fellebbezést. Kitűzték a kivégzés uj idő­pontját, amely veszedelmesen közeledett. New York politi­kai életében ekkor már jelen­tős változás történt: New York állam kormányzója Charles Whitman volt. Eecker védője, arra hivat­kozva, hogy újabb bizonyíté­kok állnak rendelkezésére, azt kérte Whitman kormányzótól: mivel uj tárgyalás lehetséges, függessze fel a kivégzést ad­dig, amíg errevonatkozóan döntés történik. Az egykori körzeti ügyész azonban könyörtelen maradt Beckerre] szemben: a kérést elutasította. A kivégzés előtt két nappal, Becker felesége folyamodott kegyelemért Whitman kor­mányzóhoz: Whitman ezt a kérést is elutasította. Becker maga egyetlen egyszer sem kért kegyelmet: ennél sokkal büszkébb volt. S azután elkövetkezett a ki­végzés időpontja és Becker homlokából 60 percen keresz­tül lángnyelv csapott elő. Néhány évvel ezelőtt vi­szont, egy Andy Logan nevii Írónő, könyvet irt az esetről és könyvében bizonyítani igyekszik azt, hogy Whitman — saját politikai karrierje ér­dekében — hamis tanukat vo­nultatott fel a detektiv-had­nagy ellen. Több, mint félévszázaddal a történtek után, ezt már Washington, Fehér Ház. A hivatalos eljegyzési bejelentés után. Tri­­cia Nixon megmutatta jegygyűrűjét a jelenlévő újságíróknak. A gyémánt és zafír gyűrű a vőlegény, Edward F. Cox családjának egyik örökölt ékszeréből készült. Kürthy Miklós: KRÓNIKA Szerte a világon arról pa­naszkodnak a tudósok, hogy mi, emberek, túlságosan so­■kan vagyunk és amennyiben a szaporodás ilyen mérték­ben folytató­dik tovább, rö­­videsen lehe­tetlenség lesz a Földön élni Kürthy Mikló* — túlzsúfolt lesz a világ. Ugv tűnik előttem, hogy a figyelmeztetés szükséges s in­dokolt, sőt, szükségesek az úgynevezett születés szabá­lyozási programok. Nem értem azonban, hogy miért részesítik a világ civi­lizált országai még mindig adókedvezményben a családo­kat és a gyermekeseket? Az adókedvezmény olyan jelen­ség, amely szükségszerűen idézi elő a szaporodást. Érde­kes módon, annak ellenéie, hogy a világ kormányai lát­ják a tulszaporodás veszélyét, nem merik levonni a végső kö­vetkeztetést és nem merik megszüntetni a családosok adókedvezményét. Mindenfajta “születéssza­bályozási program” közül pe­dig, kétségtelenül ez lenne a majdnem lehetetlen bizonyí­tani, illetőleg, ennek az ellen­kezőjét sem lehet bizonyítani. Tény az, hogy Becker esetét a bűnösségére vonatkozó kétsé­get gyakran használják érvül jelenleg a halálbüntetés ellen­zői. S talán . . . nem is egészen indokolatlanul. (Vége.) legeredményesebb. Miért se­gítjük elő adókedvezménnyel a gyerekek születését, ha a tulszaporodást veszélyesnek tartjuk ? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nyilvántartása szerint, 1945 óta, szerte a vi­lágon, többszáz, kisebb-na­­gyobb háború és fegyveres csetepaté tört ki. Ennek ellenére, soha még, egyetlen korban sem beszél­tek annyit a békéről, mint mostanában. Nincs olyan po­litikus és államférfi, aki ne vallaná magát a béke hívének (olyan divatos lett ez, akár az aprószoknya) és nagyon kevés olyan politikus és államférfi van, aki — valamilyen módon — ne bonyolódnék fegyveres konfliktusba. Figyelemreméltó tehát, hogy a békeszólamokat fegy­veres konfliktusok kisérik. S ezekután, csodálkozunk azon, hogy fiataljaink nem kedvelik azt a világot, ame­lyet mi, felnőttek, felépítet­tünk és megteremtettünk. Mi­ért kedvelnék? Legyünk őszinték: mi, magunk, kedvel­­j ük ? Spanyol származású festőrnüvész Salvador Dali beszél az újság­írókhoz, clevelandi tárlata alkal­mából. ,

Next

/
Thumbnails
Contents