Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-25 / 12. szám

Thursday, March 25, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal BARÁTUNK A KUTYA Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az embernek már a legrégibb kor óta hűséges társa a kutya. Az ősember vele ballagott ki a mezőre, benn csinált fészket neki a barlang­jában. A kutya védte, szolgál­ta urát, parancsolóját a gazdát. Az évszázadok folyamán az ember és állat viszonya renge­teg fejlődésen, változáson ment át. S ma már az a helyzet, hogy a kutyus sok helyen már nem­csak hűséges, szolgálatkész jó­szág, hanem megbecsült család­tag, akire számtalan esetben végrendelkeznek, hogy jómód­ban éljen, ha a gazdát elszólitják az örök vadász­­területekre. Természetesen vannak helyek, ahol nem értéke­lik ezt a nagy kutyakultuszt, Azzal hozakodnak elő, hogy mégis előbb következik a gyermek, a rokonság, akik felmenő és lemenő ágon számot tartanak a vagyonra. Meggyőződésem, hogy sokkal inkább a vagyon­ra, mint a rokoni kapcsolatokra vonatkozik ez a megállapítás. Én a közeli napokban szem- és fültanuja voltam egy igen elszomorító esetnek, amikor a 16 eszten­dős iskolás kölyök azt mondta, teljes meggyőző-1 déssel, szint-e ordítva az apjának, hogy “miért nem döglesz már meg, hiszen eleget éltél . . .” Az apa nem kis megdöbbenéssel nézett rám. Úgy látszik többször előfordult hasonló eset kö­zöttük. Füttyentett a kutyájának és a tányérjá­ról egy jó darab húst dugott a kutya szájába . . . “Jobban megérdemlőd-’ — mint ez, és a fiára mu­tatott. Bevallom, én igazat adtam neki. Ezer szines legenda kering a kutya hűségéről, de a legjellemzőbbet engedjék meg, hogy leírjam ide. Az erdész fiatal felesége rendkívül féltékeny­­volt az ura vadászkutyájára. — Takarítsa ki innen a szobából ezt a büdös, bolhás dögöt!” — morcoskodott. — Nem is tudom, miért tartja idebenn ... A jószágnak kinn a he­lye az udvaron. — Bolha lehet, hogy van benne — adott az asz­­szonynak is igazat az erdőőr, de olyan hűséges társam, aki már az életemet is megmentette . . . — Az erdőben nélkülözhetetlen és olyan hűsé­ges, hogy bár maga lenne olyan . . . — Na ezt nem hiszem, — vágta csípőre kezét az asszony. — Na mindjárt meglátja — szólt az erdész, — hogy melyikőjük viseltetik nagyobb hűséggel irántam. Azzal levette a falraakasztott vadász­fegyverét és az első lábát csuklóból ledurrantotta a kutyának. Az állat összecsuklott. Fájdalomtól könnyesen nézett a gazdájára, aki ekkor ráparan­csolt “hozd ide.” ... A kutya ekkor szájába vet­te a lekaszabolt lábfejet és odabicegett a gazdá­jához. — Hát kell ennél szebb példa a kutya hűségé­ről ? Haragszik a kutyára a társadalom egy kis ré­tege, főleg a postások, az fáj nekik, hogy- ezek a kutyusok örökké megugatják őket, morognak, hadakoznak velük és meg is harapják őket. A kutyák lélektanát csak kevés ember ismeri. Még azok közül sem mindenki, akik a szivükből .ajnározzák, becézik őket és sokszor még egy- tá­nyérból is esznek velük. A kutyák haragja a postások ellen abból szár­mazik, hogy- a kuty-usok irigyek, féltékenyek a postásokra és nem akarnak osztozkodni a gazdá­juk szeretetében. A postás ugyanis szívesen lá­tott személyiség bármely-ik házban, mert ö hozza a jóhirt, az újságokat, a csekkeket, a meghívókat a partikra, a