Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-25 / 8. szám

Thursday, Feb. 25, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal f rar A-3 • Jr la i »'p l! v-Wm&Vi* <s------------------------------------------------------------------------1 HOMOKI ERZSÉBET ! ■ W* ' '"'i LELKI KLINIKÁJA I9 ' NUSI. — Kedves Erzsébet, ketten voltunk ba­rátnők és egy fiú miatt megszakadt a barátsá­gunk. A baiátnőm szerelmes volt bele, én is sze­rettem és versenyeztünk érte. A fiú most meg­kérte a. kezemet és a jövő hónapban tartjuk a hi­vatalos eljegyzést. Azt gondolom, hogy küldök a volt barátnőmnek is meghívót, lássa, hogy én győztem. Mit gondol, hogy jól teszem? VÁLASZ. — Ne küldjön. Ne bosszantsa fel szegényt. Elég neki, hogy elvesztette a játszmát magával szemben. Elégedjen meg azzal, hogy ma­ga nyert. Kártyások között van egy mondás: nemcsak nyerni, veszteni is szépen kell. Szere­lemben fordítva áll a dolog: nemcsak veszteni, nyerni is szépen kell. $ % MRS. P. Z. — Jól tudok angolul, minden nap ol­vasom a Netv York Timest, előfizetek két maga­zinra is azonban az angol mellett nem mondok le a magyar újságról és állandó olvasója vagyok lapjuknak. Először úgy terveztem, hogy panaszos levelet Írok a szerkesztőségnek, azután megvál­toztattam a tervemet és inkább önnek irok, mert cikkei révén lelki és szellemi kapcsolatot érzek. A lapjukra panaszkodok, mert igazságtalannak tartom, hogy amikor a női ruháról van szó, min­dig szidják és csúfolják a rövid szoknyát és a ki­vágott ruhát. Felháborítónak tartom, hogy a cikkíró férfiak igv Írnak, ugyanakkor a férfiak bolondulnak az ilyen ruhákért és majdnem kiesik a szemük, ha igv öltözködő nőt látnak. A nők azért öltöznek igy, mert a férfiak ezt szeretik, h>át akkor mire való igy imi róla, ez csak közön­séges képmutatás. (VÁLASZ — Nem védeni akarom a vádlotta­kat, de mérsékelje a felháborodását. Függetlenül attól, hogy nő vagyok, még sohasem átkoztam ki azokat a nőket, akik a kelleténél többet mutatnak meg abból amijük van. Inkább a probléma gyakor­lati oldalát nézem. A túlzott mutogatás hosszútá­von nem jó taktika, mert szétrombolja a nő egyik leghatásosabb fegyverét, a titokzatosságot. A mai férfi nagyapjának még attól esett ki a sze­me, ha a nő az utcán, esőben, egy ujjnyira meg­emelte a szoknyáját, hogy kikerülje a tócsát és kivillant a bokája, sejtetve, hogy mi van feljebb. A nagyapa unokája is odanéz, ha most többet lát, de belőle sem veszett ki teljesen az illúzió vágya. Viszont hol vegye az illúziót, ha egyetlen pillan­tásra mindent lát? Olyan ez mintha evésnél a leg­jobb falatokat egyszerre, egészben, rágás nélkül nyelné le. Nem érzi külön-külön a jó izeket, meg­fekszi a gyomrát és a végén elmegy az étvágya az egésztől. Megcsömörlik. Valahogyan igy lehet azokkal a férfiakkal is, akikre panaszkodik. A közvetlen hozzájuk tartozó hölgyeknek nem akar­ják vagy érthető okokból nem merik megmon­dani a véleményüket, tehát megírják. Ne panasz­kodjon a panaszkodó férfiakra. Inkább sajnálja őket, ha többet kapnak, mint amennyit egyszerre meg tudnak emészteni. * >> MRS. O-Y. — 1968-ban vándoroltunk be a fér­jemmel Amerikába. Az elején elég nehéz volt, az­után munkál kaptunk és ma már hála Istennek, nem szorolunk senkire, megélünk, a lakást is szé­pen bebutoroztuk, de kis lakásunk van és nem va­gyunk gazdagok. Szeretnék a születésnapomra meghívni vacsorára négy magyar házaspárt, akik jók voltak hozzánk. Csak nem tudom, mit adjak vacsorára, mert kicsi a konyha, nincs sok edényein és nem is tudok sokat költeni, azt pedig nem sze­relném, ha nagyon szégvenes lenne a vacsora és szégyelni kellene miatta magamat. VÁLASZ. — Rövid idő alatt maga a negyedik, aki vendéglátási problémával fordul hozzám. A megoldás nagyon egyszerű. Adjon igazi,- hazai izü, kissé sűrűbb bablevest, bőven kolbásszal és füstölthussal. Csináljon hozzá tudósrétest mazso­lával, mert a füstös iz után jólesik az édes iz. Nem kell hozzá sok edény és csak egyszer kell tányért váltani. Nem kerül sokba. Italnak vegyen néhány üveg sört és 10 emberre számítva két nagyüveg californiai bort, az jó és olcsó. Különben sem kell félni attól, hogy szerény a vacsora. Szerény ház kellemes baráti légkörében jobban érzi magát a vendég, mint fényes vacsorán, hideg merev, nagy­­zoló háziak között. Ne féljen a bableves-vacsorá­tól, nem kell sokat dolgoznia és nem vall vele szé­gyent. «* * * TANÁCS JELIGE. — Kedves Miss Homoki, félévig tartó ismeretség után egy éve mentem férjhez. Sajnos a férjem nem egészen olyan, ami­lyennek én képzeltem. Sok tulajdonsága nem tet­szik, amiket előbb nem vettem észre. Talán elsi­ettem ezt a választást. Mit tanácsol? VÁLASZ. — Mindnyájunkban van több-keve­sebb és többé-kevésbé rossz tulajdonság. Nézze el a hibákat. Gondoljon arra, hogy magában is akad hiba. Házasságban szükség van a kölcsönös elnézésre. Végeredményben esküvő előtt kell jól kinyitni a szemet, esküvő után azonban néha egy kicsit be kell hunyni. Mily furcsa köd közeleg a forgó, forró termen át, az űrből pára száll, gőzölgő fejek keringenek, szemben vad Varázsló lépeget. Ki hívta, hogy egyre jön felém? Lidércek hideg lángjai lobognak elém, fejemhez a föld egyre közelebb, fekete függönyök lengenek, a sötétség fölszivja párolgó hangomat, tompán, a mélybe hullanak a szavak, tátongó szájjal úsznak fölfelé éjsötét halak. NEVESSÜNK Megszólal a telefon: — Miklós otthon van? — Még nincs. Átadjak neki valamit? — Jó, adja át neki azt a három dollárt, amivel adósa vagyok. * * * Feltűnően öltözött, de már enyhén szólva, nem fiatal nő lép be a madárüzletbe, papagájt akar venni. Az eladó megmutat egyet. — No, te kis bolond — kérdi a vevő —, tudsz már beszélni? — És te — kérdi vissza a papagáj, — öreg pa­radicsommadár, te még tudsz repülni? NYELV ÉS ÉLET: F 11 R Az ötvenes évek eleje óta mindennapi beszél­getéseink közben gyakran halljuk egy-egy vezető állásban levő személyről, nagyobb hatáskörrel mű­ködő dolgozóról, hogy fúrják vagy megfúrták. A szó értelme mindenki előtt világos: áskálódnak ellene, kedvezőtlenné teszik helyzetét, illetőleg megingatták beosztásában, kitúrták. Nem érdek­telen azonban tudni, miként tapadt e jelentés a fúr igéhez, és mi a kifejezés szemléleti alapja. Ennek felderítéséhez bevezetőül idézzük em­lékezetünkbe ezt a siirün használt