Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-25 / 8. szám

Thursday, Feb. 25, 1971 MAGYAR HIRADO 7. oldal ESTHAJNALI EPIZÓD Irta: RUBY ERZSÉBET Két öreg agglegény éldegél a kertvárosban. Paul nyugdíjas tanító és Steve nyugdíjas bank­­tisztviselő. A kertes kis utcában szép házuk van és egymástól negyedik szom­szédságban laknak. Paul háza alacsony bokrokkal van körül­véve; Steve kertjében egy öreg kőrisfa hatalmas lombja alatt guggol az egy emeletes privát háza. Mivel Steve egész nap nap egyedül búslakodik és Paul ugyanúgy, alig várják a vacsora utáni estéket, hogy együtt ül­dögéljenek Steve kertjében a kőrisfa alatt és sörözgetés köz­ben megvitatják a világ dolgát, sorsát amely azért ilyen komisz, mert nem ők igazgatják. Paul és Steve majd megmutatnák mit kell csinálni, hogy a meglódult föld helyrebillenjen . . . Most is ott ülnek a fa alatt és azon vetélkednek, hogy melyikük tudja jobban megharapdálni a vi­lág vezetőit. Paul most különösen rossz kedvé­ben van, — betegeskedik. Az orvos májzsugoro­dást állapított meg. — Mondd csak Steve — kérdezi a barátját — mi szeretnél lenni, milliomos vagy májbeteg? — Ilyen kérdés! Hát persze, hogy milliomos!” — Nem jól mondod, — gonoszkodik Paul a máj­beteg. — Mert a milliomosok mind meghalnak, de a statisztika szerint a máj zsugorodásban lévő •betegek közül csak 36 hal meg. — Na és? A többi 64 ember örkké élni fog? — Ki törődik ezzel? Ellenben sokkal érdeke­sebb dolgot mesélek. Ma láttam a bolond Dodit, tudod aki meghibbanva jött haza a vietnami há­borúból. Szegény most nősiilési mániában leled­zik. Azt mondja, hogy ő már száz éves, éppen ideje, hogy megnősüljön. Szegény, Dodi mindösz­­sze 28 éves. A Ferberék nőstény daxli-kutyáját akarja feleségül venni. Ugyanis Ferber az utcán sétáltatta a kutyáját és Dodi éppen akkor arra­felé csámpáskodott és megkérdezte, milyen nem­hez tartozik a kutya. Azt mondja Ferber, hogy nőstény. — Akkor jó, feleségül veszem, — mond­ja Dodi és boldogan vigyorogva megy tovább. Szegény Dódi, — sajnálkozik Steve, — milyen derék, szimpatikus legény volt. Itt dolgozott a nagy kórházban, mint másodszakács és most oda­jár ebédelni. A kórház gazdasági hivatala ingyen utalt ki neki ebédet, élete fogytáig. Ebéd időben a konyhán hangos röhögés és sikoltó nevetés hal­latszik: Dodi produkálja magát a konyhasze­mélyzet mulattatására. Minél nagyobb marhasá­gokat mond, annál nagyobb darab steaket kap és almáslepényt. Ezek a kedvencei. — Elhiszed-e Paul? Dódt utálja a hippiket, holott azok nagyon csalogatják maguk közé, mert jó és engedelmes és mindenre kapható volna. Például koldulni az ő részükre. De azért Dódi, ha ütődött is, elég tisztán tartja magát, körülményeihez képest, — tegyük ezt is hozzá. — Nem élég koszos és büdös ahhoz, hogy hippi legyen. Hát kérlek, ma délelőtt mikor a kertben vágom a füvet, jön a Dódi és egy ócska autókereket cipel. — Hová viszed azt a lyukas gumikereket? — kérdezem tőle. Dcdi megáll, jóságosán vigyorog és gyengéden simogatja a kereket és azt mondja, hogy felszege­zi a házuk ajtója fölé, mint a lópatkót szokták, hogy szerencsét hozzon. — De ez nem lópatkó Dódi, hanem autókerék. — Tudom, — bólogat Dódi — mióta a lovak helyett autók szaladgálnak, nem találni elejtett lópatkót, hanem sok ilyen eldobott gumikereket. Gondolom, ez is szerencsét hoz. — Azért, hogy Dódi bolond, — van egy kis lo­gikája, bárha sántit is, de van benne valami rá­ció. Ez a gumikerék eset, nem is olyan érdekes. Akkor volna teteje, ha Nixon elnök a szerencsé­jét kergetve, a Fehér Ház homlokaztára szegezné föl a szerencsét hozó) lópatkót. — Mi jut eszedbe Paul! Nixon lópatkó nélkül is szerencsés. Hát nem szerencse hogy tévedéseit jóhiszeműségére magyarázzuk. Nem akar ő rosz­­szat senkinek; mint émber és mint elnök csupa jóhiszemű. Hibája, hogy nem veszi észre hogy az ellenfél jóhiszeműség helyett kíméletlenül mellbevágja Amerikát. Nyers erő kell ide! Yisz­­szaíitni! Egyet ide, egyet oda, mellbe, főbe és . . . — Na, na, állja- meg! A politika nem boxolás­­bói áll, hanem ... — hazudozásból, — vág a szavába Paul. — A po­litikusok címere is ezt mutatja. — Még az is Van? — Van ám! Igaz, én még nem láttam, de azt