Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-11 / 10. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 11, 1971 ■ ■ ■■ HIRES BŰNÜGYEK veres a meggyilkolt szépasszony y, NERC-BUNDÁJA, DE HIÁNYZIK A HULLA (Folytatás) A különös tiró november 10-edikén érkezett Madridba, tagjai ugyanabban a szállodá­ban szálltak meg, különböző szobákban. Megérkezésük után Mrs. Wilson elment egy régi ismerősét meglátogatni, Devins pedig meghívta Forge­tet a szálloda bárjába egy ital­ra. Devins a bárban tájékoztat­ta Forgetet a helyzet állásá­ról. — Manipulációm kétoldalú — mondotta Devins. — Az egyik oldal Mosse Tshombe kiszabadítása, ez azonban má­sodrendű kérdés jelenleg. Az elsőrendű kérdés Norma. (Mrs. Wilson.) Mindenképpen meg kell ölnöm Normát. — A Tshombe-ügyben ben­ne vagyok, ha lehet belőle pénzt szerezni, Norma meg­gyilkolásában azonban nem akarok résztvenni — válaszol­­a Forget, aki meglehetősen megdöbbent és megrémült a dolgok ilyen váratlan irányú fejleményétől. Devins ezzel indokolta Mrs. Wilson meggyilkolásának szükségességét: — Különböző ingatlanfor­galmi ügyletekben rengeteg pénzt csaltam ki Normától és egyáltalában nem szándéko­zom emiatt 20 esztendőt bör­tönben tölteni. (Devins két­ségtelenül tudatában volt an­nak, hogy Mrs. Wilson ügy­védje bírósági eljárást taná­csolt ügyfelének. — Szerk.) Devins ezután megpróbál­ta rábeszélni Forgetet, hogy vegyen részt Mrs. Wilson meggyilkolásában. Devins az az ember, aki nem tud egye­dül lenni, mindenhez társra van szüksége. Forget, végül­­is, hogy megnyugtassa De­­vinst és elejét vegye a-továb­bi vitának, igent mondott. A trió Madridból nemsoká­ra Tangierbe (Marokkó) uta­zott. Itt azonban Forget ide­gei végleg felmondták a szol­gálatot. Forget a szó való­ságos értelmében betege lett annak a gondolatnak, hogy részt kell vennie Mrs. Wilson meggyilkolásában. Devins — hosszas könyörgés után — 600 dollárt adott barátjának és Forget visszatért repülőgé­pen az Egyesült Államokba. Devins és Mrs. Wilson nem­sokkal ezután Svájcba uta­zott: Zürichben, a Hotel As­­torban, egymásbanyiló szo­bákban szálltak meg. Ezután Locarnoba utaztak, ahol no­vember 23-ig maradtak. Devins egyedül tért vissza az Egyesült Államokba 1968 decemberében. Azt állította, hogy Mrs. Wilsont Genfben hagyta, mert az asszony elha­tározta, hogy ott marad és egyideig ott élő barátaival fog lakni. Mrs. Wilson sohasem tért vissza Amerikába. Devins eladta a Mrs. Wil­­sontól kapott épületeket. De­vins kétségkívül gyors pénzt akart: a Mrs. Wilson által ráíratott ingatlanok értéke 1.5 millió dollár volt, Devins azonban, rövid utón, 300,000 dollárért, eladta az egészet. Ezután, 6 hónap leforgása alatt Devins összesen 8 uj au­tomobilt vásárolt, többek kö­zött egy rendkívül drága Mer­cedes-Benz sport-modellt. Ezenkívül, két arany karórát vásárolt összesen 1,200 dol­lárért, majd vásárolt egy 48 láb hosszúságú vitorlás­­yochtot is. Devins felkereste Forgetet és közölte vele: A'Tshombe­­ügy semmis, már nem érde­kes. Mindenesetre, adott ba­rátjának 7,500 dollárt, “eddigi fáradozásáért.” Devins átadott néhány ék­szert Forgetnek, közölte, hogy ezeket Mrs. Wilsontól kapta és arra kérte barátját: adja el az ékszereket, vagy ajándékozza el azokat, de “mindenképpen szabaduljon meg tőlük.” Forget később, a bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy Devins ez alkalommal közöl­te vele: agyonlőtte Mrs. Wib sont. — Olyan gyorsan végeztem vele, hogy semmi fájdalmat nem érzett — nyugtatta meg barátját Devins. Mrs. Wilson férje feljelen­tette Devinst és azzal vádol­ta: ő gyilkolta meg Normát. Devins mindent tagadott, az ügyben megindult a vizsgá­lat. A körzeti ügyész és egy nyomozó külföldre utazott és pontosan végigkövette és le­nyomozta Devins és Mrs. Wil son utjának minden egyes ál­lomását. Genfben kiderült, hogy Devins egyideig egy ot­tani szállodában lakott, sem­mi nyomát nem lehetett azon­ban találni annak, hogy Mrs. Wilson is Genfben járt volna. Közben a nyomozók addig faggatták Forgetet, amig az mindent elmondott, sőt, egy újabb adatot is közölt: De­vins állítólag elmondotta ne­ki, hogy miután meggyilkol­ta Mrs. Wilsont, az asszony nerc-bundáját egy vasúti pá­lyaudvar egyik megőrző szek­rényébe tete “valahol Euró­pában.” A körzeti ügyész úgy véle­kedett, hogy a bundát nyil­vánvalóan Genfben rejtette el Devins, a bundának azon­ban a legszorgosabb kutatás­­sel sem tudtak nyomára jut­ni. Három hónappal később azonban, az egyik genfi pálya­udvar dolgozója, miközben tisztította a megőrző szekré­nyeket, az egyik szekrényben egy karton-dobozra bukkant. A zsineggel átkötött dobozt kinyitotta és a dobozban egy nerc-bundát talált. A bundán sötétvörös foltok voltak. A rendőrorvosi vizs­gálat később megállapította, hogy a foltok — vérfoltok. Miközben mindezek történ­tek, Devins meg akarta pá­lyázni California egyik, álla­mi szenátori tisztségét. Soha­sem derült ki, hogy megvá­lasztották-e volna, mivel a ha­táridő után nyújtotta be pá­lyázatát, igy tehát neve nem kerülhetett a szavazó-listára. A nerc-bunda visszake­rült Amerikába, ahol Mrs. Wilson férje kétségtelenül felismerte: ez volt felesége bundája. Devinst áprilisban tartóztatták le és az ügyész­ség előre megfonolt szándék­kal elkövetett gyilkossággal vádolta. A vádiratnak egyetlen hiá­nyossága volt; Mrs. Wilson hulláját nem lehetett megta­lálni. A közvetett bizonyítékok alapján azonban az esküdt­szék bűnösnek minősítette De­vinst. Az ügyész halálbünte­tést kért, az esküdtszék azonban életfogytiglani fegy­házbüntetést állapított meg. Devins védője fellebbezett, azzal az indokolással, hogy California állam nem illeté­­ges egy külföldön elkövetett bűncselekmény ügyében Ítél­kezni. Ugyanekkor viszont, Mrs. Wilson hullája még mindig Kürthy Miklós: A KRÓNIKA Nemrégiben pénzt kaptam vissza az adóhivataltól. Ezút­tal, valamiképpen az évi adó részletek- Iben történt le­vonása után, az adóhiva­tal tartozott nekem. Amikor a csekket meg­kaptam, der- Kiirlhy Miklót medten bámul­tam. Ilyesmire évek óta nem volt példa. A dolog határozot­tan megrendítő volt. Kezemben remegett a kék­­szinü csekk és én lélegzet­visszafojtva bámultam. A csekk visszabámult. Percekig néztük egymást szótlanul, a kék csekk és én. Aznap éjjel nem tudtam aludni. Amikor időnkint el­­szunditottam, kékszinü csek­kek lebegtek körülöttem, fe­nyegetően. Reggel verejtékes homlokkal ébredtem. A kék­szinü csekket becsusztattam iróaszalom fiókjába és azután elindultam a szerkesztőség­be. A munka még a szokásosnál is lidércnyomásszerübb volt számomra aznap. Miközben Golda Meir nyilatkozatát for­dítottam, kékszinü csekkek ugráltak szemem előtt. Éreztem, hogy ez igy nem meret tovább. Másnap dél­előtt, a szerkesztőségi munka után, zsebemben az adóhiva­tal csekkjével, bevánszorog­tam az adóhivatalba. Ahhoz a hölgyhöz mentem, akivel már évek óta ismerjük egymást, mert minden évben vitatko­zunk, amikor én tartozom az adóhivatalnak. A hölgy azonnal felismert, nyomorúságos, meggyötört és szenvedő külsőm ellenére is. Remegő kézzel húztam elő a kékszinü csekket és csak any­­nyit tudtam kinyögni: — A területi iroda vissza­térítést küldött ... de ez nem lehetséges . . . itt valami té­vedés van . . . borzasztó té­vedés . . . kérem, segítsen rajtam . . . A hölgy is megrendült a csekk láttán. Résztvevőén ha­nem került elő és Devins ma is határozottan állítja, hogy ártatlan. Az ügy különleges érdekes­sége az, hogy Devins az első olyan amerikai polgár, akit egy amerikai polgári bíróság olyan bűnért ítélt el, amelyet a vádlott külföldön követett el. (Vége) jolt fölém, hozott egy pohár vizet és egy székbe ültetett, azután átment a szomszéd szobába, hogy telefonáljon Cincinnatiba, a területi iro­dába. Kisvártatva visszatért, ke­zében a kékszinü csekkel. — Uram — mondta és hangja Medea hangjára emlé­keztetett, amikor azt mond­ja: Jason, én tanultam egy dalt. — Uram — ismételte a hölgy — Nincs tévedés. Az adóhivatal tartozik önnek — ezzel átnyújtotta a csekket. Felnyögtem és arcomat ke­zembe temettem. — Kérem — nyöszörögtem — Visszaadom önöknek a csekket. Az államkincstárnak szüksége lehet a pénzre. Ta­lán még tovább kiterjesztjük a háborút Délkelet-Ázsiá­­ban ... talán még vannak olyan kisebb délkeletázsiai or­szágok, ahol nem avatkoztunk bele a dolgokba . . . tudom, hogy ez a pénz nem Sok . . . de valamit talán mégis se­gít . . , — Nem leltét, uram — fe­lelte szilárdan és könyörtele­nül a hölgy — A csekk az öné. Csukló zokogással hagytam el az adóhivatalt. Jungle Gardens Sarasota Fla.­­ban megváltoztatták “Miss Out­doors of 1971”-t. Jenny Elks úgy látszik szereti a szabad termé­szetet.

Next

/
Thumbnails
Contents