szóláshasonla­tot : kemény, mint a kő. Ámde az ásvány, kőzet szilárdsága megtörik, keménysége mezlazul, ha állandóan vájják, fúrják. Ezt a képet használta átvitt értelemben Magyari István 1602-ben kia­dott hires vitairatában, midőn a protestáns tano­kat védve igy irt a pápa híveiről: (azt szeretnék, ha) “mindnyájunknak nyakunkat szakaszthat­­nák, igen fúrják ugyan ellenünk az követ”. Alig­hanem ez a megfogalmazás a későbbi jelentésvál­tozás alapja. A fúrják ellene a követ szólás később megrö­vidült. A kő fogalma az igei tartalomba olvadt, és utóbb elhományosult. A fúr ellene pedig ugyanazt fejezte ki, mint a valakinek vermet ás szólásból az ás ige átvitt értelmű gyakeritó alakja: ‘áskái ellene’ azaz, vesztére tör’. Talán ez a szókapcsolat is járta: furkál ellene. Majd amikor a régi áská­lódik ige mintájára a múlt században azonos tar­talommal feltűnik a furkálódik is és benne ez a jelentésámyalat: valakit be akar feketíteni, va­lakit ármánykodással tönkre akar tenni, nem volt akadálya annak, hogy a fúr alapige személyi tár­gyat véve maga mellé, alattomban támad, romlá­sára tör értelemben mai bizalmas beszédstílusunk elemévé fejlődjék. Dr. Zsoldos Jenő A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL FÉLELEM VEGYI UTÓN A houstoni Baylor Egyetemen dr. Georg Unger professzor és munkatársai elkülönítették a “fé­lelem molekuláját”, majd azt vegyész kollégájuk mesterséges utón is előállította. — Unger professzor kisérletsorozatában az ege­reket — amelyek, természetesen, környezetüknek megfelelően sötétkedvelők — választásra késztet­te sötétbe és világosba vezető ut között, és a sö­tétben mindig áx-amütésnek tette ki őket. így megtanultak félni a sötéttől.Ezeknek az egereknek az agykivonatából elkülönített egy polipeptidet — egyenes láncú kis fehéi’jemolekulát —, és ha ezt befecskendezték más egerekbe, azok tanuléko­nyabbak lettek: hamarabb reagáltak félelemmel a sötétre. Ez az úgynevezett “transzfer effek­tus”: állatok közötti emlékezetátvitel. Önmagá­ban nem uj, egy évtizede folynak hasonló kísérle­tek. A kutatók an-a kei-esik velük a választ, hogy az agy miként tárolja az információkat, az élő­lény élete során megszerzett tapasztalatokat, ho­gyan emlékezik. — A tudósok egy része afelé hajlik, hogy az uj tapasztalatot a sejtek közötti szinapszisoknak — anyagcserés kapcsolatoknak — a rendszerében bekövetkezett változások, átalakult vagy uj kap­csolatok rögzítik. Mások molekulák változását vagy kialakulását tartják döntőnek a rögzítés­ben. Unger professzor szerint a tanulás alatt meg­határozott idegstrukturákban speciális anyagok képződnek, amelyek az adott ideghálózat műkö­dését irányítják. Ezek az anyagok kivonhatok, és másik élőlényben juttatva ott is a nekik megfele­lő idegstrukturákat keresik fel, csak azokra hat­nak. — A kutatások reményt keltenek, hogy köze­lebb jutunk az információtárolás megértéséhez, hiszen első Ízben sikerült elkülöníteni olyan kis molekulát, amely részt vesz a transzfer effektus­ban, és azt analizálva, sikerült mesterségesen is összekapcsolni. FLÓRIÁN TIBOR: MENEKÜLÉS A VARÁZSLÓ ELŐL (ÁJULÁS ELŐTT)

Next

/
Thumbnails
Contents