mondják, hogy a címer ovál alakú, zöld mezőben áll egy ember és — hazudik. — Talán zöld asztalt akartál mondani? — Mezőt mondtam Paul, mezőt. Ahol némely politikus legelészik és mikor jó belakik, elmegy a nagy üvegházba az UN-ba és ott kérődzik, min­dig; csak kérődzik, mert újabbat nem tud. — Ilii Steve, ez nagyon jó! Nagyon jó vicc. Erre iszunk. Megisszák a maradék sörüket. Nézd csak Paul, az esthajnali csillag már fenn ragyog. Innen nézve, olyan, mintha a víztorony tetején mütyürkézne. Késő van már, menjünk aludni. Várjál Steve, nézd csalt ott jön Hoffmanék Vi­vienje. Ezt a kislányt szeretem ugratni, mert igen beképzelt, hogy ö a legszebb és legokosabb ala­nyok közt. Még csak 16 éves, de ez már mindent tud. Vivien már a kerthez ért. — Jó estét Paul bácsi, jó estét Steve bácsi! SZERETNÉNEK ISMÉT Szived tárcák után kutat S félelmek közt Társtalanul lapul vágyad E gyáva nyúl, Nem találva meg az utat! Aki csak magadat félted. Mi lenne, Ha eltemetnéd félszegséged S levetnéd Eltiporva, mint a férget? Nem kisértene a Halál! S ki remegtél, Szeretnének ismét! Szállna a vig ének S nem lennél kétség fogiya már? Leomlanának a Falak Hidd el. Igv szűnne az átok! Szemedről esne a hályog . . . És látóvá lenne a vak. Sárkány András HUMOR ABSZTRAKT VICC Egy ló betér az utszéli kocsmába,, és feladja a rendelést: — Egy vödör sört kérek! — Igenis. És mit szabad adnom a kocsisnak? — A kocsis nem ihat semmit. Neki még haj­tani kell ... — Hová, hová Vivien? — Megyek haza. A boy frienc.cmnél voltam. — Ugyan ugye? Te jársz a boy-frendedhez? Nem ő jár hozzátok? — Mikor igy, mikor úgy Steve bácsi. Ma én voltam a soros. — Hm. Hanem idefigyelj Vivien. Egy találós kérdést tartogatok a számodra. — Tessék. Én mindenre megfelelek. — De erre nem! Mondd meg nekem Vivien, me­lyik foga nő ki utoljára az embernek?----A bölcsesség foga. — vágja rá gyorsan a lány. — Na ugye, hogy nem tudod. A hamis foga nő ki utoljára az embernek! — Na ugye, hogy tudom !A hamis fog nem nő az ember szájába, hanem a fogorvos teszi bele, már mint az ember szájába. Jó éjszakát kívá­nok! A két öreg szemöldöküket felhúzva, össze­néznek. Nahát ez a kölyök-macskalány kifogott rajtuk. — Nézd. nézd Steve, — mutat Paul a távozó lány után, — hogy riszálja magát. Minden lépésnél kis feneke egyet jobbra, egyet halira billen. Érti a csíziót! — Eszébe sincs. Figyeld Paul az állatvilágot. A természet feklisziti őket színesre, ragyogóra; egyiknél a hímet, másiknál a nőstényt, hogy szép­ségükkel egymást csalogassák a szedelemrc. Az emberasszonyt úgy alkotta a Teremtő, hogy szép­sége mellett a mozdulatai is kecsesek. Ha akarja, ha nem, riszálja a derekát. Karcsú dereka hajla­dozik. mint a nádszál. Őrjítően izgalmas! Fiatal­koromba ha ilyet láttam, majd kitört a nyavaja... hujujuj! A halántékom taktusra lüktetett . . . — De ez a ronda miniszoknya Steve! És a hoz­závaló mini-erkölcs! Azt hiszik ezek az ostoba li­bák, ha egy fiatalember a mezítelen combjukat megsimogatja, —.hát már mindjárt anya könyv - vezető, meg lakodalom! Steve ősit! — Álmos vagyok, menjünk alud­ni. — Jóéjszakát Steve, aludj jól. ........ .....■■■■ " .. — GYEREKTARTÁSI PER Gyermektartási per folyik a biróságon. A fér­fi tagad, de a körülmények ellene szólnak, és a tanuk vallomásából olyan kép alakul ki, amely egyre áttekinthetőbb a biró számára. Az egyik vallomás közben hirtelen feláll a biró és cigaret­tával kínálja a férfit, kezet nyújt neki és barát­ságosan megrázza. — Ezt nem értem, biró ur, miért ez az ünnep­lés? — kérdezi. — Uram, engedje meg, hogy kifejezzem sze­rencse kivánataimat — igy a biró. — Ön ebben a pillanatban apa lett . . . GONDOLATOK Optimista az olyan főnök, aki feleségül veszi a titkárnőjét, és azt hiszi, hogy a jövőben is dik­tálhat neki. í: * * Sokszor nem is annyira az ördög fekete, mint inkább tarkák az angyalok. $ * * A reklámok a pénz elköltésének ezer módját ajánlják. De egy jó tippet sem adnak, hogyan le­hetne több pénzt keresni. * « t Nem tudsz olyan pulóvert ajándékozni a kis­lányodnak, hogy ne lenre vele boldog. Ha bő a fel­ső méret, hitoleg neki. Ha szűk — a legnagyobb örömmel fogja hordani. Ruby Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents