Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-11 / 10. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 11, 1971 ■ ■ ■■ HIRES BŰNÜGYEK veres a meggyilkolt szépasszony y, NERC-BUNDÁJA, DE HIÁNYZIK A HULLA (Folytatás) A különös tiró november 10-edikén érkezett Madridba, tagjai ugyanabban a szállodában szálltak meg, különböző szobákban. Megérkezésük után Mrs. Wilson elment egy régi ismerősét meglátogatni, Devins pedig meghívta Forgetet a szálloda bárjába egy italra. Devins a bárban tájékoztatta Forgetet a helyzet állásáról. — Manipulációm kétoldalú — mondotta Devins. — Az egyik oldal Mosse Tshombe kiszabadítása, ez azonban másodrendű kérdés jelenleg. Az elsőrendű kérdés Norma. (Mrs. Wilson.) Mindenképpen meg kell ölnöm Normát. — A Tshombe-ügyben benne vagyok, ha lehet belőle pénzt szerezni, Norma meggyilkolásában azonban nem akarok résztvenni — válaszola Forget, aki meglehetősen megdöbbent és megrémült a dolgok ilyen váratlan irányú fejleményétől. Devins ezzel indokolta Mrs. Wilson meggyilkolásának szükségességét: — Különböző ingatlanforgalmi ügyletekben rengeteg pénzt csaltam ki Normától és egyáltalában nem szándékozom emiatt 20 esztendőt börtönben tölteni. (Devins kétségtelenül tudatában volt annak, hogy Mrs. Wilson ügyvédje bírósági eljárást tanácsolt ügyfelének. — Szerk.) Devins ezután megpróbálta rábeszélni Forgetet, hogy vegyen részt Mrs. Wilson meggyilkolásában. Devins az az ember, aki nem tud egyedül lenni, mindenhez társra van szüksége. Forget, végülis, hogy megnyugtassa Devinst és elejét vegye a-további vitának, igent mondott. A trió Madridból nemsokára Tangierbe (Marokkó) utazott. Itt azonban Forget idegei végleg felmondták a szolgálatot. Forget a szó valóságos értelmében betege lett annak a gondolatnak, hogy részt kell vennie Mrs. Wilson meggyilkolásában. Devins — hosszas könyörgés után — 600 dollárt adott barátjának és Forget visszatért repülőgépen az Egyesült Államokba. Devins és Mrs. Wilson nemsokkal ezután Svájcba utazott: Zürichben, a Hotel Astorban, egymásbanyiló szobákban szálltak meg. Ezután Locarnoba utaztak, ahol november 23-ig maradtak. Devins egyedül tért vissza az Egyesült Államokba 1968 decemberében. Azt állította, hogy Mrs. Wilsont Genfben hagyta, mert az asszony elhatározta, hogy ott marad és egyideig ott élő barátaival fog lakni. Mrs. Wilson sohasem tért vissza Amerikába. Devins eladta a Mrs. Wilsontól kapott épületeket. Devins kétségkívül gyors pénzt akart: a Mrs. Wilson által ráíratott ingatlanok értéke 1.5 millió dollár volt, Devins azonban, rövid utón, 300,000 dollárért, eladta az egészet. Ezután, 6 hónap leforgása alatt Devins összesen 8 uj automobilt vásárolt, többek között egy rendkívül drága Mercedes-Benz sport-modellt. Ezenkívül, két arany karórát vásárolt összesen 1,200 dollárért, majd vásárolt egy 48 láb hosszúságú vitorlásyochtot is. Devins felkereste Forgetet és közölte vele: A'Tshombeügy semmis, már nem érdekes. Mindenesetre, adott barátjának 7,500 dollárt, “eddigi fáradozásáért.” Devins átadott néhány ékszert Forgetnek, közölte, hogy ezeket Mrs. Wilsontól kapta és arra kérte barátját: adja el az ékszereket, vagy ajándékozza el azokat, de “mindenképpen szabaduljon meg tőlük.” Forget később, a bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy Devins ez alkalommal közölte vele: agyonlőtte Mrs. Wib sont. — Olyan gyorsan végeztem vele, hogy semmi fájdalmat nem érzett — nyugtatta meg barátját Devins. Mrs. Wilson férje feljelentette Devinst és azzal vádolta: ő gyilkolta meg Normát. Devins mindent tagadott, az ügyben megindult a vizsgálat. A körzeti ügyész és egy nyomozó külföldre utazott és pontosan végigkövette és lenyomozta Devins és Mrs. Wil son utjának minden egyes állomását. Genfben kiderült, hogy Devins egyideig egy ottani szállodában lakott, semmi nyomát nem lehetett azonban találni annak, hogy Mrs. Wilson is Genfben járt volna. Közben a nyomozók addig faggatták Forgetet, amig az mindent elmondott, sőt, egy újabb adatot is közölt: Devins állítólag elmondotta neki, hogy miután meggyilkolta Mrs. Wilsont, az asszony nerc-bundáját egy vasúti pályaudvar egyik megőrző szekrényébe tete “valahol Európában.” A körzeti ügyész úgy vélekedett, hogy a bundát nyilvánvalóan Genfben rejtette el Devins, a bundának azonban a legszorgosabb kutatássel sem tudtak nyomára jutni. Három hónappal később azonban, az egyik genfi pályaudvar dolgozója, miközben tisztította a megőrző szekrényeket, az egyik szekrényben egy karton-dobozra bukkant. A zsineggel átkötött dobozt kinyitotta és a dobozban egy nerc-bundát talált. A bundán sötétvörös foltok voltak. A rendőrorvosi vizsgálat később megállapította, hogy a foltok — vérfoltok. Miközben mindezek történtek, Devins meg akarta pályázni California egyik, állami szenátori tisztségét. Sohasem derült ki, hogy megválasztották-e volna, mivel a határidő után nyújtotta be pályázatát, igy tehát neve nem kerülhetett a szavazó-listára. A nerc-bunda visszakerült Amerikába, ahol Mrs. Wilson férje kétségtelenül felismerte: ez volt felesége bundája. Devinst áprilisban tartóztatták le és az ügyészség előre megfonolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádolta. A vádiratnak egyetlen hiányossága volt; Mrs. Wilson hulláját nem lehetett megtalálni. A közvetett bizonyítékok alapján azonban az esküdtszék bűnösnek minősítette Devinst. Az ügyész halálbüntetést kért, az esküdtszék azonban életfogytiglani fegyházbüntetést állapított meg. Devins védője fellebbezett, azzal az indokolással, hogy California állam nem illetéges egy külföldön elkövetett bűncselekmény ügyében Ítélkezni. Ugyanekkor viszont, Mrs. Wilson hullája még mindig Kürthy Miklós: A KRÓNIKA Nemrégiben pénzt kaptam vissza az adóhivataltól. Ezúttal, valamiképpen az évi adó részletek- Iben történt levonása után, az adóhivatal tartozott nekem. Amikor a csekket megkaptam, der- Kiirlhy Miklót medten bámultam. Ilyesmire évek óta nem volt példa. A dolog határozottan megrendítő volt. Kezemben remegett a kékszinü csekk és én lélegzetvisszafojtva bámultam. A csekk visszabámult. Percekig néztük egymást szótlanul, a kék csekk és én. Aznap éjjel nem tudtam aludni. Amikor időnkint elszunditottam, kékszinü csekkek lebegtek körülöttem, fenyegetően. Reggel verejtékes homlokkal ébredtem. A kékszinü csekket becsusztattam iróaszalom fiókjába és azután elindultam a szerkesztőségbe. A munka még a szokásosnál is lidércnyomásszerübb volt számomra aznap. Miközben Golda Meir nyilatkozatát fordítottam, kékszinü csekkek ugráltak szemem előtt. Éreztem, hogy ez igy nem meret tovább. Másnap délelőtt, a szerkesztőségi munka után, zsebemben az adóhivatal csekkjével, bevánszorogtam az adóhivatalba. Ahhoz a hölgyhöz mentem, akivel már évek óta ismerjük egymást, mert minden évben vitatkozunk, amikor én tartozom az adóhivatalnak. A hölgy azonnal felismert, nyomorúságos, meggyötört és szenvedő külsőm ellenére is. Remegő kézzel húztam elő a kékszinü csekket és csak anynyit tudtam kinyögni: — A területi iroda visszatérítést küldött ... de ez nem lehetséges . . . itt valami tévedés van . . . borzasztó tévedés . . . kérem, segítsen rajtam . . . A hölgy is megrendült a csekk láttán. Résztvevőén hanem került elő és Devins ma is határozottan állítja, hogy ártatlan. Az ügy különleges érdekessége az, hogy Devins az első olyan amerikai polgár, akit egy amerikai polgári bíróság olyan bűnért ítélt el, amelyet a vádlott külföldön követett el. (Vége) jolt fölém, hozott egy pohár vizet és egy székbe ültetett, azután átment a szomszéd szobába, hogy telefonáljon Cincinnatiba, a területi irodába. Kisvártatva visszatért, kezében a kékszinü csekkel. — Uram — mondta és hangja Medea hangjára emlékeztetett, amikor azt mondja: Jason, én tanultam egy dalt. — Uram — ismételte a hölgy — Nincs tévedés. Az adóhivatal tartozik önnek — ezzel átnyújtotta a csekket. Felnyögtem és arcomat kezembe temettem. — Kérem — nyöszörögtem — Visszaadom önöknek a csekket. Az államkincstárnak szüksége lehet a pénzre. Talán még tovább kiterjesztjük a háborút Délkelet-Ázsiában ... talán még vannak olyan kisebb délkeletázsiai országok, ahol nem avatkoztunk bele a dolgokba . . . tudom, hogy ez a pénz nem Sok . . . de valamit talán mégis segít . . , — Nem leltét, uram — felelte szilárdan és könyörtelenül a hölgy — A csekk az öné. Csukló zokogással hagytam el az adóhivatalt. Jungle Gardens Sarasota Fla.ban megváltoztatták “Miss Outdoors of 1971”-t. Jenny Elks úgy látszik szereti a szabad természetet.
