Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-18 / 11. szám
Thursday, March 18, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal Ä rács mögött EZT HALLOTTUK A HÉTEN AMERIKAI ELÍTÉLTEK Maga Nixon elnök nevezi őket a “bűn egyetemeinek.” Amerika törvényhozói pedig éppen napjainkban kezdik alaposabban szemügyre venni a börtönöket — s a nép, hosszú évtizedek után, most kezd fölfigyelni annak a 426.000 láthatatlan embernek a sorsára, aki az 50 állam büntetőintézeteiben fizet tetteiért. Nemrégiben egy estét töltött 23 szövetségi biró Nevada állam börtöneiben és másnap feldultan beszéltek arról a “homoszexuális hullámról”, arról a “leírhatatlan keserűségről”, arról a “tombolákról”, amely esténként ezt az intézményt elönti. E. Newton Vickers, kansasi biró: “Ügy éreztem, mintha vadállatok lennének összezárva egy ketrecben. Tiz év ott legalább száznak, ha nem kétszáznak számit.” 1967 óta négy elnöki bizottság vizsgálta az államok börtönállapotát, ötszáz könyv számtalan újságcikk feszegette a problémát, a “falon túl” azonban szinte változatlan az élet. A törvénysértők kétharmada feltételesen nagy óvadék ellenében szabadlábon van. A börtönállapotok ennek ellenére riasztóak. A legrosszabb a helyzet a 4037 megyei börtönben, ahol az egy évre, vagy annál kevesebbre ítélteket őrzik, illetve* azokat, akik tárgyalásukra várnak. Ennek következtében a börtönök lakóinak 52 százaléka Ítélet nélkül van lakat alatt. Legkirívóbb példa az említettekre New Orleans “Parish Prison”-ja, amelynek 850 lakója közül 638 Ítéleti nélkül várja rács mögött a sorsának alakulását. A 187, mindenféle szökést szinte lehetetlenné tevő “erőd” közül 61-et még a századforduló előtt építettek, s a rend, amely voltaképpen megjavítani volna hivatott a börtönlakókat, 1870-ből való. (A 33 éves Rod Beaty egy 65 dolláros csekk hamisításával kezdte, s ma negyedszer tölti büntetését a hírhedt kaliforniai San Quentinben. “Itt az ember minden érték iránti érzékét elveszti. Egy emberélet idebent pontosan annyit ér, mint egy csomag cigaretta — 35 centet. Ha öt év után kikerülök, ne várja senki, hogy ennél többre becsüljem az életét...”) Indiána állam költségvetésének mindössze másfél százalékát költi a büntetésvégrehajtási intézetek fönntai'tására. A magyarázat, hogy ez az állaim elég jó üzletet csinál a rabok segítségével: 1970-ben az állami börtön három és fél millió rendszámtáblát gyártott — egyébb, kisebb forgalmat jelentő iparcikk mellett —, amiből 600.000 dollár folyt be a börtön kasszájába. A rabok órabére 20 cent. Á bűnözés legnagyobb Kaliforniában, ahol az a furcsa bírói gyakorlat alakult ki, hogy az esetek túlnyomó többségében a bírák meghatározatlan időt szabnak a vádlottakra. Ezzel azt akarják elérni, hogy a börtönben tanúsított magatartásukhoz szabják letartóztatásuk idejét. így az elítélteknek csak a 13.5 százaléka kerül börtönbe, egy részük megszabott munkahelyre köteles menni, 66 százalékuk azonban feltételesen szabadlábon él. Ennek magától értetődően részint a bűnözési hullám erősödése a következménye. A foglyok viszont átlag 24 dollárt keresnek havonta. Toilette-papirt gyártanak, meg csinos bútordarabokat bírák és ügyészek számára. Ezek a szerencsésebbek, mert például a Salinas Valley-ben levő Soledad nevii börtön “X” és “O” szárnyaiban levő bűnözők szorosabb zár alatt vannak, mint az oroszlánok az állatkertekben. Van a börtönöknek néhány különlegesen érdekes lakója. Például a 36 esztendős Edgar Smith, akit 1957-ben gyilkosságért halálra Ítéltek. A vádat Smith mindvégig tagadta. Azóta is — pontosan tizenhárom éve és hét hónapja — van a siralotmházban. Ezalatt az idő alatt megirt egy nagy sikerű regényt (A Reasonable Doubt — Ésszerű kétkedés) és egy másik, nagyobb lélegzetű esszét az amerikai igazságszolgáltatásról. Elvégezte a jogot és ma az amerikai börtönügyek j egyik legalaposabb szakértője — még mindig a trentoni állami börtön siralomházában. James Earl Ray, dr. Martin Luther King 99 évi börtönre ítélt gyilkosa a Tennessee állambeli Petros börtönének C-szárnyából küldözgeti per uj raf elvételi kérelmeit. Egyik legfőbb vágya, hogy 25 centes órabérért végre már követ törhessen, mert a magánzárka súlyosan megviselte idegrendszerét. Anynyit már elért, hogy