szerelmes leveleket és ezért van az, hogy- minden háznál szívesen látják őket. Hangos örömmel üdvözlik és ha vihar van, ott marasztalják, hideg időben megkínálják egy-egy pohárka pálinkával. A kutya ezt érzi, irigy és fél­tékeny és ha ilyenkor ki tud törni a szobából, bi­zony ráugrik a postásra, dühében beleharap a combjába vagy ha menekül előle, beleragad a nadrágjába. Mindenki tudja, hogy a kutyakultusz Ameriká­ban és Kanadában olyan nagy, hogy nem egy ked­vencen láttam már frakkot, sőt olyanról is hallot­tam, amikor a gazdát egy- külön autón követi. S ha valaki már csak látványosságból is ki­megy egy-egy kutyatemetőbe, megdöbbenve lát­hatja, hogy bizony azok sokkal gondozottabbak, látványosabbak, mint a hamar elfelejtett hozzá­tartozók hantjai . . . Sírkő sírkő mellett, rajta a felírás a kuty-a ne­vével, életkorával és a gazda nevével. Halottak napján pedig ahol még élnek emberi hozzátarto­zók, kigyulnak a mécsesek . . . Nem eggyel beszéltem, aki kijelentette, hogy legszívesebben odatemetkezne a kutya mellé . . . Egy- tudós ezt irja erről a túlzásba vitt bá­násmódról: — A házi állatra árasztott túlzott szeretet és gondoskodás azt jelenti, hogy- a tulajdonos ugy­anakkor visszautasítja az emberekkel és az em­beri közösséggel társulását . . . Ez mindenképpen igy igaz ... A csalódott em­berek hü barát-keresése rejlik a dolgok mögött, megtalálni azt a becsületes négylábút, akiben a sok csalódás után meg lehet bizni . . . Az ember ma már el sem képzelhető kutya nél­kül. Egy rendkívül érdekes levelet kaptam a napok­ban. Engedjék meg, hogy közöljek belőle . . . — Sok kuty-a tulajdonos tudna beszélni arról, hogy a gazda és a kutya együttélése milyen nem kellemes köznapi dolgokat is produkál. Az én ese­temben pl. Fickó nevű vizslakutyám egyik nem éppen hely-én való cselekedetéből indulok ki. Az egyik esős délutánon levittem sétálni az uecára, az aszfalt latyakos volt, szitált a köd, mikor meg­történt a baj. Elbámészkodtam a mozi előtt, néze­gettem a kirakatba kitett fotókat. Észre sem vet­tem, hogy a moziból tódult ki a közönség-. Fickó­nak megvan az a rossz szokása, hogy az uccán ide­genekkel is szeret ismerkedni. Ha valakit szim­patikusnak talál, élénk farkcsóválások közepette felugrik rá és aprókat ny-üszitve esetleg még a képébe is beleny-al . . . — Pontosan egy- ilyen eset történt vele. A ku­tya ráugrott egy ötven-körüli drappszinü ruhás férfiúra. Bennem meghűlt a vér. A kutyám egy szempillantás alatt összekente az említett férfiú nadrágját és bizony még a zakójára is jutott egy két lábnyom. Az úriember jogosan kifogásolta az ismerkedésnek ezt a módját és mégcsak a törté­net csattanóját irom ide. Beperelt és nekem ki kellett fizetnem a tisztítást, kopást, szakadási és az ügyvédi költséget is. — Engedjék meg, tehát nekem, hogy a kuty-a tartók nagy táborának a figyelmét felhívjam. Legjobb gondolni és számítani az ily-en véletlen esetekre és ezért jó ha bebiztosítjuk magunkat. Úgy tudom, hogy erre még nincs általános biz­tosítás. Minden esetre ez a példa azt mutatja, hogy jó volna bevezetni . . . HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA F—Y. — Kedves Miss Homoki, láttam, hogy nemcsak nők fordulnak Önhöz tanácsért, hanem férfiaknak is szokott válaszolni. Bizalommal for­dulok Miss Homokihoz, mer.t nagy- elhatározási előtt állok. 