Magyar Herald, 1989 (1-3. szám)

1989 / 2. szám

2nd QUARTER, 1989

QUARTERLY NEWS LETTER OF

THE MAGYAR CLUB OF CLEVELAND

MAGYAR HERALD

“PERPETUATING HUNGARIAN CULTURE SINCE 1 9 2 4 ”

i

\

1

i

i

\

i

j

I

i

i

i

i

Î

j

\

\

\

\

\

\

\

\

i

i

i

}

i

i

j

i

i

I

i

t

Felvidéki

„JÓKAI”

A ,.Jövő-századregényét"megértük.

Jöttek utána bús „Hétköznapok", Reménnyel élünk mi „ Gazdag szegények ”, Rablott kincsen a „Szegény gazdagok".

„Aki szívét a homlokán hordja",

„Rab Rábi”módra tengődik csupán,

„Arany embernek"keserves a sorsa A „Politikai divatok"után.

„Enyém, Tiéd, Öve’Tett most az ország, „Magyar Előidőkből”nincsen napunk,

A „Csataképek"még előttünk állnak S a „Szélcsend Alatt"még kisírjuk magunk.

Lesz e idő, hogy kötünk „ Még egy csokrot ”, Sok „Névtelen vár”, hogy gazdát cserél? „Öreg ember nem vén ember", bízunk,

S „Káinok utóda"szenved, tűr, remél!

Hová lettek a „Fekete gyémántok?"

S a Kárpátok büszke hegysora?

Látod-e onnan Jókai az égből,

Hogy nincs már „Erdélynek aranykora’?

„A kőszívű ember" megtért „fiaihoz". „Magyar Nábob"is — hajh — kevés maradt. De „Egy az Isten”s mi tudjuk, hogy él még A „Szabadság"a magyar „Hó alatt".

Mester! Ha Te most itt lennél közöttünk. Enyhítenéd e szívünk bánatát?!

Elmondanád-e. hogy „Mire megvénülünk”. Összeszedjük a szétszórt garmadát?

Te nagy szívednek ezüst hegedűjén Egy szebb jövőről zengene a húr,

Végét jósolnád a „Szomorú napok”-nak. Hogy nem lesz köztünk több „Újföldesúr”! Neved nagyságát gyermekinkbe oltják A magyar anyák édes csókjai...

Öröm, dicsőség magyarnak születni,

Mert magyar voltál Te is JÓKAI!!!

„Jókai írásából az Anyanyeív szépsége cseng és minden regénye, minden fejezete egy-egy csokor a magyar szó virágoskertjéből. Vajha a szétsórtságban élő magyar anyák is felismernék ezeket a szép virágokat és elültetnék őket gyermekeik leikébe. Mert a magyar nyelv az Ige Nyelve, az Isten Nyelve és ezt művelni az igazi ARS HUNG A RICA". Ravasz László

“JÓKAI” í

"The Chronicle of Next Century"— by now — we have undergone.

Long row of dolorous “Working Days" in succession came and gone.

Our passing days we are numbering like do the “Rich-Poor Mortals”

We, “Poor-Rich Mortals”, maintain our life with Stollen goods at portals. “The Man Who Wears His Heart on Forehead”lived on in slow lingering. Conducting himself like “Rabi Rab"in struggle never ending.

"The Man Made of Gold” with firm embrace will hold unto posessions In a sequel of chain-reactions from “Political Fashions".

“Mine, Yours and His” became the slogan of our present life’s station;

No reflects left from “The Golden Past"of unfortunate Nation.

At old “Glimpses of Battles " we still look with long admiration;

We cry our eyes out “Under the Calm"at the wind’s cessation.

j

i

i

i

\

\

I

i

i

I

i

Shall we have yet time enough to tie just “One More Boquet of Flowers’? When from hand to hand goes endlessly the once grand “Nameless Fortress ’. “The Aged Man Is Not An Old Man” we keep on still repeating;

While “Káinok 's Offspring" still suffers, hopes, and tolerates unceasing. Where-to did “Black Diamonds"disappear, vanishing away from sight?

Like the Carpatian Mountains did. the phenomenons of pride.

Can you see from Heaven above, JÓKAI, our star and sage.

"Transylvania’s Golden Era” blown away from us by rage?

“The Heartless Man”— with a change of mind-retumed to "His Sons’’anew. With no “Hungarian Nábob"still on the scene of life so new.

“The One Only God" - how well we know — still lives and rules all over And there must be “ Freedom" even if all is “Under Snow-Cover".

Master! If you were here among us, sharing our changed life today,

Would you repose the tribulations of our acking hearts this day?

In gathering our sheaves together would you be our great preceptor,

Teacher, maestro and professor for “What We Are Growing Old For’?

JÓKAI! on your heart’s violin that melodic silver-string

Would sing and spell the goldel Future that the coming years will bring!

You would prophesy to us with strength the end of “Sorrowful Days"; Disclosing firmly: no "New Landlord” here anymore ever stays.

Mothers’ sweet kisses will delegate your grand Name in rotation From children to children of Magyars in every generation...

Overflowing delight and glory: to have been born as Magyar!

Just for that one reason, JÓKAI; since you yourself were Magyar!!!

The tellers in Italic are the exact titles of many of Jokai's nowls known the world over. Most of them translated into great many languages.

“From the writings of JÓKAI the beauty of our magyar language tintinnabulâtes, everyone of his novels and every chapter of any-one of them — one by one —is a boquet from the flower-garden of the Hungarian Word. Oh. how I wish that all magyar mothers, scattered all over the world, would recognize these beauteous flowers and would transplant them into their childrens' hearts. The Magyar Language i^the .tounge of the Word, God’s Word, therefore to cultivate it is the true-blue ARS HUNGARICA." László Ravasz