Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-25 / 12. szám
Thursday, March 25, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal BARÁTUNK A KUTYA Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az embernek már a legrégibb kor óta hűséges társa a kutya. Az ősember vele ballagott ki a mezőre, benn csinált fészket neki a barlangjában. A kutya védte, szolgálta urát, parancsolóját a gazdát. Az évszázadok folyamán az ember és állat viszonya rengeteg fejlődésen, változáson ment át. S ma már az a helyzet, hogy a kutyus sok helyen már nemcsak hűséges, szolgálatkész jószág, hanem megbecsült családtag, akire számtalan esetben végrendelkeznek, hogy jómódban éljen, ha a gazdát elszólitják az örök vadászterületekre. Természetesen vannak helyek, ahol nem értékelik ezt a nagy kutyakultuszt, Azzal hozakodnak elő, hogy mégis előbb következik a gyermek, a rokonság, akik felmenő és lemenő ágon számot tartanak a vagyonra. Meggyőződésem, hogy sokkal inkább a vagyonra, mint a rokoni kapcsolatokra vonatkozik ez a megállapítás. Én a közeli napokban szem- és fültanuja voltam egy igen elszomorító esetnek, amikor a 16 esztendős iskolás kölyök azt mondta, teljes meggyőző-1 déssel, szint-e ordítva az apjának, hogy “miért nem döglesz már meg, hiszen eleget éltél . . .” Az apa nem kis megdöbbenéssel nézett rám. Úgy látszik többször előfordult hasonló eset közöttük. Füttyentett a kutyájának és a tányérjáról egy jó darab húst dugott a kutya szájába . . . “Jobban megérdemlőd-’ — mint ez, és a fiára mutatott. Bevallom, én igazat adtam neki. Ezer szines legenda kering a kutya hűségéről, de a legjellemzőbbet engedjék meg, hogy leírjam ide. Az erdész fiatal felesége rendkívül féltékenyvolt az ura vadászkutyájára. — Takarítsa ki innen a szobából ezt a büdös, bolhás dögöt!” — morcoskodott. — Nem is tudom, miért tartja idebenn ... A jószágnak kinn a helye az udvaron. — Bolha lehet, hogy van benne — adott az aszszonynak is igazat az erdőőr, de olyan hűséges társam, aki már az életemet is megmentette . . . — Az erdőben nélkülözhetetlen és olyan hűséges, hogy bár maga lenne olyan . . . — Na ezt nem hiszem, — vágta csípőre kezét az asszony. — Na mindjárt meglátja — szólt az erdész, — hogy melyikőjük viseltetik nagyobb hűséggel irántam. Azzal levette a falraakasztott vadászfegyverét és az első lábát csuklóból ledurrantotta a kutyának. Az állat összecsuklott. Fájdalomtól könnyesen nézett a gazdájára, aki ekkor ráparancsolt “hozd ide.” ... A kutya ekkor szájába vette a lekaszabolt lábfejet és odabicegett a gazdájához. — Hát kell ennél szebb példa a kutya hűségéről ? Haragszik a kutyára a társadalom egy kis rétege, főleg a postások, az fáj nekik, hogy- ezek a kutyusok örökké megugatják őket, morognak, hadakoznak velük és meg is harapják őket. A kutyák lélektanát csak kevés ember ismeri. Még azok közül sem mindenki, akik a szivükből .ajnározzák, becézik őket és sokszor még egy- tányérból is esznek velük. A kutyák haragja a postások ellen abból származik, hogy- a kuty-usok irigyek, féltékenyek a postásokra és nem akarnak osztozkodni a gazdájuk szeretetében. A postás ugyanis szívesen látott személyiség bármely-ik házban, mert ö hozza a jóhirt, az újságokat, a csekkeket, a meghívókat a partikra, a szerelmes leveleket és ezért van az, hogy- minden háznál szívesen látják őket. Hangos örömmel üdvözlik és ha vihar van, ott marasztalják, hideg időben megkínálják egy-egy pohárka pálinkával. A kutya ezt érzi, irigy és féltékeny és ha ilyenkor ki tud törni a szobából, bizony ráugrik a postásra, dühében beleharap a combjába vagy ha menekül előle, beleragad a nadrágjába. Mindenki tudja, hogy a kutyakultusz Amerikában és Kanadában olyan nagy, hogy nem egy kedvencen láttam már frakkot, sőt olyanról is hallottam, amikor a gazdát egy- külön autón követi. S ha valaki már csak látványosságból is kimegy egy-egy kutyatemetőbe, megdöbbenve láthatja, hogy bizony azok sokkal gondozottabbak, látványosabbak, mint a hamar elfelejtett hozzátartozók hantjai . . . Sírkő sírkő mellett, rajta a felírás a kuty-a nevével, életkorával és a gazda nevével. Halottak napján pedig ahol még élnek emberi hozzátartozók, kigyulnak a mécsesek . . . Nem eggyel beszéltem, aki kijelentette, hogy legszívesebben odatemetkezne a kutya mellé . . . Egy- tudós ezt irja erről a túlzásba vitt bánásmódról: — A házi állatra árasztott túlzott szeretet és gondoskodás azt jelenti, hogy- a tulajdonos ugyanakkor visszautasítja az emberekkel és az emberi közösséggel társulását . . . Ez mindenképpen igy igaz ... A csalódott emberek hü barát-keresése rejlik a dolgok mögött, megtalálni azt a becsületes négylábút, akiben a sok csalódás után meg lehet bizni . . . Az ember ma már el sem képzelhető kutya nélkül. Egy rendkívül érdekes levelet kaptam a napokban. Engedjék meg, hogy közöljek belőle . . . — Sok kuty-a tulajdonos tudna beszélni arról, hogy a gazda és a kutya együttélése milyen nem kellemes köznapi dolgokat is produkál. Az én esetemben pl. Fickó nevű vizslakutyám egyik nem éppen hely-én való cselekedetéből indulok ki. Az egyik esős délutánon levittem sétálni az uecára, az aszfalt latyakos volt, szitált a köd, mikor megtörtént a baj. Elbámészkodtam a mozi előtt, nézegettem a kirakatba kitett fotókat. Észre sem vettem, hogy a moziból tódult ki a közönség-. Fickónak megvan az a rossz szokása, hogy az uccán idegenekkel is szeret ismerkedni. Ha valakit szimpatikusnak talál, élénk farkcsóválások közepette felugrik rá és aprókat ny-üszitve esetleg még a képébe is beleny-al . . . — Pontosan egy- ilyen eset történt vele. A kutya ráugrott egy ötven-körüli drappszinü ruhás férfiúra. Bennem meghűlt a vér. A kutyám egy szempillantás alatt összekente az említett férfiú nadrágját és bizony még a zakójára is jutott egy két lábnyom. Az úriember jogosan kifogásolta az ismerkedésnek ezt a módját és mégcsak a történet csattanóját irom ide. Beperelt és nekem ki kellett fizetnem a tisztítást, kopást, szakadási és az ügyvédi költséget is. — Engedjék meg, tehát nekem, hogy a kuty-a tartók nagy táborának a figyelmét felhívjam. Legjobb gondolni és számítani az ily-en véletlen esetekre és ezért jó ha bebiztosítjuk magunkat. Úgy tudom, hogy erre még nincs általános biztosítás. Minden esetre ez a példa azt mutatja, hogy jó volna bevezetni . . . HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA F—Y. — Kedves Miss Homoki, láttam, hogy nemcsak nők fordulnak Önhöz tanácsért, hanem férfiaknak is szokott válaszolni. Bizalommal fordulok Miss Homokihoz, mer.t nagy- elhatározási előtt állok. 38 éves vagyok és nősülni akarok. Nem vagyok milliomos, azonban nem panaszkodhatok,. Azt szeretném tudni, miről vehetem észre biztosan, hogy egy nő szerelemből vagy anyagi érdekből akar a feleségem lenni. VÁLASZ. — Kétféle nő van. Az egyik amikor a férfihez simul, a férfi szívverését akarja érezni. A másik amikor a férfihez simul, a férfi pénztárcáját akarja érezni. Ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni egymástól a kétfajta simulást. Legjobb, ha kipróbálja, hogy a nő melyük csoportba tartozik. Ne várja amig ő simul: mutassa meg neki a szivét. A pénztárcáját csak akkor mutassa meg, amikor a nő már megelégedett a szivével. ❖ :J: sj= FÉRFIAK JELIGE. — Kedves Erzsébet, 26 éves vagyok és még nem találtam olyan férfit, akiről azt mondhattam volna, hogy ez nekem való- Egyikről sem tudtam elképzelni, hogy le tudok élni vele egy életet. Az én ideálom egy 30—35 év körüli férfi. Okos, müveit, elegáns legyen és megértő. Legy en gy engéd, de mégis erős, igazi férfi, aki senkitől és semmitől sem fél. Hogyan találhatom meg ezt a típust? Csak azt ne ajánlja* hogy járjak társaságba emberek közé, mert ezt amugyis megteszem. Annyi férfit ismerek, hogy nem is tudom pontosan kiszámolni. VÁLASZ. — Nem a férfiakban van a baj, hanem magában. Valamiféle csodalényt keres. Okos legyen, mint a Nobel-dijas Wigner Jenő profeszszor, elegáns mint Cary Grant, gyengéd, mint Paul Valery a halkszavu költő, amellett férfiasán erős és bátor, mint a western-film hőse, aki félkézzel kiszór a kocsmából egy tucat revolveres gengsztert? Akkor már azt is hozzágondolhatná, hogy oly-an gazdag legyen, mint Rockefeller. No, de ne higyje, hogy csúfolni akarom. Csak szeretném ráébreszteni a valóságra. Egy régi dal azt mondja: “Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány, — Hogy jön egy király-fi tán, hófehér paripán.” Ne álmodozzon. Maradjon a valóság talaján. Jól teszi, ha igényes és nem megy feleségül akárkihez, de legyen reális. És még valami hozzá. Ne csak a jövendőbeli férj tulajdonságait bírálja el szigorúan. ítélje meg azt is, hogy maga milyen jó tulajdonságokat vinne a házasságba. * * * ŐSZINTE JELIGE. — Kedves Homoki Erszéhet, 50 éves vagyok, elváltam és 1970-ben férjhezmentem egy két évvel idősebb férfihez. Kis háza és autója van, jól keresett. Kötelez, hogy dolgozzak és amit keresek, utolsó centig elveszi és beteszi a bankba a saját nevére. A bankkönyvet eldugja előlem és a házasságlevelet is. Mindig kiabál, durva és ver, már többször kellett orvoshoz mennem. Egyszer kizárt a lakásból, a rendőröknek kellett segíteni rajtam. Iszik, kártyázik, nők utóm jár. Este 9-kor elmegy és csak hajnalban 3 órakor jön haza. Amikor mérges, mindent összetör. Nem feleségének tart, hanem a kutyájának, éjszaka kizavar a házból, hogy hozzak neki cigarettát. Azt mondja, ha nem tetszik, menjek, de a pénzemet elvette. Mielőtt hozzámentem, volt 4 ezer dollárom, azt is elvette. A gy erekeim más városban laknak, nekik még nem szóltam. Ha idejönnek hozzám, akkor a férjem előttük mindig kedves és szivemnek szólít, de amikor elmennek, utána meg(Folytatás a 15-ik oldalon) fUikely-Molnár Imre