reggelenként ő viszi körbe az ételt 21 társának. Esténként másfél-két órán keresztül veri az írógépet, memorandumot memorandum után gyárt, szinte már eszelősen. James Hoffa, a valamikori nagyhatalmú szakszervezeti vezető a lewisburgi börtön első emeletének egyik cellájában tölti nyolcesztendős büntetését. Az 57 esztendős férfi nappal rendszerint a börtön alagsorának egyik műhelyében tartózkodik és ott matracokat készit fogolytársai számára. Fizetést nem kap. (Letartóztatása előtt évi 100.000 dollárt keresett.) Távol tartja magát a fogolytársaival való érintkezéstől, rendszeresen gimnasztikázik, jár misére és olvas. Picassot megkérdezték, miért rajzol mindig lábatlan galambokat. Apám rajztanár volt -----válaszolta — s rendelésre is rajzolt képeket. Kedvenc témája a galamb volt. Amikor a látása már kezdte elhagyni, engem kért meg, hogy egészítsem ki a képeiről hiányzó részleteket. Annyi galamblábat rajzoltam hogy meggyülöltem őket.. . ❖ ❖ * A Women’s Own egyik olvasója azzal a kérdéssel fordult a laphoz, hogyan viselkedjék egy férfi, ha az utcán meg akar csókolni egy hölgyet. A válasz ez volt: “Vegye ki szájából a cigarettát.” Az angliai Rainham városkában élő férfiak februárban “férfinapi murit” terveztek, amelynek fénypontja egy szriptiz táncosnő fellépése lett volna. Amikor erről az asszonyok értesültek, elhatározták, hogy saját összejövetelükön egy vetkőző férfit léptetnek fel. A helyi klub csupa férfiból álló vezetősége azonban megtagadta ezt, igy férfiszriptizért szólították fegyverbe egymást a kisváros asszonyai. Marlene Dietrich “a világ j legszebb nagymamája” a la-ÉBREDÉS Márciusban még makacs morcosán a téli nap az égen átrohan. De földön és a föld alatt már rugódozik a tavasz álmosan. Még ittas, még tétova, még itt-ott engedő, de Télapóra már vár a szemfedő: csupa lila és csupa kék ibolyából font ELÉG. Jausz Klára HUMOR BÍRÓSÁGON L Biró: Asszonyom, biztcs abban, hogy a férje, mikor részegen hazajött a kocsmából, s ön kifogásolta az ittas állapotát, vad haragjában ki akarta kaparni az ön szeméi ? A tanú: Nem ez történt biró ur. Biró: Hanem? A tanú: Inkább beljebb akarta nyomni. II. Biró: Kérem, én tudomápok jelentései szerint most, 64 éves korában, tiz évi megszakítás után ismét filmszerepet vállalt. Marlene Dietrich, aki a Nürnbergi per című film óta nem állt felvevőgép elé, állítólag a legnagyobb titokban, már múlt szeptember óta forgat Orson Welles partnereként egy készülő filmben. Rendezője: Orson Welles. * * * “Halál a maxira” néven klubbot alapított néhány londoni ifjú. A klub tagjai szabóollókkal felfegyverkezve kivonultak az utcára, s a helyszínen megkurtitották a hosszú szoknyákat, A rendőrség nem avatkozott bele a dologba, mivel a “gentlemanek” azonnal kártérítést fizettek a hölgyeknek a megrövidített szoknyákért. * * * Carry Grant, a világhírű, immár 67 éves amerikai filmsztár kijelentette: végleg szakit a filmezéssel. Ezentúl csak egy nagy kozmetikai cikkeket gyártó vállalat és egy légitársaság igazgatótanácsában tevékenykedik. — Elhatározásom végleges, hatvannyolc filmet forgattam, elég volt! — jelentette ki az újságíróknak Grant. sül veszem, hogy ön zsebmetsző, ezért már többször elitélték. De túlzás volt az ön részéről, hogy; a panaszost meg is verte alaposan. Vádlott: Ez jogos felháborodás volt a részemről, s azt akartam, hogy egy tanulsággal gazdagabban térjen haza. Biró: Milyen tanulságra gondol? Vádlott: Arra, hogy nem járkál az ember késő este egyetlen fillér nélkül egy mellékutcában. III. Ügyész: Tanár ur, ön ellen az a vád, hogy egyik tanítványát főbelőtte. Hogy történt? Vádlott: Hirtelen megdühödtem, s a nálam lévő fegyverrel főbelőttem. Ügyész: Mit tud felhozni mentségére ? Vádlott: Cs*k ezen a módon tudtam valamit a fejébe gyömöszölni... TERJESSZE LAPUNKAT. ! .........■■■: S»» DOBOS ÉVA: BLUE S Néha jön valaki, jön valaki, aztán elutazik. Néha jön valaki messziről, és beszél, szemében láng lobog. Ó — ilyet ritkán lát errefelé az ember, ritkán lát bizony —, jön, és beszél arról, hogy hosszú lesz a harc. hosszú bizony, és aztán elutazik, elutazik, ő, mi meg a kapuból integetünk. Hajnali hatkor nem alhatom. mellettem horkolsz, azt hallgatom. Lehet, hogy holtan fekszem itt. Nem veszed észre reggelig.