38 éves vagyok és nősülni akarok. Nem vagyok milliomos, azonban nem panaszkodhatok,. Azt szeretném tudni, miről vehetem észre bizto­san, hogy egy nő szerelemből vagy anyagi érdek­ből akar a feleségem lenni. VÁLASZ. — Kétféle nő van. Az egyik amikor a férfihez simul, a férfi szívverését akarja érezni. A másik amikor a férfihez simul, a férfi pénz­tárcáját akarja érezni. Ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni egymástól a kétfaj­ta simulást. Legjobb, ha kipróbálja, hogy a nő me­lyük csoportba tartozik. Ne várja amig ő simul: mutassa meg neki a szivét. A pénztárcáját csak akkor mutassa meg, amikor a nő már megelége­dett a szivével. ❖ :J: sj= FÉRFIAK JELIGE. — Kedves Erzsébet, 26 éves vagyok és még nem találtam olyan férfit, aki­ről azt mondhattam volna, hogy ez nekem való- Egyikről sem tudtam elképzelni, hogy le tudok élni vele egy életet. Az én ideálom egy 30—35 év körüli férfi. Okos, müveit, elegáns legyen és meg­értő. Legy en gy engéd, de mégis erős, igazi fér­fi, aki senkitől és semmitől sem fél. Hogyan ta­lálhatom meg ezt a típust? Csak azt ne ajánlja* hogy járjak társaságba emberek közé, mert ezt amugyis megteszem. Annyi férfit ismerek, hogy nem is tudom pontosan kiszámolni. VÁLASZ. — Nem a férfiakban van a baj, ha­nem magában. Valamiféle csodalényt keres. Okos legyen, mint a Nobel-dijas Wigner Jenő profesz­­szor, elegáns mint Cary Grant, gyengéd, mint Paul Valery a halkszavu költő, amellett férfiasán erős és bátor, mint a western-film hőse, aki fél­kézzel kiszór a kocsmából egy tucat revolveres gengsztert? Akkor már azt is hozzágondolhatná, hogy oly-an gazdag legyen, mint Rockefeller. No, de ne higyje, hogy csúfolni akarom. Csak szeret­ném ráébreszteni a valóságra. Egy régi dal azt mondja: “Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány, — Hogy jön egy király-fi tán, hófehér pari­pán.” Ne álmodozzon. Maradjon a valóság talaján. Jól teszi, ha igényes és nem megy feleségül akár­kihez, de legyen reális. És még valami hozzá. Ne csak a jövendőbeli férj tulajdonságait bírálja el szigorúan. ítélje meg azt is, hogy maga milyen jó tulajdonságokat vinne a házasságba. * * * ŐSZINTE JELIGE. — Kedves Homoki Erszé­­het, 50 éves vagyok, elváltam és 1970-ben férjhez­­mentem egy két évvel idősebb férfihez. Kis háza és autója van, jól keresett. Kötelez, hogy dolgoz­zak és amit keresek, utolsó centig elveszi és be­teszi a bankba a saját nevére. A bankkönyvet el­dugja előlem és a házasságlevelet is. Mindig kia­bál, durva és ver, már többször kellett orvoshoz mennem. Egyszer kizárt a lakásból, a rendőröknek kellett segíteni rajtam. Iszik, kártyázik, nők utóm jár. Este 9-kor elmegy és csak hajnalban 3 óra­kor jön haza. Amikor mérges, mindent összetör. Nem feleségének tart, hanem a kutyájának, éj­szaka kizavar a házból, hogy hozzak neki cigaret­tát. Azt mondja, ha nem tetszik, menjek, de a pén­zemet elvette. Mielőtt hozzámentem, volt 4 ezer dollárom, azt is elvette. A gy erekeim más város­ban laknak, nekik még nem szóltam. Ha idejönnek hozzám, akkor a férjem előttük mindig kedves és szivemnek szólít, de amikor elmennek, utána meg­­(Folytatás a 15-ik oldalon) fUikely-Molnár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents